Pécsi Napló, 1893. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1893-02-01 / 26. szám
nagyobb részben a kamara buzgólkodásának köszönő 24 működő s 4 alakulófélben levő ipartestület van ; rég elismert igazság pedig, hogy a kisiparosság a testületek kebelében szervezkedhetik legsikeresebben a nagyipar versenye ellen. Téves alapon járnánk, ha kamaránk tevékenységét példákkal bizonyítani szükségesnek tartanák. Elismerés a régi, üdv az uj kamarának ! Az intézmény a régi , az uj kamara öröksége sem új : tovább haladni közgazdaságunk emelésére kitűzött uton. Az elnöki tiszt tenni vágyó, tapasztalt, a kamarai intézmény fontosságának tudatával biró független férfiú kezeibe van letéve. A kamarai titkár széles látkörű, ernyedetlen szorgalmú, a kereskedelem és iparág mezején gondosan körültekintő s a kalamitásokat gyorsan felismerő egyén. Az újra megválasztott régi tagok lelkesedése bizonyára át fog ragadni az új tagokra. A siker biztosítva van. Jóleső várakozással nézünk az új kamara működése elé. Annyi összhangzatos buzgóság kell, hogy megteremje gyümölcseit. Mi csak áldást kívánhatunk a működésre, hogy azon nemcsak városunkra, hanem vidékére is nagyhorderejű alkotásokat, melyek már többször is megvitatva lettek, mint vámhivatal, dohánygyár, termény- és áruraktár, vasúti hálózat összpontosítása, megvalósítani sikerüljön! lesz elfoglalva. Azután szó van arról, hogy e héten még a földművelési minisztérium költségvetése is letárgyaltatnék. A jövő héten hétfőn kezdi meg a képviselőház az állami tisztviselők, altisztek és szolgák fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitatását, melyet egy huzamban kívánnak befejezni. A költségvetési részletes vita az igazságügyi, honvédelmi és pénzügyi tárcák előirányzata felett csak azután következik .■ A szabadelvű, klub új igaz gatója. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt értekezletet tartott s a tagjai közül kilépett Latinovics Ernő helyére Dercus Ernőt választotta meg a pártkör igazgatójául. Az értekezletnek egyéb tárgya nem volt. .. A Ház munkarendje. A képviselőház kedden és szerdán a ragadós tüdőlob kiirtásáról és a millenniumi kiállítás költségeiről szóló törvényjavaslat tárgyalásával alkalmatosság, mert annál fogva tartódik a bőrszivar a fogak közt — hát nem mén ... Van-e bicskája kennek? — Van — feleli nyugodtan Halber s ahogy előszedi, koczog vele az asztalon. Mindezt igen nyugodtan teszi, bár a szomszéd asztaltól egy fekete szerb hátrafordul, és merően néz rá, hogy ugyan mit zörög ez itten. — Nekem egy féllitert — mondja. S hozzá teszi odavetőleg. — Nem tudom a sógor mit iszik. A sógor szerényen szól. — Én majdcsak pálinkát... Elhozzák a bort is, meg a pálinkát is. A sógor benyeli egy hajtásra, Förgeteg pedig szeme elé tartja az üveget. Azután a poharat az asztalszélre tolván, csöndesen tölt. Ahogy a pohárból a bort félig kiitta, elveszi az ajkaitól és a sógorra néz. A sógor kérdő tekintetet vet rá, amire aztán felel. • — Jó. A sógor biczczent féloldalt a fejével s fölrántja a vállait, aminek körülbelül az az értelme, hogy hiszen uram isten, hát bor, bor. Úgy sincs rossz bor, mert minden bor jó. Förgeteg ezután kiissza egészen, leteszi a poharat, újra tölt s megint megissza. Ezzel aztán egy kis szünetet tart. A sok ember a beszéd zaja, az ital egy kicsit vidámabb hangulatba veri Hátradől a székben teljes kényelemmel, egyik lábát a másikra teszi, lóggatja s a kezével negédesen dobol az asztalon. A sógor azonban már türelmetlen. Telik az idő, múlik a nap. Gyerünk már Förgeteg incselkedve súgja neki oda: — Tán legényes otthon a tájék ? — Mi? — Mondok tán hogy az asszony . . . . A sógor üt egyet a levegőbe a kezével , végighúzza a bajuszát, meglett emberek módjára, mind az öt ujjal. Nyilvánvalókép annyit jelent ez — mert hiszen világos, hogy minek szóval beszélni ott, ahol amúgy is megértik az embert — hogy ér ez a bajusz Tömörkény István. Pécsi Napló, 1893. február hó 1. A képviselőház üléséből. — Saját külön tudósítónk expresszuditása — Budapest, január 31. Elnök Bánffy Dezső báró. Harmadszori olvasásban is elfogadják az újonc megajánlásról szóló törvényjavaslatot, aztán folytatják a „ragadós tüdőlábról“ szóló tvjavaslat tárgyalását. Vajay István sajnálja, hogy nálunk a legfontosabb ügyeket csak ötletszerűen, valamely külföldi kényszer következtében intézik el. A ragadós tüdölok ellen csak a külföldi konvenció kényszere alatt védekezünk. A