Pécsi Napló, 1903. június (12. évfolyam, 124-146. szám)
1903-06-03 / 124. szám
1903. június 3. egyik elhunyt iskolatársuk és Inczédy Dénes igazgató sírját megkoszorúzták. Az összejövetelt délben bankett követte a hát. körben. Délután Bányatelepre rándultak ki. Az összejövetelen megjelentek: Bodó Aladár dr. ügyvéd (Pécs), Barna Lajos kirt közjegyző (Sásd), Darányi Ferencz dr. ügyvéd (Pécs), Glass Izor dr. orvos (Budapest), Grubics Szvetozár járásfőnök (Pákrácz) Jeszenszky László báró földbirtokos (Csibrák), Kristóf József plébános (Pécs-bányatelep) Kollár Sándor dr. ügyvéd (Budapest), Lőwy Ignácz dr. orvos (Pécs), Marjowszky István jár. biró (Szentlőrincz), Nyarády Alajos (Dombóvár), Razgha Lajos plébános (Zomba), Reinfeld Károly dr. orvos (Eszék), Rézbányai József dr. teol. tanár (Pécs), Seeb Károly dr. ügyvéd (Pécs), Ullmann Imre dr. orvos (Bécs), Ujváry Miklós plébános (Püspökbogád) Wohlmuth Károly kataszteri felügyelő (Budapest). Távolmaradtak : Bereczk Lajos plébános (Kajdacs) (Jans Árondr. főrabbi (Temesvár) Horváth János járásbiró és Jilly Gyula állomásfőnök (Mohács). — Volt igazgatójukat Szalay Alfréd dr. Zirczen és volt tanárukat Werbőczy Istvánt, ki jelenleg Pozsonyban plébános, táviratban üdvözölték. — Helyszíni tárgyalás. A margitta szigeti ármentesitő és belvízlecsapoló társulat ártérfejlesztési munkálatai ellen a baracskaiak és bátmonostoriak fölfolyamodással éltek. Ez ügyben a helyszíni tárgyalást e hónikára s az utána következő napokra tűzték ki. A tárgyalás menetét Szenge Ferencz, Baranyavármegye főjegyzője vezeti, aki a holnap reggeli vonattal utazik Pécsről a helyszínére. Az érdekelteken kívül a folyammérnökség is képviselve lesz. — Rózsakiállítás. A Bajai Gyümölcsészeti Egylet pünkösd másnapján a kaszinó helyiségeiben sikerült rószakiállitást rendezett a Lövő-kert javára. Most pedig szamóczakiállitást rendez telepén és igy minden alkalmat fehasznál arra, hogy megkedveltesse magát a közönséggel. A pécs baranyai kertészeti egyletnek azért vannak oly nagy számmal ellenzői, mert az utóbbi években túlságosan csendes tevékenységet fejtett ki, noha a hasonló czélú egyesületek csakis úgy lehetnek hatással a nagyközönségre, ha azzal folytonos kontaktusban állnak s azzal minden idényben kiállítások útján lépnek érintkezésbe. Tette ezt régebben a mi egyesületünk is és akkor nem is akadt hang, mely attól a tényleg kicsiny városi támogatást megvonandónak véleményezte. Kis elevenséget kívánunk mi is életrevaló egyesületünktől, mely alapföltételét képezi föllendülésének. — A pénzügyigazgató Mohácson. A „Mohács és Vidéke írja: Bajza István dr. kir. tanácsos, az uj pécsi pénügyigazgató hétfőn délután kezdte meg körútját a vármegyében. Először is a vármegye legelső, legnépesebb helyére, Mohácsra utazott s innen mint központból rándult ki a környékbeli körjegyzőségi székhelyekre. Az új kir. pénzügyigazgató körútjának czélja nem annyira hivatalos vizsgálat, mint inkább a viszonyok megismerése révén, itt tartózkodását arra is fölhasználta, hogy a közéletben szereplő egyénekkel közelebbről megismerkedjék és velük érintkezésbe lépjen. Ez okból néhány helyen látogatást is tett. Szerdán a déli hajóval — néhány úriembertől kísérve — Dunaszekcsőre utazott, ahol a körjegyzői irodában megtartott rövid vizsgálat után a község egy-két előkelő házába is ellátogatott. Csütörtökön Németbolyba rándult ki. Pénteken a délutáni hajóval aztán egészen elhagyta