Pécsi Napló, 1893. szeptember (2. évfolyam, 201-227. szám)

1893-09-20 / 217. szám

II. évfolyam. Pécsi Napló, 1893. szeptember hó 20. A rossz asszony. Szemre való volt, szembe is tűnt. Egy dús virágú kertben nem zümmög annyi mézre éhes méh, mint a mennyit Elemér pillangóskodott az arany hajú szép asszony körül. Szedték-e a mézet,­ ki tudná ? de, hogy szedték , azt mindenki mondta. Hogy honnan hi­szik , azt ismét ne­m tudta senki, de hogy hi­szik , azt láttam mindenkinél. Hogy támadhatott tehát e szép hölgy ve­szett hire, mikor nem tudnak róla mást, mint az­­on ditu-ot, melyet minden elbeszélő egy harmadik­negyedik személyre tol rá ? Ki a terjesztője a hírnek, vagy, a­mi fontosabb, mi az alapja. Ez bántotta az én kíváncsiságomat és épen ezen töprengve megyek a sétányon, mikor a Gyula gyerek jön szembe velem. Ellenállhatatlan Brachfeld­ nyakkendős, utolsó szabású ruhája, az erdő közepébe is elhozott orosz parfüméja szörnyű szép legénynyé tették a Gyula gyereket, s ha igaz a hír­­­hódító is volt. — Jön ebéd után billiárdra ? — Nem lehet, barátom! Az a­rany-szőke asszonyhoz kell mennem. — Ebéd után ? — Épen azért, mert olyankor senki sincs az útban, lehet hát turbéko­lnunk. — Irigyelem önt, adieu ! Alig öt percz múlva a fess hadnagy kiált rám : — Édes jó uram! én foglalkoztam ma­gukkal tarokkra, de mentsen ki kérem, épen 4 óra felé nem mehetek egy mennyországért — Hogy-hogy ? — Mert tényleg mennyországba megyek. Az aranyhajó adott randevoust a sziklákhoz, tudja — a hol olyan közel vannak a paraszt­kunyhók ! . . . Oh azok az édes kunyhók ! . . . Oh az a szép barna asszony ! De tud is édes az lenni ! — Tehát már — — — Micsoda ? Azt hiszi maga, hogy én hiában szoktam egy nő után futkosni ? . . . Hm ! jó is volna . . . Halálra szégyelném ma­gamat . . . Veni vidi-viei ! Alig szabadulok a hadnagytól, belebotlom a biczegő báróba. Nem fiatal legény, de bélelve van fiatalos kedvtelésekkel. Valóságos örökzöld. — Tehát ma hatkor, báró úr kirándulunk ! Igen-igen, azaz, hogy én nem a társa­sággal rándulok ki, hanem csak édes kettesben — Micsoda ? Tété a­ tété ? — Hm ! Hisz nem aludni jöttünk a fürdőre ! . . Aztán az asszony csak asszony ! már tudjuk annak a módját ! — Gratulálok ! De apropos ! Ön a szép aranyszőke asszonynak udvarolt, nemde ? — Ki másnak ? — Tehát vele — — — Ki mással ? Ő vele van találkám a für­dőn kívül. De ne adja tovább ! . . . Elváltunk, és én dühösen dobbantottam a lábammal, végig gondolva a hallottakat. Ebéd után a gigerli, délután a hadnagy, estefelé a báró. Hisz ez a nő valóságos szörny ! Ebéd vége felé odahajol hozzám az arany­szőke szép hölgy : — Szeretném, ha ön is írna a legye­zőmre. — Megtisztel vele ! — De jöjjön fel érte. — Mikor engedi ? — Most kísérjen el. Elkísértem és déltől jó estéiig ott ültem mellette, a kertre hajló verandán. Elbeszélgetett nyugodtan, kellemesen, elmutogatta büszkén férje és gyermekeinek arczképeit, elmesélte, hogy nem szívesen jár ki, — mert unja az ismerő­seinek üres bókjait, a­mitől az se rettenti el őket, hogy nap-nap után kidob az ajtaján vagy egy bokrétát vagy egy fogadtatást kérő kártyát, hordárt. Kellemes csevegésben eltöltött délutánom végeztével a vacsora újra összehozott a gigerli­­vel, a