Pécsi Napló, 1911. november (20. évfolyam, 248-272. szám)
1911-11-23 / 266. szám
2 ejtett gúnyolódásával, idézeteinek villámaival és a végső dolgokra feszített szenvedelmének gesztusaival egy csodás és szuverén szellem tűzijátékában gyönyörködtette hallgatóit, jövő hétfőn, kedden és szerdán a Pécsi Kath. Körben tart konferenciabeszédeket és pedig naponként d. e. fél 11-kor a hölgyek számára, délután 6 órakor pedig a férfiaknak. A beszédekre a köri tagok a rendes meghívóval mehetnek, családtagjaik részére külön jegyeket ad ki az igazgatóság. Mind a délelőtti, mind a délutáni konferenciákon szívesen lát a kör vendégeket is, akiknek számára szintén az igazgató ad ki jegyeket estenkint 6 és 7 óra közt, továbbá vasárnap délelőtt 10 és 12 óra közt a kath. körben. Itt említjük meg, hogy a székesfejérvári püspök ma Berlinbe utazik, ahol szombaton Szőgyén-Marich László gróf nagykövetünk leányát esketi. A nagykövet idősebb leányát, akit Somssich gróf vett feleségül, annak idején néhai Hettyey Sámuel pécsi püspök eskette ugyancsak Berlinben. — Az új pénzügyigazgató munkában. A pécsi kir. pénzügyigazgatóságnál legutóbb történt változások a két vezető állásban semmiféle rendszerváltozással nem jártak. A nyugalomba vonult Bajza István dr. min. tanácsos igazgató és Auguszt Ferenc, pénzügyigazgató helyettes utódai hamarosan beleélték magukat a pécsi viszonyokba, mivel csakis folytatni kell ott, ahol az elődök abbahagyták. Heckenast Kálmán min. tanácsos, aki a központból került vissza a legmagasabb pénzügyigazgatói rangban ifjúkorának működési színhelyére, Pécsre, aktákba eltemetve fogadja azokat, akik hivatalos helyiségében fölkeresik. Tanulmányozza az összes ügyiratokat, hogy hamarosan megismerje a kiterjedt pécsi pénzügyigazgatóság összes resszortjait és nagy elismeréssel szól az igazgatóság és adóhivatal tisztikarának működéséről, mely hivatásának magaslatán áll. A pénzügyigazgató még nem foglalhatta el az igazgatósági épületben levő lakást, melyet most tataroznak és ezen munkálatok elkészültéig családja is Budapesten maradt. Felhalmozott teendői miatt tervbe vett látogatásait se fejezhette még be, ésgy a hatáskörébe tartozó hivatalokat se vizsgálhatta még fölül. Modorában, megjelenésével élénken emlékeztet néhai Dragonescu Döme volt pénzügyigazgatónkra, aki oly népszerű volt, dacára annak, hogy a kincstári érdekeket szigorúan megóvta, hogy még a város törvényhatósági bizottságába is beválasztották. Heckenast Kálmán is az adófizető polgárság iránt való legjobb szándéktól eltelve jött Pécsre, melynek társas életébe is hamarosan bele fogja magát élni. Régebben élénk tevékenységet fejtett ki a szakirodalom terén is és a magyar irodalmi életben jóhangzású nevét ezen téren is ismertté tette. A helyettes pénzügyigazgató, Gyarmathy Viktor Pozsonyból jött Pécsre, ahol kevésbbé élénk a társadalmi élet és biz idő kell ahhoz, míg hozzásimul az itteni állapotokhoz. Budapestről jövő embernek könynyebb a helyzete, ha vidékre kerül, mint a vidékről jövőnek, mivel a fővárosi leszámol mindennel, ami a főváros lüktető életéhez kötötte, amikor arra határozza magát, hogy vidékre megy. De aki élénk pezsgő életű vidéki városból, ahol már számottevő tényezője volt a társadalmi életnek, egy jóval csendesebb, előtte eddig idegen csendesebb városba jut, annak idő kell, amíg beletalálja magát. Az új igazgatóhelyettes is csakhamar megmelegszik körünkben és pénzügyigazgatóságunk két új vezető embere csakhamar otthonos lesz a pécsi polgárság körében, mely szeretettel öleli magához azokat, akiket hivatásuk körükbe hoz és szeretettel közelednek feléje. — Dunántúl városai, vármegyéi, Magyarországon csak egy nagy város van , ez Budapest. A többi város oly messze marad Budapesttől, mint a nagyharsányi hegy a Kárpátoktól, vagy Zaláta Pécstől. Külföldön egymást érik a kultúrgócpontok s akkora földterületen, mint amekkora Magyarország, legalább tíz akkora város van, mint a mi székesfővárosunk. Magyarországon keserves a kulturgócpontoknak hatalmas nagy városokká átalakulni, mert itt az apró városok féltékeny szemmel nézik a nagyobbak fejlődését, a nagyobbacskák egymással rivalizálnak s legalább száz városocska erőlködik és erőszakoskodik a nagyságért, igy aztán egy se lehet igazán nagygyá, hatalmassá. Hogy a Dunántúlon az összes városok között Pécset illeti meg az elsőség, ez kétségtelen. Történelmileg, népességileg s kultúráját tekintve Pécs a Dunántúl metropolisa Ezt csak a legnagyobb tudatlanság, vagy arcátlanság vonhatja kétségbe. S várjon a dunántúli városok és vármegyék összefognak, cselekesznek, áldoznak valamit Pécs nagyságának, fejlődésének előmozdítására, hogy idővel olyan hatalmas nagy várossá emelkedjék, mint amilyen ma Budapest? Vagy csak elismerik, hogy Pécs a Dunántúl fővárosa s örömmel látják haladását? Dehogy! A legtöbben észre se veszik s vannak, a kik irigykednek ránk s féltékeny szemmel nézik minden lépésünket, melyet a haladás utján teszünk, mintha Pécs nem is a Dunántúl metropolisa, mintha Pécs nem is magyar földön lenne, hanem idegen, ellenséges területen. Ahol ilyen népek, ilyen vezető férfiak élnek, mint nálunk Magyarországon, ott nem alakulhatnak ki egyes provinciák gócpontjai igazi fővárosokká. Viszont azt meg őrültség lenne elképzelni, hogy hatvanhárom vármegye székhelye, minden járás központi városkája nagyvárossá fejlődjék, pedig jóformán minden nagyközségnek maga felé hajlik a keze, hát még a vármegyék székhelyeinek közönsége mennyire törtet az elsőségért. A dunántúli vármegyék és városok közül többen is összefognak és — Pozsonynak kérik az egyetemet. Hát van ezekben testvéri érzék? Tudják ezek, hogy mit csinálnak ? Dehogy tudják. Vagy ha tudják, akkor tele vannak rossz indulattal, ellenséges érzéssel városunk iránt. Teljesen magunkra vagyunk hagyatva, senkire se számíthatunk. Amivé leszünk, a magunk erejéből leszünk. Senki rokonérzését, szeretetét, vonzalmát kierőszakolni nem lehet. Ha a dunántúli városok és vármegyék Pozsonyt tartják a metropolisuknak és Pécstől elfordulnak, mélyen fájlaljuk s csak szánakozni tudunk hazánk sorsa fölött, ahol igy éreznek s igy gondolkodnak a magyarok a Pécsi honvédhadapródok Eszéken. A 38. tábori tüzérezred az elmúlt hét végén megtartott tábori lövő gyakorlatára a pécsi honvéd hadapródiskola növendékeinek egy része is kivezényeltetett, akik még ugyanazon napon este kisérő tanáraik kíséretében visszatértek Pécsre. — Pécs népmozgalma 1911. első kilenc hónapjában. Pécsnek a népszaporodás statisztikájában való helyzetét szeptemberben ezek a számok tüntetik föl. Ezek szerint az adatok szerint az idei szeptember hó eredménye — különösen a születések arányának csökkenések miatt — nem éri el a tavalyi jó néptermést. Még rosszabb az eredmény, ha az idei kilenc hónap statisztikáját a múlt év hasonló időszakának mérlegével hasonlítjuk össze. Tavaly szeptember hó végén Pécs már 150 főnyi szaporulattal büszkélkedett, míg az idén 9 főnyi fogyás a sajnálatos eredmény. Az egész országban csak Baja város terméketlenebb Pécs hervadó népénél. Pécsnek a tuladunai kisebb versenytársai nem követik a rossz példát, nem kerülnek rá a lejtőre, hanem nagyobb erőkifejtéssel lendülnek előre a természetes szaporodás útján. A kilenc havi szaporulat ugyanis : Sopronban 102, Nagykanizsán 120, Kaposvárott 152, Székesfehérvárott 177, Szombathelyen 234 és Győrött 333. Ily imponáló a vetélkedő városok eredménye a Dunántúl metropolisának 19 főnyi fogyása mellett. Ezen pontos adatok ijesztő példáját tárják elénk Pécs elnéptelenedésének a Pécsnél jóval kisebb dunántúli városok örvendetes népszaporodásával szemben. Baranya vármegye népmozgalmának szeptember havi mérlege ez. Vagyis esett 1000 lélekre: élve születés 28. (tavaly 31's) halálozás 21. ( „ 2004) szaporodás 7. ( „ 10's) Az eredmény tehát Baranyában is kedvezőtlen. A pécsi jótékony nőegyesület népkonyháját december 15 én nyitja meg. Annak céljaira szépen folynak be az adományok. Újabban özv. Szeifritz Antalné 30 koronát küldött át a népkonyha. 