Pécsi Napló, 1912. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-01 / 197. szám
1912. szeptember 1. „Pécsi Napló“ hivatal huszonötéves fejlődésére vonatkozó adatok : 1887-ben a régi pécsi postán (most pécsi 1. számú hivatalnál) volt 15 tisztviselő, 11 szolga. Ma ugyanezen hivatalnál van 55 tisztviselő, 49 altiszt és szolga. 1887-ben a pécsi úgynevezett főpostán kívül még az akkor úgynevezett pécsbudai külvárosi, pécsszigeti külvárosi és pécs-porcellánfayencegyári 3 postahivatal működött, ma ezen 3 hivatal Pécs 3, Pécs 4, Pécs 5 elnevezés alatt szerepel és létesült azóta Pécs 2 elnevezés alatt egy új kincstári postahivatal is a pécsi főpályaudvaron és azóta Pécs 3 és Pécs 4 hivataloknál a távirda is felállíttatott, és mind az öt pécsi hivatal egyúttal távbeszélőt is kapott. Pécs 2 kincstári hivatalnál is külön 9 tisztviselő és 18 szolga van alkalmazva, míg Pécs 3 és 5. számú hivatalnál a szolgálatot postamester látja el. 1887-ben Pécs 1. számú hivatal pénzforgalma kilenc millió korona, míg 1911. év végével tizenhat és fél millió korona. 1887-ben volt 2 pénz- és csomagkézbesítő, maga, 6 pénz- és csomagkézbesítő, akik nemcsak a csomagokat kézbesítik házhoz, hanem az utalványösszegeket is címzetteknek lakásukon kifizetik. Ezen kívül van 16 levélhordó és 14 hirlapkézbesitő. Amig tehát 1887-ben a pécsi posta- és távirda-intézményt 26 alkalmazott látta el, ma 151 p. és t. alkalmazott áll a p. t. és telefon szolgálatában, ami szédítő emelkedése az alkalmazottaknak egy, bár mindig fejlődő intézmény keretében. Amily imponáló a pécsi p. és t. hivatalok fejlődése, oly nagyméretű a pécsi igazgatóság forgalmának emelkedése, mely az 1911. év végén 415.286.515 koronát ért el! Az igazgatóság hatáskörébe tartozó négy vármegye hivatalaihoz 1911-ben 1. levélpostai küldemény 36,057.000 db 2. csomag és pénzküldemény 1,947.000 db 3. postautalvány 1,222.000 db 4. postai utánvétel 669.000 db 5. postai megbízás 25.000 db 6. táviról 577.000 db 7. távbeszélgetés 4,917.000 db érkezett. Ezen felsoroltakból Pécs 1. levélpostai küldemény *2. csomag és pénzküldemény 3. postautalvány 4. postautánvétel 5. postai megbízás 6. távirat 7. távbeszélgetés városára esik: 4.123.000 db 278.000 db 185.000 db 48.000 db 3.000 db 67.000 db 2.138.000 db Ezen forgalom indokolja meg, miért kellett a személyzetet ily mérvben megszaporítani. És a máv. üzletvezetőségnek Pécsre való helyezésével ezen forgalom még lényegesen emelkedni fog. A pécsi p. és t. igazgatóság egész tisztviselői karát szeretettel ünnepelte volna a holnapi napon az egész közönség, ha erre Opris Péter igazgató alkalmat ad. De, sajnos, gyengélkedő állapota akadályozza abban, hogy részt vegyen egy ilyen, zajosnak ígérkező jubiláns ünnepségen, mely elől kitérve, az Adria partján inkább a csendet kereste, így minden jubiláris ünnepség elmarad, és mi se fog erre a huszonötéves szakadatlan munkásságra emlékeztetni, melyet az igazgatóság kifejtett, mint az a nemzeti szinű lobogó, melyet a jubileumi évforduló alkalmából kitűznek az igazgatósági épületre, melyben pedig a tisztviselők egész sorával találkozunk, akik ezen hivatalnál való működésüket a főigazgatóval együtt kezdték meg. Amikor Opris Pécsre került mint igazgató, Rétay Sándor volt a helyettese, ezen tisztet most Opris Péter szellemében évek sora óta Sebők Géza, főtanácsos, címzetes posta- és távirdaigazgató tölti be. Az igazgatóság személyzete nevében ő küldi el holnap üdvözlő táviratát a távol lévő főigazgatónak, hogy ebben kifejezésre juttassa az igazgatóság tisztikarának ragaszkodását a főnök iránt, akinek sikerekben gazdag múltjára viszszapillantást vetve, meg kell még emlékeznünk arról, hogy 1848-ban Brassón született, oláh származású ember, de magyar értelemben rajta soha senki túl nem tett. Ott végezte el középiskoláit, majd megszerezte az ügyvédi diplomát. 