Pécsi Napló, 1909. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-01 / 1. szám
4 borai befagytak a pincében a a dugók kipattantak a palackokból. Mi több, ugyanott egy korsó seltzi vie is befagyott, dugója kilódult s a korsó nyakából kitódult viz egy ujjnyi hengeralaku jégosappá fagyott a korsó ezájánál. Barmokkal teli istállókba is behatolt a fagy s jéggé merevítette vizeket. A vadak éhségtől és hidegtől halálra gyötörve hulltak rakásra. Fák hasadtak meg nagy recsegéssel. Majdnem hihetetlen, de egykorúak tudósítanak, hogy a tűzhöz tett víznek az az oldala, mely a tűztől távolabb állott, megfagyott. Maga a szesz és pálinka is jégburkot öltött a levegőn. Swinden tanár gondosan egybeállította az Európa különböző helyein észlelt hőméréseket. Ezek szerint Halmstadtban jan. 27 én a legnagyobb hideg 118 Fahrenheit (19.5 Reaumur), Württembergben február 1 én 18.1 Fahrenheit (201 Reaumur), Lipcsében január 28 án 175 F. (22 R), Drezdában január 28 án 24* F. (25 R.), Ghemnitzben ugyan e napon 26 5 Reaumur volt. Tegyük hozzá, hogy Párisban január 11 , 12, 13 án a hó öt hüvelyk magas volt, de másutt a 18 hüvelyket is elérte. A jég 15 hüvelyk vastag volt a Rajnán, 17,5 hüvelyk vastag Leuwardenben, de sehol sem érte el az 1740-iki nagy tél magasságát, amikor Hollandban a Meuse folyón 39 hüvelyk vastag jégréteget is találtak. Különösen a halak szenvedtek sokat a hidegtől. Tömegesen találtak döglött halat a tengerparton Franciaországban, Olaszországban, Velencében. A flandriai parton, Nieuport közelében, számos olyan madarat láttak, amilyenek csak az északi sarkon Spitsbergánál fordulnak elő. Havreba is sok idegen madár érkezett éhségtől, fáradtságtól kimerülve, úgy hogy kézzel lehetett fogni. Láttak verebet leesni röpülése közben. Az 1776 iki tél korántsem volt oly hosszú, mint az 1740 iki, de sokkal szigorúbb. Különösen, hogy a velencei lagúnák, melyek 1740 ben dacára a hideg intenzívebb erejének, szabadon maradtak, 1776-ban anynyira befagytak, hogy a szárazfölddel való közlekedés csak úgy volt lehetséges, hogy a jeget megtörték. Ez történt 1709 ben is. E két éven kívül még nevezetes hidegről emlékeznek a feljegyzések a múlt században az 1731., 1749, 1758. és 1767. évekből, tehát — különösen — kilenc évről kilenc évre. Akik a természet rejtélyes játékai iránt érdeklődnek, a nagy telek e periodikus visszatérésének törvényét az idei és az 1879 iki zordán tél által is könnyen igazolva láthatják. Hírrovatunk. Fépe, december 81. Uj esztendő küszöbén. Ismét öregebb lett egy évvel a vén föld. De mi ez az egy év az egymást követő korszakok megszámlálhatatlan évmilliárdjaihoz, melyeken létét még át kell tengetnie. Amidőn tehát vénségében való haladását konstatáljuk, ezzel legföljebb csak egy határkövet ütünk le az események sűrű láncolata közé, mely határkövet nevezzük el köznyelven évnek. Az ezerkilencszázkilencedik ilyen határkövet ássuk le a mai napon, mely alkalommal jól esik egy kicsit elmélkednünk a dolgok múlandóságán, nem érintve természetesen a teremtés megfejthetetlen két nagy problémáját: a kezdetet és véget, az Isten eszményében egyesülő fenséges fogalmakat. De annyit mégis megállapíthatunk, hogy a fejlődésnek nevezett okszerű jelenség a kérlelhetetlen történelem kimért rendszere, mely az átalakulás megszámlálhatatlan fázisain vezeti át az emberiséget. Egyfelől enyészet és rombolás, másfelől újak keletkezése és alkotása, látszólag ellentétes motívumok, melyeknek azonban lényege, célja egy ébren tartani az emberiséget a küzdés nagy munkájában. E tétel felállításából következik, hogy az ember nem lehet