Pécsi Napló, 1899. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Pécsi Napló 1899 január 1. 2 = Horánszkf visszavonulása. Budapestről jelenti tudósítónk: Az a csu­­fondáros kudarcé, mely az ellenzéket, de fökép a nemzeti pártot érte Horánszky legutóbbi szánalmas szereplésével, sub roBa összegabalyította a függetlenségi pár­tot a nemzeti párttal, melynek nem egy hive nyíltan is elitéli Horánszky eljárását. És úgy látszik, hogy ez egyszer Horánsz­­kyra sem maradt hatás nélkül ez a kudarcz, mert — mint föltétlenül hiteles forrásból értesülök — Horánszky kijelentette párt­­hiveinek, hogy búcsút mond a potitikai életnek és teljesen visszavonul a magán­életbe. — Ez volt az utolsó mandátum — mondta híveinek — a melyet elvállaltam. Ha nem mondok le azonnal képviselői megbízatásomról, azt csak a párt érdeké­ben teszem. Hogy mit szólt ebhez Apponyi gróf, azt nem tudom, de mondják, hogy ennyi kudarcz után ő is szívesebben piszkálná az éberbardi kastélyban a kandalló tüzét, mint azt a tüzet, mely a képviselőházban az obstrukeziót szítja s a mely az utóbbi időben nemcsak Horánszkynak, hanem neki is ugyancsak megperzselte a kezét. Már pedig az ilyen seb nemcsak fáj, hanem elviselhetetlen, főkép akkor, ha kifogytunk minden balzsamból és sehol sem-- M közős költségek, ő fel­sége a következő legfelső kéziratot in­tézte a miniszterelnökhöz: Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­goknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899 ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvényczikk 19, 20. és 2l. §§ ai (1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény 3. § a. Bir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött léire: a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kér­dését az idéz<tt törvény 21. § a (az idé­zett törvény 3 § a) alapján akképen dön­töm el, hogy az arán.y, melyben a ma­gyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. törvényczikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi deczember hó 30-án kelt kéziratom alap­ján az 1898. évben járultak, az 1899 ik óv tartamára is változatlanul fentariatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi deczember hó 30 án. Ferencz József, s. k, B. Bánffy, s. k. A Mohácsnál építendő téli kiköti). — Saját tudósítónktól. — Mohács, deczember 31. Mohács város képviselőtestülete f. hó 29-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjére egyedül a Mohács­nál építendő téli kikötő ügye került. Á tárgy nagyfontosságu lévén, a képviselők nagy számban jelentek meg. Ott volt Wilfmger Pál rév-kapitány is, ki a ki­kötő tervének megvaiósitása érdekében a mozgalmat megindította. SS . Tpkly Ignácz megnyitván az ülést, felhívja «'-jegyzőt az t /y referálására. Klombauep Antal felolvassa Wil­­finger ez ügyben kibocsájtott felhívását, mely kétségbevonhaílan érvekkel bizo­nyítja, hogy egy téli kikötőnek Mohács I alatt való létesítése mily óriási eiőnyö két biztosítana városunknak, melynek fel­lendülését, haladását, virágzását nagyban mozdítaná elő. Á képviselők feszült figye­lemmel hallgatták meg a felhívás felol­vasását, melynek végeztével a jegyző elő­adta az elöljáróságnak az ügyre vonatkozó indítványát, mely szerint az elöljáróság a felhívásban feltüntetett előnyökre való te­kintettel javasolja, hogy — minthogy a terv megvalósulása a város , nyaai meg­tér neltetését nem vonja maga után — a földmivelósügyi kormány, a meeye fő- és és alispánja és a zombori folyammórnök­­ség kerestessék meg aziránt, hogy a kér­désben forgó ügy érdekében tegye meg a szükséges lépéseket. Német Lipót indítványozza, hogy Fejérváry Imre báró főispánt kérjék fel, hogy a földmivelésügyi miniszterhez me­­nesztendő küldöttséget ő vezesse Az elöl­járóság javaslatát elfogadja. Stajevits János figyelmezteti a képviselőtestületet, hogy annak idején, midőn Bethlen András gróf volt földmi­­velésügyi miniszter a vízi viszonyok ta­nulmányozása végett a középdunát az ő és többi képviselőtársai társaságában be­utazta, a Mohács alatti zátony jobb oldali vízfolyásnak