Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-05 / 238. szám

z én hangomat és hanghordozásomat fogja utánozni. Hálásan emlékezem meg Gyulai Pál­ról is, a­ki kedves jóakaró modorával mindnyájunk szeretetét kiérdemelte. Oh­le sok szép költői művet olvasott fel, is­mertetett meg velünk, fejlesztette ízlésün­ket, magyarázta Katona és Sh­akespeare alakjait. Milyen boldogok a fővárosi szí­nészek, a­kiknek módjukban van, irodal­munk kitűnőségeivel érintkezni, mennyire tanulhatnak tőlük! Kárpótlásul csak az szolgálhat nekünk vidékieknek, hogy mű­veiket mi is olvashatjuk, s belőlük me­ríthetünk ihletet. Tisztelettel SOMOGYI KÁROLYNÉ (Nagy Julia ). (A hasonmás. — Heine. — Leszállt az éj. Nyugodt, néma minden; Itt, e hajlékban kedvesem élt; A városból távozó régen, De itt van a ház, előbbi helyén. Egy emberalak bámul a magasba, A lelki kintól tördelve kezét, irtózom, ha nézek e dúlt arczra — Hold fényinél magamra ismerek ! Sötétlö árny te, te sápadt hasonmás, Mit majmolod lelkem baját, A mely gyötört s itt szerze folyvást Oly sok keserves éjszakát! CZIGLÁNYI BÉLA (Sirius.) Csalódva . . . Csalódva, megcsalatva Én már csak kétkedőm. Te voltál az egyetlen, Akinek önfeledten És vakon hittem én. S hogy te is megtagadtál S megszegted hitedet, Azt kérdezem sötéten : Lesz-e, kinek e létben Még egyszer hihetek? Ha csalfa igaz szint ölt, S bűn úgy jár mint erény Ha szűzi arcz csak álcza Mit visel a parázna, Óh, miben higyjek én ? . . .És nézek a magasba, És lelkem mélyibe, És mélybe a magasba’ Szemem a szót olvassa, Hogy nem csal az ige. Földgyi Lajos. Maradandó sikereket csak azon kormányzati politika érhet el, melynek kitűzött czélját nem a fékentartás, hanem a népek erkölcsi érzelmeinek megnyug­tatása képezi. Horánszky Nándor, szálló kuíiílaf® rpecjfarjifoff api«, ir)jr)picn iejeE^ r^ondas, j© ©flef nell^ul paffa^f I51 3^ ©rrjkei?©^ jek©l. Tóth Béla. 6fi)§. Cl flemjézbezepet ama elya­zditíletten a hadáf­ija a®. i­j­ azi müvéo&ítnefi, \n?A\y 'Ceyí Mtentekn érj ex­éljait ii-Ménné teszi. ZILZEF^ ANTAL. Az emberek kétfélék: okosak és okos­­talanok. E­z utóbbiak többségben lévén, az okosak az okostalanok. Fenyő Sándor, A »Magyar Hírlap« fel. szerk. A zene mint minden igazi művészet az emberi kedélyt a köznapiaság realiz­musából a tiszta idealizmus légkörébe emeli; nemesebbé, a jó és szép iránt fo­gékonya­bbá teszi. A zene, az emberiségnek hű kísérője az élet utáin, egyaránt szerepel örömünne­peiben és gyászában, majd lelkesít, majd pedig vigasztal. A zene végre azon nemzetközi nyelv, a­melyet bármely nemzet műveit és a művészet iránt fogékony szülöttje megért és szeretettel ápol. Midőn tehát most a pécsi nem­zeti színházban a legdicsőbb és legelterjedtebb művészetnek, a zenének egy­ új temploma nyílik meg, a melyben a legszebb zené­nek, az emberi hangnak jut az uralkodó sze-rep, teljes szivemből kívánom én és a honnak összes a művészetért lelkesülő fiai, hogy a hazának és a művészetnek javára sokáig és sikeresen működjék. Gobbi Alajos, nemzeti zenedei karnagy