Pécsi Napló, 1911. április (20. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-15 / 87. szám
1911. április 10. „Pécsi Napló“ fel mindazokat akiknél még vannak gyűjtőivek, hogy azokat haladéktalanul szíveskedjenek beszolgáltatni. — Újabb képkiállitás. Képkiállítások tekintetében Pécs kezd a legélénkebb és legelkényeztettebb városok közé sorakozni. Nemrég merült föl egy életrevaló gondolat, t. i. hogy a magántulajdonban levő művészi alkotásokból egy hatalmas kiállítás rendeztessék. E vállalkozás azonban annyi körültekintést igényel, hogy annak megvalósítása csak ősszel lesz lehetséges. E helyett — mint értesülünk — a pécsi amatőr egyesület egy nagy szabású plakét kiállítást rendez, de még ezt is meg fogja előzni Hollós Alajos főreáliskolai tanár képkiállítása, ki még e hónapban gyűjteményes kiállításban fogja bemutatni 2 év óta alkotott munkáit . A Magyar Könyvtár új füzetei. Elisabeth Heyking ma egyike a legolvasottabb és legtekintélyesebb német regényíróknak. Egyik könyve, a „Briefe, di ihm nicht erreichten“ című néhány év előtt óriási feltűnést keltett mindenütt az egész világon, novelláinak is rendkívül nagy és hálás olvasóközönsége van. Legszebb novellái közül kettőt Találkozások címmel most magyarra fordított Benedek Marcell. Mind a két novella exotikus színtéren játszik, szereplői Indiában és Mexikóban élő európaiak. Egy füzetben, Radó Antal kitűnő vállalatában, a Magyar Könyvtárban jelentek meg a Lampel R. (Wodianer F. és fia) cég kiadásában. A füzet ára 30 fillér. — Henri Lavedan öt felvonásos drámája, Sire, mely a napokban a Nemzeti Színház színpadán nagy irodalmi sikert aratott, Szász Zoltán kitűnő fordításában most jelent meg. A könyvben ez a színmű nagyon érdekes olvasmány, dialógusának elméssége, a milieu-rajz elevensége csak úgy érvényesül igazán. A könyvet a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cég adta ki, ára 90 fillér. — Alexij Okulov, a fiatal orosz irodalom egyik legkiválóbb tehetsége, akit most kezdenek értéke szerint megbecsülni külföldön, most legkitűnőbb novelláinak egyikével szerepel a Magyar Könyvtárban. A pompás novella, melyet Munkácsy Mihály fordított magyarra, a szibériai félvad vadászok életéből van véve és egy csodálatosan bájos, finom szerelmi történetet mond el Gujatunról, a szép fiatal leánykáról, a fiatal Báláról és az öreg Zgyinről. A természetben élő kezdetleges emberek minden költőisége, primitív, eredeti fele benne van ebben a novellában. A füzet ára 30 fillér. Az „Aurora“ művészi új köntösben, hetilap formában e hó 8-án, szombaton jelent meg először. Az új számban Bölöni György Vedres Márkot, a Firenzében élő és nálunk alig ismert kiváló magyar szobrászt ismerteti, művészetét számos reprodukcióval is magyarázva. Molnár Géza a magyar zenéről, Bálint Lajos a „Vízkereszt“ Nemzeti Színházi rendezéséről, Mohácsi Jenő az ősi magyar ritmusról, Hevesi Sándor a „Vízkereszt“ korhű zenéjéről írnak tartalmas tanulmányokat. Novellát Kaffka Margittól és Relle Páltól, verset Kosztolányi Dezsőtől közöl az „Aurora“ negyedik száma. A lapnak ehhez a részéhez érdekes, képekkel tarkított, aktuális „ A Hét“ című, valamint „Szemle“ rovat csatlakoznak. Utóbbiban Balázs Béla, Kósa Miklós, Kosztolányi Dezső, Kovács Sándor, Szabolcsi Lajos és Zágon Géza Vilmos neveit találjuk „Lapszemle“ és Közgazdasági rovat egészítik ki a tartalmas