elzáraíását — forgalmi okok­ból — elhatározta, mely elhatározása az állami köbségvetésben kifejezést is nyert. Kéri tehát, hogy a jelenlegi földmivelés­ügyi miniszterhez intézendő memorandum­ban ez a körülmény feltüntettessék, ille­tőleg abban hangsúlyozandó, hogy a zá­tonynak a várossal való össszehöttetése j már úgy is elhatároztatott. Az elöljáióság javaslatát egyebekben elfogadja. (Általá­nos helyeslés) hargitai Péter indítványozza, hogy a vármegye közönsége is kéressék fel az ügy támcngatására. F'ASkOVíTUs Lukáe:nat r.ern keli a. téli kikötő, mert fél a pótadótól (Derült­ség); ha az uraknak kell kikötő, hát csi­náltassanak maguknak a saját pénzükből,; a föídmivesek a téli kikötő nélkül is meg tudtak eddig élni. (Viharos derültség.) Rudolf főherczeg nagyon köszönte, nem fogadta cl, do mindazonáltal né­hány pillanat múlva, egy lakáj ezüst­­lálczán drága külföldi borokat hozott Szemerének, azzal az üzenettel, hogy] szives ajánlatáért a főherczeg küldi. Az öreg Szemere István végignézte a lakájt, aztán csöndes, nyugodt phieg­­mával csak ennyit mondott: — Nem evett a pogácsámból — én sem iszom a borából 1 És ilyen bü-zke, ilyen igazi ur vala­mennyi abból a fajtából, a kinek czimere alatt ott áll a czimert átfogó szalagon — De génévé Huba — a hét vezérek egyi­kének vére íoiy ereikben és nem enged­nek a 48 ból . . . Szelidebb mulatságok a korcsolyá­zás, a mely ismét megkezdődött, bár tá­volról sincsenek annyian a jégpályán, mint az előző években. Főkép a főúri világból alig járnak hölgyek a nyilvános jégpályára. Ez az egészséges, testedző sport teljesen háttérbe szorult a felső tízezernél. Hiába édesgeti Rohonczy Gida, a hires korcsolyázó zz ő kedves régi jégcsaládját a tó aczélkeményre fagyott tükrére : legföllebb néhány fiatal mág­nás-fiú hasítja a jégpánczélt, kurizálgatva a Lipót-város szépeinek. Budapesti levél. — A „Pécsi Napló“ számára irta: — Gróf Vay Sándor (d’ Artagnan.) Az esztendő utolsó hete nagyon harczias színezetű volt a fővárosban. Tömeges párbajozások tették érde­kessé a szürke, borongós deczembervégi napokat és igy volt mit beszélni a vá­rosban. Főkép a Gajéri—Szemere párbaj keltett óriási érdeklődést. Gajári Ödönről, j a Nemzet kitűnő szerkesztőjéről, a ki épen olyan sneidig championja tollal, mint karddal a kormánypártnak, újat mondani bajos. Az ő pályája nyitott könyv, mely kezdettől a mai napig hazája buzgó szolgálatában telt el. De so'i érdekes apróságot lehet elmesélni Szemere Mik­lósról. Szemere Miklós, a perfekt gentle­man, úgynevezett hangadó a Nemzeti kaszinóban. A genialitás nála családi örökség. Kár, hogy nagy tehetségét az ellenzéken érvényesíti. Nemcsak be­szélni tud szépen, hanem Írni is, a mit megmutatott Fair plan és Ifjú véreim czimű röpirataivaí. Valamikor a római osztrák-magyar követségnél volt és aránylag fiatal korá­ban vitte a titkárságig. Ma kétségkívül, mint nagykövet képviselné már valahol ) monarkiánkat, ha le nem lép a diploma­­cziai pályáról. Rendkívül jószivü ember, a nélkül, hogy ezzel kétkednék. Több szegény ma­gyar Írót támogat és irodalmi vállalato­kat is, melyeknek — noha irányával mi nem értünk egyet — mint kulturális érdek előmozdítása, dicséretére válik Szemeré­nek. Szeínere Miklóstól emlékezve, egy kitűnő adoma iut eszünkbe édes atyjáról, néhai Szemere Istvánról. Igazi typusa volt a régi szabású ma­gyar nemesnek, abból a fajtából, a melyik a régi pozsonyi diéták hires követeit termelte. A 80-as években, a hires miskolczi királygyakorlatok alkalmával Borsodban járt a király, s az öreg nemes ur is föl­kerekedett berzéki kúriájából és elment nézni a hadgyakorlatokat, Néhai Rudolf trónörökös szép, daliás, jókedélyü ifjú volt akkor és — egy hosz­­szabb pihenő alkalmával eltekintve a csatatéren — látja, hogy egy fa árnyéká­ban ülve, szeredásából milyen jó izüen falatozik Szemere István. Finom sült, omlós pogácsa volt előtte s látva, hogy nézi őt, a koronaörökös, nagy tisztességtudássai megkínálta a töpörtyüs pogácsával.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék