Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1898-06-01 / 124. szám

WMP ' ny I- VII. évfolyam. Szerkesztőség : Nepomuk-utcza 28. sz. • Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Szerda, 1898. junius I.­­124. (1971.) szám. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: ekész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyedévre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szán ára 5 krajczár. — Nyilt-térber# 1 sor 30 kr. Zászlóbontás. — Az O. N. Sz. Pécsett. — Budapest, május 81. (H. M.) A hanyatló század ezernyi baj­ának riasztó szózata fegyvert ad a kezünkbe. Nem öldöklő, gyilkos szer­számot, hanem fegyvert — a védelemre. Ki tagadhatná, hogy a védekezés szük­séges ? Ki tagadhatná, hogy időszerű, amikor a nemzetiségek törnek ellenünk, amikor az egész országban egy óriási mozgalommal állunk szemben, amely, ha sikerre vezet — amitől megóv ben­nünket a magyarok Istene — elpusz­títja Magyarországot. A nemzetiségek és a szoczializmus eléggé fenyegető veszedelem arra, hogy résen álljunk. Az önfentartás állati ösztöne, a haza­szeretet lángoló tüze feszíti meg izmain­kat, dagasztja keblünket, amikor a társadalom minden rétegéből, a segély­kiáltás szigetrázó hangja hallatszik. Mindeddig tétováztunk, holott Acalegon már rég lángban áll. Tétováztunk, saj­nos, vesztünkre. Legyen e sajnálatos tanulság erősítőnk, buzdítónk, biztatónk az igaz ügy kiküzdésében! A magyar nemzet két veszedelmes ellensége közül az egyik Baranya megyét is fenyegeti. Eddig is már volt a megye több mű­veltség hiányában szenvedő községé­ben s­zolgás és az aratás elé bizony több helyen szorongó érzéssel néznek. A fenyegető veszélylyel szemben a „Pécsi Napló“ is íme kibontja zász­laját, hogy sorakozzanak alá mindazok, akik a magyarság ügyét magukénak vallják. A tétovázóknak, ime, a biztató szó, a remegőknek a bátorító, a gyön­géknek az erősítő, a tettrekészeknek a lelkesítő ige. Az Országos Nemzeti Szövetség elnöke, Herczegh Mihály dr, a tudo­mány­egyetem rektora ma kijelentette előttem, hogy az Országos Nemzeti Szövetség elhatározta, hogy Pécsett kerületi fiókot alapít. A központ a pécsi Országos Nemzeti Szövetséget megalakulta után egyben fölhatalmazza, hogy a vidéken szervezkedjék, illetőleg fiókokat állítson föl. A pécsi szövetség alapítására már megtették az intézke­déseket. Az Országos Nemzeti Szövet­ség a szent­ezés érdekében fölkéri a „Pécsi Napló“ uttán a baranyavármegye sajtót, hogy a nemes ügy érdekében s­u­góskodjék. Aki figyelemmel kísérte az Orszá­gos Nemzeti Szövetség eddigi műkö­dését, az tudni fogja, hogy mit jelent ez a hir, amelyet dr H­ercz­eg­h Mihály, az O. N. Sz. elnöke ad tud­tára azoknak, akiket az közvetlenül érdekel. Olyan ez a hir, mintha isteni szózat hallatszanék: — ne bántsd testvéred, aki vér a te véredből, hús a te húsodból! Le a gyilkoló szer­számmal! A béke olajágával a kezetek­ben vessetek véget a testvérharc­nak! Vajjon van-e igazabb hirdetője a társadalmi békének, mint az 0. N. Sz? Nyújt-e az állam, vagy egyes ember alkalmasabb és biztosabb gyógy­szert a társadalmi rombolás ellenében, mint az Ú. N. Sz. ? Ahol eleddig a szövetség megalakult, ott megszűnt a nemzetiségek viszálykodása, ott csírá­jában elfojtották, vagy gyökerestül kiirtották a szoczializmust. Ilyen ered­mény után Baranya vármegye szívből üdvözli az Országos Nemzeti Szövet­séget ! Üdvözöli annak lelkes, fárad­hatatlan elnökét, dr. Herczegh Mihályt! Valóban lehetetlennek tartjuk, hogy a szövetség megalakultával ne terem­tené meg az eredményt megyénkben is. Lehetetlennek, amikor a munkában a legelső a kitartás mintaképeként áll