Pécsi Napló, 1904. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-29 / 23. szám

1904. január 29. mulattak, mert a vacsoravesztői csárdában akkor alig fogyott el bor, hanem a szentlőrinczi patikába mentek az egészsége­sen maradtak kötszerekért, hogy a szép számmal megsántult baj­társaikon segítsenek. Vadászat után házigazdánk vendégszerető házában igen is jól mulattunk, egész a késő éjszakáig s legtöbb áldomás a vadászok közt lévő állatvédő egyesületi tagok egészségére vivődött meg, kik az állatvédelem istápoása mellett, a hazai puskapor és töltényhüvely gyártás fellendítését is szivükön viselik. — Eljegyzés: Hirschmann János fa­eseti m. kir. adóhivatali ellenőr, ki a pécsi m. kir. adóhivatalnál mint adótiszt közel tiz évet töltött, Budapesten eljegyezte Ébt Nórát. — Bezárt iskola. Baranya megye al­ispánjának rendeletére Dárdán a róm. kath. elemi népiskolát kanyaró járvány miatt bi­zonytalan időre, f. hó 26-án bezárták. — Pármai ibolya-szappan. E név alatt pár év óta egy kitűnő mosdó szappan van forgalomban. Ki ne szeretné az ibolya illatot? S ha e kedves, gyöngéd illattal el­látott szappanról még azt tudjuk, hogy az arczbőrt finomítja, ü­diti, ugyannyira, hogy még a legérzékenyebb arczbőrűek is nagy eredménynyel használják s ha tudjuk azt, hogy hasonló finom minőségben ilyen árért külföldi szappant nem is lehet kapni, akkor méltán várhatjuk, hogy a közönség nem szánalmas pártolás czéljából, hanem saját érdekében fogja használni e kiváló magyar gyártmányt. 1 drb. 80 fillér, 3 drb. 2 kor. 20 fillér. Készíti Szabó Béla pipere szappan­gyáros Miskolczon. Kapható Geltch és Graef drogériájában. — Óriási vitorláshajó a fiumei ki­kötőben. Ritkán látni egyetlen kikötőnkben akkora vitorláshajót, mint a milyen tegnap reggel érkezett oda. A hajó neve „Hassia“ és a német hajóparkhoz tartozik. Nagysága 2763 regiszter tonna. A hiquiqueesilei kikötő­ből jött ide 27.600 zsák keserűsé rakomány­nyal. A hatalmas háromárboczos vitorlás 132 napig volt a tengeren. Útja közben átlag jó időjárás volt és a kedvező szélben aránylag rövid idő alatt tette meg hosszú tengeri út­ját. A vitorlás már három nappal ezelőtt a a Quarneróba érkezett, de a Farasina csator­nában ellenkező irányban fújó bóra lepte meg s igy nem tudta használni vitorláit. Ezért tengerészeti hatóságunk kiküldte az „Előre“ gőzöst, a­mely bevontatta a fiumei kikötőbe. A vitorlás az orvosi vizsgálat után megkapta a libera pratikát és a Zichy móló keleti ol­dalán kötött ki. Színház és művészet. — A miniszterelnök és a vidéki színészet. A napokban Ditrói Mór, az or­szágos színészegyesület elnökének vezetésé­vel az egyesület tanácsának egy küldöttsége, ennek sorában Náday József pécsi színigaz­gató is, tisztelgett Tisza István gróf minisz­terelnöknél, mint belügyminiszternél, több konkrét ügyben kérve az egyesület részére pártfogását. A miniszterelnök igen szívesen fogadta a küldöttséget és válaszában teljes tájékozottságot árulva el, maga is véglege­sen rendezendőnek mondotta a vidéki szí­nészetet, a­mi gondoskodásának tárgyát fogja képezni. A küldöttség vezetője bemu­tatta a vele­­ irt színigazgatókat, akikkel a miniszterelnök szívélyesen elbeszélgetett. — „Kutyamosó“ és „Fü­rt nagy­fám.