Pécsi Napló, 1898. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1898-01-01 / 1. szám
e zelő-személyzet a jegyzői irodában kitett ivén fejezte ki jó kivánságait a közszeretetben álló polgármesternek. Hasonlóképpen a főispánnál sem tisztelgett a város tisztikara, hanem üdvözletét Rihmer által festett díszes kartonlapon juttatta el Fejérváry Imre báró főispánhoz. Egyházmegyei dispozicziók. Dárdára a Cserny Gyula plébános elhunyta következtében megüresedett plébánia ve, Pater Polykarp eszéki kapuczinus szerzetes bízatott meg. — A Szent-Istvanni plebániába Kirschanek Ödön vaszari káplán nevezteti ki adminisztrátornak. — Halálozások. Tegnap este hosszas szenvedés után Pécsett elhunyt Kemény Alajos, 1848/49-iki honvéd főhadnagy, kaposvári lakos, Hartl Ferencz polgártársunk édes testvére, ki a saját és rokonsága nevében adta ki a halálesetről a gyászjelentést. Az elhunytat holnap, január elsején délután 8 órakor helyezik örök nyugalomra. — Pécsváradon e hó 29-én hosszas szenvedés után elhunyt Gyimóthy János, pécsváradi járásbirósági végrehajtó, volt 48-as honvéd, életének 70-ik évében. Az elhunytban Gyimóthy Gyula pécsi kereskedő édesatyját gyászolja. — B. u. é. k. Azt vélhetnénk, hogy az élet követelményeinek szünet nélkül való fokozódásának, az életnek napról-napra erősbbödő küzdelmével az emberek mind jobban elidegenednek egymástól, az udvariasság nem oly tiszteletteljes, mint az előtt volt, nagyobb az elhidegülés, az elidegenedés, ezzel kapcsolatban csakis azon boldog új esztendőt kívánóknak száma szaporodik, kik a kívánság mellé mindjárt oda is tartják kezeiket, hogy azokba a szokásos tributumot rakják le azok, kiknek mintegy kötelességüké tette végzetük, hogy adakozók legyenek azok irányában, kik tőlük kérnek. De ezen fölfogás téves. Az évforduló alkalmából a pécsi nyomdák alig győzték i névjegyek elkészítését, , nagyobb . Nem, nem. Ez nem lehet. Nem leszek hon. Ki kell a nyaralóba mennem. A csendőrtiszt tudomásul vette a kitérést s egy szóval sem erőltette az öreget. Pár közömbös szóváltás után ismét haza ment. Este pedig azzal távozott hazulról, hogy a tiszti összejövetelen kell részt vennie. Gyanútlanul hagyta el otthonát s az esti szürkületkor kisietett ipa nyaralójához. Úgy kellett a vasrácson átmásznia, mert a vasajtó zárva volt. Az épület mögött lesbe állt s várta az öreget. Jó besötétedett már, a mikor a vén Weigert Mátyás kézilámpájának fénye megvillant a kerítés ajtaja előtt. Előszedte kulcsait s fölnyitotta a zárt. Belépett a kertbe s úgy látszott, nagy zavarában elfelejtette az ajtót belülről bezárni. Az épület főajtaját fölnyitva sorra nyitotta az ajtókat s akkor jutott eszébe, hogy a rácsoskaput be kellett volna zárni. Visszasietett a kapuhoz. Ezt a pillanatot fölhasználta a fiatal csendőrtiszt s nagy ügyességgel besurrant a legbelső szobába. A sötétség kedvezett neki. — Megleslek Weigert apó ! Majd kitudódik, hogy éjszakának idején mit szoktál itt művelni ? Mint a macska, a mikor egérre les, megtapsolt a kárpitos ablak függönye mögött és várt. Az öreg rövid várlat után megérkezett, minden ajtót gondosan bevolt ezekben a kereset, mint az elmúlt évben, és ezzel párhuzamban több 