Pécsi Napló, 1895. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)

1895-09-22 / 226. szám

« „Pécsi Napló“ 1895. szeptember 22 . — József főherczeg köszönete. Baranyavármegyének általunk annak ide­jén közölt részvétföliratára József főher­czeg ma a következő levelet intézte Ba­­ranyavármegyéhez: „Az Istenben boldogult feledhetlen László fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással ol­vastam az oly meleg érzéstől áthatott so­rokat ; megadással, melyet az isteni Gond­viselés másithatlan végzésébe való bele­­nyugvás szent kötelessége reánk paran­csol; megadással, mert fejet hajtva az Úr akarata előtt, az örök világosság or­szágában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő irt találunk mélyen sújtott szívünkre annak vigasztaló tuda­tában, hogy sokan vannak és Baranya­­megye közönsége is azok közé tartozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fia­mat, hajlott korom egyik reményét, a kik e gyászt oly meleg szavakban tolmá­csolják. Fogadják kegyeletes érzésük e meg­ható megnyilatkozásáért legbensőbb há­lás köszönetemnek őszinte kijelentését. K vlcsuthon, 1895. szept. 17-én. József főherczeg.“ — A pécsi huszárok diadala. Pénteken délben és ma hajnali 5 óra 53 perczkor két külön vonaton tértek Pécsre vissza a pécsi huszárok a kis-czelli had­gyakorlatokról. Sárvár állomáson szálltak vonatra és a déli vasúton tértek Pécsre vissza. Soha oly dicsőséget békés ütközet­ben huszáraink nem arattak, mint a kis­­czelli lovas gyakorlatok alkalmával, melyek a legnagyobb lovas gyakorlatok voltak, melyeket valaha tartottak, hisz azokban 12 teljes lovas ezred, közel 12,000 lovas vett részt.* És ezen gyakorlatnál kiváló fontos szerep jutott az V. hadtesthez be­osztott pécsi lovas dandárnak, melyet Schlippenbach István gróf vezérőrnagy, dan­dárparancsnok oly szerencsével, oly takti­kai ügyeséggel vezetett, hogy ez, de ennek is épen Bak­a Béla őrnagy által vezényelt első osztálya döntötte el a győzelmet. Elképzelhető tehát azon ön­elégültség, melylyel huszáraink állomás­helyeikre tértek visza, mert azon elismerés kisérte őket haza, hogy a hadsereg leg­ügyesebb huszárjai a pécsi dandárhoz tartoznak. A mi dandárunk Wersele báró altábornagy vezénylete alatt álló 23. lovas dandárhoz volt beosztva. Balta őrnagy a döntő ütközetnél méltó feltűnést keltett vezényletével, amennyiben a rohamnál úgy meglepte az előnyomuló tüzérséget, hogy hirtelen el­némította ágyúit. Katonai körök ezen bravúrról a legteljesebb elis­merés hangján nyilatkoztak. Nem kerülte el azonban huszáraink ügyessége a leg­magasabb hadúr figyelmét sem, ki a huszá­rainkra nézve győzedelmes ütközet után szemlét tartott a 12 lovas ezred fölött és mikor ezek elvonultak, magához szólította a pécsi 8. honvéd huszárezred parancs­nokát, Kálmán Frigyes ezredest, és e szavakkal fordult hozzá: — A nyolczadik honvéd huszár­ez­red mindig jó és szép volt, ma is époly jól viselte magát, mint a­mily szép a tartása. Köszönöm ezredes úr! Megjegyzendő, hogy a defilé akkor történt, mikor az ez­­redek a huzamosabb fölvonulástól és ro­hamtól meglehetősen ki voltak fáradva. Katonai körök sokat foglalkoztak a mi huszárjaink bravúrjával és a dicséretből, az elismerő szavakból bőven kijutott úgy Schlippenbach grófnak, mint Kálmán ez­redesnek és Balla őrnagynak. — Fodor Antal meghalt. Váro­sunk általánosan ismert öreg alakjai közül ismét egygyel kevesebb van. Fodor Antal somogymegyei földbirtokos, kit családi és rokoni