“ A mai bemutató előadást, melytől nagy sikert vár a színház, hamarosan követni fogja a Vígszínház egy másik feltűnő sikerű da­rabja a „Fü­rt nagyfám“ Ez a színmű ko­molyabb irányú és igen szépen megírt munka, melyre színtársulatunk drámai személyzete nagy szorgalommal készül. A bemutató elő­adása a jövő héten lesz. A főbb szerepeket: Angyal Ilka, Jeskó Ariadne, Győri Matild, Farkas Béla, Hídvégi Ernő, Kardos Andor, Váry Jenő és Rákossy Ferencz játszák. — Gyöngyi Izsó vendégszereplése. Gyöngyi Izsó, a Király­ Színház tagja, a jövő héten Pécsre érkezik és szerdától szombatig azt a négy szerepet fogja eljátszani, melyek­ben az elmúlt színi idényben, mint színhá­zunknak állandó vendége, legnagyobb sike­reit érte el. Többek között eljátsza Ádámot is, az Ádám és Éva operettben, míg Évát Pécsett ezúttal először játszó Feledi Boriska. Gyöngyi pécsi kedvelői örömmel fognak ezen vendégszereplésről értesülni.­­ „Gyimesi vadvirág.“ Géczy Ist­ván pályanyertes, a pécsi közönség kedvencz népszínműve, melyet huzamosabb idő óta nem adtak színházunkban, vasárnap este ke­rül színre. A főbb szerepeket, Lévai Berta, Hajós Elza, Nagy Vilma, Kolumbánné, Híd­végi, Radványi, Farkas, Tisztay és Ferenczi játszák. Itt említjük meg, hogy özv. Fábiánná szerepében Kolumbán Béláné mint vendég fog fellépni. — T. Balogh Etel: A szegedi színhá­zat és a közönséget érzékeny veszteség éri. T. Balogh Etel asszony, a szegedi színház kitűnő művésznője, az ünnepelt drámai szende, kire szeretettel emlékezik vissza a pécsi kö­zönség, megválik a színpadtól. Visszavonul férjének szerb keresztúri birtokára és csak néha napján vendégszerepel majd a szegedi színházban. T. Balogh Etel asszony nem marad továbbra a szegedi színház tagja: egyéni körülményei késztetik arra, hogy meg­váljon a színpadtól, amely számára mindig a sikerek helye volt. Csütörtökön este játszik utoljára, a Lemondás­ban. Utolsó föllépése alkalmából a közönség ünnepelni fogja a művésznőt. — A bécsi operette alkonya. Bécs­­ből írja tudósítónk a következő érdekes le­velet: A bécsi operettére az idén ugyancsak rájár a rúd. Az idei szintén az igazgatóknak nagyon drága. Alig megy egy hétig valamely újdonság, már másikról kell gondoskodni. Az érdeklődés egy hét alatt teljesen kimerül. Még játszszák a darabot vagy két hétig, de közönség kevés kerül a színházba. Kitűzik még műsorra, mert a két bécsi operette szín­pad igazgatója nem bírná el a szégyent, ha talán a másik színház többször adná a saját újdonságát, mint emez. És ez a versengés sok pénzébe kerül az igazgatóknak. Folyton ugyan­azt a darabot tűzik ki a műsorra, abban a reményben, hogy a közönség ér­deklődését újból fölkeltik. Két év előtt hosz­­szabb stagnálás után a bécsi operette renais­sance korszakát élte, két évig tartott ez. S az idei évre pusztán a híte maradt meg azoknak a fényes sikereknek, azoknak a zsúfolt házaknak s telt kasszáknak. Pedig van az idén is elég premier, hanem a kö­zönség makacskodik. Egyszerűen nem megy színházba. Ha a darabnak szerencséje van, úgy egy hétig megy telt ház előtt. Ha nincs szerencséje, a vonzó erő három nap alatt kimerült. S a két operette színház igazgatója daczol a közönséggel. A Karl-Theaterben a „Marktkind“-et, a Thea­ter a. d. Wien-ben „Der Herr Professor“-t adják folyton. S mi az eredmény? A direk­torok alaposan ráfizetnek. A Kari színház­ban két éven át nem került több újdonság bemutatóra, mint egy-egy. Ezzel kihúzták az egész szezont. Az idén meg hat darab ment már s most egy újabbról kell gondoskodnia az igazgatónak. A legutóbbi újdonság Lehár operettéje: „Der Göttergatte“. A librettót, mely nagyon silány, Leon és Stein ír­ták. A mesét az istenek világából merítették. Egyedül zenéje értékes. Sokkal nagyobbat produkált ezúttal Lehár, mint a korábbi ope­rettéinél. Hanem míg azok sok pénzt hoztak neki, addig ez csak a hírnevét öregbíti. — A Theater a. d. Wien igazgatói most azzal hitegetik magukat, hogy a jövő héten bemu­tathatják azt a darabot, mely a szezon slá­gere lesz. Reinhardt a „Süsses Model“ szer­zőjének új darabjára készülnek. Az igazga­tók ebbe a darabba