Pécsi Napló, 1911. április (20. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-15 / 87. szám

1911. április 10. „Pécsi Napló“ fel mindazokat akiknél még vannak gyűjtőivek, hogy azokat haladéktalanul szíveskedjenek be­szolgáltatni. — Újabb képkiállitás. Képkiállítások tekintetében Pécs kezd a legélénkebb és leg­­elkényeztettebb városok közé sorakozni. Nem­rég merült föl egy életrevaló gondolat, t. i. hogy a magántulajdonban levő művészi alko­tásokból egy hatalmas kiállítás rendeztessék. E vállalkozás azonban annyi körültekintést igé­nyel, hogy annak megvalósítása csak ősszel lesz lehetséges. E helyett — mint értesülünk — a pécsi amatőr egyesület egy nagy szabású plakét kiállítást rendez, de még ezt is meg fogja előzni Hollós Alajos főreáliskolai tanár képkiállítása, ki még e hónapban gyűjtemé­nyes kiállításban fogja bemutatni 2 év óta al­kotott munkáit . A Magyar Könyvtár új füzetei. Elisabeth Heyking ma egyike a legolvasottabb és legtekintélyesebb német regényíróknak. Egyik könyve, a „Briefe, di ihm nicht erreich­ten“ című néhány év előtt óriási feltűnést kel­tett mindenütt az egész világon, novelláinak is rendkívül nagy és hálás olvasóközönsége van. Legszebb novellái közül kettőt Találkozások címmel most magyarra fordított Benedek Mar­cell. Mind a két novella exotikus színtéren játszik, szereplői Indiában és Mexikóban élő európaiak. Egy füzetben, Radó Antal kitűnő vállalatában, a Magyar Könyvtárban jelen­tek meg a Lampel R. (Wodianer F. és fia) cég kiadásában. A füzet ára 30 fillér. — Henri Lavedan öt felvonásos drámája, Sire, mely a napokban a Nemzeti Színház színpadán nagy irodalmi sikert aratott, Szász Zoltán ki­tűnő fordításában most jelent meg. A könyv­ben ez a színmű nagyon érdekes olvasmány, dialógusának elméssége, a milieu-rajz eleven­sége csak úgy érvényesül igazán. A könyvet a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég adta ki, ára 90 fillér. — Alexij Okulov, a fiatal orosz irodalom egyik legkiválóbb tehetsége, akit most kezdenek értéke szerint megbecsülni külföldön, most legkitűnőbb novelláinak egyikével szere­pel a Magyar Könyvtárban. A pompás novella, melyet Munkácsy Mihály fordított magyarra, a szibériai félvad vadászok életéből van véve és egy csodálatosan bájos, finom szerelmi törté­netet mond el Gujatunról, a szép fiatal leány­káról, a fiatal Báláról és az öreg Zgyinről. A természetben élő kezdetleges emberek minden költőisége, primitív, eredeti fel­­­e benne van ebben a novellában. A füzet ára 30 fillér.­­ Az „Aurora“ művészi új köntösben, hetilap formában e hó 8-án, szombaton jelent meg először. Az új számban Bölöni György Vedres Már­kot, a Firenzében élő és nálunk alig ismert kiváló magyar szobrászt ismerteti, művészetét számos re­­produkcióval is magyarázva. Molnár Géza a magyar zenéről, Bálint Lajos a „Vízkereszt“ Nemzeti Szín­házi rendezéséről, Mohácsi Jenő az ősi magyar ritmusról, Hevesi Sándor a „Vízkereszt“ korhű ze­néjéről írnak tartalmas tanulmányokat. Novellát Kaffka Margittól és Relle Páltól, verset Kosztolányi Dezsőtől közöl az „Aurora“ negyedik száma. A lapnak ehhez a részéhez érdekes, képekkel tarkított, aktuális „ A Hét“ című, valamint „Szemle“ rovat csatlakoznak. Utóbbiban Balázs Béla, Kósa Miklós, Kosztolányi Dezső, Kovács Sándor, Szabolcsi Lajos és Zágon Géza Vilmos neveit találjuk „Lapszemle“ és Közgazdasági rovat egészítik ki a tartalmas