Mohácsot és elutazott Kis-Kőszegre, innen másnap Darázsra, Izsépre, Baranyavár és Monostorra, majd pedig Főherczeglakra, ahonnan ma — vasárnap — utazott vissza Pécsre. — Azok, akikkel az új pénzügyigazgató itt tartózkodása alatt érintkezett, el vannak ragadtatva az ő szeretetreméltóságától s előzékeny modorától ; fölismerték benne nemcsak a kiváló szakembert és alapos tudásu jogászt, hanem a sziporkázó szellemű költőt és írót, a kedélye melegétől és szive nemes érzésétől áthatott és szeretetet kisugárzó embert is . . . A kir. tanácsost — ki ittléte alatt Keseríts Ferencz apátplébános vendége volt — Fejér Domokos m. kir. pénzügyőri felügyelő kisérte állandóan. — A slavoniai volt magyar vármegyék visszacsatolása. Ha a horvátok most forradalmat akarnak csinálni, nagyon rosszul választották meg az időt, mert a horvátországi szerbek szimpátiája a magyarok iránt sohasem volt akkora, mint most. A horvát forradalom Szlavóniában szemközt találná magával az egész szerb többséget. A slavóniai szerbek szinte örvendenének egy horvát lázadásnak, mert azt hiszik, hogy eredménye nem lehetne más, mint a slavoniai három vármegyének Magyarországhoz való visszacsatolása. Egynéhány év előtt egy régi slavoniai nemes szerb család egyik előkelő tagja, Spirta György, egy budapesti német napilapban kifejtette, hogy a slavoniai szerb nép boldogulásának egyetlen föltétele van: az anyaországhoz való visszacsatolás. A szerbek politikája nem lehet más, mint e visszacsatolás sürgetése. Spirta e szava nem maradt pusztába kiáltó szózat. Zimony város legelőkelőbb polgárai örömmel jelentették ki, hogy ők lelkes támogatói szándékoznak lenni egy olyan mozgalomnak, amelynek czélja a Szerémségnek Magyarországhoz való visszacsatolása. Ez a visszacsatolási mozgalom azonban abban maradt, mert magyar részről, ahonnan segítséget vártak, nem részesült semmi támogatásban s a horvát terrorizmus teljes erejével vette magát a mozgalom elfojtására. A szerbségen kívül a visszacsatolási mozgalom nagy támasztékot lelhetne a Slavoniában élő közel százezer főnyi magyarságban is, ha ez magát nem érezné annyira elhagyva és ha az anyaország támogatásával igazán politikai tényezővé lehetne. A magyar politika a mostani horvát zavargásokból tényleg nem csak nagy tanulságot, de nagy hasznot is húzhat, ha amaz érdeklődés, melyet e zavargások provokáltak, állandó és mély maradna úgy a sajtó, mint a közvélemény és a kormány részéről. — A nagyváradi eset. Előttünk van a nagyváradi jogtanárok memoranduma, melyet a kultuszminiszterhez tanártársuk dr. Somló Bódog ellen intéztek. Körmönfont vádirat az egész, mely nemhogy megmásítaná, sőt megerősíti ez ügyben már kifejezett ítéletünket, úgy áll a dolog csakugyan, hogy a tanár urak ítélő székük elé vonják Somlót, a tudóst, hogy jogtanár létére a tudományába vágó problémákat feszegetett, sőt új irányban merészkedett új igazságokat keresni. Ezért bevádolják őt a miniszter előtt, mint tanárt, hogy rosszra tanítja az ifjúságot. Erre ugyan nincsen egyébb bizonyságuk, mint a tudósnak a budapesti Társadalomtudonyi Társulatban felolvasott értekezése. Nem hallgatták ők meg a Somló akadémiai előadásait, melyeket az ifjúságnak tart, nem hivatkozik Somló könyvére, de bevázolják, hogy rossz, veszedelmes tanár. De sőt az értekezés érveit sem csáfolgatják, aminthogy erre a miniszter nem is alkalmas fórum. Talán hajlandók is volnának elismerni, hogy Somlónak lehet igazsága. Nekik ez