kizárólagos célja magáért, hanem kell, hogy egy magasabb érdekképviseletet is ruházzon magára: közösségre lépve embertársaival, egy szellemtől, egy intenciótól vezéreltetve munkálkodjék a lét javára. S csak igy állhatnak elő életerős nemzetek, s szék tettreképes szervei, a városok. Tekintsünk csak körül helyi társadalmunkban, Pécs városában, valljon működése nyomán a múlt évről akadt e Kliónak följegyezni valója ? Akadt bizony, mégpedig számtalan. S ezt nemcsak jóleső örömmel mondjuk, de hozzá még egy kis büszkeség érzete is elfog bennünket. Mert egyhamar el is tudunk képzelni várost, melynek társadalma lelkületében az eszmék, a közintézmények, kulturális célok megvalósítása iránti vágyaknak oly hatalmas lángja lobogna, mint a mi társadalmunkéban, mely szinte tüneményszerűen, bűvös álomként hívta életre a ragyogó alkotások egész sorozatát. Még a száméra hirt és hervadhatatlan érdemeket szerzett nagystílű kiállítás káprázatos mámorából is alig ocsúdott föl s még közéletünk jelesének, társadalmunk kimagasló alakjának, Zsolnay Vilmos szobrának leleplezésekor rendezett impozáns ünnepély képe sem шо sódott el egészen emlékében, máris hazafias fölbuzdulásának méltó jeléül, a magyar nemzet lelkének koronázatlan királya, Kossuth Lajos tiszteletére emelt szobor országos hírűvé lett leleplezési ünnepélyével vezette be alkotásainak újabb sorozatát. Az országon kívül is, figyelemreméltó erkölcsi sikert eredményezett, egy lovagias nemzet itt eltemetett katonáinak emlékezetét megörökítő emlékmű fölállításával pedig az egész magyar nemzetnek teljesített szolgálatot. E tényével a francia nemzet szimpátiáját részünkre határozottan megnyerte, ami az áldatlan külpolitikai helyzetünkre való tekintettel jelen percben nem kis jelentőségű dolog. Ezt követte a misinai nagyszabású kilátótorony emelése, melyben ugyancsak szívünk gyönyörűsége telik,ha délceg ormáról végigtekintünk Pécs és vidéke lelket megkapó panorámáján, amelyért jó messze vidéken irigyelhetnek bennünket. Mindezek mellett lelki szükségletéről sem feledkezett meg. A vallás, a hit világának ébrentartására is áldozott, egy mély áhítatot keltő, fenséges symbolummal, egy hatalmas méretű, szép és díszes Szentháromság szoborral. S nem utoljára említve a Széchenyi téren fölállított modern és praktikus időjelzőt, mely még nem zárja be az alkotások sorozatát. Megkezdetett ugyanis az állami dohánygyár építése is, utcák burkolatának kijavítása, asphaltozása, a sétatér rendezése s számtalan maradandó bizonyítékai annak a buzgó tevékenységnek, mely társadalmunkat újabb és újabb szép alkotásokra ösztönzi. S amint az illetékes körök részéről történt bejelentések mutatják, az új esztendő sem ígérkezik épen meddőnek. A bejelentések felölelik mindama modern intézményeket, melyek közegészségi, köztisztasági, kulturális, rendészeti, ipari és kereskedelmi vonatkozásukban városunk életerős haladására alkalmasak. Az elismerés pálmájával tehát bátran kedveskedhetünk Pécs város társadalmának s minden köztevékenységü tagjának, kiknek különben az elmúlt évi fáradtság után jóleső pihenést, további munkálkodásukhoz pedig kitartást és áldást kívánunk. Csordás Rezső, mondják ezen sorok olvasásánál, amateur egyesületet kellene alakítani; természetesen eltalálták. Ha a kiállított képek nagy tömegét és a kiállítók számát tekintjük, úgy mindenesetre ép oly joggal beszélhetünk itt egy Amateur klub felállításának eszméjéről, mint akár Sakk klubról stb. Úgy hiszem tehát, hogy úgy a quantitásra, mint a qualitásra nézve elég garancia van arra, hogy ilyen egyesület városunkban prosperálna és bizonyára