Pécsi Napló, 1911. július (20. évfolyam, 145-170. szám)

1911-07-01 / 145. szám

XX. évfolyam. Szombat, 1911. julius 1. 145. (5546.) PÉCSI NAPLÓ és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kötiratok nem adatnak vissza. »wdkmrtMgi taMoa 109­ *». — Kisdokmttail telefon 27. ss. Felelő» aserkentS : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Epréé* évre 24 korona. Félévre 12 kn». Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyik­-tér sora 60 5114». Pécsről Báttaszékre — mehet. Pécs, junius 30. Post tot discriminae rerum ... Annyi kin és keserv után végre megindulhatott ma a pécsi állomásról az első vonat Báttaszékre. Előttünk fekszik a Pécsi Napló 1896. novem­ber 5-iki száma. Reflexiókat fűz egy ezen számban megjelent cikkünk néhai Hieronymi Károly akkori aradi programmbeszédéhez, mely­ben a vicinális vasutak rendkívüli fontosságá­ról beszélt, milyen hatással van a helyiérdekű vasút egész tespedő vidékek életrekeltésére, majd emígy szóltunk akkor. Mit ér a búzánk, kövünk, szenünk, vagy bár­minő értékesí­lő tárgyunk, ha a megkívánt időben a fogyasztási piacokra vagy egyáltalán, nem tudjuk juttatni, vagy ha igen, akkor felcsigázott díjtételek mellett. Itt a versenyképesség megszűnik és a ter­melő összetett kezekkel nézi, hogy szomszédja, aki talán szerencsésebb körülmények közt lakik, módban gyarapodik. E tekintetben talán nem ismerünk ha­marjában szerencsétlenebb fekvésű vidéket, mint épen Pécsváradot és vidékét. Egy oly intelligens nagy­község, számba vehető környékkel és annyira el van zárva minden gyorsabb közlekedési úttól. Sem vízi útja, sem vasútja. Sorainkkal csak be akarjuk igazolni, a mi ugyan nem fog nagy megerőltetésünkbe kerülni, mennyire szükséges az említett vidéknek önfentar­­tási céljából egy vasút mielőbbi kiépítése. Nagyon jól tudjuk, hogy az érdekelt vidéknek nagyon ne­hezére fog esni, ezen létesítendő vasutat anyagilag segíteni, de bármily áldozatába is kerül, saját jól felfogott érdekei megkívánják, hogy vissza ne ret­tenjen. A philloxera elpusztította szőleit, ezen nagy kereseti forrása elapadt. Fáját, a földben rejlő kin­cseit közlekedési utak hiányában nem tudja értéke­síteni, ama csekély gabontermelés pedig oly silány felesleget ígér, hogy a legprimitívebb szükségleteit sem képes kielégíteni. Ám lássuk, hogy mily mó­don változnának a közgazdasági viszonyok azáltal, ha egy vasút, mely Pécs városából folytatólag ki­indulna, az országút melletti községek határait érintve, Pécsváradon keresztül Bátaszékig, illetőleg a Duna-hídig, azaz Bajáig haladna. A vidék ezáltal azt nyerné, hogy mezőgazda­­sági terményeit két irányban, amint a kon­junktúrák alakulnak, értékesíthetné ; köveit, szenét, táját, melyet mindeddig nem értékesíthet, fölszaba­díthatná és kereseteikké változtathatná. Ezáltal élén­külne a kereskedelem, de számtalan munkáskéznek akadna megszakítás nélküli kereset, mely kereset a községek anyagi gyarapítását nagyban előmozdítaná. Mert míg ma ezer meg ezer cséplőgép, gőzmalom, szeszgyár és más iparág a felső Bácskában kerülő utakon, drága pénzen kénytelen a szenet, mint fő­fogyasztási cikket magának beszerezni, ezen jelzett vasút létesítése következtében odairányítaná figyel­mét, ahol azt gyorsan és olcsóbb áron szerezhetné be. Míg ma a nagy felső Bács megye kénytelen vicinális útjain tengelyig érő sávban közlekedni, a vasút létrejöttével mihamarább iparkodnék ezen vicinális útjait, melyek több száz kilométer hosz­­szuak, járhatóvá tenni és