előttünk­ Herczegh Mihály — nem is név már az országban, hanem fogalom. Az ügybuzgóság, a sokoldalúság, a haza­­szereted a demokratizmus, az önzet­lenség egyesül ebben az emberben, akinek szeretetreméltóságát annyian csodálják és szivjóságát annyian em­legetik bálatelt szívvel. Fog-e valaki a munkától, az áldozattól visszariadni, amikor a munkából Herczegh Mihály veszi ki az oroszlánrészt. Amikor a magyarságért ugyanaz a Herczegh Mihály harczol, aki oktat, aki segíti a nyomorgókat és ápolja a szenvedőket. Tanít három különféle tárgyat és mindegyiket annyi szaktudással, amennyi akkor is méltó lenne a bámulatra, ha azok közül csak egynek lenne a mes­tere. Emellett vezeti ez ifjúság ügyeit. Mozgalmat indít a szegény diákok fölsegítésére. És ennyi sok munka mellett fönnen lobogtatja a zászlót, amelyen a magasztos szózat áll : a magyarságért! Még arra sem vesz magának időt, hogy a munka verítékét homlokáról letörölje. Ez a veríték, ez a csillogó gyöngy, az egyedüli dísz, amely nemes egyszerű­sége mellett is ékesíti. És ilyen vezérrel a sereg élén, ki ne indulna el a békességre munka harczába ? Ki ne sorakoznék az Orszá­gos Nemzeti Szövetség lobogója alá, amelyet a mi zászlónkként is lobog­tat­unk. A hivatalok, az egyesületek, a sajtó, a társaságok és egyesek közre­működésére számítunk. Számíthatunk reájuk méltán. Számítanánk még akkor is reájuk, ha nem a közvetlenül fenye­gető veszedelem adná markunkba a zászlót. Számítanánk a közreműködé­sükre, ha nem is bízhatnánk az ügy sikerében. Számítanánk támogatásukra, ha nem is Herczegh Mihály lenne a vezér. De mivel mindennek az el­lenkezője áll, fenyeget a veszély, biz­tos a győzelem, erős a vezér, nem a szertelen önbizalom, — elbizakodott­ságról szó sem lehet, — nem merő optimizmus, hanem igaz meggyőződé­sünk sugallja, hogy zászlónkat dia­dalra segítjük. Diadalra juttatjuk, mert a fényes múltú Baranyavármegye nem tagadhatja meg múltját, nem lehet hűtlen önmagához. Az Országos Nemzeti Szö­vetség nevében, Herczegh Mihály lelkes vezérlete alatt, a „Pécsi Napló“ íme, kibontja az igaz ügy zászlaját! Mai számunk 10 oldalra terjed A pünkösdi események. Európa figyelme és őszinte rokon­­szenve Spanyolország felé fordul, melyre Amerika olyan háborúságot kény­szeritett, melyre szükség épenséggel nem volt. Pünkösd előtti napon nagy örömmel fogadták Európaszerte azon híreket, hogy a spanyolok tönkre tettek egy amerikai főttét. Sampson amerikai tengernagy elesett, más hír szerint fogságba került volna, de ugyanakkor más táviratok is érkezteti, melyek szerint nem került még a sor döntő ütközetre, mások szerint pedig az amerikaiak verték volna el is­mét a spanyolokat! Az ünnep­napok alatt nem jelentek meg lapok, és így a kiváncsi közönség a szerkesztőségekhez fordult újabb hírekért, melyekkel azonban a lapok nem­­szolgálhattak, mert újabb­­hírek nem érkeztek a harcz színhelyé­ről. Sem meg nem erősítették, sem meg nem c­áfolták a megtörtént háborúról szóló híreket, melyek különben is kevés hitelre találtak. Tényleg ma sem tudjuk még, mi történt és egyáltalában történt-e valami a háború színhelyén. Ez­en bizony­talanság a tudósítás nehézségében kere­sendő. A kábelek nem functionálnak ren­desen és mindenütt, a tudósítók messze vannak a flottáktól és így időbe kerül, míg bizonyosat lehet megtudni. A külpolitikában a spanyol-amerikai háború mellett legérdekesebb az olasz miniszterválság, mely a kabinet leg­markánsabb alakjának, Brin tengerésze­ti miniszternek elhalálozása által lépett elő­térbe. A király újólag Rudini marquist bízta meg a kabinet megalakításával, de ő maga sem tudja még: konservatív.

Next