Pécsi Napló, 1911. július (20. évfolyam, 145-170. szám)
1911-07-01 / 145. szám
XX. évfolyam. Szombat, 1911. julius 1. 145. (5546.) PÉCSI NAPLÓ és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kötiratok nem adatnak vissza. »wdkmrtMgi taMoa 109 *». — Kisdokmttail telefon 27. ss. Felelő» aserkentS : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Epréé* évre 24 korona. Félévre 12 kn». Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyik-tér sora 60 5114». Pécsről Báttaszékre — mehet. Pécs, junius 30. Post tot discriminae rerum ... Annyi kin és keserv után végre megindulhatott ma a pécsi állomásról az első vonat Báttaszékre. Előttünk fekszik a Pécsi Napló 1896. november 5-iki száma. Reflexiókat fűz egy ezen számban megjelent cikkünk néhai Hieronymi Károly akkori aradi programmbeszédéhez, melyben a vicinális vasutak rendkívüli fontosságáról beszélt, milyen hatással van a helyiérdekű vasút egész tespedő vidékek életrekeltésére, majd emígy szóltunk akkor. Mit ér a búzánk, kövünk, szenünk, vagy bárminő értékesílő tárgyunk, ha a megkívánt időben a fogyasztási piacokra vagy egyáltalán, nem tudjuk juttatni, vagy ha igen, akkor felcsigázott díjtételek mellett. Itt a versenyképesség megszűnik és a termelő összetett kezekkel nézi, hogy szomszédja, aki talán szerencsésebb körülmények közt lakik, módban gyarapodik. E tekintetben talán nem ismerünk hamarjában szerencsétlenebb fekvésű vidéket, mint épen Pécsváradot és vidékét. Egy oly intelligens nagyközség, számba vehető környékkel és annyira el van zárva minden gyorsabb közlekedési úttól. Sem vízi útja, sem vasútja. Sorainkkal csak be akarjuk igazolni, a mi ugyan nem fog nagy megerőltetésünkbe kerülni, mennyire szükséges az említett vidéknek önfentartási céljából egy vasút mielőbbi kiépítése. Nagyon jól tudjuk, hogy az érdekelt vidéknek nagyon nehezére fog esni, ezen létesítendő vasutat anyagilag segíteni, de bármily áldozatába is kerül, saját jól felfogott érdekei megkívánják, hogy vissza ne rettenjen. A philloxera elpusztította szőleit, ezen nagy kereseti forrása elapadt. Fáját, a földben rejlő kincseit közlekedési utak hiányában nem tudja értékesíteni, ama csekély gabontermelés pedig oly silány felesleget ígér, hogy a legprimitívebb szükségleteit sem képes kielégíteni. Ám lássuk, hogy mily módon változnának a közgazdasági viszonyok azáltal, ha egy vasút, mely Pécs városából folytatólag kiindulna, az országút melletti községek határait érintve, Pécsváradon keresztül Bátaszékig, illetőleg a Duna-hídig, azaz Bajáig haladna. A vidék ezáltal azt nyerné, hogy mezőgazdasági terményeit két irányban, amint a konjunktúrák alakulnak, értékesíthetné ; köveit, szenét, táját, melyet mindeddig nem értékesíthet, fölszabadíthatná és kereseteikké változtathatná. Ezáltal élénkülne a kereskedelem, de számtalan munkáskéznek akadna megszakítás nélküli kereset, mely kereset a községek anyagi gyarapítását nagyban előmozdítaná. Mert míg ma ezer meg ezer cséplőgép, gőzmalom, szeszgyár és más iparág a felső Bácskában kerülő utakon, drága pénzen kénytelen a szenet, mint főfogyasztási cikket magának beszerezni, ezen jelzett vasút létesítése következtében odairányítaná figyelmét, ahol azt gyorsan és olcsóbb áron szerezhetné be. Míg ma a nagy felső Bács megye kénytelen vicinális útjain tengelyig érő sávban közlekedni, a vasút létrejöttével mihamarább iparkodnék ezen vicinális útjait, melyek több száz kilométer hoszszuak, járhatóvá tenni és kiköveztetni, s ennek főelőnyét csakis e vasút által szelt vidék élvezné. De magára Pécs szabad királyi városra milyen haladás és anyagi haszon várna ez által! Egy új országrésszel jutna kereskedelmileg közvetlen kapcsolatba , kölcsönösen mennyi üzletet lehetne megteremteni, melyekről eddig az elzárkózottság miatt még csak szólni sem lehetett, mert nem az ember csinálja az eszmét, hanem az eszme az embert. Tekintsünk csak vissza a rövid harminc év előtti időre. Miáltal nyerte országunk azon prestigét, melyet ma már mint monarchiánknak egy fő tényezője magának biztosított. Csakis az által, hogy minden alkalommal és minden körülmények közt a kulturális tényezőket szem előtt tartotta és vezérlő férfiaink nem mulasztottak el semmit, hogy az országot minden irányban európai színvonalra emeljék. Ezek voltak a bevezető sorok, melyeket követett a vasút tervezett iránya és annak jelentősége az egész vidékre. Nem számolt azonban ezen cikkünk a leküzdendő nagy technikai nehézségekkel, a hegyekkel és völgyekkel, a természet csudálatos alakulataival, melyeknek leküzdése ezen vasútvonalat a legnehezebben megépülő vicinális vasutak közé sorozza. Olyan érdekeltség bevonására, mely ezen rengeteg építési költség előteremtését lehetővé teszi, csakis bátrak vállalkozhattak és immár néhai Fekete Adolf, a hírlapíró asztal mellől csapott föl vasúti vállalkozónak, mint volt hírlapíró nem ijedt meg e nehézségektől és miután biztosította magának Pallos Ignác jól ismert vasúti vállalkozó részesedését és ezzel anyagi támogatását, gyakorlati tudását, ezen téren való gazdag tapasztalatait, hóna alá vette Baranya és a határos Tolna vármegye katonai térképét és nekivágott Pécsnek, Baranyának és Tolnának és szünetet, pihenést nem ismerve, fitymálva a már első lépésnél eléje tornyosuló akadályokat, lelkesítve azon áldozatkészségtől, mellyel különösen Pécs sáata, kir. város és Baranya vármegye, valamint néhány okos érdekelt község részéről találkozott, több évi fáradhatatlan munka után, melyből mindenkor kivette Pallós Ignác a maga részét, összehozta az érdekeltséget és most már Pallósra került a sor, hogy megépítse e drága vicinálist, mely még távol állt a megvalósítástól, már Pécsett voltak mérnökei, ezeknek élén a zseniális György Jenő főmérnök és derék mérnöktársai, hogy hozzákezdjenek e vasut tényleges létesítéséhez. A mi politikánk azonban nem igen törődik a közgazdasági érdekekkel! A parlament időközben munkaképtelen lett és nem intézhette el a pécsi báttaszéki vasút törvényhozási részét, a munka pedig már folyamatban lévén elodázható, se megszüntethető nem volt és 10 milliót jóval meghaladó kiadásokról lévén szó, a részvénytársaság meg nem alakulhatván. Pallós Ignác, aki időközben egyedüli tulajdonosává lett az építési engedélynek, mindenképen heroikus munkát végzett, hogy a szükséges anyagi eszközöket előteremtse. Csakis saját anyagi erejével, összeköttetéseivel és szívós kitartásával élhetett a Kossuth Ferenc akkori kereskedelmi miniszter különös, Pécs iránt való jóindulatából kifolyó építési engedélyével és ha mindjárt sok nehézséggel, vállalkozásából származó, becsületesen megüremelt, de leiz az áldatlan viszonyok miatt amúgy is lényegesen megcsappant hasznának föláldozásával valósíthatta meg ezen vasutat, melynek megépítését az a sok építési nehézség is, különösen Pécsvárad vidékén és a mostoha időjárás által okozott jelentékeny károk is késleltették, úgy hogy már egész mondakörök fűződtek ezen vasúthoz, mely sohasem fog megnyílni. Ez a ma végbement műtanrendőri bejárás, melyet ma délután követett ezen vasútnak üzembe helyezése most már eloszlat minden kétséget. Készen áll a ma és mi termékeinkkel, kereskedelmünkkel, fejlődő ipari életünkkel benyúlhatunk Bács vármegye szívébe, közelebb hoztuk magunkhoz eddig a közelség dacára is távoli szomszédunkat, Tolna vármegyét és ha a megindulás menetrendje forgalmi igényünket nem elégítheti ki, különösen Baja és Szabadka felé ma is csak lassan juthatunk el, a pálya megerősödése, a forgalom megélénkítése után azon reményben fogjuk kérni a megfelelő összeköttetést úgy Szekszárd, mint Baja felé, hogy azt el is nyerjük, amire nézve máris bírjuk a zágrábi máv üzletvezető súllyal bíró ígéretét, másrészt a vállalkozó kötelezettségét, amikor Pécs és Baja között közvetlen összeköttetést ígért ezen vasút létesülése esetén. Mert városunk máig mindennek csak kielégítőnek nem mondható forgalmi életünk nagykihatású eseményét üdvözöljük a városunkból kiinduló első vicinális vasutat, melyet remélhetőleg egy év múltával már követni fog a második is, mely Dolnji-Miholjácot kapcsolja városunkhoz. A ma végbement matanrendőri bejárásról kiküldött tudósítónk a következőkben számol be: Mondhatni pár évtizedes óhaj és néhány évi tényleges munka eredményeként ma nyitották meg a pécsi báttaszéki vasutat. A megnyitás ünnepsége nem fűlt bele zajos külsőségekbe. Sokkal több közgazdasági és forgalmi érdek fűződik ehhez a vasúthoz, semminthogy külsőségekkel kellett volna annak fontosságát dokumentálni. Bennünket, pécsieket kettős szempontból is előnyösen érint az új vicinális. Nemcsak azért, mert egy gazdag termőerejű vidéket köt hozzánk a vassinpár acélos erejével: ünnep ez nekünk azért is, mert ma kaptuk meg az első elágazást a pécsi állomásról. Pécsett eddig a vonat épúgy haladt csak át, akár a szomszédos kis Pellérden. Jött - ment. Ma kaptuk meg az első elágazást. Ma nyerte el a pécsi állomás azt a nevet, amit a nagyforgalmú, szerencsés városok a gócpont néven ismernek. Némi élénkség jelezte ma reggel már a pécsi pályaudvar perronján a megnyitás ünnepélyét. Alig múlt még 7 óra, a nap szelíd fénnyel tűzött le a sugarakat visszatükröző sínekre, amikor a bizottság tagjai és a meghívottak gyülekezni kezdtek a perronon. A bizottság. A bizottságban ott láttuk : Medonich Rounaldot hajózási és vasúti főfelügyelőségi főfelügyelőt, a kereskedelmi minisztérium képviselőjét, Novák Bertalan műszaki főtanácsost, Bacsinszky Vladimir dr. zágrábi üzletvezetőt, Pol- Icik Ignác és Stagelschmidt Lajos zágrábi üzletvezetőségi felügyelőt. A pécsi Máv. részéről ott voltak Vörös Hindor forgalmi főnök, Kiss Gyula helyettes forgalmi főnök, Csányi István Nagy Sándor forgalmi főnökségi felügyelők, Herczeg József, Pogány Ármin, Pártos Gyula, Kassay F. főmérnökök, Bertalan Imre Bein Hermann, Czank Károly, Rózsa Ernő és Bognár Béla mérnökök. Pécs város képviseletében Nendtvich Andor kir. tanácsos, polgármester, Schultz Ferenc, Soós Nándor rendőrkapitányok, Daempf Imre, ifj. Fürst Gyula, Hamerli Károly törvényhatósági bizottsági tagok. Baranya vármegyét Szenge Ferenc alispán, Szinkovich Károly főjegyző, Vaniss Sándor főszolgabíró, Fischer Béla aljegyző képviselték. Az építési vállalkozók és az üzemviteli részvénytársaság részéről megjelentek : Pallós Ignác építési vállalkozó, Heinsheim Alfréd, a részvénytársaság vezérigazgatója, Respinger