1867-ben, 19 éves korában mint harmadosztályú távirdatiszt lépett az állam szolgálatába, két évvel később I. oszt. távirdatiszt, 1870-ben főtávirász, 1873-ban főtávirdatiszt és még ugyanezen évben titkára lett a budapesti távirdaigazgatóságnak, majd 1887-ben a pécsi p. és t. igazgató, 1909-ben elnyerte a főigazgatói címet. Működése alatt a kitüntetések egész sorát nyerte el. Már 1886-ban a koronás arany érdemkeresztet, 1892-ben a III. oszt. vaskoronarendet, 1897-ben a porosz vörös sasrend III. osztályát, 1902-ben a II. oszt. porosz когопатепdet kapta. A debreceni tisztviselők egyletének örökös tiszteletbeli tagja. A minisztériumtól több elismerő és dicsérőlevelet kapott, de mindezeknél bizonyára többre értékeli a megbecsülést, melyet munkásságával polgártársainál vívott ki, azt a szeretetet, mellyel mindazok környezik, akik őt közelebbről ismerve értékelni tudják rátermettsége mellett emberi erényeit is. Amikor a mai jubiláris évforduló alkalmából szeretettel üdvözöljük a pécsi p. és t. igazgatóság minden egyes tisztviselőjét,úgy érezzük, osztozkodunk velük azon értelemben, hogy vezetőjüket és legjobb, legigazibb barátjukat, Opris Pétert még sokáig láthassuk a mi kitűnő igazgatóságunk élén, mely az ő vezetése, hozzáértése és buzgalma mellett fejlődött a mai, osztatlan elismerésben részesülő mintaigazgatósággá ! Rousseau most Velencébe kerül követség titkárnak, hol az olasz zene nagy hatást gyakorolt a zene iránt igen fogékony lelkére, e "hatás alatt később operát is írt, és jelentős sikernek tekinthető, hogy operáját „A falu prófétája“ címén a francia udvarnál előadathatta. Velencéből Párisba jövet majd itt, majd ott titkár, vígjátékot ír, zenei kísérleteit folytatja, majd élénk érintkezésbe lép az enciklopedistákkal s Diderottal ismeretséget kötve, ennek megbízásából az Enciklopédia számára zenei cikkeket ir. 1745-ben ismeretséget köt Le Vasseur Terézzel egy pénzverő nyugalmazott tisztjének leányával, ki varrással segített övéinek anyagi helyzetét tűrhetőbbé tenni. Rousseaunak megtetszett a szerény, de műveletlen leány, ki még olvasni sem tudott s közös megegyezéssel élettársául fogadta,előre megmondva neki, hogy soha sem hagyja el, de feleségül sem veszi; 1768-ban mégis megesküdött vele. Rousseaut ezért a viszonyáért igen sokan elitélték, de még inkább rosszallották, hogy e viszonyból származott 5 gyermekét lelencházba adta. 1749-ben a dijoni akadémia ezt a pályatételt tűzte ki: Vájjon a tudományok és művészetek haladása az erkölcsök megronmlásához járultak e hozzá ? Rousseau Diderot biztatására pályázott s értekezésében azt fejtegette, hogy a kultúra az emberi nem erkölcsének és boldogulásának rovására szolgál , mert a korábbi Róma jobb volt a műveltnél és Spártában tisztább erkölcs volt mint Athénban ; bizonyítgatta, hogy minden tudomány a legrosszabb forrásból vette eredetét, a csillagászat a babonából, a fizika a kíváncsiságból, az erkölcstan a gőgből stb. értekezésében azt kérdezi Fabriciustól, mit szólna az ő nagy lelke, ha az újkor fényűzését és romlottságát látná ? Különös az a mód, ahogy Rousseau munkáin dolgozott, vagy éjjel ágyában csukott szemmel gondolta el tartalmas mondanivalóját, vagy a szabadban sétálva elmélkedett ; körmondatait hihetetlen fáradsággal tudta csak összeilleszteni a csak többszöri elgondolás után papírra vetni; roppant feledékenynek mondja magát s panaszkodik, hogy a legszebb gondolatai szálltak el fejéből, míg azokat szóformában önteni akarta. 