szá­mot, amelyhez Biró Mihály rajzolt új, artisztikus fedőlapot. Az „Aurora“­ Cserna Andor szerkesztésé­ben, ezentúl minden hét szombatján jelenik meg. Előfizetési ára: egész évre 14 korona, félévre 7 korona, egyes szám ára 30 fillér. Mutatványszámot kívánatra a kiadóhivatal küld. (Budapest, Visegrádi utca 3.) TÖRVÉNYSZÉK. — Szünet a törvényszéken. A húsvéti ünnepekre való tekintettel e hó 19-ig, szerdáig szünetelnek a büntető főtárgyalások a pécsi kir. törvényszéken. — Felültetett újság. Néhány hónappal ezelőtt nagy tudósítás jelent meg A Nap című újságban arról, hogy az osztrák-magyar flotta egyik hadihajóján, a Panteren egymást érik a borzalmasnál borzalmasabb események. A cikk megdöbbentő részleteket közölt a Panter ször­nyűségeiről, hogy milyen vadállatias kegyetlen­séggel kínozzák a matrózokat és hogyan éhez­­tetik és gyötrik agyon őket a hajófenék iszo­nyú börtöneiben. A matrózok — így szólt a tudósítás — nem bírták elviselni a kegyetlen bánásmódot s végül radikálisan segítettek a sorsukon: megszöktek. A cikk közölte a név­sort is, amelyben több magyar név szerepelt. A szenzációs részletekben bővelkedő riport kí­nos feltűnést keltett, különösen az érdekelt katonai körökben. Legjobban a tengerészeti vezetőség és a Panter parancsnoksága lepődött meg, abból az egyszerű okból, mivel a cikk adatai egyáltalán nem feleltek meg a valóság­nak. A Panteren senkit sem kínoztak halálra, senki sem szökött meg, nyilvánvaló tehát, hogy az újságot alaposan felültették. Miután az admirális mindezt megállapította, jelentést tett a hadügyminiszternek, amelynek az utasítására Montecuccoli gróf admirális, a haditengerészet parancsnoka felhatalmazást adott a budapesti ügyészségnek, hogy hivatalból ül­dözendő rágalmazás címén indítson pert A Nap ellen. A budapesti kir. ügyészség a felhatalma­zás kézhez vétele után indítványt tett a vizsgá­lat megindítására. Szlavek Ferenc dr. vizsgáló­­bíró lefolytatta a vizsgálatot, amely egyetlen bizonyítékot sem produkált a tudósítás igaz­sága mellett. Szlavek dr. a vizsgálat adatait már áttette az ügyészségre, ahol Balás Elemér dr. kir. ügyész most készíti a vádiratot, amely­nek beterjesztése után kitűzik a tárgyalást. KÖZGAZDASÁG. ■» Az iparos­képzés. Eddig vagy annak előtte, nem is kell oly messzire visszatekintenünk, tanoncok a legsze­gényebb néposztály azon gyermekeiből kerül­tek ki, kik tanulni egyáltalán nem akartak vagy nem tudtak, egyáltalán a szülők mindenkor azzal a mumussal álltak elő, ha fiuk nem akart tanulni, vagy rosz bizonyítványt vitt haza — inas lesz belőled. A középosztály, a tulajdonképeni iparos­nak való matéria a világért sem adta volna fiát ipari pályára, hanem úgyszólván kínlódtatta a felsőbb iskolák osztályaiban is, vagy a leg­végső esetben beadta valaminő kereskedésbe inasnak, azzal a gondolattal, hogy hát akármi lesz a gyerekből, de mesteremberhez inasnak nem adom. Manapság másként áll a dolog, a közép­osztály is iparost szeretne fiából nevelni, ott véli boldogulása útját feltalálni, de inasnak vagy egyáltalán nem adja, vagy csak a leg­végső esetben, a kényszer nyomása alatt adja fiát, mert félti és határozottan joggal féltheti is a műhely levegőjétől, a műhelybeli általános rész szokásoktól, a bánásmódtól, mert bizony-bi­zony, a mai szociális viszonyok következtében a munkaadó minden fáradsága kárba vesz és a legjobb akarat mellett sem nevelheti inasait hasznos