mindegy. Mint tanárnak olyan igazságokat, melyek a több tanárokéival nem egyeznek, vallania nem szabad igen feledjük, hogy — jogakadémián, főiskolán ! — Teljes megnyugvással várjuk a miniszter döntését. Már amikor Somlót fiatalon kinevezte akadémiai tanárnak, tudta a miniszter, miért választotta őt. A tanár urak azonban legaláb is hivatalos „orrot“ várhatnak azért, hogy minősíthetetlen eljárásukkal ilyen példát mutattak az ifjúságnak a tekintély tiszteletére s az egymás kölcsönös szeretetére. A szlavóniaiak csalódása. A horvát testvérek nem igen erőlködnek, hogy tényekkel mutassák, mennyire szeretik a magyarokat. De azt igenis szeretnék, ha Magyarország két marékkal szórná az áldást a magyargyűlölettől infirziált horvát és szlavón földre. Most, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta nagy befektetési javaslatát, máris panaszolja az eszéki sajtó, hogy Szlavóniára nem jut más, mint a broodi pályaudvar építése és némi bővítés Zágrábban és most csakis abban reménykednek, hogy legalább a bellyei rozoga fahidat, mely Dárdáról Eszékre vezet, át fogják alakítani vashíddá. Tény, hogy a befektetési javaslatban ezen munkálatra nincsen fedezet előirányozva, de ezen átalakítást a közbiztonság teszi szükségessé és arra fedezet lesz a rendes államvasúti költségvetésben is. Ez különben se kerül annyiba, hogy ezen czélból kölcsönhöz kellene folyamodni. De joggal kelt föltűnést, hogy a dolnyi-miholjáczi áthidalás a javaslatból kimaradt, noha ezelőtt rövid idővel jól értesült helyről terjesztették, hogy ezen híd építése küszöbön van. Úgy látjuk azonban, ez a kérdés jó időre lekerült a napirendről és így ismeretlen időpontig elodáztatik a pécs—miholjáczi vasút létesítése is, ami öreg hiba és csak természetes folyománya a mi érthetetlen és tehetetlen helyi vasúti politikánknak, melynek nincsen párja az országban. — Kútba ugrott. Graf Antal lancsuki lakosnak a mohács—pécsi országút mentén elterülő szántóján ásott kutban az ott dolgozó napszámosok május 27-én este V 7 órakor emberi hullára akadtak. A napszámosok — bár napközben többször merítettek vizet a kutból — a holttestet, úgy látszik, azért vették csak este észre, mert a víz azt nem vetette föl előbb. .A holttestet a kutból kihúzták s akkor látták, hogy ez egy széntoló hullája. A Német Károly szolgabiró és Löwy Jakab dr. járásorvos által teljesített rendőri hullavizsgálat alkalmával megállapították, hogy Fóth János mohácsi széntoló aznap reggel 5 órakor eltávozott a széntérről s a mohácsi pécsi országúton Lancsuk felé tartott. Menetközben aztán beugrott a kútba. Tettének oka ismeretlen. — Borkivitel Angolországba. A kereskedelmi miniszter londoni szaktudósítója, Ruttkay Vilmos dr. arról értesít, hogy egy nagy londoni borkereskedő elég érdeklődni" akar magyar borok iránt, és a hozzá beküldendő borminták alapján illető kiviteli ezégeinket tüzetesen tájékoztatná a remélhető eredmények felől. A czégnek egy árjegyzékét az érdeklődők megtekinthetik a m. kir. kereskedelmi Múzeumnál Budapesten. — Szent Istvánnapi munkakiállitás Budapesten. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a Szent István napján megnyitandó tanoncz- és segédmunkakiállítás különös jellegére és fontosságára való tekintettel — ezen kiállítás sikere érdekében kivételes kedvezményt engedélyezett. A kiállítás megtekintésére legalább 10 főnyi csoportokban Budapestre és visszautazó iparosok, iparostanonczok, se- Pécsi Napló 3