kötelékek fűztek Baranyához s a ki öreg napjait városunkban töltötte, teg­nap hajnali 3 órakor jobblétre szenderült. A derék öreg ur igen szép kort ért, amennyiben napjainkban nem minden halandónak jut ki a mindenható különös kegye, hogy 84 évet számlálhasson. Fodor Antal életének 84-ik s boldog házasságá­nak 54-ik évében költözött el az élők sorából. Mint gazdatiszt kezdte meg életpályáját s a század közepe táján a lakócsai uradalom­ban tiszttartó minőségben rongált. Az idő­­tájban roppant veszedelmes volt a pusztai élet, mert a betyár­világ járta s Patkó a rettegett haramia gyakori vendége volt a somogymegyei pusztáknak. Lukácsa vidé­két rengeteg erdők borították; egészen le a dráváig csupa erdőség uralta a tájat. A betyároknak kedvezőbb menedéke alig találkozott Somogy és Baranya szélén. Mint takarékos életű gazdatiszt pénzes ember hírében állott s a betyárok is tudtak róla, hogy Fodor Antalnál kell pénznek lenni. Mindazonáltal nem mertek bekopogtatni hozzá, mert arról is híres volt Fodor heted­hét vármegyében, hogy kitűnő lövé­s mindig fegyverrel jár. Tudták, ha valamire ráfogja a fegyverét, azon keresztül fúródik a golyója, így aztán erősen respektálták a lakócsai tiszttartót. Patkóval többször találkozott, személyesen ismerte, beszélt is többször vele; de bántódása soha se volt. Élt békességben s szép kis vagyon­kát szerzett. Utóbb a fenéki puszta birtokosa lett, melyet egy darabig maga kezelt, öreg napjaiban pedig bérbe adott. Teljes életé­ben igen ügyes és jó gazda volt; de min­denek fölött a sertés­tenyésztéshez értett. A gazdasági szaklapokban számtalan köz­lemény jelent meg tőle. Okos és gyakor­lati haszonnal járó tanácsokat bőven osz­togatott. Mint családapa is dicséretesen megfelelt kötelmeinek; szeretettel s gond­dal nevelte gyermekeit, a­kik a társada­lomban ma előkelő helyet foglalnak el. Van három leánya: Irma, özvegy Heindl Vilmosáé, Gizella, dr. /4/Ita/Gyuláné, Aranka, dr.Zi7/Migdolfné,s három fia­­.Józsi, a­ki a budapesti egyetem orvosi fakultásán tanár László, földbirtokos és Pál, ügyvéd Dárdán. A boldogult hült tetemeit e 22-én délután 3 órakor szentelik be Anna-utcza 1. szám alatt s innen 23-án Somogymegyébe szállítják, hogy Fenék-pusztán örök nyu­galomra helyezzék. — Tanügyi hírek: Beczefa rel. község tanítójának évi fizetését a vallás és közoktatásügyi miniszter 80 forint hoz­zájárulással 400 forintra egészítette ki. — Haray Gábor elhunyt keői tanítói özve­gyének 1d6 írt nyugdijat, gyermekei Béla és Jolán neveltetése czéljaira évi 50—50 frtot engedélyezett a közoktatásügyi mi­niszter. — Házasság. Molnár János pécsi fűszerkereskedő ma délután öt órakor a belvárosi plébánia templomban oltárhoz vezette Edhoffer Mariannát, néhai Edhoffer Károly pécsi asztalos leányát. — Állást cserélt. Nachtigal Cirill dr. kir. alügy­ész, kit az igazságügymi­niszter nemrég a pécsi ügyészséghez neve­zett ki, ez állásáról — melyet eddig még nem foglalt el — lemondott, mert idő közben a fiumei anyakönyvvezetői állást nyerte el, melylyel ott 1520 frt fizetés 500 frt lakáspénz jár. — Uj magyar nemes. A »Buda­pesti Közlöny“ mai száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem elő­­terjesztése folytán Engel Miksa földbirtokosnak és törvényes utódainak a közügyek és különösen a kereskedelem terén szerzett érdemei elismeré­séül a magyar nemességet a „csorkati“ előnévvel díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1895. évi szeptember 7 én. Ferencz