helyezik minden re­ménységüket. A színész és az íróvilágban az a véle­mény hódított tért, hogy a bécsi operetterő rövid két évi virágzása után ismét a hanyat­lás, az alkony korszaka következett be. A tények emellett is szólnak. Azok a fiatal erők, akik 2—3 év előtt föltűntek, becses munkát nem produkálnak már. A tuc­at munkára adták magukat. Nem a becses al­kotásokra törekednek, hanem kultuszt csinál­nak egyes színészekkel és színésznőkkel. Egyet előtérbe állítanak s a többi nem jut szóhoz. A Theater a. d. Wienben csupa oly három fölvonásos kerül színre, ahol Girardi játszik. A többi szerep harmadrendű. A szerző mindent az ő számára halmoz össze. S ez érthető. Girardi a legkedvesebb alakí­tója minden szerzőnek. A szerző minden kí­vánságát teljesíti. Lelkiismeretes, pontos és a 60-ik előadáson épp oly pedantériával ját­szik, mind az elsőn. A tenoristának elvétve akad szerepe, csak ép beállítják, hogy több legyen a személy. A hézagot kitöltik vele. Énekszámot nem igen ad neki a szerző. Legfeljebb valami betétet énekeltetnek vele. Ezt is azért, hogy ott ne hagyja őket. Gon­doskodnak róla, hogy énekelhessen valami becsesebb alkotást, mert különben odaállítják a másodtenoristát, aki rendesen buffo és konkurencziát csinál a komikusnak, akire a darab készült. A bécsi operette tenoristák­nak havonkint 2500—3500 korona a gázsijuk. Az egyik nem tudja a karját mozdítani, mint a czövek áll, a másik már kiénekelte a hangját. A német operette világban csak egy kiváló tenorista van, Spielmann. Ez meg annyira el van telve önmagával, hogy akkora gázsit kér, amit az igazgatók meg nem fizethetnek. A berlini Metropol-Theater, a­hol tavaly két hónapon át játszott, egy hónapra 12.000 márkát fizetett neki. Az operette tenoristák valóságos veszélyei a mos­tani operetteknek, amelyekben a komikum a fő elem. A tenorista merev, játéknélküli sze­replésével olyan űrt támaszt a darabban, amit a komikus utóbb alig tud betömni és feledtetni Épp így vagyunk a dívákkal is. A Kari színháznál játszik Günther asszony. Remek operette énekesnő, de nem érdekes. Szubrett sincsen. Az egyedüli Biedermann asszony. A kis sikkes Biedermanné azonban már átlépte a negyvenet s hangja nincs már. Keserves hallani az énekét, d­e jobb nincs nálánál. Az igazgatók és ügynökeik egyre Magyarországba utaznak, hogy valami külö­nös erőt szerezzenek. Hanem ezúttal otthon nálunk, Magyarországon is, nem a legjobb állapotok uralkodnak. Maguk a magyar szín­igazgatók írnak ide föl, nincs-e magyar leány, aki megunta az idegent és haza­vágyik a szülőházába. A Kari színháznak egyik legjobb komi­kusa az öreg, 74 éves Blazel. Erre azonban nem lehet már a vezető szerepet kiosztani, csak epizód szerepet. Kiváló erőnek mutat­kozott Treumann, aki azonban inkább clown, mint komikus. Szerencsétlensége volt, hogy a Drótostat­ban óriási sikerrel játszotta Pfef­­fernkornt. Úgy elbízta magát, hogy nem le­het már bírni vele. Különös jelenség a mostani bécsi ope­rettekben, hogy amint egy szólista száma kezdődik, a másik, vagy a többi, kiszalad a színpadról. Nevetséges és bosszantó, hogy amint az énekszámát befejezte, a másik is­mét végszóra elődugja fejét a kulissza mö­gül. Ha meg az előadó ismétel, újra elbújik a kulisszák mögé. Ezek a bécsi operette bájai, ezek ássák meg a sírját. S kár értük, mert a bécsi operettekben van a legtöbb báj és a legszebb muzsika. „Pécsi Napló“ 5 JL Pécsi Napló telefonja: Szerkesztőségi szám 109. Kiadóhivatali 1­27. (RésZvénynyomda.) azokat a t. előfizetőinket, kiknek előfize­tése január hó végén lejár, felkérjük, szí­veskedjenek azt mielőbb megújítani, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be.

Next