10 koronát pedig a karácsonyfa kiosztáshoz, mely adományokért ezen után mond köszönetet a jótékony nőegyesület elnöksége. — Halálozás. Szigetváron ma délután helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra VerbőCzy N. János kórházgondnokot, aki rövid szenvedés után hétfőn este hunyt el életének 51. évében. Felesége, született Pécsinger Teréz, fia István és ennek családja is kiterjedt rokonság gyászolják az elhunytat, akinek halála néhai Werbőczy Istvánunkat, a pécsi cisztercita főgimnázium ezen volt kiválóságát juttatta eszünkbe, aki oly szeretettel viseltetett szigetvári rokonsága iránt. — A szegedi országos kiállítás. Rendületlenül ragaszkodunk azon álláspontunkhoz, hogy Magyarországon a pécsi orsz. kiállítás nagy sikere után nem lehet a sikerre való kilátás nélkül nagyobb méretű kiállítást rendezni, amíg Budapest meg nem rendezi világkiállítását, melyet miért elleneznek annyira, hogy annak létesülésében évtizedeken át kételkednünk kell, előttünk, akik a kulisszák mögé nem tekinthetünk, teljesen érthetetlen, de ebből is következtethetünk arra, miért nincs nekünk idegenforgalmunk! A pécsi kiállítás nagy sikere nyomán a városok egész sora. Arad, Miskolc Temesvár és Szeged már 1914-ben országos kiállításokat akartak rendezni, de erről sorjában letettek, mivel idejekorán a nehézségek tudatára ébredtek, csakis Szeged tart ki rendületlenül a terv mellett, de ott egyrészt arról már letettek, hogy azt 1914-re előkészíthetik, egyelőre pedig azon folyik nagy háborúság, a város, mely részén létesítsék a kiállítást, és ezen kérdés tekintetében konfliktusba keveredtek a kiállítás főmozgatója, Szabó Gyula, az ottani kamara másodtitkára, és Gelléri Mór, kir. tan. a kiállítási ügy alapos ismerője, aki legélénkebb vonatkozásban állt mindig Szegedjei és más helynek szószólója. Felolvasásokban akarják a közönséget kapacitálni, kinek van igaza és igy nem igen jutnak előre. Lázár György dr. polgármester lelkes híve a kiállításnak, de előtte az a szép terv lebeg, hogy ne Potemkin pavilonokat építsenek, hanem az állandóságnak építsék föl a kiállítási épületeket, ami igen sok pénzbe fog kerülni és most évről-évre bizonyos összeget illesztenek a városi költségvetésbe és csak akkor látnak a kiállítás rendezéséhez, ha ezen összeg, hozzátéve az elérhető nagy állami segítséget, elegendő lesz, hogy tényleg nagyszabású országos kiállítást rendezhessenek. Megindultak a munkálatok a dárdai öblözetben. A dárdai öblözeti és csatornázási társulat fölhasználva a kedvező őszi időjárást, teljes erővel kezdette meg a szivattyútelep és csatornaépítési munkálatokat, melyeknek befejezése után mintegy 11.000 hold területet tesznek termőképessé, nagy áldására az egész környezetnek. Ma már mintegy 200 munkás dolgozik a területen, és bár az ilyen építkezés a víz elszorítása miatt sok nehézséggel jár, ezeket az építési tecnika mai eszközeivel legyűrik. A csatornacsövek, melyeket az öblözetben elhelyeznek 170 centiméter átmérőjűek, azokban tehát még egy ember is kényelmesen elfér. A mintegy 600.000 korona beruházást igénylő munkálatokra a pécsi kultúrmérnöki hivatal részéről annak vezetője, Igaz Lajos és Bary István mérnök, a társulat részéről pedig Horváth István, annak igazgató főmérnöke felügyelnek, akik bizakodnak abban, hogy ily nagy munkaerő munkába állításával azokat tavaszra el is készítik . Gyáros nem árusíthat kicsinyben. A Pécsi Napló mai számában megjelent egyik közlemény rossz néven veszi egyik magyar gyárostól, hogy megrendelésre a fogyasztónak nem küld árut és utal egy külföldi gyárosra, élveszületés volt 97 (tavaly 108) halálozás (az idegenek lev.) 78 ( „ 80) szaporodás 19 ( , 28) élve született 694 (tavaly 768) meghalt 520 ( „ 503) szaporodás 174 ( , 265) „Pécsi Napló* 1911. november 23.