Pécsi Napló, 1910. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

12 talános üdülését, megedzését és vidorságát eszközük; az epeláz, komor-, köszvény-, lép- és görvélykór, valamint egyéb kórokrai hajlamot megszüntetik; az oly kórokat pe­dig, melyek mozgáshiány- és vérsűrüsödés­­ből származnak, elnyomják, a mellüreg tá­gulását és kifejlődését eszközölvén a mell­szorulást és egyéb ily bajokat megakadá­lyozzák.» Még igen sokat mond el Engel Adolf az úszás és tornázás jó hatásáról. Az uszodája a város telkén, a jelenlegi baloká­­nyi uszoda helyén 20 öl hosszú, 8 öl széles és másfél öl mély medencével birt, mely a fölötte lévő forrásból minden 24 órában ötezer és negyven akó vizet nyert, sőt ma­,­gában a medencében is két forrás bugyo­­gott. Az első évben 180 mindkét nembeli egyénnél több tanulta meg az úszást ez intézetben, kiken kívül még «számosan él­vezték a fürdési kért » A testgyakorló inté­zetet is számosan látogatták. Az úszni ta­nuló a tandíj- és fürdőért május elsejétől szeptember végéig 12 forint 60 kr. uj pénzt fizetett. A szabadon úszás és fürdés ára ugyanez időszakra 10 forint 50 kr. uj pénz volt. Egy hónapi időszakra 4 forint uj pénz. Egyszeri fürdés szabadban, vagy zárva 26 krajcár a pénz. Naponta 7 óra után és vasárnapon délután 2 órától egy fürdés 14 krajcár uj pénz. A testgyakorlati tandíj fél­évre 5 forint 25 krajcár uj pénz. A jegyek Valentin C. könyvkereskedésében és Engel Adolf lyceumi boltjában voltak kaphatók. Ez is egy kis töredék Pécs szab. kir. város kultúrtörténetéből. — Egy érdemes tanító halála. A napokban lapunk halálozási rovatában szeré­nyen húzódott meg Friesz György neve, aki 47 éves korában tüdővészben halt meg. Meg­érdemli el, a szerencsétlen ember, hogy ne suhanjunk el minden megjegyzés nélkül neve mellett, mert nagy érdeme van abban, hogy ma Baranya vármegye tejgazdasága az or­szág összes vármegyéi között első helyen áll, és hogy a tejgazdaság nyomában, különösen a német falvakban a vagyonosodás járt. Fi­esz György csendes falujában, ahol tanítómester volt, betegeskedése és családi körülményei miatt meg nem maradhatott. Már otthon fog­lalkozott a tejgazdaság kérdésével, melynek előbb otthon lett apostolává, majd eredményeket érve el, sorban kereste fel a vármegyei falva­kat és alapos szakképzettségével egymásután rendezte be különböző községekben a tejtermé­kek feldolgozására szolgáló üzemeket, meg­mutatva ezzel a vagyonosodás útját. Bár egy­szer másszor csekély állami támogatásban volt is része, koldusszegény maradt, mivel többtagú családról kellett gondoskodnia. Időközben azon­ban a tejgazdaság vármegyénkben, sőt a szom­szédságban is a fejlődés oly fokát érte el, hogy fölöslegessé vált a beteges ember közre­működése, annál is inkább, mivel az állam maga vette gondozásába ezen most már nagy­­jövedelmű gazdasági ágat és Friesz György, aki mindenképen a városban akart élni, föl­használta zongoratudását, hogy most már abból tartsa el családját. Ott játszott, ahol a szegény embert megfizették és a csendes, jóravaló em­bert hívták is tánciskolákba, táncmulatságokra és ebből úgy, ahogy meg is élt. Most is gyalog­szerrel ment Szabolcsbányatelepre tánciskolába és onnét hozta magával azt a meghűlést, mely a rég tüdővészes emberrel most már gyorsan vé­gezett és a közkórházban szép csendesen meghalt Azok, akik Friesz Györgynek oly so­kat köszönhettek, mivel ő rázta föl a kisgazdá­kat közönyösségükből és az ő szaktudásával vetették meg anyagi gyarapodásuk alapját, nem is tudtak már arról, hol él, miből tengeti nyomorral teli életét és csak most fogják meg­tudni, hogy meghalt. A szegény ember megér­demelte, hogy emlékét ezen sorainkkal kira­gadjuk a teljes feledékeny­ség homályából. — A Pécsi Uránia tekintetes a kettős ünnepre, úgy holnap, újév napj­án, mint hol­napután, vasárnap egész délután és este folytatólagos előadásokat tart. A kettős ün­nep műsorának ismét vonzó slágerszáma lesz az a gyönyörűen színezett, magasztos bibliai tárgyú kép, amelyet Jézus születése címen a karácsonyi