Pécsi Napló, 1893. július (2. évfolyam, 149-174. szám)
1893-07-01 / 149. szám
II. évfolyam üdvözli az ünnepeltet, mint a tanítótestület egy tagját. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Hoffer a könyezésig megindulva, következő szavakban köszöni meg a szíves megemlékezést : Nagyságos Polgármester Ur ! Ő felsége által legkegyelmesebben adományozott kitüntetés átnyújtásáért fogadja Nagyságod hálás köszönetem kifejezése mellett azon ígéretemet, hogy a jövőben is teljes erővel igyekezni fogok a dal- és zeneművészetet teljes erőmből ápolni és így a kitüntetésre magamat érdemessé tenni. Elnök zárta be pár szóval a díszközgyűlést, mely Hoffer zajos éltetésével fejeződött be. A megható ünnepély folytatást talált az esti díszlakomán, melyet a dalárda a »Vadember« nyári termében rendezett. A banketten 157-en vettek részt. Ott voltak Kardos Kálmán főispán, Pultz kir. táblai bíró, Náday Ferencz a nemzeti színház tagja s a város előkelősége részéről többen. A pecsenyénél elsőnek Hoffer Károly, a dalárda ünnepelt karmestere emelte poharát éltetve a királyt. Utána Jilly Alajos beszéli s dióhéjba foglalva a dal kultúráját Ádám-apánktól kezdve a mai napig, a bölt csodáitól a nagy opera-áriákig. Hoffer Károlyt köszöntötte föl s a dalárda nevében vert aranyból készült gyönyörű kis lantot nyújtott át neki. A közönség harsogó éljenzéssel járult a sikerült beszédhez. Hoffer Károly köszönetet mondva a kitüntetésére a dicsőséget megosztja daltestvéreivel s élteti a dalt, a dalárdát, a hazát és szabadságot. Ismét kitört a lelkes éljenzés. Hoffer után dr. Jobszt László a polgári daloskor elnöke emelt poharat s feltűnést keltő szép beszéddel üdvözölte az ünnepeltet. Utána Reburics Imre a dalárda alelnöke Kardos Kálmán főispánra mondott pohárköszöntőt. A beszédet nagy tetszéssel fogadták s Kardos Kálmánt szűnni nem akaró éljenzéssel s tapsokkal tüntették ki. Kardos Kálmán azt mondta válaszul Reberics pohárköszöntőjére, hogy két féle elismerés érheti az embert a társadalmi és kulturális téren fölmutatott sikereiért : a közvélemény kitüntető elismerése és a király kegye, utóbbi csak az elsőnek lehet következménye. Ő amidőn Hoffert a kitüntetésre fölterjesztette, csupán a közvélemény óhajának tett eleget. Poharat a kitüntetett dalosra üríti. Hosszas éljenzés. Kozáry segéd lelkész Hoffer nejét köszöntötte föl. Kiss József a polgármestert, a dalárda elnökét. Götz segéd lelkész tartalmas beszédben az egyház nevében üdvözölte Hoffert, a dalművészet nagy mesterét, ki hirt tdicsőséget szerzett hazánknak. Pultz kir. táblai biró is Hoffert éltette. Kardos Kálmán második toasztját Náday Ferenczre, mint egykori kedves iskolatársára mondotta. A beszéd nagy hatást keltett, viharos éljenzés követte Időközönként rárágyújtott a dalárda egy-egy szép dalra, melyet a hallgatóság gyönyörrel élvezett. Vacsora alatt és után Miskolczy jónevű zenekara húzta szívhez szóló nótáit. A hölgyekkel vegyes, díszes társaság csak éjfél után kezdett oszladozni. Pécsi Napló, 1893. julius hó 1. Iskolai értesítők. A pécsi m. kir. állami főreáliskolának szépen összeállított értesítőjét a következőkben ismertetjük : Első helyen Requinyi Géza tanár nagyérdekű értekezése található „Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből“ czim alatt. Szerző ragyogó irályának egész pompájával irta meg tárgyát s meggyőzően küzd