Pécsi Napló, 1910. január (19. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
12 talános üdülését, megedzését és vidorságát eszközük; az epeláz, komor-, köszvény-, lép- és görvélykór, valamint egyéb kórokrai hajlamot megszüntetik; az oly kórokat pedig, melyek mozgáshiány- és vérsűrüsödésből származnak, elnyomják, a mellüreg tágulását és kifejlődését eszközölvén a mellszorulást és egyéb ily bajokat megakadályozzák.» Még igen sokat mond el Engel Adolf az úszás és tornázás jó hatásáról. Az uszodája a város telkén, a jelenlegi balokányi uszoda helyén 20 öl hosszú, 8 öl széles és másfél öl mély medencével birt, mely a fölötte lévő forrásból minden 24 órában ötezer és negyven akó vizet nyert, sőt ma,gában a medencében is két forrás bugyogott. Az első évben 180 mindkét nembeli egyénnél több tanulta meg az úszást ez intézetben, kiken kívül még «számosan élvezték a fürdési kért » A testgyakorló intézetet is számosan látogatták. Az úszni tanuló a tandíj- és fürdőért május elsejétől szeptember végéig 12 forint 60 kr. uj pénzt fizetett. A szabadon úszás és fürdés ára ugyanez időszakra 10 forint 50 kr. uj pénz volt. Egy hónapi időszakra 4 forint uj pénz. Egyszeri fürdés szabadban, vagy zárva 26 krajcár a pénz. Naponta 7 óra után és vasárnapon délután 2 órától egy fürdés 14 krajcár uj pénz. A testgyakorlati tandíj félévre 5 forint 25 krajcár uj pénz. A jegyek Valentin C. könyvkereskedésében és Engel Adolf lyceumi boltjában voltak kaphatók. Ez is egy kis töredék Pécs szab. kir. város kultúrtörténetéből. — Egy érdemes tanító halála. A napokban lapunk halálozási rovatában szerényen húzódott meg Friesz György neve, aki 47 éves korában tüdővészben halt meg. Megérdemli el, a szerencsétlen ember, hogy ne suhanjunk el minden megjegyzés nélkül neve mellett, mert nagy érdeme van abban, hogy ma Baranya vármegye tejgazdasága az ország összes vármegyéi között első helyen áll, és hogy a tejgazdaság nyomában, különösen a német falvakban a vagyonosodás járt. Fiesz György csendes falujában, ahol tanítómester volt, betegeskedése és családi körülményei miatt meg nem maradhatott. Már otthon foglalkozott a tejgazdaság kérdésével, melynek előbb otthon lett apostolává, majd eredményeket érve el, sorban kereste fel a vármegyei falvakat és alapos szakképzettségével egymásután rendezte be különböző községekben a tejtermékek feldolgozására szolgáló üzemeket, megmutatva ezzel a vagyonosodás útját. Bár egyszer másszor csekély állami támogatásban volt is része, koldusszegény maradt, mivel többtagú családról kellett gondoskodnia. Időközben azonban a tejgazdaság vármegyénkben, sőt a szomszédságban is a fejlődés oly fokát érte el, hogy fölöslegessé vált a beteges ember közreműködése, annál is inkább, mivel az állam maga vette gondozásába ezen most már nagyjövedelmű gazdasági ágat és Friesz György, aki mindenképen a városban akart élni, fölhasználta zongoratudását, hogy most már abból tartsa el családját. Ott játszott, ahol a szegény embert megfizették és a csendes, jóravaló embert hívták is tánciskolákba, táncmulatságokra és ebből úgy, ahogy meg is élt. Most is gyalogszerrel ment Szabolcsbányatelepre tánciskolába és onnét hozta magával azt a meghűlést, mely a rég tüdővészes emberrel most már gyorsan végezett és a közkórházban szép csendesen meghalt Azok, akik Friesz Györgynek oly sokat köszönhettek, mivel ő rázta föl a kisgazdákat közönyösségükből és az ő szaktudásával vetették meg anyagi gyarapodásuk alapját, nem is tudtak már arról, hol él, miből tengeti nyomorral teli életét és csak most fogják megtudni, hogy meghalt. A szegény ember megérdemelte, hogy emlékét ezen sorainkkal kiragadjuk a teljes feledékenység homályából. — A Pécsi Uránia tekintetes a kettős ünnepre, úgy holnap, újév napján, mint holnapután, vasárnap egész délután és este folytatólagos előadásokat tart. A kettős ünnep műsorának ismét vonzó slágerszáma lesz az a gyönyörűen színezett, magasztos bibliai tárgyú kép, amelyet Jézus születése címen a karácsonyi