Pécsi Napló, 1913. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-21 / 43. szám

4 — Kivándorlásra való csábítás Somogy­­vármegyében. Somogy megye területét a ki­­vándorlási hiénák egész raja lepte el a kö­zelmúltban. Néhány héttel ezelőtt három taranyi legény: Vucskics György, Kozma Ferenc és Dravec Imre, valamennyien 20—20 esztendősök, akartak a katonaság elöl Ame­rikába kiszökni, de rajtavesztettek és velük együtt hurokra került csábítójuk is , Sipos István klosztari (Horvátország) lakos is. Másfél év óta feltűnően sokan vándoroltak ki a nagyatádi járáshoz tartozó Tarany köz­ségből. A legtöbb kivándorló útlevél nélkül, a csábítók kalauzolásával rejtett, titkos uta­kon át hagyják el az országot s csak mikor már künn vannak Amerikában, adnak élet­jelt magukról. A hatóság legéberebb figyel­mét is megkerülik az ilyen emberek. A csábí­tók valóságos szemfényvesztő ügyességgel végzik dolgukat. A taranyi nép pedig oly nagy titoktartással segédkezik a kivándor­lási hiénáknak, hogy elcsípni alig lehet közü­lök egyet is. A kivándorlók legnagyobb része Barcson át jutott Horvátországba, onnan pedig Fiuméba. Most ismét egy kivándorlási hiénát fogott el a barcsi csendőrség Varga János személyében és egyúttal leleplezte ennek társait is. Varga szintén a nagyatádi járást választotta ki működése terrénumául és minden akadály nélkül garázdálkodott keddig, amikor a barcsi csendőrség elfogta. Vargának 15 bűntársa volt, akik elég sikere­sen operáltak Somogy megye területén. A barcsi csendőrségnek sikerült a kivándorló­kat is elfogni, akiknek nem lévén útlevelük, 30 napi elzárásra elítélték őket. A barcsi fő­szolgabírónak, Sárközy Györgynek feltűnt, hogy Barcson olyan sok az útlevél nélkül ki­vándorolni szándékozók száma és ezért vizs­gálatot rendelt el és annak eredményéről je­lentést tett Kacskovics Lajos alispánnak. Az alispán az ügyet úgy vélt­e elintézhetőnek, ha Barcson határrendőrséget állítanak föl, vagy a gyékényesi határrendőrség egy különítmé­nyét helyezik el ott. Az alispán ilyen irányban meg is tette a szükséges intézkedéseket. — Timár-utcai idill. Bedő Ferenc Timár-utca 31. sz. házban lakó malomépitő segéd az éjszaka ittas állapotban ment haza s a Timár-utcában tőle különváltan lakó felesége lakásának abla­kait beverte. A lármára a szintén ott lakó Kort­­schak József kiment, amire Bedő késsel ütlegelni kezdte. A verekedésnek a rendőri őrjárat vetett véget. — Bortolvajok a vasúti állomáson. A napokban egy 14 hordó borból álló rakomány érkezett a pécsi vasúti állomásra. A hordók közül hatot, eddig ismeretlen tettesek megfúrtak és 106 liter bort elloptak. A nyomozás megindult s annyi máris megállapítást nyert, hogy a lopás valószí­nűleg a pécsi kirakodó állomáson történt. — Elzálogosított varrógép. A Singer varrógép r.­t. helyi képviselője feljelentést tett a rendőr­ségen Lutz Zsigmond és neje pécsi lakosok ellen sikkasztás címén, azért mert nevezették a nekik bizományba eladott 175 koronás varrógépet, anél­kül, hogy arra bármit is fizettek volna, elzálogo­sították és a zálogjegyet is eladták. A rendőrség megindította a vizsgálatot. — A siklósi polgári fiúiskola ügye. A siklósi polgári iskola évek óta húzódó ügyei­nek rendezéséről több alkalommal megemlé­keztünk már. Tudvalévő, hogy a mostani épület már egyáltalán nem felel meg a cél­jának. Ósdi, szűk és kényelmetlen. A moz­galom megindulása