a földrajzi ismeretek szükségessége, nem — nélkülözhetetlensége mellett. Megismertetvén az olvasót a földrajz feladataival, érdekesen fejtegeti annak más tudományokkal való összefüggését s egymásra való hatását. Foglalkozik az analytikus, synthetikus és chorologiai módszerekkel ; érdekesen tárgyalja a tanítás menetét, a térkép mikénti használatát s általában a tanítás érdekességének s eredményessé tételének emelését ezélzó nézeteit a laikusra nézve is vonzóan magyarázza. Nagyérdekű czikkét, mely ha eltekintenénk is tudományos becsétől, mint egyszerű olvasmány is érdekes és tanulságos maradna, következőleg fejezi be : »S igy a földrajz valóban oly szép, hogy hasznosság nélkül is ellehetne, méltó tehát arra, hogy a tanítás tervében nagyobb és önállóbb kört nyerjen s a mai alárendeltsége békéitól mihamarabb felszabaduljon.« Másodsorban Dr. Kálmán Miksa tanár értekezik »Az idegen nyelvek tanításának reformjá«-ról. Vonzó modorban, meggyőző érvekkel, mint szakavatott paedagogus és nyelvész értekezik a tanításnál követhető módszerekről s végeredményében az analytikus direct módszer mellett tör lándzsát, mint amely a tanításnál legkönyebben és legjobb eredménynyel vezet czélhoz. Érdekes fejtegetései és következtetései úgy a szakemberekre, mint a laikusokra érdekkel bírnak. Végig olvasva e jeles tanulmányokat csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy tanférfiaink, tárgyait módszeres kezelésére irányuló becses véleményeiket ilymódú nyilvánosságra hozva, alkalmat adnak egyrészt a szakembereknek azok fölötti discussióra, másrészt bepillantást engednek a nagyközönségnek is a nevelőtanítás ama végtelen labirintjébe, melyben oly nehéz találni Ariadne vezető fonalát. Az értekezések után az intézet igazgatójának magvas »Visszapillantás a lefolyt tanévre« czímű czikke tárja elénk reáliskolánk egész évi bel- és küléletét. Megemlítjük ebből, hogy az intézetbe 430 tanuló iratkozott be (tehát 6-al több mint a múlt évben) s így főreáliskolánk a tanulók számát tekintve, nemcsak a tankerületnek, hanem az ország összes vidéki iskoláinak legnépesebbje, pedig ez évben is az alsóbb osztályokból több tanuló helyszűke miatt kimaradt. Ugyancsak a visszapillantásból veszünk tudomást arról is, hogy a vall. és közokt. miniszter a tanártestület pred.okokkal és érvekkel támogatott előterjesztésére megengedte, hogy a jövő tanévtől kezdve, már csak két napon tartassék délutáni tanítás. A intézet tanulói természetrajzi, földrajzi, mértani, tornászati és történelmi kirándulásokban is vettek részt, melyek között két nagyobb szabású is volt; a történelmi kirándulás alkalmával Mohács véráztatta mezőit, a szomorú emlékű csatatér színhelyét keresték föl, míg egy más alkalommal a Bányatelepen geológiai és phisikai ismereteiket bővítették ki. Az intézet fegyelmi, valláserkölcsi és tanulmányi állapota teljesen kielégítő volt, mit a tankerületi főigazgató is legkészségesebben ismert el, mikor dicséretét fejezte kiaz intézetben meghonosodott kiváló rend, tisztaság és jó fegyelem, elismerését pedig a tanulmányi állapot fölött.