és tanár. "ST Sitii^ * menj oiommct cj jhvcjíh cmfcTicicm •tnaasa <§ccs fíeSuea ca iittcfficjcna ftösöwaecjcxc. Ábrányi Wein Margit. vy aemmil. Tahy Antal.v A nap feljöttét nem akadályozhat­ják meg a vakondok, bármennyire sze­retik is a sötétséget. Gracza György. v Mondják, könnyű a piktornak, hogyne, mikor nehezen festett képeiken sem tudnak túladni. KARVALY MÓR.v Semmi sem gyengíti úgy az emlékező tehetséget, mint a tár­­sadalmi állásban való emelkedés. Nádler Róbert. (S-T.iá (3 tömegt szavaimnak ia@cof? or bizonyo­­san valami 'pofonc/ot monc/oétam. Gróf Ke­glévi­ch István. &T Színház és templom. Két épületben enyhül a mi lelkünk, iS tanulja meg, mi hát a földi lét. Két épületben tartja ki felettünk Egy szebb világ magasztos rejtekét — Színház és templom: megnyílt mind a kettő,­­ Ki fényt keres, nem lesz már útja meddő! Mert távol a zugó világ zajától, Hol a habok közt ég, pezseg a vér, Nincsen keringés, mely lankadni gátol, S a legbuzgóbb is könnyen elalél — Színház és templom : az mutat a mélybe, S ez a magasba serkent ösztökélve!­­ Te drága város! Már nem féltelek, Hogy tespedésnek mocsarába tengnél! Látom derék emelkedésedet, Hogy szebb, dicsőbb légy mind a többi­eknél. Színház és templom : e két őrtorony Megvéd bukástól, meg mindenkoron ! LENKEI HENRIK. _A­z idegen és töb­b­ük, távol élő népek megismerésének legk­özelebboi ■u­ tja. a­ nyelveikkel­­való megismer­­­edés. 131. Kunos Ignácz: Brit Nem szeretek dolgozni akkor, mikor reám parancsolnak. A mit igyen te­remtek, sem nem szép, sem nem jó! Az én kedves főszerkesztőm is alaposan csalódott, mikor dilettáns művészi tehet­ségemmel akarta díszíteni jelen albumot, emléklapot, s hasonló sors éri jelen soraim megírásakor is, azt hívén, hogy mert ő meghagyta, valami különös és jó gondolattal is fogok néki kedveskedni ! A higgadtság, a nyugalom, sok ta­nulmányozás és utánjárás szükséges bár­minemű munka elkészítéséhez, létreho­zásához. Mint Ön is tudja főszerkesztő úr, időm híján nyugodtan nem is dol­gozhatom, fogadja soraimat hát munkám silánysága és gyengesége mentségéül. (Vünsberger Wussef. 1S_T !* Tisztelt Uram ! Az általam tervezett történeti­ menet­ben, ott hol a kereszténység kezdődik Magyarországban, Szent István előtt egy csoport zarándok és hittérítő megy. Ezek­nek száma, számításom szerint, megközelíti a négyszázat. Mert én e csoportnak ábrá­zolására a dalárdistákat kérem föl, kik erre az alkalomra oratóriumot fognak mennydörögni. — A dalárdisták lel­kes, vállalkozó emberek, kiknek szive, lelke fogékony a nagy eszmék iránt. — Én tudom, hisz én is voltam dalárdista, hogy a történeti diszmenet a dalnak min­den emberére számíthat az elsőtől az utolsóig. Annál is inkább, mert még soha kecsegtetőbb feladata s nagyobb sikere egy énekkarnak sem volt, mint e monstre­­karnak lesz ő felsége előtt, hol a­ hely­őrség zenekarai fogják támogatni. Éljen a pécsi dalárda, a­mely ez eszme zászló­vivője lesz. Azt reméli és hiszi Vágó Pál. CE m­űvészeéSen csa­l­v jól, va 1TJ -£!!€­ PÉCSI NAPLÓ,13

Next