Pécsi Napló, 1902. május (11. évfolyam, 100-122. szám)

1902-05-06 / 103. szám

z­ kény részt vett a ház vitáiban és a quota - bizottság tagja is volt. 1896 ban a nagy­bányai kerületben megválasztatván, a kép­­­viselőhöz egyik alelnöke lett, mely minősé­gében bizottsági tagságra nem vállalkozott többé, s csak a felirati bizottság tagjai sorában foglalt helyet.­1898 ban deczem­­berben Szilágyi Dezső képviselőházi elnök lemondása után ő is lemondott képviselő­­házi alelnöki tisztségéről és a dissidensek csoportjához sorakozott. 1901 ben Nagy­bányán kisebbségben maradt; 1902 ben pótválasztás alkalmával Csaczán lett meg­választva. A regnikoláris bizottság tagja.­­ A kereskedelmi tárcsa. A király tegnapi megérkezésével elérke­zett a kereskedelmi miniszteri tárcza be­töltésének döntő ideje. Miként fővárosi tudósítónk értesülése alapján már a múlt hét elején megírtuk, Széll Kálmán minisz­terelnöknek mind a mai napig Láng Lajos képviselő, volt pénzügyi államtitkár volt a jelöltje a kereskedelmi tárc­ára. Értesü­lésünk szerint Láng Lajos még a múlt hét szerdáján átvette a kiegyezési tár­gyalásokról szóló összes jegyzőkönyve­ket, valamint a tarifatervezetet tanul­mányozáa czéljából. Láng Lajos csütörtök óta tényleg nem jelent meg a képviselő­házban és lakásán tartózkodott, a­hol kizárólag a kereskedelmi tárczó ügyei foglalták el. Széll Kálmán miniszterelnök ma már kora reggel jelentkezett a királynál, aki őt hosszabb kihallgatáson fogadta. Ezen az Indienezián írta alá ő Felsége Láng Laajos kinevezését. A kinevezési okirat már a holnapi hivatalos lapban napvilá­got lát. ____ — A pécsváradi mandátum. Pircsiváradi tudósítónk a következőket írja: A pécsváradi 48. függetlenségi párt által jelölt Egry Béla dr. a választókerületben körútj­át f. hó 4-én megkezdte és sorra járta P. Szt.-Erzsébet, Szellő, Kékesd, Fazekas-Boda és Nagy Pál községeket. A fogadtatás mindenütt rendkívül szívélyes és lelkes volt. Lovasbandérium és kocsik kisérték a jelöltet egyik faluból a má­sikba s programmbeszédét mindenütt a legnagyobb figyelemmel és lelkesedéssel hallgatták meg. A győzelem a néppárt jelöltjének minden erőlködése daczára biz­tosnak ígérkezik. Csütörtökön a berkesdi körjegyzőség községeit keresi föl a gyor­san népszerűvé lett jelölt. «.. Egry Dezső dr. képviselői fizetése. Budapestről telegrafálja tudó­sítónk. A képviselő­ház igazságyügyi bizottsága ma délelőtt esl0 órakor Fa­binyi Teofil elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen a kormányt Plesz Sándor igaz­ságügyminiszter képviselte, az előadói tisztet p­dig Issekuti Győző töltötte be. A napirend tárgya Egry Dizső dr. volt pécsváradi képviselőnek kérvénye feletti határozathozat volt, a­mely kérvényében a májusi évnegyed képviselői étalá­nyának kiutalványozását kérelmezi. Miu­tn a Kúria Egry Dezső mandátumt április hó 21 -án megsemmisítette, de a háznak az ítéletet még nem küldötte meg, beható vitatkozás fejlődött ki a felett, vájjon a képviselői minősítés ipso facto megszűnt-e az által, hogy a Kúria meg­semmisítő ítéletét kihirdette avagy csak akkor szűnik meg, ha az ítéletet a házba bejelentik. Felmerült továbbá a kérdés, vájjon bibizonyi­tltnek tekinthető-e, hogy a kir. kúria április hó 21-én tényleg meg­semmisítette Egry Dáré megbízólevelét, miután a háznak erről hivatalos tudo­mása nincs. A kifejlődött érdekes köz­jogi vitában Issekutz előadón kívül, Piess Pécsi Napié 1902 május 6. Sándor igazságügyminiszter, Hodossy Imre, Baksics Gusztáv, Neuman Armin, Bartha Ödön, G­őrffy Gyula vettek részt és a vélemények a felé hajlottak, hogy Egry Dezső mandátuma a Kúria meg­semmisítő ítélete folytán megszűntnek tekintendő s így átalányára tovább jo­got nem tarthat. A bizottság tárgyalása közben megérkezett a házhoz a kúriának a mandátumot megsemmisítő ítélete s így a bizottság egyhangúlag úgy határozott, hogy Egry Dezső a májusi évnegyedi átalányokat fel nem veheti. Egyúttal el­határozta a bizottság, hogy a ház elnök­sége útján felkéri a Kúriát, hogy a kép­viselőválasztások feletti ítéleteit mielőbb hozza a képviselőház tudomására. Országgyűlés. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, május 5. I. A képviselőház ülése. Még mindig a pénzügyi tárcza költ­ségvetését tárgyalja a Híz valóban cse­kély érdeklődés mellett. A honatyák, de különösen az újságírók inkább arra ki­­vánc­sak, mit hozott Széll Kálmán mi­niszterelnök a királytól. Da a miniszter­­elnök ma is állig be van gombolkozva és épenséggel nem közlékeny. Csupán Apponyi A bart grófiaa, a Híz elnökével tesz ki­vételt, akivel hosszabban ér­­kezett az ülés folyamán. Csak az új delegátusok járnak bizo­nyos fölényével a Házban. Olyan látsza­tot keltenek, mint a­kik mindent tudnak, de a régiek fejebb szállítják az ön­érzetüket. — Ugyan Géza — szól Kubinyinak Rosenberg Gyula — na hidd, hogy te tudsz valamit, én megjósolom neked, hogy még a delegáció u­tn se fogsz tudni semmit. — Nono, majd elválik ! * Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László. Elnök beterjeszti az irományokat. Apáthy Péter a II-ik bíráló bizott­ság elnöke a kir. kúria ítélete alapján Wolfner Tivadart végleg igazolt képvise­lőnek jelenti ki. Következet: a Pénzügyi költségvetés részletes tárgyalása. Fogyasztási és italadó. Szederkényi Nándor a fogyasz­tási adókról szól. A pénzügyminiszter beszédére reflektál. Azt mondja, hogy a miniszter szecessziós szónoki figurákkal üti el az ellenzék jogos követeléseit és nem iparkodik orvosolni a létező bajokat. A fogyasztási adókról szólva azt konsta­tálja, hogy az folyton emelkedik. Ez nem volna baj, ha az ország gazdasági álla­pota nem mu­atna oly szomorú képet. Kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter az adó­kivetésnél nincs tekintet­tel a nemzet­gazdasági viszonyokra. A szőlőművelést nálunk végzetes veszedelem fenyegeti. A szőlőművelés sorsával pedig száz­ezer család sorsa van összefüggésben, a szőlészet pusztulása százezer család pusz­tulását fogja maga után vonni. Ezért az államnak a legnagyobb áldozatokat is meg kell tennie a szőlészet megmentésére. És mit látunk mégis, hogyan segít a kor­mány? Igaz, hogy sok helyen támogatja a szőlőművelést, de más oldalon kárára van a szőlőművelésnek azáltal, hogy az olasz boroknak szabad tért enged arra, hogy Magyarország bortermelését tönkre­­tegye. Ennek lett azután az a szomorú következménye, hogy Magyarországon a borfogyasztás nem terjed és a bortermelők boraikat nem értékesíthetik. A fogyasztási adó mindennek daczára növekszik. A boradó leszállítását követeli. Helyteleníti és c­áfolni igyekszik azon teóriát, melylyel a miniszter meg akarja győzni az orszá­got, hogy a borádé leszállítása a borfo­gyasztást nem fogja emelni. Felelőssé teszi a kormányt azon bajokért, melyek néhány év alatt bekövetkeznek, ha a kormány ezek orvoslására meg nem teszi a kellő intézkedéseket Határozati javaslatot nyújt be a borszaladó leszállítása tárgyában. (Élénk helyeslés.) Benedek János örömmel járul Szederkényi határozati javaslatához bár nagyobb örömére szólgálna, ha teljesen eltörölnék ezen igazságtalan adót. A fo­gyasztási adó igazságtalan és egyenlőtlen, mert leginkább a szegény embert sajtta. A fogyasztási adók beszedési módjáról, szól, ennek nagy hibája az, hogy zsarolja a népet és a bérlőknek szabad kezet enged az alkoholizmus veszedelmének ter­jesztésére. Helyesnek tartaná, ha a miniszter intézkednék aziránt, hogy a fogyasztási adók bérlői italmorási engedélyt ne kap­janak. A miniszteri rendeletek halmazában az istenvila se igazodik el. (Derültség.) Rakovszki Viktor: Hit akkor üssön bele ! (K­önk derültség.) Benedek János felhozza, hogy a miniszteri rendeletek nagy akadályokat gördítenek a vendéglős ipar u­gába. A vendéglősipar támogatását sürgeti. A költ­ségvetést nem fogadja el. Lukács László pénzügyminiszter mindenekelőtt S­za­lay Lászlónak határo­zati javaslatával foglalkozik, mint amely a kis üstön való főzés igazságos megadóztatását c­élozza. A fogyasztási adóra vonatkozólag elismeri, hogy az arány­talanul va megosztva, hogy aránytalanul súlyosan terheli a szegény népet, de a dolog úg­y áll, hogy a fogyasztási adók természetében rejlik, ezt a bajt te is elkü­löníteni nem lehet. Az italmérési engedély adásánál szükségesnek tartja azt, hogy megkérdezzék. Szederkényi szavaira reflek­tálva kijelz­i, hogy álláspontját a boradói, illetőleg már körvonalazta, és nem tartja lehetségesnek annak eltörlését, különösen nem akkor, mikor tőle minden téren reformot, új intézkedéseket követelnek. A franczia vi­szonyokra való utalást is helyt­ekintette Szederkényi, pedig szóló ezzel csak azt akarta bizonyítani, hogy a bolitai adó le­szállítása nincs mindig jó hatással, mint a­mit tőle várnak. A kérdés súlypontja az, hogy ha leszállítják a boradót a fo­gyasztás emelkedik-e. Erre ő azt feleli: Nam. Azárt nem emelkedik a fogyasztás, mert akkor a mostani adó egyesek zsebébe csúsznék, ami nem válna a fogyasztóknak a madinél nagyobb hasznára. Az olasz­borvám szintén egyik oka a borászat mai rossz helyzetének. Ezen állapotot a jövőre fentartani nem lehet. A borhamisításról szó rá ígéri, hogy az ellen a legszigorúbb intézkedéseket meg fogja tenni. Kéri a határozati javaslatok mellőzésével a tétel elfogadását. Szalay László határozati ja­vaslatát a Ház nem fogadja el. Szeder­kényi határozati javaslatánál az ellenzé­ken azt kiáltozták, hogy többségben vannak. Lengyel Zoltán kéri a szavazatok megszámlálását.

Next