2 kr. és 3 kros bélyeg fogyott el, mint tavaly. Az üdvözlő névjegyek beérkezése meg éppenséggel oly mértéket öltött, mely fölülmúl mindent, mit a legvénebb postások ezen téren tapasztaltak. Ma deczember 30-án érkeztek az első üdvözlő tömegek és ezen tömeg napról-napra gyarapodott el annyira, hogy szinte lehetetlen a pontos kézbesítés. Az újévi üdvözletek megváltása csakis azt eredményezi, hogy a szegényháznak is jut némi segély, de senki magát, a hozott pénzáldozat által az újévi üdvözletek elküldésének kötelezettségei alól föloldva nem érzi. A Pécsi Napló szerkesztősége megtakarítja a posta költséget és ezen után kíván boldog új esztendőt minden barátjának, előfizetőjének és munkatársainak. — Elkésett távirat. Nem szeretünk panaszszal élni, akkor legkevésbbé, ha a magunk dolgáról van szó. Csak a végső szükség kényszerítő hatása alatt emelünk zokszót, mikor előttünk ismeretlen kényelmi szempontból nehezítik meg a mi hírlapírói tisztünket. Tegnap, csütörtökön este 11.55 perckor indított el a budapesti távirda hivatal, egy, tudósítónk által minden bizonynyal már fél órával előzőleg föladott táviratot, melyben azon szenzácziós hírt közli velünk, hogy Ártom, a franczia Panama per egyik főhősét és vádlott társait fölmentette a bíróság. Közli velünk a még jóval fontosabb parlamenti dolgokat, a szabadelvű párt hangulatát, mit óhajt a kényes politikai helyzettel szemben a párt többsége és azon bécsi telegrammot, hogy a hivatalos lap már ma reggel közölni fogja a vám és kereskedelmi szerződésre, épagy a nemzeti bankra vonatkozó szükségrendeletet. Ezt a nagyfontosságú táviratot ma reggel fél 9 órakor kézbesítették nekünk,ólevő mint utóbbi időben már ismételten, a legérdekesebb értesülés kiszorult lapunkból. Nem mondjuk mi azt, hogy fővárosi tudósítónk nem küldhette volna zárva maga mögött. Amikor már teljes biztonságban érezte magát, a ruhaszekrényhez léppett s egy munkás-zubbonyt öltött magára, aztán fölhajtva a szőnyeg egy részét, fölszedett néhány parkett-lapot. Egy vasláda volt itt elrejtve, telve különféle fémlemezekkel, festékkel, hengerekkel s nyomtató készülékkel. A vén Weigert Mátyás munkához látott. Szép egymásutánban készültek a hamis márkák, a hamis német bankók. A csendőrtiszt előlépett s a mint kirántva kardját az asztalra csapott, Weigert-apó hanyatt vágódott és szörnyet halt. Ilyen véget ért a rejtélyes ember, és fél órával előbb is azt a táviratot, mely I a szabadelvű párt esti összejöveteléről adott hírt, mely 9 órakor este teljesen I véget ért már, de azért tudósítónkat ter- I heli a felelősség. De tényleg 11 óra 55 I perczkor éjjel elindult a távirat Buda- pestről, mely így 11 óra 56 perczkor már I Pécsett volt, és itt már nem volt tiszt- ■ viselő, aki azt fölvegye. A távirda hivatal ■ zárórája, amint ép a mi kérésünkre a pécsi posta és távirda igazgató szives elő- ■ terjesztésére a kereskedelemügyi miniszter Щ elrendelte, éjféli 12 óra, míg Nagyvára- don, Aradon, Szegeden, ahol szintén reg- gel jelennek meg a napilapok, permanens ■ a szolgálat, de ha mi még nem vitük ■ ennyire, sőt októbertől áprilisig a nappali ■ szolgálat, mint valami falusi távirdahiva-alban csak reggeli 8 órakor