hadnagygyal, a báróval. Én elhallgattam, hol voltam az egész délután, ők azonban egyen­kint, lopva, de sietve, discrétióra ugyan, de an­nál mohóbban megsúgták, hogy a rendesvous ma délután a szép aranyszőkével a mondott időben és helyeken szerencsésen — végbement . . . . S még csettentettek is hozzá a nyelvükkel, a szemtelenek! — — — — Bizony, bizony, mondom nektek: nem az asszonyok olyan rosszak, mint a hírük mondja, hanem a t. ez. nagyvilág léha egy kicsit, hogy kritika nélkül lenyeli a nagy Galeottónak és a kisjellemü herczegnőknek meséit! Kópé. Vegyes hírek. — A kedves finnek. A pétervári »Herold« egyik tudósítója nem­régiben Finn­­landban utazott és Hüvellingen állomáson né­hány óráig időzvén, megtekintette az ottani nagyszerű füvészkertet, mely egészen bámu­latba ejtette. Különösen azt csodálta, hogy ilyen kis fészekban annyira nagyszerű füvrész­kert létezik. Az állomás­főnöktől azután róla értesült, hogy az a pompás füvészkert a finn­­landi államvasutak tulajdona és az igazgatóság néhány évvel ezelőtt létesítette. Ennek a füvészkertnek az a czélja, hogy onnét a finnlandi vasutak összes állomásait befásítsák, melyek aztán úgy fognak festeni, mintha valamely park közepén állanának. Ez az utasokat kel­lemesen érinti, és az idegeneket csak annál erősebben vonzza a csodálatos kis Finnland látogatására. — Öngyilkos piarista. A debre­­czeni kegyesrendi társház egyik tagja, Nagy Ferencz gimnáziumi tanár az éjjel szobájában szivén lőtte magát. Este még vacsoráit a közös étteremben s egy víg dalt dúdolva, ment fel szobájába. Több rendbeli levelet hagyott hátra. Nagyot csak az uj tanév elején helyezték át szülővárosába, Debreczenbe s még csak 29 éves volt. — Hadügyi államtitkár. Ez alatt a czím alatt a Magyar Újság kormány­párti napilap, vasárnapi számában czikket közöl, a­melyben sürgeti, hogy a közös had­­ügyminiszter mellé államtitkárt nevezzenek ki még­pedig oly módon, hogy ha a közös hadügyminiszter osztrák, akkor államtitkára magyar, viszont, ha valamikor a hadügymi­niszter magyar, államtitkára osztrák legyen. Most tehát, hogy a közös hadügyminiszter báró Krieghammer, a­kinek kinevezése befe­jezett tény, osztrák, melléje magyar államtit­kárt kellene kinevezni. Ez az államtitkár volna aztán hivatva — mondja a Magyar Újság — — a közös hadügyminisztert képviselni ab­ban a delegáczióban, a­melyben a hadügymi­niszternek úgy nyelvi, mint közjogi ismere­teinek hiánya miatt, nehézzé válik a helyzete. Eléje vétetnék ez­által annak a kellemetlen­­­ségnek, hogy a hadügyminiszter, ha a mo­narkia egyik vagy másik államának közjogát illetőleg botlást követett el, azzal legyen kénytelen mentegetőzni, hogy a közjogot, a törvényeket nem ismeri. Magának a hadügy­miniszternek is érdekében fekszik tehát, hogy egy felelős államtitkár legyen mellette, a­ki őt bizonyos fausse pozicióktól megóvja.