« A fegyelmi állapot feltüntetésénél a visszapillantás élénken hívja föl a szülői házat is a fegyelem eszközeinek alkalmazására, mert ha az iskola el is követ minden lehetőt arra nézve, hogy a tanulók magaviselete az iskolai törvényeknek megfelelő legyen, mégsem követheti azt siker, ha nehéz munkájában a szülői ház támogatására nem számíthat. A tanulók egészségi állapota, a járványosan uralkodó difteritisz következtében, nem volt kielégítő, sőt az intézet 3 jeles előmenetelű tanulót el is veszített. A tanári testület tagjai közül irodalmilag Dr. Gerecze, Hekinger, Kiss, Körösi, Dr Lőwy, Maksay és Requinyi működtek, míg társadalmi téren Kiss és Dr. Löwy fejtettek ki élénk tevékenységet. A leérkezett közérdekű rendeletek és leiratok, — a tanári testület, — végzett tananyag stb. után az egyesületek munkásságáról emlékezik meg az értesítő. A segélyző egyesület 15 tanulót 82 frt 50 krral készpénzzel és 83 tanulót 773 frt 62 kr. értékű 738 drb tankönyvvel segélyezett. Az egyesület vagyona jelenleg 1970 frt 21 kr. — Az Eötvös fmképzőkör — melynek 19 működő és 245 pártoló tagja volt — könyvtára szaporítására 268 frt 86 krt fordított s a könyvtár jelenleg 1571 kötetet tartalmaz. A tanári könyvtár is jelentékeny gyarapodást mutat s ma 2478 kötet, 2943 füzet állományával, mely 10619 frt 27 kr. értéket képvisel, a tanintézeti könyvtárak között az első helyek egyikét foglalja el Az ifjúsági könyvtár 2138 frt 99 kr. értékű 1173 kötetet számlál. A szertárak is jelentékeny szaporulatot mutatnak. Ezek után találjuk az ösztöndíjak és jutalmak kimutatását, miből sajnosan látjuk, hogy a sok jeles előmenetelő és szegénysorsú tanuló megjutalmazására az intézet vajmi szerény eszközökkel rendelkezik, de annál nagyobb örömünkre szolgál a Pécsi takarékpénztárnak évről-évre tanúskodó áldozatkészsége, melylyel jeles előmenetelű tanulók jutalmazására és segélyezésére jelentékeny összeget fordít. A tanulók érdemsorozata élénken tárja elénk a tanári kar fáradságos munkájának gyümölcseit s jól esik egyúttal látnunk a felső osztályok növendékeinek szaporodását is, mi arra enged következtetni, hogy a nagyközönség — nem mint eddig elég tévesen — kezdi belátni, hogy a reáliskolák nemcsak az iparos pályára képeznek, hanem igenis a tudományos pályák egyik hatalmas előkészítő iskoláját képezik, melyek épen a mai században, mikor a technikai irományok alakítják át ócska földgömbünket, létjogosultságukat minden kétséget kizáró fényes eredményekkel igazolják. A rendkívüli tárgyak közül a latin, ének, gyorsírás, egészségtan és vegytani gyakorlatok taníttattak. A szépen összeállított, tartalmas értesítőt befejező statisztikai táblázatokból látjuk, hogy a tanulók között 280 helybeli, 90 megyebeli és 106 más megyebeli (Somogy, Tolna, Bács, Veszprém stb) volt, mi eléggé élénken illusztrálja azt, hogy a szomszéd megyékben felállítandó polgári iskolák, esetleg a szegzárdi gimnázium felállításával az iskoláinkban mutatkozó helyszűkén segíteni lehet. Előmenetel tekintetében 342 tanuló léphet a felsőbb osztályba, mig 62 tanuló lett részben javitóvizsgálatra, részben osztályismétlésre utasítva. Az értesítő a jövő évi tudnivalókkal záródik. Kalocsa Rózsa öngyilkossága. — Saját tudósitónktól — Pécs, 1893. junius 30. Somogyi Károly színtársulatának ifjú, szép tagja, Kalocsa Rózsa, a kedves társalgási színésznő vívódik a rettenetes halállal, midőn e sorokat irom, a rideg kórház fakó falai közt. Délután 7 óra tájban az a megdöbbentő hír szaladta be a várost, hogy egy színésznő a czitrom-utcában szivén lőtte magát, s szörnyet halt. Azonnal a czitrom-utezába siettem s ott megtudtam, hogy a 2-ik számú házban