ünnepek alatt mutatott be s amelyet most közkívánatra illesztett újból a műsorba. A műsor egyébként is ki­tűnően van összeállítva. Különösen kiemel­kedik belőle egy remek természet után fel­vett kép és négy pompás, kacagtató bohó­zat. Ez a kiválóan összeállított műsor bizo­nyára mindkét ünnepnapon nagy közönséget fog vonzani. — Eljegyzés. Paschke Etelka és ifj. Graumann Gusztáv jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Liga a kivándorlás ellen. Az egész országra kiterjedő társadalmi akció indult meg a nemzet sorvasztó betegségének, a kivándorlásnak hathatós eszközökkel leendő orvoslására. Százezrek hagyják itt évente az országot, hogy az Óceánon túl keressék a boldogulást. Mélyen gyökerezik ez a bor­zasztó veszedelem, mely rohamosan elszívja a nemzet életerőit és temérdek hasznos munkaerőt szakít el az anyaföld kebeléről. Nincs olyan ága a gazdasági életnek, amely súlyosan ne érezné az egyre erősödő népvándorlásnak szomorú hátrányait, a földmivelés, az ipar és kereskedelem egyaránt nagy és folytonos vérveszteséggel fizeti meg az árát ennek a mindennél nagyobb és fájdalmasabb nemzeti nyomorúságnak. Az állam megteszi a kötelességeit a veszedelem el­hárítására, a belügyi kormány energikusan és meleg szeretettel karolta föl ezt a nagy nemzeti kérdést, de éppen a belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az állam maga a nemzeti társadalom pártfogása nélkül nem érhet el tökéletes eredményeket. A Délmagyar­országi Magyar Közművelődési Egyesület, amely József főherceg védősége alatt széleskörű és hatal­mas kultúrmunkát fejt ki, vette kezébe a kivándorlás meggátlásának és a visszavándorlás elősegítésének nagy horderejű ügyét. A kulturegyesület már alaku­lásakor programmjába foglalta ezt a nagy nemzeti kérdést és Gallovich Jenő, a D M. K. E. főtitkára Gönczy Elemér dr. a D. M. K. E. titkára terve­zetet dolgozott ki az egész kulturmunka és társa­dalmi segítés akciójára vonatkozólag. Most azután a nyilvánosság elé lép munkájával, jelentvén, hogy kebelében, de a kultúregyesülettől teljesen független hatáskörrel, megalakította az Országos Kivándorlási Ligát és ezzel egy hatalmas társadalmi szövetséget hozott létre, amelynek kizárólagos célja, hogy a nemzeti társadalom jelentékeny támogatásával a ki­vándorlás nemzetrontó hatását gyöngítse és amennyire csak lehet, magát a bajt megszüntesse. Az ország kiválóságainak vezetése és irányítása mellett indul meg ez a nemzetfentartó munka, amely méltán számít arra, hogy az egész hazafias magyar társa­dalom melléje áll és a nemes mozgalmat egész lel­kesedéssel fölkarolja. Maga a kulturegyesület teljes erkölcsi és anyagi erejét harcba viszi a nagy célért és az a szándéka, hogy ha ezt a hatalmas szerve­zetet az egész országon felépítette, függetleníteni fogja az amúgy is számtalan irányban működő egyesület­től. A szervezés munkája már megindult s ezt a nagy feladatot a Liga elnöksége Székely Miklós fő­titkárra bizta, aki évek óta teljes szakismerettel fog­lalkozik a kivándorlás kérdésével s ebben az irány­ban beható tanulmányokat végzett. Óriási adathalmaz van már együtt a Ligánál, amely nemes akciójában meg van győződve arról, hogy az egész osztatlan magyar társadalom az összes hazai kultúregyesületek támogatásával a kormány felügyelete mellett a ki­vándorlás csökkentése és a visszavándorlás elősegí­tése körül számottevő eredményeket fog elérni. Az Országos Kivándorlási Liga központi irodájában Rottenbiller utca 10. alatt már megkezdte működését. — Pécsi honvédtiszt a ski tanfolya­mon A hadsereget általában maradi, copfos, ósdi intézménynek tartják, pedig katonáék is szívesen, sőt gyors készséggel veszik tudomá­sul a modern vívmányokat. Természetesen azokat a vívmányokat, amelyeknek a harckész­ség fejlesztésénél hasznát vehetik, így talál gyorsan utat az európai hadseregekben, tehát a monarchia ármádiájában is minden új tech­nikai találmány, minden közlekedési eszköz, mely a hadcsapatok mozdulatait, összekötte­tését, hírszolgálatát, előőrsi, kikémlelő teendőit meggyorsítja. A kerékpáros osztályokat követi a most alakult önkéntes automobil osztag, a hadiléghajókkal való kísérletezés is mi­nd na­gyobb mérveket ölt. De gondolnak a hadsereg fővezetőségében a téli időjárásra is, amidőn süppedő havon kell mozognia sebesen és föl­tartóztatlanul a katonának. Hogy erre az eshe­tőségre is legyenek begyakorolt és ügyes em­berek, elhatározták, hogy bevezetik a hadse­regbe az északi vidékek gyalogközlekedési esz­közét, a hószántalpat, a skit. Nem csapatteste­ket, vagy különítményeket szerelnek föl télire és gyakorolnak be a ski használatára, hanem csupán egyes tiszteket. Az első ilyen katonai ski tanfolyam a múlt évben volt s azon dan­­dáronkint egy, mindössze is 14 tiszt vett részt. Az idei tél folyamán ismét rendeznek ski tan­folyamot, amelynek színhelyéül az enyhébb télben is erősen behavazott gyalui havasokat szemelték ki. A ski tanfolyam körülbelül há­rom hétig tart. Ez alatt az idő alatt a tan­folyamra kivezényelt tisztek valóságos észak­sarki életet folytatnak. Hosszú, gyakorlatlan embernek nehézkes hótalpukon súlyos fölszere­léssel, csákánnyal, kötélzettel, sátoralkatrészek­kel a szabadban, a hóborította hegyek között töltik el az időt s amint a hótalp használatába beleszoknak, folytonosan patrouille-gyakorlato­­kat végeznek a havon. Legtöbbször még az éjszakát is összevert sátorban töltik el, hogy mindenképen hozzáedződjenek a havas, téli világhoz. Épen a rendkívül súlyos és nehéz szolgálatra való tekintettel, nagy körültekintéssel válogatják meg a skitanfolyamra kivezénylendő tiszteket a legedzettebb, sportoló fiatal tisztek sorából. Az idei tiszti skitanfolyamon, mely január közepén kezdődik, pécsi katonatiszt is részt vesz. A honvédelmi miniszter karácsony után tudatta, hogy a pécsi dandár tisztjei kö­zül Sebesztha Imre 19-es honvéd gyalogezred­beli hadnagyot rendelte ki a skitanfolyamra, amelynek kezdetét még külön rendeletben fog­ják tudatni. — Az utcán is szabad kártyázni. Élénk feltünst keltett az elmúlt nyáron Deák Péter nagykanizsai rendőrfőkapitány­nak az a rendelete, mellyel a kávéházak terraszán, az utcán való kártyázást eltil­totta. A szokatlan, de általános helyesléstől kisért rendelet az egész magyar sajtót be­járta és mint követésre mé­ló példát, több fővárosi lap mintául állította a morbus hungaricus, a kártyázás betegségében szen­vedő Magyarország rendőrkapitányai elé. S ez nagyon érthető is volt, mert hogy többet ne mondjunk, ez a nálunk ismeretlen utcán való kártyázás nagyon esztétikátlan. A fő­kapitány rendeletét egyik nagykanizsai szál­loda bérlője megfelebbezte Zala vármegye alispánjához, az utcán kártyázók azonban szép csöndesen bevonultak a kávéház falai közé. Már mindenki megfeledkezett a java kánikulában történt esetről — ki is gon­dolna most az utcai kártyázásra, — midőn most megérkezett az egyelőre minden ak­tualitás nélkül való alispáni döntés. Dacára azonban az aktualitás hiányának, bizonyos az, hogy az alispáni határozat éppen ellen­tétes állásfoglalásával a legnagyobb érdek­lődésre tarthat most is szám­­ot. A határozat, mely a felebbezés álláspontjára helyezkedik, ezt a következő indokolás keretében teszi: »A kávéház előtti járdát a felebbező fél a várostól bérben bírja, e terület felett tehát szabadon rendelkezik. A járdára ki­rakott asztaloknál tehát a kártyázás nem tiltható el, hanem csak az asztalok körüli olyan csoportosulást kell megakadályozni és eltiltani a szabad közlekedést biztositó céljából, mely a forgalomra fentartott más­fél méter területet is elfoglalja a járdától.« — Ha rossz a gyomrunk, igyunk már a legközelebbi reggelizés előtt­­a pohár természetes Ferenc József­­keserűvizet. Ez rövidesen megszünteti a gyomor­ idegességét és rendszeresen alkalmazva (legalább egyszer hetenkint egész éven át) kitűnően pótolja a főze­lékek és gyümölcsök hatását.­­ Az idény előrehaladottsága miatt, női és leányka téli kabátok, úgyszintén szőrme boák, rendkívüli árleszállítással Reiner és Pauncz áruházában, beszerezhetők. „Pécsi Napló* 1910 január 1.

Next