1750-ben, midőn Rousseau már nem is emlékezett pályázatára, megnyerte a dijoni díjat. Mint koszorús író egyszerre az érdeklődés központja lett. Most rövid időnkint egymást követték feltűnést keltő munkái 1753- ban az emberek egyenlőtlenségének okairól értekezett, az az eddigieket is felülmúló, feltűnő érdeklődést keltő műben. Míg első sikerének örültek barátai is, a divatossá lett Rousseauval szemben féltékenykedni kezdettek ; igen sokan polémiát kezdtek vele — állítása szerint, kik még csak meg sem értették a kérdést — s ez nagyon elfoglalta őt, ki értékes ellenfeleit az akkor divatos levélalakban kereste meg válaszával. Rousseau az ismeretlenség homályából egyszerre igen magasra emelkedett; neve Voltaires mellett kezdett ragyogni. Ez időben, tehát diadalának tetőpontján meglátogatta szülővárosát Genfet, hol az elismerés minden jeléül elhalmozták, s miután 1754. ápr. 1-én viassztért a protestánsvallásra polgárjogot is nyert. Génfből ismét Párisba tér, hol operát ir, melyet sikerrel elő is adat. 1756. év folyamán régi óhaj teljesül, midőn d‘Épinayné jóvoltából annak birtokán egy kedves falusi lakot kap, hová még az év ápr. 9-én be is költözik. Rousseau most meglehetős visszavonultságban tölti napjait, érezve, hogy a pénzért kenyérkeresetből való irás úgy szellemének, mint tehetségének csak ártalmára lett volna, ismét másolásokra adja magát. Míg Rousseau csend magányában megélhetéséért másol s a közó érdekében „Politikai intézmények“ című munkáján dolgozik, álbarátainak egész tábora hirtelen megnőtt nagyságának letörésén dolgozik. 1758-ban meghasonlik Diderottal majd d'Epinaynével s elhagyja kerti lakát s Montmorencybe költözik. Ez évben irt egy tanulmányt, melyben a színjátékok káros hatását bizonyítja s mellyel Voltairet is ellenségévé teszi. 1759-ben megírja az uj Heloise című munkát, melyért 1000 tallért kapott és helyreállította kissé megingott anyagi egyensúlyát. 1762-ben megjelent a „Társadalmi szerződés“ ,melyért a közönség valósággal törte magát. 1762-ben még megjelent Emil vagy a nevelésről szóló pedagógiai műve, mely 20 évi gondolkodás és 3 évi kitart munka eredménye volt. Emile kinyomatásare Luxembourg grófné segítette anyagi é erkölcsi támogatásával s a grófné nemeslelk férje volt az, aki e mű megjelenése után szerzőre zuduló kellemetlen következményeket részben elsimította s Rousseaunak el- 3 A vármegye székházat épít. — Pécs szab. kir. város 3658 négyszögöl telket adott a vármegyének. — Pécs, 1912 augusztus 31. Valamikor, nem is olyan igen nagyon régen sokkal gavallérosabban viselkedett Pécs városa Baranyavármegye közönségével szemben, mint az újabb és legújabb időkben, a mikor még a vármegye központi székházához vezető lépcsős följáratot sem akarja megfelelő karban tartani, tataroztatni, gondoztatni. 1845-ben Pécs szab. kir. város 3658 négyszögölnyi területet ajánlott föl Baranyavármegye közönségének székház és börtön építésére a budai külvárosi úgynevezett marhatéren és pedig azzal, hogy a vármegye nyolc éven belül épitkezhetik. Amennyiben ez idő alatt nem építene, a 3658 négyszögöl terület visszaszáll a város tulajdonába. Baranyavármegye 1845. évi közgyűlési