számot, amelyhez Biró Mihály rajzolt új, artisztikus fedőlapot. Az „Aurora“ Cserna Andor szerkesztésében, ezentúl minden hét szombatján jelenik meg. Előfizetési ára: egész évre 14 korona, félévre 7 korona, egyes szám ára 30 fillér. Mutatványszámot kívánatra a kiadóhivatal küld. (Budapest, Visegrádi utca 3.) TÖRVÉNYSZÉK. — Szünet a törvényszéken. A húsvéti ünnepekre való tekintettel e hó 19-ig, szerdáig szünetelnek a büntető főtárgyalások a pécsi kir. törvényszéken. — Felültetett újság. Néhány hónappal ezelőtt nagy tudósítás jelent meg A Nap című újságban arról, hogy az osztrák-magyar flotta egyik hadihajóján, a Panteren egymást érik a borzalmasnál borzalmasabb események. A cikk megdöbbentő részleteket közölt a Panter szörnyűségeiről, hogy milyen vadállatias kegyetlenséggel kínozzák a matrózokat és hogyan éheztetik és gyötrik agyon őket a hajófenék iszonyú börtöneiben. A matrózok — így szólt a tudósítás — nem bírták elviselni a kegyetlen bánásmódot s végül radikálisan segítettek a sorsukon: megszöktek. A cikk közölte a névsort is, amelyben több magyar név szerepelt. A szenzációs részletekben bővelkedő riport kínos feltűnést keltett, különösen az érdekelt katonai körökben. Legjobban a tengerészeti vezetőség és a Panter parancsnoksága lepődött meg, abból az egyszerű okból, mivel a cikk adatai egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak. A Panteren senkit sem kínoztak halálra, senki sem szökött meg, nyilvánvaló tehát, hogy az újságot alaposan felültették. Miután az admirális mindezt megállapította, jelentést tett a hadügyminiszternek, amelynek az utasítására Montecuccoli gróf admirális, a haditengerészet parancsnoka felhatalmazást adott a budapesti ügyészségnek, hogy hivatalból üldözendő rágalmazás címén indítson pert A Nap ellen. A budapesti kir. ügyészség a felhatalmazás kézhez vétele után indítványt tett a vizsgálat megindítására. Szlavek Ferenc dr. vizsgálóbíró lefolytatta a vizsgálatot, amely egyetlen bizonyítékot sem produkált a tudósítás igazsága mellett. Szlavek dr. a vizsgálat adatait már áttette az ügyészségre, ahol Balás Elemér dr. kir. ügyész most készíti a vádiratot, amelynek beterjesztése után kitűzik a tárgyalást. KÖZGAZDASÁG. ■» Az iparosképzés. Eddig vagy annak előtte, nem is kell oly messzire visszatekintenünk, tanoncok a legszegényebb néposztály azon gyermekeiből kerültek ki, kik tanulni egyáltalán nem akartak vagy nem tudtak, egyáltalán a szülők mindenkor azzal a mumussal álltak elő, ha fiuk nem akart tanulni, vagy rosz bizonyítványt vitt haza — inas lesz belőled. A középosztály, a tulajdonképeni iparosnak való matéria a világért sem adta volna fiát ipari pályára, hanem úgyszólván kínlódtatta a felsőbb iskolák osztályaiban is, vagy a legvégső esetben beadta valaminő kereskedésbe inasnak, azzal a gondolattal, hogy hát akármi lesz a gyerekből, de mesteremberhez inasnak nem adom. Manapság másként áll a dolog, a középosztály is iparost szeretne fiából nevelni, ott véli boldogulása útját feltalálni, de inasnak vagy egyáltalán nem adja, vagy csak a legvégső esetben, a kényszer nyomása alatt adja fiát, mert félti és határozottan joggal féltheti is a műhely levegőjétől, a műhelybeli általános rész szokásoktól, a bánásmódtól, mert bizony-bizony, a mai szociális viszonyok következtében a munkaadó minden fáradsága kárba vesz és a legjobb akarat mellett sem nevelheti