Pécsi Napló, 1898. május (7. évfolyam, 100-123. szám)

1898-05-25 / 119. szám

a szomorú állapothoz képest, de még min­dig messze, nagyon messze jár attól, hogy veszedelemmel fenyegethesse Ma­gyarország gazdasági érdekeit. Minél fejlődöttebb, minél gazda­gabb valamely ország, annál többet fogyaszt és annál többet vásárol. Angolország elnyomás és­­zsákmá­nyolása helyett azért fejleszti gyarma­tait, mert így húzza belőlük a leg­nagyobb hasznot. Magyarországnak is azon kell­­ törekednie — a magyar tőke, vállalkozás, ipari és technikai képzettség felhasználásával — hogy Bosnyákország és a Herczegovina foly­ton haladjanak a gazdasági fejlődés útjain. Eképen összetalálkozik a bos­­nyák és a magyar érdek, és a közös érdek kölcsönös szolgálása egyre szo­rosabb­ban egymáshoz kapcsolja a két országot. Szokolay Kornél. — A néppárt — Lepsényi Miklós ellen. A néppárt a tegnapi képviselőházi kínos jelenetek után mégis szükségét érezte annak, hogy határozott állást foglaljon a Lepsényi-féle üzelmek­kel szemben. Az „Alkotmány“ mai szá­mában erre nézve a következő érdekes nyilatkozat jelent meg: Az országgyűlési néppárt ma este tartott értekezletén, vonatkozással a „Ma­gyar Néplap“ folyó évi május 20-iki­­számában megjelent hirdetésre, melyben a Zimándy-féle, „Kossuth Lajos a világ­­történet itélőszéke előtt“ czímű röpiratot díjtalanul ígéri az­t a kívánóknak, aminek azután Komjáthy Béla képviselő úr mai parlamenti felszólalása volt folyománya, továbbá vonatkozással a „Magyar Hírlap“ mai vezérczikkére, mely határozottan azt meri állítani, hogy az a bizonyos „jótevő főur“, akinek anyagi hozzájárulásával azt a hírhedt könyvet ingyen osztogatják, Fl­ó­r­i­­ a. Irta: Cigány Kornél. — A »Pécsi Napló“ eredeti tárczája. — A cs. és kir. II. számú három szö­­gelő osztály — melynek létszáma 1 tiszt és három infanteristából állott — föld­rajzi felvételek végett berukkolt Szo­­kolárra. Szokolár egy kis oláh község — Krassó-Szörényben a Pelessiva hegylán­­czolat alján. Fen, az égbe nyúló hegyek csúcsán volt a mértani magassági pont — ezt kellett megközelíteniök. A bagázsiás­ kocsi megállott a köz­ség háza előtt. Nyúlánk, sápadt képű infanterista szállt le elsőnek a kocsiról, s a község­ház szomszédságában betért egy boltba, míg a többiek a czók­mókot az őrszobába szállították. A boltban egy feltűnően szép barna oláh leányka forgolódott. — Jó nepot ! — szólt a magyar fiú. — Musczám ! volt a csengő válasz. — Van czigaretta ? . . . — Ja muszcsin ugurjescse . . . — Az­tán elég baj lelkem, hogy nem tud magyarul II A leányka csak mosolygott a szemre Zichy Nándor gróf volna: ezennel kije­lenti, hogy azt a hirdetést határozottan rosszalja, helytelennek tartja, és úgy, mint azt, hogy kegyeletet sértő irodalmi ter­mékek bárki által és bárkinek ajándékba adassanak; és hogy az a hirdetés a párt tudta­s beleegyezése nélkül került, ama lapba, amely egyébként nem is a párt orgánuma, hanem Lepsényi Miklós orsz. képviselő magántulajdona s amelyben fog­laltakért az orsz. néppárt semmiféle fele­lősséget nem vállalt és nem is vállal. Nemkülönben és a legnagyobb meg­botránkozással utasítja vissza azon alap­talan gyanúsítást, mintha Zichy Nándor gr. volna az a „főúri jótevő“, mert mind ő, mind a néppárt egyéb vezérlő főurai teljesen távol állnak ezen ügytől és hely­telenítik a politikai harcznak ily modor­ban való viselését. Kelt Budapesten, 1898. május 23-án. Major Ferencz, Molnár János, jegyző, pártelnök.­­ A képviselőház közigaz­gatási bizottsága Kardos Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében tár­gyalás alá vette a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló törvényja­vaslatot s azt Craus István előadó ismer­tetése, gróf Tisza István, Barcsay Kálmán, Tallián Béla, Aidinger János, Hajdú Jó­zsef, Beli­ska Béni és Ruffy Pál felszóla­lásai, továbbá Perczel Dezső belügymi­niszter és Latkóczy Imre államtitkár fel­világosításai után általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadta.­­ A képviselőház állandó igazoló bizottsága Kubinyi Árpád elnöklete alatt tartott mai ülésében vizs­gálat alá vette Országh Sándor, Buda­pest székes­főváros harmadik választó­kerületében, Osztroluczky Miklós, Zólyom­­megye breznóbányai kerületében s Juszh Ferencz, Liptó megye stubnyai kerületében megválasztott képviselők megbízó leveleit. A megbízó levelekül szolgáló válasz­ási jegyzőkönyvek úgy tartalmukra, mint való fiúra... és egyre mondogatta — „muscsin, muscsin“ — emez meg csak nézte azokat az észbontó sötét szemeket;­­ úgy gondolta : hej be kár ! . . . A mellék­ajtó nyílott, s egy öreges mócz lépett a boltba. — Mit akar öcsém — szólt tiszta magyarsággal. — Czigarettát, uram bátyám ! Az öreg odaszólt a leánykának s az mosolyogva oda tette az asztalra a skatulyát. — Magyarka . . . — Azt, azt, lelkem, magyarkát. — Hova való öcsém? — vette fel a szót az öreg. — Bihari . . . — Micsoda hely. — Debreczen . . . — Debreczeni? — Az. — Jártam ott valamikor régen . . . — Mi járatban volt ott és hol tanult meg magyarul ? — Hát öcsém, fiatalabb koromban disznókkal kereskedtem és sokat érintkez­tem magyarokkal, bejártam azokat a felső vidékeket. A leányka rajta felejtette sötét sze­meit a sápadt katonán s ez észrevette, odaszólt hozzá. I­sch' Ne­mó 1898. május 25. kiállításukra nézve megfelelvén a törvény és házszabályok rendelkezésének, a bi­zottság a nevezett képviselőket a kérvé­­nyezhetésre megszabott harmincz nap f­entartásával igazolta s jelentésének a ház elé terjesztésével Psik Lajost bízta meg. Országgyűlés. — A „Pécei Napló" saját expresstudósitása. — Budapest, május 24. A képviselőháznak ma rövid, de ér­dekes és jelentős ülése volt. A kormánypárt nagy tömegben jött a házba és sűrűen ellepte a folyosókat. Együtt volt a szélsőbal nagy része is. Látni lehetett, hogy itt valami nagy dolog készül. Néhány szélsőbali fölingerülten és kivörösödötten járt a folyosón, a kormány­párt pedig vidám arczc­al készült a lát­ványosságra. Tizenkét óra előtt érkezett a házba Lepsényi Miklós néppárti képviselő. Sá­padtan sietett föl a képviselőház főbejára­tának lépcsőjén, azzal az elhatározással, hogy tettéért bocsánatot kér. Alig lépett az előcsarnokba, Pichler Győző rögtön rája tört és szinte habzó szájjal kiáltott: — Aljas gazember ! Komisz ! Alávaló Hitvány 1 Lepsényi megrémülten fölszaladt a lépcsőn az első emeletre s a gyorsirodán keresztül a képviselőházi folyosó hátsó részén ereszkedő lépcsőn jött le az ülés­terembe és ott a helyére telepedett. Ekkor Berzeviczy elnök már megnyi­totta az ülést s a jegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasta. Lepsényi lesietett helyért i­s ment az elnökhöz, hogy enge­delmet kérjen a napirend előtt való föl­­szólalásra. A­mint Kossuth Ferencz előtt elhaladt, a függetlenségi pártvezér pírba borultan rászólt: — Gazember! A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hi­telesítése után, Olay Lajos szélsőbali képviselő bejött a múzeum-kertből a Házba, Bánffy báró miniszterelnökhöz — Csak magácska tudna úgy az én nyelvemen, mint a bácsi. — Nem tud megtanulni — mondja az öreg — pedig már sokszor tanítottam. — Ha én taníthatnám, majd akkor megtanulna — jegyezte meg csintalanul mosolyogva a sápadt hadfi. A leányka az öregtől kérdezte: mit mond s az öreg lefordította neki. — La binne (jól lesz) kaczagja a leányka . . . H. Csendes, holdvilágos nyári éjszaka van. Lola Dimitri — a boltos háza előtt ketten ülnek a padján, a szép lányka és a sápadt infanterista. Az öregek már rég nyugalomra tértek. A leányka édes szerelmesen simul a legényhez, ez meg lágyan, szépen susog neki: — Te drága, te aranyos, úgy szeret­lek ! Eljövök érted ha letöltöm az időmet és itt élek veled, örökké; megtanu­lak az édes magyar szóra, ugy­e ? ugy­e ? s aztán majd meg­értesz engem angyalom, Flórikám! — A leányka szemében könnyek ragyogtak fel — nem értette, mégis tudta, érezte, hogy mit mond az a szerelmes magyar legény — oly édesen, szépen, hát-

Next