József s. k. Báró Jósika Samu s. k. A legmagasabb királyi kitüntetés ezúttal földinket érte ki azonban már kora ifjúságában elhagyta szülővárosát, hogy önállóan munkálkod­jék a fakivitel terén özv. Engel Babetta asszony fia a kitüntetett, ki 1880 ban telepedett le Fiu­méba, ott az első volt, ki a magyar tengerparti városban és Littoráléban a magyar álllam koro­nájának használatára nyert engedélyt és az akkori mostoha viszonyok közepette 13 fáradatlan mun­kásságával és szakértelmével Angliába, Olasz- Franczia- és Görögországba, Algier és Tunisba létesített fakivitelt; összeköttetései, noha 1891- ben elhagyta Fiumét és Budapesten telepedett le, még ma is fönnállnak és nagy előnyére válnak a magyar kikötőváros kereskedelmének. Budapesten is élénk részt vesz a kereskedelmi életben és a kereskedelmi körök bizalma emelte őt több elő­kelő részvénytársaság igazgatásába, így igazga­tósági tagja a Fonciére biztositó társulatnak, a Zellerinféle részvénytársaságnak és több tekin­télyes ipari vállalatnak. — A bárány amegy­ei tanfel­üfeiyelőség köréből. Tudvalevőleg a baranyamegyei tanfelügyelőség segédtan­­felügyelőjét, Laubhaimer Róbertet Ung­­várra helyezte át a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium, helyére pedig ki­nevezte Ember Jánost, az ismert tanügyi írót, és ungmegyei segédtanfelügyelőt.­­ Ember azzal kezdte meg pécsi működését, hogy a legsürgősebb teendők közepette, a tanév elején szabadságra ment, hogy az összes munkák Salamon József tanfel­ügyelő vállára nehezedtek. Most arról értesülünk, hogy Ember nem is fogja el­foglalni pécsi állását, hanem a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban fog állást kapni, úgy hogy Pécsre más segédtan­felügyelőt fognak áthelyezni. Hivatalosan arról még nem érkezett ugyan jelentés a baranyamegyei tan­felügyelőséghez, de­­ minden jel arra mutat, hogy az már nem soká fog magára váratni. — Wlassich miniszter a diá­kok között. A gyermekcsere mindin­kább meghonosul Pécs és Fiume között. Fiuméból magyar szóra küldik gyerme­keiket a szülők Pécsre, m­íg a pécsi fiúk az olasz nyelv elsajátítása czéljából men­nek a magyar kikötővárosba. Kedves kis epizódot írt le egyik pécsi fiú szüleihez intézett levelében. A minapában kisebb diákokból álló társaság utazott hajón Ab­báziából Fiuméba, egy padon ülve isko­lai dolgokról beszélgetve, mikor melléjük telepedik egy göndörhajó úr, és a gyer­mekekkel fesztelen beszélgetésbe elegye­dett. Jóleső örömmel hallgatta, hogy a magyar fiúk Fiuméban járnak iskolába, kikérdezte őket, hogy vannak megelé­gedve a fiumei élettel, az iskolával, a ta­nítással, és hogy megtudják azt is, miért érdeklik őt mindezek a dolgok, hát mikor partra szállt, megmondotta a fiatal diák­seregnek hogy ő Wlassic­i Gyula dr. val­lás és közoktatásügyi miniszter, mely be­mutatkozást a diákok hatalmas éljenzés­sel viszonozták. — Ázsia Siklóson. Addig-addig emegetjük Ázsiát, mint a rendezetlenség­nek őshazáját, ahonnan jóravaló rendsze­rető nép sorra kivándorolt, mert valószí­nűleg már akkor is tűrhetetlennek találta az „ázsiai állapotok“-at, hát csak addig emlegetjük azt a minta-földrészt, mig egyszer túltesz rajtunk s ő maga lassan de biztosan haladván a tökéletesedés felé, minket messze elhagy és majd Ázsia em­legeti Európát, mint azt a részét a föld­nek, ahol minden megtörténhetik, ami a renddel konok ellenkezésben van. Hogy a vidék adminisztrác­iója csapni való, azt tudja mindenki, akinek azzal dolga van.

Next