Pécsi Napló, 1910. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)
1910-09-01 / 197. szám
IIX. évfolyam, Csütörtök, 4910 szeptember 197 (5297) PÉCSI NAPLÓ erkesztőség és kiadóhivatali Munkácsy Mihály-u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza, Irkesztőségi telefon 109. az . Kiadóhivatali telefon 27. az. Felelős szerkeszti : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 filér. TÁVIRATAINK. A hármasszövetség megújítása. Salzburg, augusztus 31. (Eredeti táv.) Krenthal gróf külügyminiszter Salzburg■, találkozott San Giuliano olasz külügymiszterrel. A találkozásról a nagy nyitvaság elé csak nagyon kevés szivároghat ki, ezek között van az is, hogy szóba ült a hármasszövetség felújítása is a tszteri tanácskozáson. Sőt leginkább teli tárgyalása miatt jöttek össze találóra a miniszterek. A hármasszövetség ivalevőleg 1914 ben jár le és két évvel a frat előtt meg kell indítani az uj tanulásokat. Ennek előkészítésére, az alapő kérdések megbeszélésére való a salzgi entrevue. Errre vall az is, hogy meglát Mérey Kajetán quirináli osztrákgyár nagykövetet a tanácskozásra. Ő aziplomata, akire a hármasszövetség megtásánál a minisztereknek föltétlenül szüke van. — Harc a záróráért. Budapest, augusztus 31. (Ered. táv.) óváros kereskedelmi alkalmazottai népes ülést tartotak tegnap este a Demokrata helyiségében a nyolc órai záróra érdéken. A gyűlés, amelyen Vértes Sándor orosi kereskedő, törvényhatósági bizottsi tag is felszólalt, megállapította a nyolcas záróra szükségességét, annak hasznosatát és az alkalmazottak legsürgősebb kötetesének jelezte annak társadalmi útán a céltudatos szervezkedés útján való ígvalósítását. A gyűlés elnökévé Taubner Ámost, a Kereskedelmi Alkalmazottak Orgos Egyesületének elnökét választották meg, aki hosszabb beszédben ismertette nagy vonásokban az alkalmazottak mozgalmait és azokat a csalódásokat, melyek eddig a kárt érték. A fővárosi kereskedőtestületek — úgymond — kivétel nélkül a nyolc órai záróra mellett foglaltak állást és memorandumban fordultak a kereskedelmi kormányhoz, hogy törvényesen szabályozza a záróra kérdését. Becsületszavukat is lekötötték a nyolc órai záróra mellett. De egyes fővárosi főnöki testületek legmesszebbmenő támogatása és közreműködése sem volt képes egyes főnököket arra bírni, hogy becsületszavukat be is tartsák. Majd így folytatta nagyhatású beszédét: A munkaadó testületek pártfogásában nem igen bízhatunk, hisz saját táborunkban sincs meg a kellő befolyásuk, súlyuk és erejük és ezzel tisztában lehetünk azzal is, hogy társadalmi uton a mi törekvéseinket siker egyhamar nem koronázza. Oly eszközöket kell keresni, amelyek célhoz vezetik törekvéseinket. Ezek az eszközök pedig csak a szervezkedés erejében vannak meg. Szakítani kell minden egyesületnek azzal az irányzattal, amelyet eddig követett. Bár elismerem, hogy a kitörtbűző testületeknek egymás közötti versengése jóhiszemű volt, konstatálhatjuk, hogy ez a versengés a kereskedelmi alkalmazottak nagy társadalmának nem eredményezett semmit. A sok csalódás megjelölheti végre számunkra azt az utat, amelyet követnünk kell. A mi ügyünk sikere csakis az erők egyesítésében lehet. Le kell dőlniök a válaszfalaknak és a különféle egyesületekben levő kartársaknak egy hatalmas, nagy gazdasági szervezetben kell tömörülniük. Ebben a szervezetben rejlik az az alkotóerő, amely előbb utóbb diadalmaskodva fog előtörni. Szégyenteljes állapot, hogy amíg a művelt nyugat nagy városaiban azt látjuk, hogy nemcsak a kereskedelmi alkalmazottak emberi jogait biztosították törvényileg, hanem folytonosan jóléti intézményeket is létesítenek, addig hazánkban még mindig a nyolc órai záróra érdekében kell napról napra síkra szállanunk. Szégyenteljesen gondolok arra, hogy a jelenlegi kormányt az ő feltámadásában bizony mi igen figyelemre méltó támogatásban részesítettük és ennek első ténykedésében nem tapasztaltunk mást, mint hogy ostorcsapással sújtott felénk. Beszédét így fejezte be : Nekünk, mint becsületes kereskedelmi alkalmazottaknak kötelességünket becsületesen teljesítenünk kell, megadjuk munkaadóinknak a kellő tiszteletet, de ezzel szemben megköveteljük azokat a jogokat, amelyek ember és Isten előtt bennünket méltán megilletnek. A fáklyásmenet elmaradt, azonban a mai nagygyűlés gyújtson fáklyát az Önök szívében, mindegyiküknek a lelkiismeretében