Pécsi Napló, 1911. november (20. évfolyam, 248-272. szám)

1911-11-23 / 266. szám

2 ejtett gúnyolódásával, idézeteinek villámaival és a végső dolgokra feszített szenvedelmének gesztusaival egy csodás és szuverén szellem tűzijátékában gyönyörködtette hallgatóit, jövő hétfőn, kedden és szerdán a Pécsi Kath. Kör­ben tart konferenciabeszédeket és pedig napon­ként d. e. fél 11-kor a hölgyek számára, dél­után 6 órakor pedig a férfiaknak. A beszédekre a köri tagok a rendes meghívóval mehetnek, családtagjaik részére külön jegyeket ad ki az igazgatóság. Mind a délelőtti, mind a délutáni konferenciákon szívesen lát a kör vendégeket is, akiknek számára szintén az igazgató ad ki jegyeket estenkint 6 és 7 óra közt, továbbá vasárnap délelőtt 10 és 12 óra közt a kath. körben. Itt említjük meg, hogy a székesfejér­­vári püspök ma Berlinbe utazik, ahol szomba­ton Szőgyén-Marich László gróf nagykövetünk leányát esketi. A nagykövet idősebb leányát, a­kit Somssich gróf vett feleségül, annak idején néhai Hettyey Sámuel pécsi püspök eskette ugyancsak Berlinben. — Az új pénzügyigazgató munkában. A pécsi kir. pénzügyigazgatóságnál legutóbb történt változások a két vezető állásban semmi­féle rendszerváltozással nem jártak. A nyuga­lomba vonult Bajza István dr. min. tanácsos igazgató és Auguszt Ferenc, pénzügyigazgató helyettes utódai hamarosan beleélték magukat a pécsi viszonyokba, mivel csakis folytatni kell ott, ahol az elődök abba­hagyták. Heckenast Kálmán min. tanácsos, aki a központból került vissza a legmagasabb pénzügyigazgatói rang­ban ifjúkorának működési színhelyére, Pécsre, aktákba eltemetve fogadja azokat, akik hivata­los helyiségében fölkeresik. Tanulmányozza az összes ügyiratokat, hogy hamarosan megismerje a kiterjedt pécsi pénzügyigazgatóság összes resszortjait és nagy elismeréssel szól az igazga­tóság és adóhivatal tisztikarának működéséről, mely hivatásának magaslatán áll. A pénzügy­igazgató még nem foglalhatta el az igazgató­­sági épületben levő lakást, melyet most tata­roznak és ezen munkálatok elkészültéig csa­ládja is Budapesten maradt. Felhalmozott teen­dői miatt tervbe vett látogatásait se fejezhette még be, és­­gy a hatáskörébe tartozó hivata­lokat se vizsgálhatta még fölül. Modorában, megjelenésével élénken emlékeztet néhai Drago­­nescu Döme volt pénzügyigazgatónkra, aki oly népszerű volt, dacára annak, hogy a kincstári érdekeket szigorúan megóvta, hogy még a vá­ros törvényhatósági bizottságába is beválasz­tották. Heckenast Kálmán is az adófizető pol­gárság iránt való legjobb szándéktól eltelve jött Pécsre, melynek társas életébe is hamaro­san bele fogja magát élni. Régebben élénk tevékenységet fejtett ki a szakirodalom terén is és a magyar irodalmi életben jóhangzású nevét ezen téren is ismertté tette. A helyettes pénz­ügyigazgató, Gyarmathy Viktor Pozsonyból jött Pécsre, ahol kevésbbé élénk a társadalmi élet és biz idő kell ahhoz, míg hozzásimul az itteni állapotokhoz. Budapestről jövő embernek köny­­nyebb a helyzete, ha vidékre kerül, mint a vidékről jövőnek, mivel a fővárosi leszámol mindennel, ami a főváros lüktető életéhez kö­tötte, amikor arra határozza magát, hogy vi­dékre megy. De aki élénk pezsgő életű vidéki városból, ahol már számottevő tényezője volt a társadalmi életnek, egy jóval csendesebb, előtte eddig idegen csendesebb városba jut, annak idő kell, amíg beletalálja magát. Az új igazgató­helyettes is csakhamar megmelegszik körünk­ben és pénzügyigazgatóságunk két új vezető embere csakhamar otthonos lesz a pécsi pol­gárság körében, mely szeretettel öleli magához azokat, akiket hivatásuk körükbe hoz és sze­retettel közelednek feléje. — Dunántúl városai, vármegyéi, Ma­gyarországon csak egy nagy város van , ez Budapest. A többi város oly messze marad Budapesttől, mint a nagyharsányi hegy a Kár­pátoktól, vagy Zaláta Pécstől. Külföldön egy­mást érik a kultúrgócpontok s akkora föld­területen, mint a­mekkora Magyarország, leg­alább tíz akkora város