Pécsi Napló, 1900. július (9. évfolyam, 147-172. szám)
1900-07-15 / 159. szám
1900. Julius 15. Pécsi Napló A szőllők nyolcz részre osztott területen feküdek. Ezekből az első az Eörögh hegy szőllők voltak, mi alatt Iregh vagy Öreghegy szőllő lesz értendő. Úgy látszik ez alatt nem a Makár hegy értendő, melyet, ha magán tulajdon lett volna, nem lehetett volna Makórnak adományozni. E szőllők 87 Aranyhegy, Cserenka és Davidol előrészei lehettek, ezeket keresztények birták, de az okirat megjegyzi, hogy kevés kivétellel törököktől vették. A törökök úgy látszik vesztüket sejtve, már előre eladogatták szőlleiket, mert nem találtak ott az összeirók egyetlen elhagyott szőllőt is. A második szőllőterületnek neve „török szőllők“, melyek amatól keletre feküsznek s a birtokosok, neveik után ítélve, mind törökök, számszerint 176, a mi már azért is jelentékeny szám, mert épsz összeírásból láthat, hogy Pécs akkori lakossága 382 családfő számát nem haladta túl s igy alig volt 2000 lakosa. E szőlők a Skókó Frühn.is lehettek. A harmadik szöllőterülethez már a budai kaputól lehetett hozzáférni, ennek neve „Kakasvár“, valószínűen a Tettyevölgy nyugati oldala; a mai Havihegyet, — mint későbbi okiratok mutatják, még a múlt század végén is „Bajraktar“ névvel jelölték, mi törökül zászlótartót jelent — valószínűen nem volt szellő, hanem hadi czélokra szolgált. A Kakasvár tuajdonosai között, több török-magyar nevet találunk, minek Ali Feketi, Ibrahim Cselenkó, Ali Sánta, Ibrahim Sánta. E hegyen bírt szőllőt több tabakos is, miből látható, hogy a tabakos mesterség már akkor virágzó Pécsett. Következő szőllőhegy a Meszes, csak 12 szöllősgazda van itt, de ezek mind magyarok, mint Budai István, Szűcs Balázs stb. Hasonlóan magyarok az Újhegy nevű Szöllőbirtokosok, mely terület a mai Gyükésnek látszik megfelelni. A „Munkád“ nevű szőllőben, ma Piricseszma, mely egykor fahl volt, csak két szőllő van; a „Szenes“-ben, ma Felső Gyünés, csak négy szőllő. A Tettye szőlőhegyen 48 szőlőbirtokos van. Pécs akkori lakóiból, a nevek után ítélve, mintegy 48 magyar család, 140 rácz s a többi török volt, kik tehát a kiűzés után nem mentek el azonnal, sőt egy nagy rész végleg itt maradt. Az átvonuló katonaság élelmezésére az összeírók elsősorban a malmokat foglalták le Az első lefoglalt malom volt az, mely a leírás szerint a város fölött keletre, a hegy alatt feküdt, mely a törökök puskapor készítő malma volt. Ez a Tettye vizén a forrástól a főmétől a legfelső malom volt, később püspöki malom lett, innen nevezik el a Tettyét németül „Pulverstamm"-nak. Az akkori nagy kiterjedésű malom négy sarkán négy torony állott, felül az őrség s ahul puskapor-raktárul szolgált, a várszerű külsővel bíró épülethez egy erős vaskapu vezetett. A puskapor malom mellett folyik el a jelentés szerint a „Trebe“ vize, melyen 15 malom volt működésben és 13 az elhagyott gazdája. A működésben levő malmok közül kettőt két Ferencz rendi barát birt, kik közül az egyiket plebánus de Linch-nek, a másikat Mukár őrnagy prefektusának írja a feljegyzés. A többi malmok Jeske István, Somogyi György, Kis (csúfnéven Isube Misz) nevű magyaroké voltak. Az elhagyott malmokat valószínűen törökök birták. A malmokra a foglalást kiterjesztették a Meszes Várkon, Izegh stb. patakok malmaira is. A felszabadulás utáni időknek kétségtelenül ez egyik legérdekesebb okmánya, mely igen sok, eddig nem ismert adatot tartalmaz, amiatt, hogy martalékul kell hagyni az ellenségnek az ősi várost, amelynek határában mindeddig néma csendben gyászolt a történet nemzője. Csak lépésről-lépésre adják át az ellenségnek a védők helyeiket. Amikor már a városba vezető utczába kerülnek a támadó ellenség és a védő magyarság, megszólal ismét a ráczok ágyúja A nagy tüzvilenés után — hej — de elvitett golyó után golyó. Söpörte az utczát a vakmerő honvéd katonától, a magyar bátorságtól. Egy vezérnek látszó tiszt maga irányítja az ágyukat. Maga ad szárnyakat a gyilkos nagy golyóknak. És tisztul-tisztul lassan az utcza. Csak amott, az egyik sarkon tartja magát egypár oroszlánszívű honvéd. Ki kilépnek a sarokfal által védett helyükről és nagy bátorsággal lőnek az ellenségre. A támadók cselt gondolnak, avagy pedig azt, hogy nagy a számuk a bátor honvédeknek és csak óvatosan mennek előre hatolni. De nem tágítanak jó védelmi helyükről a magyar katonák. Tartják magukat, ha kell a halálig, míg a sereg zöme átmenekülhet a Dunán a sziget sűrűjéből a Bácskába, egy nagy vezérnek most dicsőséges táborhelyére. Már csk ketten maradnak a honvédek a velük szemben egy egész nagysereg, amely persze nem fejtheti ki erejét igazán a szűk utczában. De ha kevesebb lett is a honvédek száma, annál gyakoribb a puskájuk tüzelése. Az ellenség hátem vehette észre az ellenállók számának fogyását, erejük apadását. Tovább tart a tüzelés.-------Aztán már csak embervadászat lett a hősi küzdelemből. Mert kiszorította a két honvédet mégis az ellenség nagy száma. Akkor eztán azok kapualjból kapualjba menekültek, de azért folyton lőtték a gyűlölt ellenséget. Végezetül csak egyetlen honvéd volt az üldözött. A másik ott rogyott la mellette az egyik kapuban. Nem hallatott az jájszót, sem pedig keserves panaszkodhat. Annyit tudott csak mondani, hogy ő ismét elhagyja pajtását, de az csak tartja magát, mert a nagy kötelesség most már csak egyedül az ő vállain nyugszik, csak az ő fegyvere csövével védi a menekülőket. -------Aztán kilőtte az utolsó töltényt is. Néma lett a fegyvere, önmaga meg tehetetlenné Mintha a lelke szállt volna ki a testéből, mintha halottá lett volna az ellenség gyilka nélkül. Tehát majdnem — élőhalott. Igeneknek is ad a jóságos Isten vigasztalást, menedékhelyet. ... Az uolsó kapualjjal szemben van a francziskánya zárda. Az utczára nyitó folyosónak az ajtaja nyitva. A nyitott ajtóban meg csak hívja, csak hivogatja a hőst a klastrom gv.rdiánja. Enged is a szónak a bátor katona. Mint a villám, csip át a másik sorra, a másik soron a nyitott ajtón át a kolostorba. A jó páter meg a honvéd után becsapja a vastag tölgyfa-ajtót és sietve fordítja meg a zárban a kulcsot. Aztán mentve van a honvéd. Avagy talán mégse. Sok, sok szerviánus esik az ajtónak. Döngetik is hatalmasan. De sokáig ellenáll az ajtó vastag fáj , erős vaspántja, pléhborítékja. Csak addig tartsd magad én kedves ajtóm, míg a honvéd . . . baráttá változik. Mikor pedig megtörtént az átváltozás, a jámbor arczú gvardián maga nyitott ajtót az ellenség dühének, az ellenség boszúszomjának. Vájjon megértitek e ti, az üzérkedés, az önösség, az élvezetek korának szülöttei a hősök korát ?! Megértitek-e azoknak a természet csoda gyermekeinek a lényét, akik csupán a szavak bűbájos melódiájára, vagy a harczi trombiták hívó harsogására elhagyták az anya ölelő karjait, a feleség hűséges vonzódását, a jegyesnek delejes hatalmú szenvedelmét ? 1 —------Ha megértitek, ne feledjétek el mesémet. -------Ha pedig füleitek megsüketültek korooknak az „érdek“ után hömpölygő zsivajától, akkor forduljatok el tőlem és nevessetek, nevessetek az álmodozó mesemondónak a dyíhirambjain, mint elfordul mosolyogva a közöny az utora kövére koldulni kiülő „csonka hősinek kérő szavától. Bús Vitéz: Egy kir. ügyész életéből. Pécs, 1900. julius 14. Az igazságügyminiszter, amint nekünk Budapestről írják, fölhívta a pécsi királyi főügyészt, hogy Zsolnay György kir. főügyészi helyettes nyugdíjba vonulása folytán megüresedett pécsi kir. ügyészi állásra írja ki a pályázatot, ebből világosan megérthető, hogy Zsolnay nyugdíjaztatása iránt beadott kérelmét az igazságügyi kormány elfogadta. A derékfőügyészi helyettes, aki 1865 óta áll a közszolgálat terén, most, a midőn nyugalomba vonul, méltán megérdemli, hogy az elismerés hangján szólva ismertessük életét, működését s elmondjuk róla, hogy példás ügybuzgósággal, lelkiismeretes kötelességtudással és ritka becsületességgel végezte be hivatali pályáját, dísze volt az ország hivatalnok-karának s példányképe a magyar igazságszolgáltatás hivatott munkásainak. Jogi tanulmányait a bécsi és a budapesti megye emlen végezte 1864-ben, a midőn Bénifay Simon, jelenlegi kir. tanácsos, kir. közjegyző, akkori ügyvédi irodájában nyert alkalmaztatást. 1865. junius hó - én lépett közszolgálatba Baranyavármegye törvényhatóságánál. Aljegyzői állást nyert, de már az év végén esküdt lett. Ugyanez évben ügyvédi oklevelet nyert. 1867 ben Baranyavármegye polgári törvényszékénél aljegyző, 1868 ban tiszti ügyész lett. Ez évben nevezték ki a pécsi m. k. első folyamodása pénzügyi törvényszékhez előadó ülnökké. E minőségében ügyvédi irodát nyitott s mint ügyvéd a pellérdi uradalmat is képviselte. 1872-ben a kerületi bíróságok szervezése alkalmával a pécsi kir. ügyészséghez alügyészszé neveztetett ki és ez ügyészségnek Illés Károly dr. kir. ügyész betegsége folytán 1876 tól 1883-ig vezetője volt. Illés nyugdíjaztatása után kir. ügyészszé neveztetett ki Pécsre s 1892 ben főügyészi helyettesi czimmel jön kitüntetve s 1899. év végéig helyettesítette a pécsi kir. táblánál a budapesti kir. főügyészt. Közvádlói tisztet 32 éven át teljesített, sok készültséggel, fáradhatatlan szorgalommal s igazi buzgósággal. Ez idő alatt részt vett 3422 bűnügyi tárgyaláson. Vádat emelt 4528 egyén ellen. Büntetés alkalmazása iránt előterjesztést 8924 egyén ellen tett. Vádjára 7919 bűnöst ítéltek el; ezek közül 9 et életfogytig tartó elzárásra, 3 at halálra. Mind a három elítéltet ki is végeztek. Legnevezetesebb bűnügyi tárgyalása volt a Marócsai fálé 35 szőrös csalás miatt, mely nyolcz napot vett igénybe. Vádlottat 6 évi fegyházbüntetésre ítélték. E bűnügyben Zsolnay a közvádlói tisztet teljesítette. Utolsó nevezetesebb bűnügyi tar 3