idején egy részr­ől az iskola kibővítését, másrészről új épület eme­lését óhajtották. De komoly formában me­rült föl az a terv is, hogy lépéseket tesznek az államosítás érdekében. Az első terv — a ki­bővítés — nem látszott alkalmasnak a cél elérésére. A toldozás-foldozás ugyanis meg­­lehetős nagy összeget, legalább 20—30.000 koronát emésztene fel, a­nélkül, hogy a dolog teljesen rendezve volna. Mindenképpen al­kalmasabbnak látszik egy új épület emelése, amit az iskolaszék többsége is magáévá tett, annál is inkább, mert az államosítás a mai viszonyok között, a kultuszköltségvetés túl­terhelését tekintve, kevés reménnyel kecseg­tet. Már régebben el is határozta az iskola­szék, hogy a mintegy 160.000 korona iskolai alap vagy­on felhasználásával új épületet emel. Az államtól csupán az erre a célra felhasznált összeg kamatjának — mely mintegy évi hat­ezer koronát tenne ki — államsegélyként való kiutalását kérik. Ilyen irányban már koráb­ban ment egy felterjesztés a kultuszminisz­terhez, aki azonban a kérelmet nem találta teljesíthetőnek. A vármegye közigazgatási bizottsága most újból pártolólag fogja fel­terjeszteni a siklósiak kívánságát, amely remélhetőleg kedvező elintézést nyer. Amire a régóta húzódó iskola­ügy szempontjából kétségkívül nagy szükség is volna. — Magyar szénaszállítás Bulgáriába. A balkán háború kiújulása nagy mértékben foglalkoztatja a magyar és osztrák katonai szállítókat is. Bulgá­riának készleteit szénában, szalmában, élelmi­cikkekben, patronokban, konzer­vekben teljesen fölemésztette az első háború és amikor úgy látta eredménytelenek lesznek a londoni béketárgya­lások, mivel Törökország mindenről nem hajlandó könnyű szerrel lemondani, a bolgár hadügyi kincstár sietve látott készleteinek felújításához és milliókra menő megrendeléseket eszközölt Buda­pesten és Bécsben és mindenütt, ahol élelmicik­keket kaphat. A fiumei kikötő forgalma évek óta nem volt oly jelentékeny, mint a legutóbbi hetek­ben és különösen görög kisebb gőzösök eszközük onnét a szállításokat a bolgár hadsereg részére. A fiumei kikötőből tömegesen indítják útnak a szénakészleteket és érdekes megfigyelni azt az indokolt bizalmatlanságot, mellyel az eladók a bevásárlók ellen viseltetnek. Minap Bécsből, Buda­pestről és Pécsről (Nyirai Andor) egész hetet voltak kénytelenek Fiuméban tölteni, amíg meg­történt itt a berakodás és a szállító hajók kapi­tánya kiállította a feladóvevényt a beraktározott széna mennyiségről. A bolgár állami pénztár csakis ezen feladóvevények előmutatása ellenében fizet­tette ki a szénamennyiség ellenértékét és a Kuke­­nev, Brumov és hasonló nevű bevásárlók nem épen bizalom­gerjesztő ábrázatukkal rettegésben tartották az eladókat, nem-e tűnnek el az áru átvétele után a fiumei kikötő környékéről, mi­előtt kifizették volna az árát. Valahogy szénaszükség ne jelentkezzen nálunk, mert Szlavóniából, magyar vidékről, de lengyel területről is százával gördül­nek le szénával megrakott vasúti kocsik Fiuméba, honnnét egyenesen a harctérre küldötték az árut. A magyar konzerv és tölténygyár milliókat for­galmazott most a hadviselő államok részére történt szállítással és egyedül a katonai szállítók mene­külnek meg ép bőrrel, sőt tekintélyes haszonnal a mai, a háború által előidézett súlyos közgazda­­sági helyzetből. A szénaszállítás Fiuméból még most se szünetel. Szerdán a fiumei kikötőbe érke­zett az Evangelis görög gőzös, amely újból nagy-­­ mennyiségű szénát fog ott berakodni s azt Dedea- 1 gaz­ba szállítja a bolgár had-­ rét részére. A Demet- 1 — Az Assar-i-Tevfik. Bolgár műszaki­­ katonák egy csoportja az Ormdelinél, a­­ Fekete Tengerben zátonyra futott Assar-i- Tevfik cirkáló hajót elsülyeztették. Ezdl török páncélos hajó védelme mellett kísé­relték meg Bodimánál török csapattestek partraszállítását, de a hajó a bolgárok által K­os és Bellio görög gőzösök, amelyek szintén szénát rakodnak be Bulgária részére, de a Hamidié török cirkálónak a Földközi-tengeren való tartóz­kodása miatt nem indulhattak, még mindig a fiumei külső kikötőben vesztegelnek. Nem mernek útrakelni, mivel a bolgár kémek tudomást sze­reztek arról, hogy a török hadseregnek is fogytán van a szénája és azért egyenesen azon célra vezé­nyelték ki a Hamidie török cirkálót, hogy a kicsiny görög hajókat csalogassák a Hamidie ágyúinak közelébe — mert a török éhező lovak is várják a ropogós, illatos, friss, magyar szénát. — Egy szegény kis leány vesztesége. Fehér Juliska a Jókai-téren lévő dohánytőzsde alkalma­zottja ma délután a tőzsde és a főtőzsde közötti után nyolcvan koronát veszített el. Nagy jótéte­ményt gyakorol a jószivü megtaláló, ha a pénzt a kis leánynak visszaadja s 20 korona jutalomban is részesül. — Szobrot kap Zrínyi Miklós. Légrád zalame­­gyei község most egy minden elismerésre méltó mozgalmat indított meg. Szobrot akarnak emelni Légrád végvára volt vitézi kapitányának, a hős katonának és költőnek és Viesz Ferenc volt fő­­szólgabíró elnöklésével országos mozgalmat indí­tottak, hogy egybegyűjtsék a szerénynek tervezett szobor költségeit. Szigetvárott nem ismernek ilyen hazafias kötelességet. Ott talán még évtizedeken át csak a megkopott oroszlán fogja hirdetni Zrínyi Miklós hősi védelmét, holott Szigetvár főterén már rég állni kellene Zrínyi szobrának, vagy legalább a budapesti milleniumra emelt szobor olcsón meg­szerezhető másolatának. — A kereskedelmi és iparbank közgyű­lése. A pécsi kereskedelmi és iparbank r.­t. ma délután tartotta meg évi közgyűlését az intézet helyiségében. Kindl József két­ ta­nácsos, részvénytársasági elnök felkérésére a részvényesek a közgyűlés elnökévé Nendt­­vich Andor kir. tanácsos, polgármestert vá­lasztották meg. Ezután az igazgatóság ter­jesztette elő az 1912. évi zárszámadásokra vonatkozó jelentését és a 211.362,42 koronát kitevő tiszta nyereség felosztására vonatkozó javaslatát. A tiszta nyereségből 10.077,47 koronát fordítottak a tartalékalapra, 28.216 korona 86 fillért az igazgatóság, intézeti igazgató, felügyelő bizottság és tisztviselők jutalékára, 5000 koronát a veszteségek fede­zésére szolgáló tartalékalapra, 2000 koronát az értékpapírárfolyam különbözeti tartalék­­alapra, 1000 koronát jótékony célokra, 1150 koronát jutalékban nem részesülő tisztviselők­­ és szocgik részére, a megmaradó 150.000 ko-s zónából pedig részvényenként 50 koronát fi­i­zetnek ki osztalék fejében. A közgyűlés úgy lerakott aknába ütközött, komolyabb sérü­lést szenvedett, majd zátonyra futott. Bolgár műszaki csapatok és parti tüzérség meg­semmisítették és ezzel elsülyeztették a hajót. A török tengerészetre ezen hajó elvesztése különösen a mostani helyzetben kétszere­sen fájdalmas veszteséget jelent. Az Assar-i-Tevfik török csatahajó, melyet elsülye­g­tettek. „Pécsi Napló" 1913. február 21

Next