ünnepek alatt mutatott be s amelyet most közkívánatra illesztett újból a műsorba. A műsor egyébként is kitűnően van összeállítva. Különösen kiemelkedik belőle egy remek természet után felvett kép és négy pompás, kacagtató bohózat. Ez a kiválóan összeállított műsor bizonyára mindkét ünnepnapon nagy közönséget fog vonzani. — Eljegyzés. Paschke Etelka és ifj. Graumann Gusztáv jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Liga a kivándorlás ellen. Az egész országra kiterjedő társadalmi akció indult meg a nemzet sorvasztó betegségének, a kivándorlásnak hathatós eszközökkel leendő orvoslására. Százezrek hagyják itt évente az országot, hogy az Óceánon túl keressék a boldogulást. Mélyen gyökerezik ez a borzasztó veszedelem, mely rohamosan elszívja a nemzet életerőit és temérdek hasznos munkaerőt szakít el az anyaföld kebeléről. Nincs olyan ága a gazdasági életnek, amely súlyosan ne érezné az egyre erősödő népvándorlásnak szomorú hátrányait, a földmivelés, az ipar és kereskedelem egyaránt nagy és folytonos vérveszteséggel fizeti meg az árát ennek a mindennél nagyobb és fájdalmasabb nemzeti nyomorúságnak. Az állam megteszi a kötelességeit a veszedelem elhárítására, a belügyi kormány energikusan és meleg szeretettel karolta föl ezt a nagy nemzeti kérdést, de éppen a belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az állam maga a nemzeti társadalom pártfogása nélkül nem érhet el tökéletes eredményeket. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület, amely József főherceg védősége alatt széleskörű és hatalmas kultúrmunkát fejt ki, vette kezébe a kivándorlás meggátlásának és a visszavándorlás elősegítésének nagy horderejű ügyét. A kulturegyesület már alakulásakor programmjába foglalta ezt a nagy nemzeti kérdést és Gallovich Jenő, a D M. K. E. főtitkára Gönczy Elemér dr. a D. M. K. E. titkára tervezetet dolgozott ki az egész kulturmunka és társadalmi segítés akciójára vonatkozólag. Most azután a nyilvánosság elé lép munkájával, jelentvén, hogy kebelében, de a kultúregyesülettől teljesen független hatáskörrel, megalakította az Országos Kivándorlási Ligát és ezzel egy hatalmas társadalmi szövetséget hozott létre, amelynek kizárólagos célja, hogy a nemzeti társadalom jelentékeny támogatásával a kivándorlás nemzetrontó hatását gyöngítse és amennyire csak lehet, magát a bajt megszüntesse. Az ország kiválóságainak vezetése és irányítása mellett indul meg ez a nemzetfentartó munka, amely méltán számít arra, hogy az egész hazafias magyar társadalom melléje áll és a nemes mozgalmat egész lelkesedéssel fölkarolja. Maga a kulturegyesület teljes erkölcsi és anyagi erejét harcba viszi a nagy célért és az a szándéka, hogy ha ezt a hatalmas szervezetet az egész országon felépítette, függetleníteni fogja az amúgy is számtalan irányban működő egyesülettől. A szervezés munkája már megindult s ezt a nagy feladatot a Liga elnöksége Székely Miklós főtitkárra bizta, aki évek óta teljes szakismerettel foglalkozik a kivándorlás kérdésével s ebben az irányban beható tanulmányokat végzett. Óriási adathalmaz van már együtt a Ligánál, amely nemes akciójában meg van győződve arról, hogy az egész osztatlan magyar társadalom az összes hazai kultúregyesületek támogatásával a kormány felügyelete mellett a kivándorlás csökkentése és a visszavándorlás elősegítése körül számottevő eredményeket fog elérni. Az Országos Kivándorlási Liga központi irodájában Rottenbiller utca 10. alatt már megkezdte működését. — Pécsi honvédtiszt a ski tanfolyamon A hadsereget általában maradi, copfos, ósdi intézménynek tartják, pedig katonáék is szívesen, sőt gyors készséggel veszik tudomásul a modern vívmányokat. Természetesen azokat a vívmányokat, amelyeknek a harckészség fejlesztésénél hasznát vehetik, így talál gyorsan utat az európai hadseregekben, tehát a monarchia ármádiájában is minden új technikai találmány, minden közlekedési eszköz, mely a hadcsapatok mozdulatait, összeköttetését, hírszolgálatát, előőrsi, kikémlelő