« Ör­vendünk, hogy ily nézeteket egy kormány­­párti lapban olvasunk s reméljük, hogy e korrekt felfogása konzekvenciái elől se fog annak idején tisztelt laptársunk kitérni. — Német keresztnevek. A bel­ügyminiszternek tudomására jutott, hogy a közigazgatási hatóságok az ország némely vidékén idegen nyelvű keresztneveket hasz­nálnak a magyar hivatalos iratokban is. A miniszter, mint értesülünk, ezért újabban uta­sította az illető hatóságokat, hogy a jövőben­ minden magyar nyelvű hivatalos iratban a­ személyek magyar keresztnevét használja. Apróságok. Ki jut mennyországba? — Melyik asszonyt viszi magával az­­ember a mennyországba, ha másodszor is megnősül? — Egyiket sem, mert a ki másodszor­­ megnősül, nem jut a mennyországba. V­endéglőben. — Én Schober vagyok ! — Örvendek! Mi valahol már talál­koztunk. — Valóban! Ugyan hol? — Ah, emlékszem már! — a levesben« Kettős kivilágítás. Egy színpadi kivilágosító minden előadás előtt kegyetlenül berúg. — Hallja barátom — inti őt a direktor — ne legyen annyira túlbuzgó. Én megelég­szem, ha esténkint a színpadom van illum­i­­nálva s nem mindig' maga is!­o o Gyakornok megfelelt) szakképzettséggel S? azonnal felvétetik Oblath A. bornagykereskedésében Pécsett 2cg/j­ino ma/6É. kvptói jufitnzó c'o&oz&cm jo -fiz. és 1 szt, jádáco­ka 45 -fiz. és 1 -jbt 20 -Ér., tcuá'&í’á Xiivnczva -is ÖL cK.-nál Sec­ó, kizáftj.-­utcza. Kiadótulajdonos: Engel Lajos. A budapesti áru- és érték-tőzsde jegyzései 1893. szeptember 19-én. Záloglevelek. Pesti ház. t. e.k. kötv.41/2°/0 M. jelz. nyer. kötv. . .4­1/0 Osztr. föld. dir. k. k.. .3­1/„ Államadósság. M. aranyjáradék...........4°/0 M. koronaértékü járadék.. M. nyer. kölcsönlőó frt .. Tiszai s szegedi köles. .4°/0 M. földteherm. kötv....4°/0 Regalekötvény magy. 4’/2°/0 Egy. ad. máj.-nov. . .45/,„“/„ ugyanaz febr.-aug.42/10°/0 » ezüst jan.-jul. 42/10°/o » ezüst ápr.-okt.42/10"/o Osztr. aranyjáradék .. .4°/0 Osztr. adóss. 1854. 250 f.4% ugyanaz 1860.500 f.. .5°/„ » 1860. 100 f. ...5% » 1864. 100 f............. » 1864 . 50 f. ........... Szerb, nyerem, köles. .3'/0 100-127. 115. 116.25 94.25 150— 141— 95— 10— 9.50 97— 95— 97.­119.25 148.— 144.50 161.50 194.40 192— 43— Gabona. Búza őszre............................. . tavaszra ..................... Tengeri 1894. május—jun. Zab őszre............................ Káposztarepcze.................. Pénznemek. Cs. kir. arany (vert) . . . Cs. kir. arany (ker.) . . . . ..­magy. 8 forintos arany 20 frankos arany............. 20 márka............................. Német kir. bj. 100 magánsorsjegyek. Bécs v. ny.­kölcs................. Budavárosi sorsjegy . . . . ugyanaz osztr. felülb. „Jó szív“ sorsjegy........... ugyanaz osztr. felülb. . Magyar vörös kereszt. . ugyanaz osztr. felülb.. 7.41 7.81 5.14 6 54 15.60 5.98 5.90 9.93 9.98 12.40 61.75 176— 57— 57.50 1150 12.25 Bpest-lipótv. bazilika... ugyanaz osztr. felülb. Olasz vörös kereszt... ugyanaz osztr. felülb Osztrák hitelintézet... Osztrák vörös kereszt Pálffy sorsjegy............. M. földh. int. pap. ..5 °/0 ugyanaz...................41/20/, ugyanaz................. 4 °/0 ugyanaz az. v. ez. 5 °/0 ugyanaz szabályoz.4­­/0 M. jelzálog hitelbanko­/aVp ugyanaz....................5 °/0. ugyanaz...................41/s°/0 ugyan. köz. k. 50 év4 °/0 ugyan. köz. k. 50 év 4'/s Pesti m­. ker. bank..5 °/0 ugyanaz....................4­­/a°/0 Pesti m. k.­­ közs.k..4'/2°/o ugyanaz 401/­ évre4° °/0 8.5­­8.75 13— 13.50 195.50 19— 58— 100.50 101. 98.50 97.20 100— 10.75 100.50 98.— 100.50 100.50 100.70 105.- - 100.05

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék