Pécsi Napló, 1902. szeptember (11. évfolyam, 200-223. szám)
1902-09-07 / 205. szám
1902. szeptember 7. Ferencz min. oszt. tanácsos és Kovács Antal orsz. méhészeti felügyelő fáradhatlan buzgóságukkal előteremtették végre az eszközöket s igy 1899-ben a terv megvalósításához foghattak. Azóta három év telt el. Ez a három év elég volt, hogy eddig egy erdős, majdnem teljesen kultiválásán vidéket valóságos paradicsommá változtassanak át. Talaja bár homok, mégis találkozhatunk a mézelő növények ezerféle fajaival. A különféle ákáczok s hársaktól a táblaszámra vetett sylena sphocelia tensee tifoliéig, a koelrentheria paniculata (egy eddig mézelés szempontjából ismeretlen volt kitűnő mézelő díszfa, melynek még magyar neve nincs) az ismeretes takács mácsonyáig mind-mind képviselve vannak. S melyek mind tanúbizonyságot tesznek a Teremtő jóakaratu bölcseségéről, ki kiapadhatatlan bőkezűségével ezrekre s ezrekre menő kincseket rejtett virágjainak kelyhébe. De tanúbizonyságot tesznek arról is, hogy az emberi ész, kitartás s szorgalom mire képes. Mindezt rövid három év alatt varázsolta *elő az emberi buzgalom s igyekezet. Folyó évi június hó 1-én volt az ünnepélyes megnyitás a „népatyja” Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur által, báró Ambrózy, Kakucsi, Liebner s az ország minden vidékéről összesereglett kitűnő méhészek s százakra menő érdeklődők jelenlétében. Hire csakhamar még a La Manche-csatornán is átjutott. S a minden szép, hasznos és jóért érdeklődő s lelkesedő angolok eljöttek megnézni s megbámulni azt, ami sem nálunk, sem : az annyira dicsért németeknél nincs: gazdasági méhészetünket. Büszkék is lehetünk rá, mert egyedül áll eddig Európában úgy belső, mint külső berendezésével. A mintegy 42 kat. hold területen különféle rendszerű méhesek, pavillonok s duczok vannak felállítva. Ott találjuk az „országos egyesületi kaptárak“ sokaságát, a Kovács, Liebner, Mayer, Tóth, Ambrózy, Nemesszegi stb. rendszereket, a „bécsi egyesületi“ Dzierzon, Alberti, Dodant, Pohánka, Langetroth, Wrodbury Santonax, Loyeus, Abboth, Horker, Cheshir, Sherington, Neigbours Rustie stb. kaptárakat, összesen circa 360 méh családdal. Múzeuma páratlan, minden eszközt láthatni ott. Az összes magyar méhészeti irodalmi termékeken kívül láthatjuk az összes német s franczia termékeket is. Anyagraktára tele mézzel. Egy 12 mm. mézet magában foglaló nagy s két kisebb kádat, 40 —50 kgmos bödönyöket, s számtalan 1 kilós, fél és egynegyed kilós üvegeket, mind-mind tele mézzel. Az angolok után az egyes gazdasági egyesületek tettek látogatást, s ezek mindannyian dicsérőleg nyilatkoztak intézményünkről s a czélról, melyért az felállítva lett. Működését meg is kezdette már a megnyitás után azonnal, a kisgazdák s július hónapban augusztus 3-áig tartott a néptanítók számára rendezett tanfolyamával. Különösen az utóbbin az ország minden részéből lettek felvéve néptanítók, kik az ott elsajátított ismereteket a szélrózsa minden irányában elvíve, előadásaik, tanácsaik s szakképzettségük által megteremtői lesznek az okszerű méhészkedésnek. A tanfolyamon résztvettek: Hugauff Ede Gerde, Baranyamegye; Dömötör Gyula Aszód, Pest; Szalay Sándor Pápa-Acsád, Veszprémmegye; Dobos Dezső gyűjtőfogházi tanító, Budapest; Kölli József Magyar-Pécska, Aradmegye; Volna Miklós Vajdei, Hunyadmegye; Oláh Dezső, Budapest ; Péterfy Gyula Homoród-Héviz, Nagyküköllő megye; Petrofy Áron Homoród- Almás, Udvarhelymegye; Répay László Alsó-Nemzeti, Ungmegye; Schichte, Dezső Tisza-Vörösmarty, Mármarosmegye; Kovács Gyula Homok-Terenne, Nógrádmegye; Jakab Sebestyén Torontál-Ujfalu; Wohl Ignácz Apatin, Bácsmegye; Szőke Benedek Jász-Szent-András, Jásznagykunszolnokmegye; Hegedűs József Püspök-Ladány; Mihályi Kálmán Szeghalom, Békésmegye ; Bányász János Viczapapati, Nyitramegye és Glatz Győző Magyar-Szék, Baranyamegye. Előadva lett minden, a mire a méhésznek szüksége van kün az életben. Az egyes eszközök s kaptárak sajátkezüleg való készítésétől, az elméleti s gyakorlati méhészkedés minden legcsekélyebb ágáig. A munkarend felosztása a következő volt: Reggel 5—7-ig s délután 4—8 óráig méhészeti eszközök s kaptárkészítés a munkateremben; délelőtt 8—12-ig gyakorlati , 2—4-ig elméleti méhészkedés. Öröm volt nézni azt a lankadatlan, fáradságot nem ismerő buzgólkodást, melylyel a tanítók az egyes ismereteket elsajátítani iparkodtak, hogy azokat majd az életben értékesíthessék. Dicséretet s elismerést is arattak vizsgájukon gyakorlott ügyességükért. De ez nem is volt csuda! Mikor olyan erők állanak az intézet élén, mint: Kovács Antal felügyelő, Tóth János méhészmester és Forgách Lajos előadó tanár. Kovács Antal Grandnak, a híres méhésznek, a méhészet tulajdonképpeni megteremtőjének, méltó utódja. Szakképzettsége páratlan; egyéniségének szeretetreméltóságával pillanat alatt megnyeri a híveket; bírja azt a művészetet, hogy azonnal mindenkit meghódít s hogy mindenki a legelső látás alkalmával teljes bizalommal van iránta, mit bizonyít a tanítók rajongó szeretete, melylyel körülvették s atyjukként tisztelték. Az intézetben való megjelenése valóságos ünnep volt rájuk nézve. Szivjósága s türelme kimeríthetetlen, mit számtalan esetben bebizonyított. Tóth János, az intézet tulajdonképeni vezetője, alapos tudásával s előzékenységével százával vonta naponként a látogatókat, amiről az intézetben elfekvő látogatási könyv tanuskodhatik. Forgách Lajos előadó tanár Aradról. Akárki rendelte be őt Gödöllőre, kitűnőbb erőt nem alkalmazhatott volna, mint épen őt. Előadásai pompásak, tele rendszerrel. Kifogyhatatlan humora a legszárazabb tárgyat is fűszerezte, a legfélénkebb embert is felbátorítja. Sok évi tapasztalatai s fogásai a méhészet terén kitűnőek s ezeknek megismertetésével nem is fukarkodik. Szóval, olyan erők állanak az intéze élén, kik e téren az ország legjelesebbjei közé tartoznak s kik felfogva hivatásukat, küzdenek és fáradnak, hogy elérve legyen a czél, amelyért ez az intézet alkottatott. Hiszem is, hogy rövid idő alatt megtermi mindama gyümölcsöket, melyeket tőle remélnek s várnak. De szükséges ehhez magának az ügynek felkarolása is. Ne hagyjuk parlagon heverni mindama kincseket, amelyek a virágok kelyheiben elrejtvék. Aknázzuk ki azokat az okszerű méhészkedés folytán s ha nem csurran, csöppenjen, de mégis gyarapodni fog a magyar kisbirtokos lassanként erkölcsileg úgy, mint anyagilag. A gazdasági egyesületek buzgó elnökei s titkárai valóságos missziót teljesítenének, ha időnkint kirándulásokat rendeznének ezen pompás állami intézmény megtekintése s tanulmányozása czéljából, alkalmat nyújtva így a népnek az okszerű méhészet megkedveltetésére. Legközelebbi jövőben t. szerkesztő ur b. engedelmével a méhészet erkölcsi s anyagi hasznáról fogok szólani. Gerde, 1902. szeptember 10. Hugauf Ede. Pécsi Napló Közgazdasági hét. — Saját tudósítónktól. — Budapest, szeptember 6. Az igazi őszi üzlet tulajdonképen szeptember hóban kezdődik. A világ gabonatermése statisztikailag ki van mutatva és ezután meglepetések vagy csalódások a termésre vonatkozólag csaknem kizártaknak tekinthetők. A kereskedelem és fogyasztó ilyenkor csaknem tiszta képét látják az egymáshoz való viszonynak, amelyre egyúttal kellőleg be is rendezkednek. Európa az idén sokkal jobb terméseredményt ért el mint a tengerentúli államok. A valószínűség szerint az idén ezek az árképződésre sokkal kisebb befolyást is fognak gyakorolni mint ennek előtte. Az áraknak korai hanyatlása, mint az az idén volt, termelőinket egy csöppet sem serkentették áruik eladására és ennek tulajdonítható az, hogy ily óriási termés mellett oly csekély a piaczra hozott áru. Ezen tartózkodása termelőinknek valósággal kétségbe ejti a kereskedők egy részét, akik az óriási kínálat reményeiben nagyobb mennyiséget adtak előre s most csak nagy nehezen juthatnak a kívánt quantumhoz. Amerika elszállítása igen kevés, daczára ennek az ellenőrizhető készlet nem igen emelkedik. Oroszország és a Balkán vizi utain csak kevés áru megy ki és ez is veszteséget hozó előre eladás. Az árutól szinte féltek kereskedőink s most látják, hogy az egész félelem csak mumus volt, mert az októberi árfolyam bizony magasabb ma, mint az aratási időben volt. Nálunk ez épen úgy történt, mint külföldön. A termés megtörtént úgy, ahogy képzeltük, talán jobban is. De egy nagy hibát követtünk el, hogy az árleszorítást sokkal hamarabb kezdtük el, mint ahogy az ideje itt lett volna és amint rá szükség lett volna. Az új campagnba az átmenet mindenkészlet nélkül történt, úgy hogy az aratás idején több ízben voltak malmaink kényszerítve némely napon 20, sőt 25 fillérrel is nagyobb árat adni, ha búzához akartak jutni. Júliusi szállításra, legyen az 30-a, majd egy koronával nagyobb árat lehetett