munkásnak. Ki kellene tehát az inasokat a műhely környezetéből emelni, de ez természetesen tel­jesen lehetetlen. Miután az ipari szakiskolák tömeges lé­tesítéséről nem beszélhetünk, mert ez az állam pénzügyeinek rendkívüli nagy megterhelésével járna, ipari szakműhelyek, vagy ipari tanműhe­lyek (de hiszen a cím mellékes) létesítését óhaj­tom és ajánlom olyképen, hogy azok állami felügyelet alatt lennének, de az államnak úgy­szólván semmi néven nevezendő megterhelését nem vonnák maguk után. Ezen ipari tanműhelyeket, legyen az fém­ipari vagy faipari, egyelőre csak ezekről beszé­lek, olyan kizárólag vidéki központi ipari vá­rosokban kellene létesíteni, ahol megfelelő na­gyobb fém- és faipari ipartelepek vannak. A telep tulajdonosával, ha annak sze­mélye és eddigi ipari rátermettsége miatt min­den tekintetben megfelelő, az államnak tárgya­lásba kellene bocsátkozni és az illető telep­tulajdonost felhívni, hogy hajlandó lenne-e te­lepén a saját költségén ipari tanműhelynek megfelelő helyiséget felépíteni, azt a kellő mennyiségű szerszámokkal, segédgépekkel stb felszerelni. Ezen szakműhelybe, mint állami felügyelet alatt álló intézménybe azután jobb házakból való fiukat, mint rendes tanoncokat az első évben egyelőre 15-20-at kellene felvenni és azokat az ipartestületnél 3—4 évre szerződtetni. Az állami felügyelet alatt álló jelleget pedig az adná meg, hogy a szerződtetett ina­sok tanítására az állam egy kiváló képzettségű művezetőt adna díjmentesen, akinek kizárólagos hivatása és kötelessége lenne a tanoncokat éppen úgy a mesterségre tanítani, mint az ipari szakiskolákban. Munkával és az egész elkészítéséhez szükséges anyaggal ugyancsak a telep tulaj­donosa látná el a a tanműhelyt, természetesen a tanoncok által készített munkák a telep tu­lajdonosának birtokába mennének át. Hogy világosabban beszéljek, mindjárt meg is teszem ajánlatomat: Telepemen, ha illetékes körök ajánlatomat elfogadják, hajlandó vagyok az állami felügye­leti jelleggel bíró ipari szakműhelyt felállítani, illetve építtetni, műhelyemtől teljesen elkülö­nítve, melyet a szükséges szerszámgépekkel, hajtóerővel is felszerelek, úgy, hogy ezen mű­hely minden néven nevezendő épület és mű­­lakatos munkák készítésére készen álljon, úgy mint a szakiskolák. Ezen szakműhelyben alkal­maznék, mindjárt az első évben 15—20—25 tanoncot, akikkel 3—4 évi tanidőre az ipar­testületnél szerződést kötnek. A tanoncok taní­tására az állam bocsásson rendelkezésemre egy kiváló képzettségű művezetőt, akinek köteles­ségévé tételnek a tanoncoknak tanítása. A munkát és a munkához szükséges anya­got szintén én adom díjtalanul, illetve az álta- a Az orvosi kar által ajánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszerv­ bán­­talmak, szamárköhögés, influenzánál. Roehe“ kapható minden gyógyszer­­tárban. Ara üvegenként 4 korona. Ki használjon Sirolint? 1. A­ki hosszú időn keresztül köhögés bántalmaiban szenved. 2. Mindazok, kik gégehurutban szenved­nek, Sirolin „Roche“ által rövid időn belül meggyógyulnak. 8. Asztmában szenvedők már rövid hasz­nálat után lényeges könnyebbülést éreznek. 1. Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem-­ás orrhurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Csak eredeti csomagolású SIROLIN „Rocie“-t kérjünk és pótszereket határozot­­tan utasítsunk vissza. F. Hoffmann-La Roche ii Co. Basel (Svác) Grenzah (Baden).

Next