kiköveztetni, s ennek fő­előnyét csakis e vasút által szelt vidék élvezné. De magára Pécs szabad királyi városra milyen haladás és anyagi haszon várna ez által! Egy új országrésszel jutna kereskedelmileg közvetlen kap­csolatba , kölcsönösen mennyi üzletet lehetne meg­teremteni, melyekről eddig az elzárkózottság miatt még csak szólni sem lehetett, mert nem az ember csinálja az eszmét, hanem az eszme az embert. Tekintsünk csak vissza a rövid harminc év előtti időre. Miáltal nyerte országunk azon prestigét, me­lyet ma már mint monarchiánknak egy fő tényezője magának biztosított. Csakis az által, hogy minden alkalommal és minden körülmények közt a kultu­rális tényezőket szem előtt tartotta és vezérlő fér­­fiaink nem mulasztottak el semmit, hogy az or­szágot minden irányban európai színvonalra emeljék. Ezek voltak a bevezető sorok, melyeket követett a vasút tervezett iránya és annak je­lentősége az egész vidékre. Nem számolt azon­ban ezen cikkünk a leküzdendő nagy technikai nehézségekkel, a hegyekkel és völgyekkel, a természet csudálatos alakulataival, melyeknek leküzdése ezen vasútvonalat a legnehezebben megépülő vicinális vasutak közé sorozza. Olyan érdekeltség bevonására, mely ezen rengeteg építési költség előteremtését lehetővé teszi, csakis bátrak vállalkozhattak és immár néhai Fekete Adolf, a hírlapíró asztal mellől csapott föl vasúti vállalkozónak, mint volt hírlapíró nem ijedt meg e nehézségektől és miután biz­tosította magának Pallos Ignác jól ismert vas­úti vállalkozó részesedését és ezzel anyagi tá­mogatását, gyakorlati tudását, ezen téren való gazdag tapasztalatait, hóna alá vette Baranya és a határos Tolna vármegye katonai térképét és nekivágott Pécsnek, Baranyának és Tolná­nak és szünetet, pihenést nem ismerve, fity­málva a már első lépésnél eléje tornyosuló akadályokat, lelkesítve azon áldozatkészségtől, mellyel különösen Pécs sáata, kir. város és Baranya vármegye, valamint néhány okos ér­dekelt község részéről találkozott, több évi fáradhatatlan munka után, melyből mindenkor kivette Pallós Ignác a maga részét, összehozta az érdekeltséget és most már Pallósra került a sor, hogy megépítse e drága vicinálist, mely még távol állt a megvalósítástól, már Pécsett voltak mérnökei, ezeknek élén a zseniális György Jenő főmérnök és derék mérnöktársai, hogy hozzákezdjenek e vasut tényleges létesí­téséhez. A mi politikánk azonban nem igen törődik a közgazdasági érdekekkel! A parla­ment időközben munkaképtelen lett és nem intézhette el a pécsi báttaszéki vasút törvény­hozási részét, a munka pedig már folyamat­­ban lévén elodázható, se megszüntethető nem volt és 10 milliót jóval meghaladó kiadások­ról lévén szó, a részvénytársaság meg nem alakulhatván. Pallós Ignác, aki időközben egyedüli tulajdonosává lett az építési enge­délynek, mindenképen heroikus munkát vég­zett, hogy a szükséges anyagi eszközöket elő­­teremtse. Csakis saját anyagi erejével, össze­köttetéseivel és szívós kitartásával élhetett a Kossuth Ferenc akkori kereskedelmi miniszter különös, Pécs iránt való jóindulatából kifolyó építési engedélyével és ha mindjárt sok ne­hézséggel, vállalkozásából származó, becsüle­tesen megüremelt, de leiz az áldatlan viszo­nyok miatt amúgy is lényegesen megcsappant hasznának föláldozásával valósíthatta meg ezen vasutat, melynek megépítését az a sok építési nehézség is, különösen Pécsvárad vidékén és a mostoha időjárás által okozott jelentékeny károk is késleltették, úgy hogy már egész mondakörök fűződtek ezen vasúthoz, mely so­hasem fog megnyílni. Ez a ma végbement műtanrendőri be­járás, melyet ma délután követett ezen vasút­nak üzembe helyezése most már eloszlat min­den kétséget. Készen áll a ma és mi termé­keinkkel, kereskedelmünkkel, fejlődő ipari életünkkel benyúlhatunk Bács vármegye szívébe, közelebb hoztuk magunkhoz eddig a közelség dacára is távoli szomszédunkat, Tolna vár­megyét és ha a megindulás menetrendje for­galmi igényünket nem elégítheti ki, különösen Baja és Szabadka felé ma is csak lassan jut­hatunk el, a pálya megerősödése, a forgalom megélénkítése után azon reményben fogjuk kérni a megfelelő összeköttetést úgy Szekszárd, mint Baja felé, hogy azt el is nyerjük, amire nézve máris bírjuk a zágrábi máv­ üzletvezető súllyal bíró ígéretét, másrészt a vállalkozó kötelezettségét, amikor Pécs és Baja között közvetlen összeköttetést ígért ezen vasút létesü­­lése esetén. Mert városunk máig mindennek csak kielégítőnek nem mondható forgalmi éle­tünk nagykihatású eseményét üdvözöljük a városunkból kiinduló első vicinális vasutat, melyet remélhetőleg egy év múltával már kö­vetni fog a második is, mely Dolnji-Miholjácot kapcsolja városunkhoz. A ma végbement matanrendőri bejárásról kiküldött tudósítónk a következőkben szá­mol be: Mondhatni pár évtizedes óhaj és néhány évi tényleges munka eredményeként ma nyi­tották meg a pécsi báttaszéki vasutat. A meg­nyitás ünnepsége nem fűlt bele zajos külső­ségekbe. Sokkal több közgazdasági és for­galmi érdek fűződik ehhez a vasúthoz, sem­­minthogy külsőségekkel kellett volna annak fontosságát dokumentálni. Bennünket, pécsieket kettős szempontból is előnyösen érint az új vicinális. Nemcsak azért, mert egy gazdag termőerejű vidéket köt hozzánk a vassinpár acélos erejével: ünnep ez nekünk azért is, mert ma kaptuk meg az első elágazást a pécsi állomásról. Pécsett eddig a vonat épúgy haladt csak át, akár a szomszé­dos kis Pellérden. Jött - ment. Ma kaptuk meg az első elágazást. Ma nyerte el a pécsi állomás azt a nevet, amit a nagyforgalmú, szerencsés városok a gócpont néven is­mernek. Némi élénkség jelezte ma reggel már a pécsi pályaudvar perronján a megnyitás ünne­pélyét. Alig múlt még 7 óra, a nap szelíd fénnyel tűzött le a sugarakat visszatükröző sínekre, amikor a bizottság tagjai és a meg­hívottak gyülekezni kezdtek a perronon. A bizottság. A bizottságban ott láttuk : Medonich Rou­­naldot hajózási és vasúti főfelügyelőségi főfel­ügyelőt, a kereskedelmi minisztérium képviselő­jét, Novák Bertalan műszaki főtanácsost, Ba­­csinszky Vladimir dr. zágrábi üzletvezetőt, Pol- Icik Ignác és Stagelschmidt Lajos zágrábi üzlet­vezetőségi felügyelőt. A pécsi Máv. részéről ott voltak Vörös Hindor forgalmi főnök, Kiss Gyula helyettes forgalmi főnök, Csányi István Nagy Sándor forgalmi főnökségi felügyelők, Herczeg József, Pogány Ármin, Pártos Gyula, Kassay F. főmérnökök, Bertalan Imre Bein Hermann, Czank Károly, Rózsa Ernő és Bognár Béla mérnökök. Pécs város képvisele­tében Nendtvich Andor kir. tanácsos, polgár­­mester, Schultz Ferenc, Soós Nándor rendőr­­kapitányok, Daempf Imre, ifj. Fürst Gyula, Hamerli Károly törvényhatósági bizottsági ta­gok. Baranya vármegyét Szenge Ferenc alispán, Szinkovich Károly főjegyző, Vaniss Sándor főszolgabíró, Fischer Béla aljegyző képviselték. Az építési vállalkozók és az üzemviteli rész­vénytársaság részéről megjelentek : Pallós Ig­nác építési vállalkozó, Heinsheim Alfréd, a részvénytársaság vezérigazgatója, Respinger

Next