javaslatra nézve attól tart, hogy nincsenek elegendő szakértőink s a ravasz emberek le fogják bunkóztatni marháikat, hogy értük kárpótlást kapjnak. Azután e czimen újabb adóval terhelik a népet s maholnap Magyarországon csak éhenhalni lehet — adótalanul. Próbálják a tüdőláb kiirtásának költségeit egy uj jövedelemforrásból , talán a bönneadóból fedezni. Putnoky Mór még általánosságban se fogadja el a javaslatot, mert adót ró azokra, kik marhiákat tartanak, holott nálunk prémiumokat kellene azokra kitűzni, kik aránylag a legtöbb marhát tartják A kártérítésben nem igen hisz, úgy van az fogalmazva, hogy kibúvót enged alóla. Bottlik Lajos szerette volna, ha a javaslat az összes marhabetegségek ellen való védekezésre terjesztetett volna ki. Pártolja Bujanovics javaslatát, de a kötelező állatbiztosítást nem helyesli. Szalay Imre szerint a nagytudományú professzorok mindjárt a zár alá rendelést határozzák el, pedig a gazdák, semhogy egész existenciájukat kockáztassák, inkább eltagadnak mindenféle bajt. Károlyi Sándor reméli, hogy a miniszter nemsokára előterjesztést fog tenni a többi marhabetegségek tárgyában is. A kötelező életbiztosítást helyesli. Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter. Sürgősnek tartja a javaslatot, de elfogadását nem ezzel kívánja indokolni. Köszönettel adózik azoknak, kik a javaslatot pártolják s azután polemizál a javaslat ellenzőivel. Mint arcánumot hozták fel a kötelező állatbiztositást, ezzel szemben fölemlíti, hogy felszólította a gazdasági egyesületet erre vonatkozó javaslat kidolgozására, de a viszonyok ma még nem olyanok, hogy a kötelező állatbiztosítás behozható volna. Ha a fertőzésben gyanús állatokat nem hagynák zár alatt, hanem mindjárt lebunkoznák, amint ezt egyesek kivánnak, akkor a javaslatot nem a ragadós tüdőláb kiirtásáról, hanem a marhaállomány kiirtásáról kellene czkkeztetni. Hisz megeshetik, hogy 3000 marhából álló gulyában egy állat megbetegszik; akkor gyanússá lesz az egész gulya s mindjárt le is kellene bunkózni. Ez nem járja. Kéri a javaslat elfogadását. Ginár Jenő: az ipartelepek nem egy istállóban tartják a nagy marhaállományt, hanem több istállójuk van s igy az izolálás igen nehéz. Megjegyzést kénytelen tenni a javaslatra. Az ő tudomása szerint alig van különbség az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak közt. Nem szabad bizonyos osztályok érdekét felkarolni, ennek az iránynak kell ellenmondania. A részleteknél majd fog módosítást ajánlani Nem hajlandó elállani attól, hogy a törvényhatóságok is hozzájáruljanak a kártérítéshez. Ugron Zoltán: Általánosan elfogadja a javaslatot. Polemizál Gaál Jenővel, kijelentve, hogy nem adható kártérítés a nagy szeszgyárosoknak. Nem fogadja el többek azon állítását, mintha e javaslat a gazdaközönség érdekeit szolgálná. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve a vitát bezárja. Wekerle Sándor miniszterelnök : Hogy a javaslatot beterjesztették, annak indoka elsősorban az, hogy a zizdelobot csakugyan kiirtsák. Annyit mondhat, hogy daczára annak, hogy törvény nincs még, már oly értelemben járnak el, mely a láb kiirtására vezet. Kell, hogy a kártalanítás ne egészen a kincstárra essék, nem pénzügyi szempontból, hanem azért, mert ezáltal elejét veszik a visszaéléseknek. Elsősorban azért tartja szükségesnek azt, hogy a kártalanításhoz az érdekeltségek is hozzájáruljanak. A szolgáltatást nem tartja az egész országra kiterjesztendőnek. Miklós Ödön előadó: Eláll szólási jogától, az eddig elmondottakra nézve fentartja megjegyzéseit, melyeket a részleteknél fog elmondani. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, úgyszintén Gaál Jenő határozati javaslatát is, az asszony előtt annyit, mint száz legény. Förgeteg iszik, azután zörög, fizetni akar. — Fizetnék itten — mondja s kinyújtja a lábszárát, hogy kényelmesen belemehessen a kezével a zsebbe úgy együltő helyében a zacskóért. — Ezér szól magyarázólag s előbbre tolja a féliteres üveget. — Ez az enyém. Fizetnek. A visszajáró krajczárokat az asztalszélről a tenyerébe söpri. Halbőrs úgy ereszti a zacskót bele. — Mennyünk ne. — Hát igen — felelt a sógor. Főállnak, menésre készen. Mielőtt elindulnának azonban, Förgeteg kiönti a pohárba, ami kicsi ital az üveg fenéken maradt. Lehet az vagy egy ujnyi a pohárban. Megfogja s odatolja az asszony elé, akivel együtt ültek az asztalnál. — No igya ki — mondja nagylelkűleg. — Igya ki mind . . .