kezdődik, ss azt legalább is elvárhatjuk, tartsák be a teljesen utolsó perczig az éjfélig terjedő ■ szolgálatot. Ezzel a hivatal nem nekünk tartozik, a Pécsi Napló szerkesztőségének, s mely a maga részére nem kér túlbuzgal-lmat, kedvezményt, vagy többet, mint amit a kötelesség parancsol, hanem a közönségnek, melynek mi épúgy szolgálata ,ban állunk mint a távirdahivatal, mely , akkor áll hivatásának teljes magaslatán, ha többet tesz, mint amennyi a köteles ,sége, és nem kevesebbet. És itt ismételten megsürgetjük a reggeli hivatalos óra kezdetének 7 órára való kitűzését télennyáron át, és bízunk benne, hogy ezen újítás minden nagyobb megerőltetés nélkül megvalósítható lesz. — A sör megadóztatása. A város tanácsa már fölküldötte első előterjesztését az illetékes minisztériumhoz, hogy a közvetett megadóztatási tételek közül első sorban is a sörnek városi ille- Г lékkel való megadóztatását engedje meg. Tudva van, hogy a minisztériumok ati pénzügyminisztérium és belügyminisztérrium a városnak erre vonatkozó első előírás terjesztését nem hagyta jóvá, de a polgármester azon meggyőződést szerezte magának legutóbbi tanulmányútja alkalm ett a becsülésre. Később az ő szive is lángot fogott. Azóta égett, lobogott szakadatlanul. Szabolcs az az ember volt, aki minduntalan dicsőséget szerzett nevének. Mi táplálja egy fiatal leány szivében a szerelmet, ha nem ez? A közbecsülés, a szeretet, a tisztelet, amelylyel felhalmozták azt, kit ő szívébe fogadott, képezte azt az olajat, amely a lángnak örök tápot ad. Egyikük sem akarta a másiknak mutatni, hogy érdeklődéssel viseltetik a tettei iránt. A legnagyobb közönynyel beszéltek közönyös dolgokról. Aki figyelemmel kísérte őket, hajlandó lett volna elhinni, hogy ezek, ha nem is gyűlölik egymást, jóbarátok nem lehetnek. Apró, pajkos kötekedés és nagy halom maliczia kísérte társalgásukat folytonosan. Meg volt győződve mind a kettő, hogy a másik nem tud a szereleméről semmit sem. Megtörtént, hogy a férfi egy pillanatban gyenge volt s közel állott ahhoz a ponthoz, hogy a leánynak mindent elmondjon. A leány észre vette a férfi ellágyulását s kifutott a szobából. Ilyenkor mindig akadt ok, amiért távoznia kellett. És rendesen akkor tért csak vissza a szobába, amikor bizonyosra vette, hogy a férfi erőt vett magán s a társalgást minden veszedelem nélkül folytathatják. A leány megmozdult. Esteledni kezdett. Homály feküdte még a falu szűk utczán, a kastély fákkal beültetett széles parkját. Szabolcs menni készült. Kívülről lassú zúgás hallatszott. A leány oda lépett az ablakhoz. Meglepetve kiáltott Szabolcs után. A fáklyásmenet közeledett. Pécsi Napló 1898. január 1. Várady Ferencz: Becstelen. — A „Pécsi Napló“ eredeti tárczája. — Irta : Gallovich Jenő. (3) Ha jött, ha ment, vagy ha tett valamit, mindig, mindenben, mindenütt a mozgató erő csak annak a képe volt. A házban, olykor ha felállott, hogy beszéljen, ha vállalatokba fogott, mindig a leány képe lebegett előtte. Csak azért tett, csak azért, élt. Márta észrevette ezt. Éles látásával kiolvasta a férfi szemeinek a csillogásából, kezének érintéséből. Kezdetben csak ő becsülte Szabolcsot, úgy, mint ismerőst, aki érdemeket szer