Pécsi Napló, 1895. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)
1895-09-22 / 226. szám
« „Pécsi Napló“ 1895. szeptember 22 . — József főherczeg köszönete. Baranyavármegyének általunk annak idején közölt részvétföliratára József főherczeg ma a következő levelet intézte Baranyavármegyéhez: „Az Istenben boldogult feledhetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással olvastam az oly meleg érzéstől áthatott sorokat ; megadással, melyet az isteni Gondviselés másithatlan végzésébe való belenyugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Úr akarata előtt, az örök világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő irt találunk mélyen sújtott szívünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és Baranyamegye közönsége is azok közé tartozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat, hajlott korom egyik reményét, a kik e gyászt oly meleg szavakban tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzésük e megható megnyilatkozásáért legbensőbb hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. K vlcsuthon, 1895. szept. 17-én. József főherczeg.“ — A pécsi huszárok diadala. Pénteken délben és ma hajnali 5 óra 53 perczkor két külön vonaton tértek Pécsre vissza a pécsi huszárok a kis-czelli hadgyakorlatokról. Sárvár állomáson szálltak vonatra és a déli vasúton tértek Pécsre vissza. Soha oly dicsőséget békés ütközetben huszáraink nem arattak, mint a kisczelli lovas gyakorlatok alkalmával, melyek a legnagyobb lovas gyakorlatok voltak, melyeket valaha tartottak, hisz azokban 12 teljes lovas ezred, közel 12,000 lovas vett részt.* És ezen gyakorlatnál kiváló fontos szerep jutott az V. hadtesthez beosztott pécsi lovas dandárnak, melyet Schlippenbach István gróf vezérőrnagy, dandárparancsnok oly szerencsével, oly taktikai ügyeséggel vezetett, hogy ez, de ennek is épen Baka Béla őrnagy által vezényelt első osztálya döntötte el a győzelmet. Elképzelhető tehát azon önelégültség, melylyel huszáraink állomáshelyeikre tértek visza, mert azon elismerés kisérte őket haza, hogy a hadsereg legügyesebb huszárjai a pécsi dandárhoz tartoznak. A mi dandárunk Wersele báró altábornagy vezénylete alatt álló 23. lovas dandárhoz volt beosztva. Balta őrnagy a döntő ütközetnél méltó feltűnést keltett vezényletével, amennyiben a rohamnál úgy meglepte az előnyomuló tüzérséget, hogy hirtelen elnémította ágyúit. Katonai körök ezen bravúrról a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. Nem kerülte el azonban huszáraink ügyessége a legmagasabb hadúr figyelmét sem, ki a huszárainkra nézve győzedelmes ütközet után szemlét tartott a 12 lovas ezred fölött és mikor ezek elvonultak, magához szólította a pécsi 8. honvéd huszárezred parancsnokát, Kálmán Frigyes ezredest, és e szavakkal fordult hozzá: — A nyolczadik honvéd huszárezred mindig jó és szép volt, ma is époly jól viselte magát, mint amily szép a tartása. Köszönöm ezredes úr! Megjegyzendő, hogy a defilé akkor történt, mikor az ezredek a huzamosabb fölvonulástól és rohamtól meglehetősen ki voltak fáradva. Katonai körök sokat foglalkoztak a mi huszárjaink bravúrjával és a dicséretből, az elismerő szavakból bőven kijutott úgy Schlippenbach grófnak, mint Kálmán ezredesnek és Balla őrnagynak. — Fodor Antal meghalt. Városunk általánosan ismert öreg alakjai közül ismét egygyel kevesebb van. Fodor Antal somogymegyei földbirtokos, kit családi és