Pécsi Napló, 1899. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1899-11-01 / 250. szám
századossá, Tarnnok Lajos főhadnagy létszám fölötti II. osztályú századossá léptettek elő. — Gyenes József dr. pécsi kir. alügyész tartalékos hadbíró főhadnagyot a pécsi 19. honvédkiegészítő parancsnokság nyilvántartásába II. oszt. hadbiró századossá léptettek elő a tartalékban. Itt említjük föl, hogy a novemberi előléptetések alkalmából zalavári Zuma Károly tábornok, volt pécsi honvéd gyalogdandár parancsnok, most székesfehérvári kerületi parancsnok, valamint orsovai Láner Victor, a m. kir. honvédelmi minisztérium II. ügycsoportjának főnöke, aki a honvédhadspród iskola építése alatt hivatalos minőségben gyakran időzött Pécsett, altábornagyokká neveztettek ki. Vezérőrnagggyá lépett elő Scheman János a vezérkarnál, aki huzamosabb ideig szolgált Pécsett a 44. gyal. ezrednél. A 44. gyes. ezredhez ezredessé kineveztetek Mohács közéletének egykori egyik neve Seibt Gottfried alezredes, Nagy Lajos, a 44. gyal. főhadnagya, wiesenbachi Van Crasbreck Rikhard, beosztva a 19. gyal. ezredhez, áthelyeztetett az 52. pécsi gyal. ezredhez, századosokká léptek elő Becsey László hadnagy, az 52. gyal. ezrednél főhadnagggyá lépett elő, épugy Barich Jenő a 44. gyal. ezredtől, Bartha Bódog az 52., Gündisch Gyula az 52. nagyszolnoki, Jármy Andor (a 84. ezredtől) a 44., Belfanti Lajos, a 44., Jedlicka Dezső a 44. jelitai lovag Dabrowsky Romuald a 44., gyal. ezrednél. Hadnagyokká előléptek Enkelhardt Károly (44), Hauke Guido (44), Wuka Szilárd (52), Görtz Hugó (52), Kautsch Károly (52), Szibenlisz Ferdinánd (44), Anthon Miklós (44). Első osztályú egyházi tanárrá léptették elő Kozáry Gyula II. oszt. egyházi tanárt, a pécsi honvédhadapród iskola állományában. — Személyi hírek. Hetyey Sámuel pécsi püspök Budapestről visszaérkezett Pécsre. — Tegnap Pécsre érkezett Hidasdról Kardos Kálmán orsz. képviselő és ma visszatért hidasdi birtokára. Legközelebb téli tartózkodásra Budapestre költözködik. — Brázay Kálmán, a szalontai kerület országgyűlési képviselője, a képviselőháztól 6 heti szabadságot kért és kapott. Szabadságideje alatt délre utazik a képviselő. — Kitüntetések, ő Felsége Nyíri János, a Szabolcs vármegyei gazdasági egyesület tiszteletbeli elnökének és törvényes utódainak a magyar nemességet, Rippl Rónai József, kaposvári igazgató tanítónak a tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. — Bírósági kinevezés, ő Felsége Stipl Károly dr. Kalocsai ügyészt a a kecskeméti törvényszék elnökévé, Mayor Károly zombori ügyészségi ügyészt a hódsághi járás bírósághoz járásbíróvá kinevezte. A'— Stajevics Pál halálához. Mohácsról Írja tudósítónk: Stajevics Pál,zetes alakja, mint azt mai számunkban közöltük, október 28 án esti 7 órakor meghalt Mohácson. A maga idejében nagy népszerűséggel bíró, általán ismert „Páji bácsi“ magas kort ért meg, 87 éves korában szenderült át — a szó szoros értelmében — a jobb létre. Friss, egészséges ember volt csaknem egész élete végéig, csak szemevilága és hallása volt már évek óta igen gyenge és ezen testbeli fogyatkozások miatt volt kénytelen a fürge öreg úr a szobát őrizni ; magányát azonban a családtagok, kik rajongásig szerették a mindvégig finom modorú aggastyánt, minden módot felhasználva, igyekeztek mennél elviselhetőbbé tenni. A világ folyása iránt még a legutóbbi napokban is a legélénkebben érdeklődött, a vármegyei életről a legbővebb informácziókat kérte fiától, az országos ügyek miatt pedig a hírlapokat naponként bőségesen olvastatta fel magának, az összefüggésében — a meggyengült memória folytán — egészen meg nem értett mozzanatokat tövérfírhegyére megmagyaráztatott magának, szóval nemzetiségében sem akart elmaradni a világtól. Ennek az érdekes embernek érdekes a múltja is. Mohács szülötte volt (szül. 1812. május 21-kén) az elhunyt; olyan szerb családból származott, amely család mindig igaz magyarságáról volt ismeretes s amelynek női ága magyar ármális nemességgel is bírt. Mint ifjú ember, a gazdasági pályára lépett a főherczegi uradalomban s mint ilyen, Főherczeglakon kezdte meg a gyakornokságot ; azonban, midőn Mohács rendezett tanácsú város lett, otthagyva a gazdálkodást, a városnál „kanczellista“ lett, később pedig a városnak „kassza praeczeptor“-ává (pénztárosává). 1848 ban a mohácsi nemzetőrség első századának kapitányává választatott s mint ilyen, Eszék városának körülzárolásában tényleges részt vett. Az alkotmányos élet felderengésekor, 1861-ben, Baranya vármegye esküdtjévé választatott, de ugyanekkor Mohácsnak — mint akkori rendezett tanácsú városnak — főbírói székére is emelte a közbizalom . Stajevics Pál a szülővárosa által kínált tisztséget fogadta el. Az alkotmány bukása után ő is lemondott hivataláról, sőt a provizórium alatt se vállalt el semmiféle tisztséget. Nem minden érdekesség nélkül való az ő szereplése a karloviczai szerb nemzeti kongresszuson. 1864-65- ben ugyanis — midőn a szerb kongreszszusi autonómia újabbi szabályzata készült, az akkori Schmerling-kormánynyal szemben is volt bátorsága a magyar érzelmű Stajevics Pálnak néhányad magával ellenzéket képezni; a csodás véletlen akkor a híres szerb tribünt, Miletics Szvetozárt is ennek a pártnak tagjává tette. Az alkotmány visszaállása után ismét a legélénkebb részt vett a közéletben : többször választatott meg Mohács birájává s mint 1848-iki vármegyei bizottsági tag — a jogfeléledés folytán — bevonatott a vármegye közigazgatásába s mint ilyen, legszorgalmasabb látogatója volt a vármegye közgyűléseinek mindaddig, amíg agg kora a remeteségre nem kárhoztatt . Egyike volt ő a Mohácsi Általános Takarékpénztár alapítóinak, sőt bíróság Budapesten van, pedig sok van, mindenikhez bekopogtatott; azonban K. Malvin válóperéről csak annyit tudott meg, hogy régen megszűnt, mert a grófnő férjével bíróságon kivül kibékülvén, váló keresetét visszavonta. Elég is volt neki ennyit megtudni , sőt még azt is kifürkészte, — miért is tanulta volna oly szorgalmasan a jogi tudományokat ? — hogy a Malvin, ki Bendegúznak őrülésig szerető bogara se nem asszony, a kinek válnia kell férjétől, se nem grófnő, hanem csak a Dohány-utczai Banda kávéház sokaktól bálványozott királynője. nattól kezdtek mágnásosan beszélni, az s-et sz-nek, az r-et, j-nek ejtették ki különös hanghordozással s ha kezet szorítottak barátnőikkel, oly fordult kanyarulatot csináltak karjukkal, hogy a vállcsukló majd kiment helyéből. A leánykáptalan egyetlen tagja sem járt mostanában a fővárosban , se újságot nem járatott csupa takarékosságból. Ezen körülménynek tudandó be, hogy élénk vita fejlődött közöttük a felett: melyik vendégfogadóba szálljanak Budapesten ? A „Griff“ be? „Vörös ökör“-be vagy a „Fehér hajó“-ba-e? Hol fogadhatják legillemdőbben a főúri rokonság látogatását ? Bendegúz nagy nehezen bírta meggyőzni testvéreit, hogy eme vendég fogadók közül már egy sincs életben. Most jött az ügy legnehezebb részének, az anyagi kérdéseknek elintézése. Bendegúz ekkor már elhagyta a rendőrkapitányi irodát, ami természetes is, mert lekötött állásban nem tölthette volna minden idejét Malvinja és a lőuri rokonság társaságában. Ámde a testvérek könnyen beláthatják, hogy a jövedelem megcsappanásával is a grófnőnek egyszer Kuglerczukorkát, máskor üde élővirág bokrétát, sőt néha ezeknél a szerelemnek költségesebb bizonyítékát is küldeni igen illő dolog. Ily erős érvek előtt a legkonokabb bírónak is meg kell hajolni, tehát a leány testvéreknek annál kevésbé szabad elzárni tárczájukat. Olivia indítványára csak egy feltételt kötöttek az előjeg megszavazásához. Azt, hogy Bendegúz, miután rendőrségi idejéből ismerheti az e fajta népséget a pokolból is kerítsen egy szélhámost, szemrevalót, ügyest, aki a pénzt szórni tudja, aztán vetesse el vele Iluskát. Ez lesz az igazi, a rettenetes bosszul Bendegúz hunyorított szemével, mely azt jelentette, hogy a feltételt változás nélkül elfogadja. De hogy ez az eszme mily irányba terelte gondolatát, azt csak később tudhatjuk meg. VI. Zsebre vágván néhány ezer forint előleget Bendegúz, felutazott Budapestre, azon ígérettel, hogy a további fejleményekről a testvéreket hűségesen fogja tudósítani. Jöttek is a tudósítások: az első-biróság új békéltetési tárgyalást rendelt, az első-biróság Malvin grófnőt elválasztotta férjétől, de a férj apellált; a királyi tábla föloldotta formahibák miatt az első bíróság ítéletét, most már a pert újra kell kezdeni; ezen a létrán járt-kelt, hol fel, hol le Bendegúz tudósítása. A kisasszony káptalan türelme megszakadt s elhatározták, hogy Olivia, a jogtudós, utazzék Budapestre, járja sorra a bíróságokat, informálja őket és egycsapásra vesse végét annak a türelmet fárasztó elválási pernek. Meg nem foghatták, hogy Bendegúz, akit e szándékból eleve értesítettek, a tervről mindenáron le akarja álmát beszélni. Visszavonhatatlanul elhatározták Olivia utazását. Föl is jutott szerencsésen a fővárosba, hol csak gyermekkorában járt. De őt nem Budapest szépsége, fejlődése érdekelte, hanem a válóper. Amennyi VII. Lesújtva, megsemmisülve érkezett haza Olivia Budapestről. Azzal tisztában volt, hogy ott többé nem maradhatnak s hogy a hittelen Bendegúzzal, ki testvéreit ily mól becsapta, örökre szakitaniok kell. Mig ezek történtek, Iluskáék mintha újra születtek volna; nem volt senki, aki őket zaklassa, a kisasszonyok a maguk dolgaival voltak kelletén túl elfoglalva, Iluska egybekelt a vasúti mérnökkel, ki az önkéntességet kiszolgálta és tiszti rangot kapott s Lidovszky üzlete is virágzóbb lett, mert minden vasutas oda járt vásárolni. Midőn Olivia haza jött s referált a tapasztalatokról testvéreinek, a kisasszonyok ájulásba estek. Elhatározták, hogy lakásukat a lehető legtávolabbra s lehető legsürgősebben Pozsonyba teszik át. Vagyonuk van még elég hozzá. Hiába, fájdalmuk határtalan, hogy a Ledovszky családon nem állhattak buszul: az átkel-