van, mint a mi székes­­fővárosunk. Magyarországon keserves a kultur­­gócpontoknak hatalmas nagy városokká átala­kulni, mert itt az apró városok féltékeny szemmel nézik a nagyobbak fejlődését, a nagyobbacskák egymással rivalizálnak s leg­alább száz városocska erőlködik és erőszakos­kodik a nagyságért, igy aztán egy se lehet igazán nagygyá, hatalmassá. Hogy a Dunán­túlon az összes városok között Pécset illeti meg az elsőség, ez kétségtelen. Történelmileg, népességileg s kultúráját tekintve Pécs a Dunán­túl metropolisa Ezt csak a legnagyobb tudat­lanság, vagy arcátlanság vonhatja kétségbe. S várjon a dunántúli városok és vármegyék össze­fognak, cselekesznek, áldoznak valamit Pécs nagyságának, fejlődésének előmozdítására, hogy idővel olyan hatalmas nagy várossá emelked­jék, mint a­milyen ma Budapest? Vagy csak elismerik, hogy Pécs a Dunántúl fővárosa s örömmel látják haladását? Dehogy! A legtöb­ben észre se veszik s vannak, a kik irigyked­nek ránk s féltékeny szemmel nézik minden lépé­sünket, melyet a haladás utján teszünk, mintha Pécs nem is a Dunántúl metropolisa, mintha Pécs nem is magyar földön lenne, hanem idegen, ellen­séges területen. Ahol ilyen népek, ilyen vezető férfiak élnek, mint nálunk Magyarországon, ott nem alakulhatnak ki egyes provinciák góc­pontjai igazi fővárosokká. Viszont azt meg őrültség lenne elképzelni, hogy hatvanhárom vármegye székhelye, minden járás központi városkája nagyvárossá fejlődjék, pedig jóformán minden nagyközségnek maga felé hajlik a keze, hát még a vármegyék székhelyeinek közönsége mennyire törtet az elsőségért. A dunántúli vár­megyék és városok közül többen is összefog­nak és — Pozsonynak kérik az egyetemet. Hát van ezekben testvéri érzék? Tudják ezek, hogy mit csinálnak ? Dehogy tudják. Vagy ha tudják, akkor tele vannak rossz indulattal, ellenséges érzéssel városunk iránt. Teljesen magunkra vagyunk hagyatva, senkire se szá­míthatunk. Amivé leszünk, a magunk erejéből leszünk. Senki rokonérzését, szeretetét, vonzal­mát kierőszakolni nem lehet. Ha a dunántúli városok és vármegyék Pozsonyt tartják a metropolisuknak és Pécstől elfordulnak, mélyen fájlaljuk s csak szánakozni tudunk hazánk sorsa fölött, ahol igy éreznek s igy gondol­kodnak a magyarok a Pécsi honvédhadapródok Eszéken. A 38. tábori tüzér­ezred az elmúlt hét végén megtartott tábori lövő gyakorlatára a pécsi honvéd hadapródiskola növendékeinek egy része is kivezényeltetett, akik még ugyanazon napon este kisérő tanáraik kíséretében vissza­tértek Pécsre. — Pécs népmozgalma 1911. első ki­lenc hónapjában. Pécsnek a népszaporodás statisztikájában való helyzetét szeptemberben ezek a számok tüntetik föl. Ezek szerint az adatok szerint az idei szeptember hó eredménye — különösen a szü­letések arányának csökkenések miatt — nem éri el a tavalyi jó néptermést. Még rosszabb az eredmény, ha az idei kilenc hónap statisz­tikáját a múlt év hasonló időszakának mérle­gével hasonlítjuk össze. Tavaly szeptember hó végén Pécs már 150 főnyi szaporulattal büsz­kélkedett, míg az idén 9 főnyi fogyás a sajná­latos eredmény. Az egész országban csak Baja város terméketlenebb Pécs hervadó népénél. Pécsnek a tuladunai kisebb versenytársai nem követik a rossz példát, nem kerülnek rá a lej­tőre, hanem nagyobb erőkifejtéssel lendülnek előre a természetes szaporodás útján. A kilenc havi szaporulat ugyanis : Sopronban 102, Nagy­kanizsán 120, Kaposvárott 152, Székesfehér­várott 177, Szombathelyen 234 és Győrött 333. Ily imponáló a vetélkedő városok eredménye a Dunántúl metropolisának 1­9 főnyi fogyása mellett. Ezen pontos adatok ijesztő példáját tárják elénk Pécs elnéptelenedésének a Pécsnél jóval kisebb dunántúli városok örvendetes nép­szaporodásával szemben. Baranya vármegye népmozgalmának szep­tember havi mérlege ez. Vagyis esett 1000 lélekre: élve születés 28.­ (tavaly 31's) halálozás 21. ( „ 2004) szaporodás 7. ( „ 10's) Az eredmény tehát Baranyában is ked­vezőtlen.­­ A pécsi jótékony nőegyesület nép­konyháját december 15 én nyitja meg. Annak cél­jaira szépen folynak be az adományok. Újabban özv. Szeifritz Antalné 30 koronát küldött át a nép­konyha. 10 koronát pedig a karácsonyfa kiosztáshoz, mely adományokért ezen után mond köszönetet a jótékony nőegyesület elnöksége. — Halálozás. Szigetváron ma délután he­lyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra Ver­­bőCzy N. János kórházgondnokot, aki rövid szen­vedés után hétfőn este hunyt el életének 51. évében. Felesége, született Pécsinger Teréz, fia István és ennek családja is kiterjedt rokonság gyászolják az elhunytat, akinek halála néhai Werbőczy Istvánunkat, a pécsi cisztercita főgimnázium ezen volt kiválóságát juttatta eszünkbe, aki oly szeretettel viseltetett sziget­vári rokonsága iránt. — A szegedi országos kiállítás. Ren­dületlenül ragaszkodunk azon álláspontunkhoz, hogy Magyarországon a pécsi orsz. kiállítás nagy sikere után nem lehet a sikerre való kilátás nélkül nagyobb méretű kiállítást ren­dezni, amíg Budapest meg nem rendezi világ­kiállítását, melyet miért elleneznek annyira, hogy annak létesülésében évtizedeken át kétel­kednünk kell, előttünk, akik a kulisszák mögé nem tekinthetünk, teljesen érthetetlen, de ebből is következtethetünk arra, miért nincs nekünk idegenforgalmunk! A pécsi kiállítás nagy sikere nyomán a városok egész sora. Arad, Miskolc Temesvár és Szeged már 1914-ben országos kiállításokat akartak rendezni, de erről sorjában letettek, mivel idejekorán a nehézségek tuda­tára ébredtek, csakis Szeged tart ki rendület­lenül a terv mellett, de ott egyrészt arról már letettek, hogy azt 1914-re előkészíthetik, egye­lőre pedig azon folyik nagy háborúság, a város, mely részén létesítsék a kiállítást, és ezen kér­dés tekintetében konfliktusba keveredtek a ki­állítás főmozgatója, Szabó Gyula, az ottani ka­mara másodtitkára, és Gelléri Mór, kir. tan. a kiállítási ügy alapos ismerője, aki legélénkebb vonatkozásban állt mindig Szegedjei és más helynek szószólója. Felolvasásokban akarják a közönséget kapacitálni, kinek van igaza és igy nem igen jutnak előre. Lázár György dr. pol­gármester lelkes híve a kiállításnak, de előtte az a szép terv lebeg, hogy ne Potemkin pa­vilonokat építsenek, hanem az állandóságnak építsék föl a kiállítási épületeket, ami igen sok pénzbe fog kerülni és most évről-évre bi­zonyos összeget illesztenek a városi költség­­vetésbe és csak akkor látnak a kiállítás rende­zéséhez, ha ezen összeg, hozzátéve az elér­hető nagy állami segítséget, elegendő lesz, hogy tényleg nagyszabású országos kiállítást rendezhessenek.­­ Megindultak a munkálatok a dárdai öblözetben. A dárdai öblözeti és csatornázási társulat fölhasználva a kedvező őszi időjárást, teljes erővel kezdette meg a szivattyútelep és csatornaépítési munkálatokat, melyeknek be­fejezése után mintegy 11.000 hold területet tesznek termőképessé, nagy áldására az egész környezetnek. Ma már mintegy 200 munkás dolgozik a területen, és bár az ilyen építkezés a víz elszorítása miatt sok nehézséggel jár, ezeket az építési tecnika mai eszközeivel le­gyűrik. A csatornacsövek, melyeket az öblö­zetben elhelyeznek 170 centiméter átmérőjűek, azokban tehát még egy ember is kényelmesen elfér. A mintegy 600.000 korona beruházást igénylő munkálatokra a pécsi kultúrmérnöki hivatal részéről annak vezetője, Igaz Lajos és Bary István mérnök, a társulat részéről pedig Horváth István, annak igazgató főmérnöke felügyelnek, akik bizakodnak abban, hogy ily nagy munkaerő munkába állításával azokat tavaszra el is készítik . Gyáros nem árusíthat kicsinyben. A Pécsi Napló mai számában megjelent egyik közlemény rossz néven veszi egyik magyar gyárostól, hogy megrendelésre a fogyasztónak nem küld árut és utal egy külföldi gyárosra, élveszületés volt 97 (tavaly 108) halálozás (az idegenek lev.) 78 ( „ 80) szaporodás 19 ( , 28) élve született 694 (tavaly 768) meghalt 520 ( „ 503) szaporodás 174 ( , 265) „Pécsi Napló* 1911. november 23.

Next