rokoni kötelékek fűztek Baranyához s a ki öreg napjait városunkban töltötte, tegnap hajnali 3 órakor jobblétre szenderült. A derék öreg ur igen szép kort ért, amennyiben napjainkban nem minden halandónak jut ki a mindenható különös kegye, hogy 84 évet számlálhasson. Fodor Antal életének 84-ik s boldog házasságának 54-ik évében költözött el az élők sorából. Mint gazdatiszt kezdte meg életpályáját s a század közepe táján a lakócsai uradalomban tiszttartó minőségben rongált. Az időtájban roppant veszedelmes volt a pusztai élet, mert a betyárvilág járta s Patkó a rettegett haramia gyakori vendége volt a somogymegyei pusztáknak. Lukácsa vidékét rengeteg erdők borították; egészen le a dráváig csupa erdőség uralta a tájat. A betyároknak kedvezőbb menedéke alig találkozott Somogy és Baranya szélén. Mint takarékos életű gazdatiszt pénzes ember hírében állott s a betyárok is tudtak róla, hogy Fodor Antalnál kell pénznek lenni. Mindazonáltal nem mertek bekopogtatni hozzá, mert arról is híres volt Fodor hetedhét vármegyében, hogy kitűnő lövés mindig fegyverrel jár. Tudták, ha valamire ráfogja a fegyverét, azon keresztül fúródik a golyója, így aztán erősen respektálták a lakócsai tiszttartót. Patkóval többször találkozott, személyesen ismerte, beszélt is többször vele; de bántódása soha se volt. Élt békességben s szép kis vagyonkát szerzett. Utóbb a fenéki puszta birtokosa lett, melyet egy darabig maga kezelt, öreg napjaiban pedig bérbe adott. Teljes életében igen ügyes és jó gazda volt; de mindenek fölött a sertéstenyésztéshez értett. A gazdasági szaklapokban számtalan közlemény jelent meg tőle. Okos és gyakorlati haszonnal járó tanácsokat bőven osztogatott. Mint családapa is dicséretesen megfelelt kötelmeinek; szeretettel s gonddal nevelte gyermekeit, akik a társadalomban ma előkelő helyet foglalnak el. Van három leánya: Irma, özvegy Heindl Vilmosáé, Gizella, dr. /4/Ita/Gyuláné, Aranka, dr.Zi7/Migdolfné,s három fia.Józsi, aki a budapesti egyetem orvosi fakultásán tanár László, földbirtokos és Pál, ügyvéd Dárdán. A boldogult hült tetemeit e 22-én délután 3 órakor szentelik be Anna-utcza 1. szám alatt s innen 23-án Somogymegyébe szállítják, hogy Fenék-pusztán örök nyugalomra helyezzék. — Tanügyi hírek: Beczefa rel. község tanítójának évi fizetését a vallás és közoktatásügyi miniszter 80 forint hozzájárulással 400 forintra egészítette ki. — Haray Gábor elhunyt keői tanítói özvegyének 1d6 írt nyugdijat, gyermekei Béla és Jolán neveltetése czéljaira évi 50—50 frtot engedélyezett a közoktatásügyi miniszter. — Házasság. Molnár János pécsi fűszerkereskedő ma délután öt órakor a belvárosi plébánia templomban oltárhoz vezette Edhoffer Mariannát, néhai Edhoffer Károly pécsi asztalos leányát. — Állást cserélt. Nachtigal Cirill dr. kir. alügyész, kit az igazságügyminiszter nemrég a pécsi ügyészséghez nevezett ki, ez állásáról — melyet eddig még nem foglalt el — lemondott, mert idő közben a fiumei anyakönyvvezetői állást nyerte el, melylyel ott 1520 frt fizetés 500 frt lakáspénz jár. — Uj magyar nemes. A »Budapesti Közlöny“ mai száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Engel Miksa földbirtokosnak és törvényes utódainak a közügyek és különösen a kereskedelem terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet a „csorkati“ előnévvel díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1895. évi szeptember 7 én. Ferencz