Pécsi Napló, 1898. május (7. évfolyam, 100-123. szám)
1898-05-25 / 119. szám
a szomorú állapothoz képest, de még mindig messze, nagyon messze jár attól, hogy veszedelemmel fenyegethesse Magyarország gazdasági érdekeit. Minél fejlődöttebb, minél gazdagabb valamely ország, annál többet fogyaszt és annál többet vásárol. Angolország elnyomás észsákmányolása helyett azért fejleszti gyarmatait, mert így húzza belőlük a legnagyobb hasznot. Magyarországnak is azon kell törekednie — a magyar tőke, vállalkozás, ipari és technikai képzettség felhasználásával — hogy Bosnyákország és a Herczegovina folyton haladjanak a gazdasági fejlődés útjain. Eképen összetalálkozik a bosnyák és a magyar érdek, és a közös érdek kölcsönös szolgálása egyre szorosabbban egymáshoz kapcsolja a két országot. Szokolay Kornél. — A néppárt — Lepsényi Miklós ellen. A néppárt a tegnapi képviselőházi kínos jelenetek után mégis szükségét érezte annak, hogy határozott állást foglaljon a Lepsényi-féle üzelmekkel szemben. Az „Alkotmány“ mai számában erre nézve a következő érdekes nyilatkozat jelent meg: Az országgyűlési néppárt ma este tartott értekezletén, vonatkozással a „Magyar Néplap“ folyó évi május 20-ikiszámában megjelent hirdetésre, melyben a Zimándy-féle, „Kossuth Lajos a világtörténet itélőszéke előtt“ czímű röpiratot díjtalanul ígéri azt a kívánóknak, aminek azután Komjáthy Béla képviselő úr mai parlamenti felszólalása volt folyománya, továbbá vonatkozással a „Magyar Hírlap“ mai vezérczikkére, mely határozottan azt meri állítani, hogy az a bizonyos „jótevő főur“, akinek anyagi hozzájárulásával azt a hírhedt könyvet ingyen osztogatják, Flóri a. Irta: Cigány Kornél. — A »Pécsi Napló“ eredeti tárczája. — A cs. és kir. II. számú három szögelő osztály — melynek létszáma 1 tiszt és három infanteristából állott — földrajzi felvételek végett berukkolt Szokolárra. Szokolár egy kis oláh község — Krassó-Szörényben a Pelessiva hegylánczolat alján. Fen, az égbe nyúló hegyek csúcsán volt a mértani magassági pont — ezt kellett megközelíteniök. A bagázsiás kocsi megállott a község háza előtt. Nyúlánk, sápadt képű infanterista szállt le elsőnek a kocsiról, s a községház szomszédságában betért egy boltba, míg a többiek a czókmókot az őrszobába szállították. A boltban egy feltűnően szép barna oláh leányka forgolódott. — Jó nepot ! — szólt a magyar fiú. — Musczám ! volt a csengő válasz. — Van czigaretta ? . . . — Ja muszcsin ugurjescse . . . — Aztán elég baj lelkem, hogy nem tud magyarul II A leányka csak mosolygott a szemre Zichy Nándor gróf volna: ezennel kijelenti, hogy azt a hirdetést határozottan rosszalja, helytelennek tartja, és úgy, mint azt, hogy kegyeletet sértő irodalmi termékek bárki által és bárkinek ajándékba adassanak; és hogy az a hirdetés a párt tudtas beleegyezése nélkül került, ama lapba, amely egyébként nem is a párt orgánuma, hanem Lepsényi Miklós orsz. képviselő magántulajdona s amelyben foglaltakért az orsz. néppárt semmiféle felelősséget nem vállalt és nem is vállal. Nemkülönben és a legnagyobb megbotránkozással utasítja vissza azon alaptalan gyanúsítást, mintha Zichy Nándor gr. volna az a „főúri jótevő“, mert mind ő, mind a néppárt egyéb vezérlő főurai teljesen távol állnak ezen ügytől és helytelenítik a politikai harcznak ily modorban való viselését. Kelt Budapesten, 1898. május 23-án. Major Ferencz, Molnár János, jegyző, pártelnök. A képviselőház közigazgatási bizottsága Kardos Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot s azt Craus István előadó ismertetése, gróf Tisza István, Barcsay Kálmán, Tallián Béla, Aidinger János, Hajdú József, Beliska Béni és Ruffy Pál felszólalásai, továbbá Perczel Dezső belügyminiszter és Latkóczy Imre államtitkár felvilágosításai után általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A képviselőház állandó igazoló bizottsága Kubinyi Árpád elnöklete alatt tartott mai ülésében vizsgálat alá vette Országh Sándor, Budapest székesfőváros harmadik választókerületében, Osztroluczky Miklós, Zólyommegye breznóbányai kerületében s Juszh Ferencz, Liptó megye stubnyai kerületében megválasztott képviselők megbízó leveleit. A megbízó levelekül szolgáló válaszási jegyzőkönyvek úgy tartalmukra, mint való fiúra... és egyre mondogatta — „muscsin, muscsin“ — emez meg csak nézte azokat az észbontó sötét szemeket; úgy gondolta : hej be kár ! . . . A mellékajtó nyílott, s egy öreges mócz lépett a boltba. — Mit akar öcsém — szólt tiszta magyarsággal. — Czigarettát, uram bátyám ! Az öreg odaszólt a leánykának s az mosolyogva oda tette az asztalra a skatulyát. — Magyarka . . . — Azt, azt, lelkem, magyarkát. — Hova való öcsém? — vette fel a szót az öreg. — Bihari . . . — Micsoda hely. — Debreczen . . . — Debreczeni? — Az. — Jártam ott valamikor régen . . . — Mi járatban volt ott és hol tanult meg magyarul ? — Hát öcsém, fiatalabb koromban disznókkal kereskedtem és sokat érintkeztem magyarokkal, bejártam azokat a felső vidékeket. A leányka rajta felejtette sötét szemeit a sápadt katonán s ez észrevette, odaszólt hozzá. Isch' Nemó 1898. május 25. kiállításukra nézve megfelelvén a törvény és házszabályok rendelkezésének, a bizottság a nevezett képviselőket a kérvényezhetésre megszabott harmincz nap fentartásával igazolta s jelentésének a ház elé terjesztésével Psik Lajost bízta meg. Országgyűlés. — A „Pécei Napló" saját expresstudósitása. — Budapest, május 24. A képviselőháznak ma rövid, de érdekes és jelentős ülése volt. A kormánypárt nagy tömegben jött a házba és sűrűen ellepte a folyosókat. Együtt volt a szélsőbal nagy része is. Látni lehetett, hogy itt valami nagy dolog készül. Néhány szélsőbali fölingerülten és kivörösödötten járt a folyosón, a kormánypárt pedig vidám arczcal készült a látványosságra. Tizenkét óra előtt érkezett a házba Lepsényi Miklós néppárti képviselő. Sápadtan sietett föl a képviselőház főbejáratának lépcsőjén, azzal az elhatározással, hogy tettéért bocsánatot kér. Alig lépett az előcsarnokba, Pichler Győző rögtön rája tört és szinte habzó szájjal kiáltott: — Aljas gazember ! Komisz ! Alávaló Hitvány 1 Lepsényi megrémülten fölszaladt a lépcsőn az első emeletre s a gyorsirodán keresztül a képviselőházi folyosó hátsó részén ereszkedő lépcsőn jött le az ülésterembe és ott a helyére telepedett. Ekkor Berzeviczy elnök már megnyitotta az ülést s a jegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasta. Lepsényi lesietett helyért is ment az elnökhöz, hogy engedelmet kérjen a napirend előtt való fölszólalásra. Amint Kossuth Ferencz előtt elhaladt, a függetlenségi pártvezér pírba borultan rászólt: — Gazember! A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, Olay Lajos szélsőbali képviselő bejött a múzeum-kertből a Házba, Bánffy báró miniszterelnökhöz — Csak magácska tudna úgy az én nyelvemen, mint a bácsi. — Nem tud megtanulni — mondja az öreg — pedig már sokszor tanítottam. — Ha én taníthatnám, majd akkor megtanulna — jegyezte meg csintalanul mosolyogva a sápadt hadfi. A leányka az öregtől kérdezte: mit mond s az öreg lefordította neki. — La binne (jól lesz) kaczagja a leányka . . . H. Csendes, holdvilágos nyári éjszaka van. Lola Dimitri — a boltos háza előtt ketten ülnek a padján, a szép lányka és a sápadt infanterista. Az öregek már rég nyugalomra tértek. A leányka édes szerelmesen simul a legényhez, ez meg lágyan, szépen susog neki: — Te drága, te aranyos, úgy szeretlek ! Eljövök érted ha letöltöm az időmet és itt élek veled, örökké; megtanulak az édes magyar szóra, ugye ? ugye ? s aztán majd megértesz engem angyalom, Flórikám! — A leányka szemében könnyek ragyogtak fel — nem értette, mégis tudta, érezte, hogy mit mond az a szerelmes magyar legény — oly édesen, szépen, hát-