inasait hasznos munkásnak. Ki kellene tehát az inasokat a műhely környezetéből emelni, de ez természetesen teljesen lehetetlen. Miután az ipari szakiskolák tömeges létesítéséről nem beszélhetünk, mert ez az állam pénzügyeinek rendkívüli nagy megterhelésével járna, ipari szakműhelyek, vagy ipari tanműhelyek (de hiszen a cím mellékes) létesítését óhajtom és ajánlom olyképen, hogy azok állami felügyelet alatt lennének, de az államnak úgyszólván semmi néven nevezendő megterhelését nem vonnák maguk után. Ezen ipari tanműhelyeket, legyen az fémipari vagy faipari, egyelőre csak ezekről beszélek, olyan kizárólag vidéki központi ipari városokban kellene létesíteni, ahol megfelelő nagyobb fém- és faipari ipartelepek vannak. A telep tulajdonosával, ha annak személye és eddigi ipari rátermettsége miatt minden tekintetben megfelelő, az államnak tárgyalásba kellene bocsátkozni és az illető teleptulajdonost felhívni, hogy hajlandó lenne-e telepén a saját költségén ipari tanműhelynek megfelelő helyiséget felépíteni, azt a kellő mennyiségű szerszámokkal, segédgépekkel stb felszerelni. Ezen szakműhelybe, mint állami felügyelet alatt álló intézménybe azután jobb házakból való fiukat, mint rendes tanoncokat az első évben egyelőre 15-20-at kellene felvenni és azokat az ipartestületnél 3—4 évre szerződtetni. Az állami felügyelet alatt álló jelleget pedig az adná meg, hogy a szerződtetett inasok tanítására az állam egy kiváló képzettségű művezetőt adna díjmentesen, akinek kizárólagos hivatása és kötelessége lenne a tanoncokat éppen úgy a mesterségre tanítani, mint az ipari szakiskolákban. Munkával és az egész elkészítéséhez szükséges anyaggal ugyancsak a telep tulajdonosa látná el a a tanműhelyt, természetesen a tanoncok által készített munkák a telep tulajdonosának birtokába mennének át. Hogy világosabban beszéljek, mindjárt meg is teszem ajánlatomat: Telepemen, ha illetékes körök ajánlatomat elfogadják, hajlandó vagyok az állami felügyeleti jelleggel bíró ipari szakműhelyt felállítani, illetve építtetni, műhelyemtől teljesen elkülönítve, melyet a szükséges szerszámgépekkel, hajtóerővel is felszerelek, úgy, hogy ezen műhely minden néven nevezendő épület és műlakatos munkák készítésére készen álljon, úgy mint a szakiskolák. Ezen szakműhelyben alkalmaznék, mindjárt az első évben 15—20—25 tanoncot, akikkel 3—4 évi tanidőre az ipartestületnél szerződést kötnek. A tanoncok tanítására az állam bocsásson rendelkezésemre egy kiváló képzettségű művezetőt, akinek kötelességévé tételnek a tanoncoknak tanítása. A munkát és a munkához szükséges anyagot szintén én adom díjtalanul, illetve az álta- a Az orvosi kar által ajánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszerv bántalmak, szamárköhögés, influenzánál. Roehe“ kapható minden gyógyszertárban. Ara üvegenként 4 korona. Ki használjon Sirolint? 1. Aki hosszú időn keresztül köhögés bántalmaiban szenved. 2. Mindazok, kik gégehurutban szenvednek, Sirolin „Roche“ által rövid időn belül meggyógyulnak. 8. Asztmában szenvedők már rövid használat után lényeges könnyebbülést éreznek. 1. Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem-ás orrhurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Csak eredeti csomagolású SIROLIN „Rocie“-t kérjünk és pótszereket határozottan utasítsunk vissza. F. Hoffmann-La Roche ii Co. Basel (Svác) Grenzah (Baden).