és hamvassza el mindazt, ami ennek a becsületes, munkás társadalmi felszabadulásnak útját állja. A nagy hatást keltett, Hosszas éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Pfeiffer Sándor szólalt fel. Részletesen kifejtette a nyolc órai üzletzárásnak úgy a kereskedő, mint az alkalmazott érdekében való szükségességét. Kifejtette, hogy ennek megvalósítása nem ütközik sem a kereskedő, sem a vásárló közönség érdekeibe, de még a kereskedők néhány filter haszon miatt nem tehetnek tönkre 200000, nagyobbrészt családos alkalmazottat. Szólt azután még a céltudatos szervezkedésről és az egyesülés- Útitapasztalatok Erdélyből* — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Irta: Csathó György Gyula. Szováta-fürdő, augusztus 20. Az idén rövid szabadságidőm két ízre osztottam. Részben Szovátán és a brii erdélyi városokban töltöm, részben 4 apra a magyar orvosok és természetvizsllók vándorgyűlésére Miskolcra megyek, ősz Szovátáról írok. Azt gondolom, hogy csak álom. Itthon gyök, részben mert erdélyi vagyok, rész , mert nővérem, özv. Szontagné villáján lakom. Tíz nappal ezelőtt kora reggelt, mikor megérkeztem. Hideg, nedves, rongós idő. Ősz a nyárban. Most napok a forró, meleg nyári idő van. Minden időn kevés a lakás, a vendégek számadig jelenleg 1200. Olyan szép itten mindin, ezer virág ontja illatát. Azt gondolom, agy egy tündérkertben vagyok. A sok agy, erdő, bokor, melytől fölfrissül az über szive, lelke. A nyári természet él és lekzik. Hogyan tud a vagyonos osztály indig külföldre menni nyaralni, üdülni, int pl. a mi kedves plébánosunk, Brixen elgoland. A Pécsi Napló agilis főszerkeszője pedig kedves nejével együtt mostan pláne Északamerikába ment, mikor a hires Szó- váta sósfürdőnek párja, gyógyhatása az egész világon nincsen. Én most mindenkinek üdülni, gyógyulni nem Abbáziát, hanem Szovátát ajánlom, már csak azért is, mert magyar és sóstenger ez is és hozzá meleg. Olyan jó, áldott egyszerű nép lakja ezt a helységet és mintha mind ismernének, mind üdvözöl, a székely «dicsérjük az Istent«, az oláh »bűnezná», «bűne gyimingáce, Ser deje Dumnyeze», felelek én. Az éjfekete szemű oláh leányok, mikor hallják, hogy oláhul is tudok, reám mosolyognak és én olyan nagyon zavarban vagyok! Azt kérdezték, hová való vagyok és én büszkén mondom, oda, ahol a világhírű villányi terem, akkor meg ők jönnek zavarba, mert nem tudják, hogy az merre van. Tehát Szováta alsó telep. Itt ülök a nyitott erkélyen és bámulom a természet felséges szépségét. Maga a tükörfürdő «Gera» erkélyével szemben egy völgyben fekszik, körülötte, mint egy virágcsokor, szebbnél szebb modern 1—2 emeletes villák, tele bájos virágokkal, asszonyok és csicsergő leányok serege ad kiválóan élénkséget a telepnek. Képviselve van itt Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Temesvár, Nagyszeben intelligenciájának nagy része. A társadalmi élet itt nagyon barátságos és együttérző. Már első nap megismerkedtem és tisztelegtem a szomszéd villák kedves lakóinál. Tisztelegtem Pap Jenő fő- fürdőigazgatónál és mint a Pécsi Napló munkatársát kiváló figyelemmel fogadott, a szükséges információkat megadta. A természet fenséges szépségét aki látni, tanulni és olvasni akarja, az Szovátára jöjjön. Ezt a gyönyörű gyógyhelyet az Isten is jó kedvében teremtette. Hegyesvölgyes terület, melynek mélyebben fekvő részét tömör sósvizü patakok szelik, minden mélyedést sóréteg borít, olyan, mintha hó volna, odébb 1—100 méter magas sósziklák emelkednek ki a talajból, zöld, dús növényzettel, erdőkkel, amelyeknek párja egész Európában csak Spanyolországban van. Vidéke egészséges. Villánkkal szemben egy hatalmas kupola alakú hegy tetején impozánsan magaslik ki egy templom, búcsujáró hely, mely lelki üdülésre hívja az ájtatos közönséget. Az egész vidéket hatalmas tölgy, bükk és fenyő erdők borítják. Illatos tenger, melynek fűszálait misztikusan lengeti a nagy hegyek ormáról leszálló szellő. Olyan kedves, olyan szép itt minden és ez a barátságos úri publikum, különösen a sok szép asszony és leány, akikkel szerencsés voltam megismerkedni, engem elbűvölt, elbájolt. Szováta alsó telep nekem sokkal jobban tetszik, mint a felső. Természetes nyitott szép fekvésénél fogva ez a telep önmagát fejlődésre kényszeríti, éppen úgy, a Helyszűke miatt késett e levél közzététele. A szerk. Mai számunk 10 oldalra terjed