teendőit meggyorsítja. A kerékpáros osztályokat követi a most alakult önkéntes automobil osztag, a hadiléghajókkal való kísérletezés is mind nagyobb mérveket ölt. De gondolnak a hadsereg fővezetőségében a téli időjárásra is, amidőn süppedő havon kell mozognia sebesen és föltartóztatlanul a katonának. Hogy erre az eshetőségre is legyenek begyakorolt és ügyes emberek, elhatározták, hogy bevezetik a hadseregbe az északi vidékek gyalogközlekedési eszközét, a hószántalpat, a skit. Nem csapattesteket, vagy különítményeket szerelnek föl télire és gyakorolnak be a ski használatára, hanem csupán egyes tiszteket. Az első ilyen katonai ski tanfolyam a múlt évben volt s azon dandáronkint egy, mindössze is 14 tiszt vett részt. Az idei tél folyamán ismét rendeznek ski tanfolyamot, amelynek színhelyéül az enyhébb télben is erősen behavazott gyalui havasokat szemelték ki. A ski tanfolyam körülbelül három hétig tart. Ez alatt az idő alatt a tanfolyamra kivezényelt tisztek valóságos északsarki életet folytatnak. Hosszú, gyakorlatlan embernek nehézkes hótalpukon súlyos fölszereléssel, csákánnyal, kötélzettel, sátoralkatrészekkel a szabadban, a hóborította hegyek között töltik el az időt s amint a hótalp használatába beleszoknak, folytonosan patrouille-gyakorlatokat végeznek a havon. Legtöbbször még az éjszakát is összevert sátorban töltik el, hogy mindenképen hozzáedződjenek a havas, téli világhoz. Épen a rendkívül súlyos és nehéz szolgálatra való tekintettel, nagy körültekintéssel válogatják meg a skitanfolyamra kivezénylendő tiszteket a legedzettebb, sportoló fiatal tisztek sorából. Az idei tiszti skitanfolyamon, mely január közepén kezdődik, pécsi katonatiszt is részt vesz. A honvédelmi miniszter karácsony után tudatta, hogy a pécsi dandár tisztjei közül Sebesztha Imre 19-es honvéd gyalogezredbeli hadnagyot rendelte ki a skitanfolyamra, amelynek kezdetét még külön rendeletben fogják tudatni. — Az utcán is szabad kártyázni. Élénk feltünst keltett az elmúlt nyáron Deák Péter nagykanizsai rendőrfőkapitánynak az a rendelete, mellyel a kávéházak terraszán, az utcán való kártyázást eltiltotta. A szokatlan, de általános helyesléstől kisért rendelet az egész magyar sajtót bejárta és mint követésre méló példát, több fővárosi lap mintául állította a morbus hungaricus, a kártyázás betegségében szenvedő Magyarország rendőrkapitányai elé. S ez nagyon érthető is volt, mert hogy többet ne mondjunk, ez a nálunk ismeretlen utcán való kártyázás nagyon esztétikátlan. A főkapitány rendeletét egyik nagykanizsai szálloda bérlője megfelebbezte Zala vármegye alispánjához, az utcán kártyázók azonban szép csöndesen bevonultak a kávéház falai közé. Már mindenki megfeledkezett a java kánikulában történt esetről — ki is gondolna most az utcai kártyázásra, — midőn most megérkezett az egyelőre minden aktualitás nélkül való alispáni döntés. Dacára azonban az aktualitás hiányának, bizonyos az, hogy az alispáni határozat éppen ellentétes állásfoglalásával a legnagyobb érdeklődésre tarthat most is számot. A határozat, mely a felebbezés álláspontjára helyezkedik, ezt a következő indokolás keretében teszi: »A kávéház előtti járdát a felebbező fél a várostól bérben bírja, e terület felett tehát szabadon rendelkezik. A járdára kirakott asztaloknál tehát a kártyázás nem tiltható el, hanem csak az asztalok körüli olyan csoportosulást kell megakadályozni és eltiltani a szabad közlekedést biztositó céljából, mely a forgalomra fentartott másfél méter területet is elfoglalja a járdától.« — Ha rossz a gyomrunk, igyunk már a legközelebbi reggelizés előtta pohár természetes Ferenc Józsefkeserűvizet. Ez rövidesen megszünteti a gyomor idegességét és rendszeresen alkalmazva (legalább egyszer hetenkint egész éven át) kitűnően pótolja a főzelékek és gyümölcsök hatását. Az idény előrehaladottsága miatt, női és leányka téli kabátok, úgyszintén szőrme boák, rendkívüli árleszállítással Reiner és Pauncz áruházában, beszerezhetők. „Pécsi Napló* 1910 január 1.