akadnak majd lelkes amateurök, kik meg fogják kísérelni, vájjon össze lehet-e toborozni ezen 62 000 lakossal bíró metropolisban, az ügyért érdeklődő amateur fényképészeket. Nincs a föld kerekségének pontja, hol ne nyílnék az amateurnok tág tér arra, hogy egyéni ízlésének megfelelő objektumot ne találna. De hiszen a fényképezés nincs is helyhez kötve, utazásokon, kiránduláson minden megerőltetés nélkül magunkkal vihető a gép és alkalmat nyújt arra, hogy a különböző vidékek szép tájairól maradandó emléket szerezhessünk és azokat másokkal is megismertethessük. Ép városunk oly gazdag természeti szépségekben, a Mecsek szebbnélezűbb részei szinte felkínálkoznak a fényképezőgép lencséje elé, hogy egy csettintéssel oly sok szépet megörökítsünk. Hogy tényleg igazam van, azt a kiállítás helyi vonatkozású képei elég fényesen bizonyították Mi lenne hát egy létesítendő »Amateur club“ célja, amit maga elé tűzzön? Röviden az, hogy — mintse lap is helyesent jegyezte meg — megteremtse a kapcsot a hasonló gondolkozásunk közt és baráti tanácsokkal, felvételek megvitatásával s időnkénti kiállításokkal előbbre vigye, tökéletesítse, művészetté fejlessze az amateur fényképezést. És mi szükséges a cél eléréséhez ? Semmi egyéb, mint egy kis jóakarat és némi anyagi hozzájárulás Havonkénti összejöveteleknél az eszmecsere, felvételek bemutatása, társas fényképészeti kirándulások, amint azt már egyleteknél találjuk, bizonyára fel fogják kelteni a talán nem amateurök figyelmét is és igy e szép és határozottan nemesítő kedvtelésnek még új híveket is szerezhetünk. Végül csak fel akarom sorolni a hazánkban lévő amateur egyesületeket, rögtön meglátjuk, hogy lakosságban kisebb vidéki városokban virágzó klubbok vannak. Ezen városok a következők: Arad, Budapest három egyesülettel, Debrecen, Kolozsvár, Nagyvárad, Sopron, Székesfehérvár, Szombathely, Zombor. És ha a külföldi híres képes amattor folyóiratok lapjait forgatjuk, a magyar műkedvelők közölt képei nem maradnak mögötte német és külföldi kollégáiknak. A debreceni Haranghy György és a szombathelyi Kiss Zoltán művészi alkotásai dicsőséget szereztek a vidéki magyar amateuröknek. Remélem, hogy ezen szerény soraim nem maradnak minden visszhang nélkül és ha a mi örökké agilis Kiss József tanárunk, vagy Bokor Emil doktornak kezükbe veszik a dolgot, rövidesen megalakul majd a „Pécsi Amateur Club“, melyet előre üdvözlök. Hannover, 1908. december. Krausz Mór, aki. vegyészmérnök. — Kitüntetések. A király Jármai Gyulának, a Magyar Általános Hitelbank igazgatóhelyettesének, nyugalomba vonuása alkalmából, a pénzügyek terén kifejtett sok évi tevékenysége elismeréséül a királyi tanácsosi címet, Nagy Károly okai r. kát. plébánosnak, hosszú és eredményes működése elismeréséül, pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából, a koronás arany érdemkeresztet adományozta és megengedte, hogy Jekelfalussy Zoltán cs. és kir. kamarás, belügyminisztériumi osztálytanácsos a porosz Johannita-rend jelvényei, Csitári Frigyes udvari tanácsos, az 510. ca. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság magyarországi fogalmi »iigazgatója a porosz vörös sorrend III osztály IV, mezőszegi Szegedy Györgyné sí. „Pécsi Napló“ Felhívás Pécs amateurjeihez. Bizonyos sejtelmes előérzettel veszem kezembe a tollat és szinte érzem, hogy olyan eszmét pendítek meg e helyen, mely halva született. De eloszlanak kétségeim, ha a Pécsi Napló egyik múltkori számában elolvasom azt a sikert, melyet városunk amateurjei a lezajlott nőegyleti amateurkiállításon arattak. Már tudjuk, mire fog kilyukadni, 1909. január 1.