József s. k. Báró Jósika Samu s. k. A legmagasabb királyi kitüntetés ezúttal földinket érte ki azonban már kora ifjúságában elhagyta szülővárosát, hogy önállóan munkálkodjék a fakivitel terén özv. Engel Babetta asszony fia a kitüntetett, ki 1880 ban telepedett le Fiuméba, ott az első volt, ki a magyar tengerparti városban és Littoráléban a magyar álllam koronájának használatára nyert engedélyt és az akkori mostoha viszonyok közepette 13 fáradatlan munkásságával és szakértelmével Angliába, Olasz- Franczia- és Görögországba, Algier és Tunisba létesített fakivitelt; összeköttetései, noha 1891- ben elhagyta Fiumét és Budapesten telepedett le, még ma is fönnállnak és nagy előnyére válnak a magyar kikötőváros kereskedelmének. Budapesten is élénk részt vesz a kereskedelmi életben és a kereskedelmi körök bizalma emelte őt több előkelő részvénytársaság igazgatásába, így igazgatósági tagja a Fonciére biztositó társulatnak, a Zellerinféle részvénytársaságnak és több tekintélyes ipari vállalatnak. — A bárány amegyei tanfelüfeiyelőség köréből. Tudvalevőleg a baranyamegyei tanfelügyelőség segédtanfelügyelőjét, Laubhaimer Róbertet Ungvárra helyezte át a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, helyére pedig kinevezte Ember Jánost, az ismert tanügyi írót, és ungmegyei segédtanfelügyelőt. Ember azzal kezdte meg pécsi működését, hogy a legsürgősebb teendők közepette, a tanév elején szabadságra ment, hogy az összes munkák Salamon József tanfelügyelő vállára nehezedtek. Most arról értesülünk, hogy Ember nem is fogja elfoglalni pécsi állását, hanem a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban fog állást kapni, úgy hogy Pécsre más segédtanfelügyelőt fognak áthelyezni. Hivatalosan arról még nem érkezett ugyan jelentés a baranyamegyei tanfelügyelőséghez, de minden jel arra mutat, hogy az már nem soká fog magára váratni. — Wlassich miniszter a diákok között. A gyermekcsere mindinkább meghonosul Pécs és Fiume között. Fiuméból magyar szóra küldik gyermekeiket a szülők Pécsre, míg a pécsi fiúk az olasz nyelv elsajátítása czéljából mennek a magyar kikötővárosba. Kedves kis epizódot írt le egyik pécsi fiú szüleihez intézett levelében. A minapában kisebb diákokból álló társaság utazott hajón Abbáziából Fiuméba, egy padon ülve iskolai dolgokról beszélgetve, mikor melléjük telepedik egy göndörhajó úr, és a gyermekekkel fesztelen beszélgetésbe elegyedett. Jóleső örömmel hallgatta, hogy a magyar fiúk Fiuméban járnak iskolába, kikérdezte őket, hogy vannak megelégedve a fiumei élettel, az iskolával, a tanítással, és hogy megtudják azt is, miért érdeklik őt mindezek a dolgok, hát mikor partra szállt, megmondotta a fiatal diákseregnek hogy ő Wlassici Gyula dr. vallás és közoktatásügyi miniszter, mely bemutatkozást a diákok hatalmas éljenzéssel viszonozták. — Ázsia Siklóson. Addig-addig emegetjük Ázsiát, mint a rendezetlenségnek őshazáját, ahonnan jóravaló rendszerető nép sorra kivándorolt, mert valószínűleg már akkor is tűrhetetlennek találta az „ázsiai állapotok“-at, hát csak addig emlegetjük azt a minta-földrészt, mig egyszer túltesz rajtunk s ő maga lassan de biztosan haladván a tökéletesedés felé, minket messze elhagy és majd Ázsia emlegeti Európát, mint azt a részét a földnek, ahol minden megtörténhetik, ami a renddel konok ellenkezésben van. Hogy a vidék adminisztrációja csapni való, azt tudja mindenki, akinek azzal dolga van.