Pécsi Napló, 1913. március (22. évfolyam, 51-72. szám)
1913-03-01 / 51. szám
3PFCSI „ ÍR. ÜGYÉSZ SAS» ’.^'3 MARCZ„(\' ХХП. évfolyam/ г-- ■ — fr-..«-' "'■• ЙГТГ—im----Ti----------------------.... --------------teerfcesztősén és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. feserfcesztáségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. ..........■.'aj'.it.-P.'.'T.JJJi..—iiii..-H-'.j..-..!«8a8gga— Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS 1 Szombat 1913. március 1. 59. (74 IS) Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 köt. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Klerikalizmus-ÜberaSizrnus* Budapest, február 28. Pár nappal ezelőtt ugyanezen a helyen közlemény jelent meg, amely múlt vasárnapi pécsi előadásommal foglalkozik. Nem polemizálni akarok a jólesően higgadt cikk előkelő tollú írójával, hanem néhány megjegyzést óhajtok az én előadásomhoz fűzni, hogy több világossággal több megértést találjak. A klerikálizmust tényleg két szempontból lehet tekinteni, azonban mindkét vizsgálódás lényegileg azonos eredményt mutat. Közkeletű felfogás szerint klerikálizmus az Egyház hatalmi törekvéseinek összessége.. Előadásomban nem így, kívülről befelé, hanem belülről: az Egyházból kifelé vettem szemügyre a dolgot, mikor azt iparkodtam megállapítani, hogy az Egyház kulturmissziójában is sui generis intézmény, bordás, gerinces, sajátkeretű történelmi egyéniség. Lényegénél, missziójánál fogva ilyen. Mert nem filozófiákat közvetít és álmos moralizálásokat, hanem az emberiség lelkét kell alakítania és igy közvetlenül kapcsolódik a kornak, melyben él politikai, társadalmi, gazdasági, művészeti, szóval: egész életével. Mit akar tehát, illetőleg: mit kell akarnia az Egyháznak ? Programmja szerint érvényesülésre kell ■törekednie azon módok és eszközök szerint, amelyek rendelkezésére állanak. A biblia mellé teremt magának más nyomtatott betűt: a sajtót, mert enélkül a bibliát is kicsavarják kezéből. A templomi szószéken kívül a parlamentben is helyet követel, mert enélkül templomait is bezárják. A nagy szociális harcokban szervezeteket alkot, mert meggyőződése szerint trónt és oltárt és népjogokat kell védnie akár a túltengő államhatalommal, akár a féktelen tömegösztönökkel szemben. Ha ezen, az összes vonalakra kitejedő érvényesülési törekvéseket gyűjtőnévvel klerikálizmusnak nevezem, megkapom ugyanazt a klerikálizmust, amelyet az Egyházban a liberálizmus kifogásol. Tudom, hol van a liberális felfogás nehézsége. Mióta a protestáns eszme beleoltódott az emberiség köztudatába, azóta minden áron valamiféle bifurkációt akarnak a katholicizmusra ráerőszakolni. Szét akarják választani Krisztust az Egyháztól; az evangéliumot szent Pál dogmatikájától; a híveket a hierarchiától; a világnézetet a szerinte alakítandó élettől. Ez a felfogás addig fűzögeti, párolgatja lombikjaiban a katholicizmust, míg valami határozatlan körvonalú kereszténység nem lesz belőle. Viszont mindaddig négyzetgyököt von a kereszténységből, míg eredményképen meg nem kap valami szublimizált és erőtlen elméletet, amelyet semmiesetre sem lehetne a klerikalizmus vádjával illetni, de a krisztusi kereszténység elnevezésével sem. A katholikus gondolat csak a Krisztusi Egyházban fejlődhet át szervezeti egyéniséggé, a Krisztusi Egyház pedig nem papok és főpapok egyesülete, hanem az öszszes katholikusoké; ennélfogva az Egyház nem lehet más, mint klerikális. Azt kívánni tőle, hogy ne legyen klerikális, egyértelmű volna azzal a követeléssel, hogy kapcsolódjék ki az életből és alakuljon át szemléletté vagy elméletté. Vagy a liberalizmus nem követel annyit, mikor deklerikalizálódást sürget ? Jó, de hát mit és mennyit követel ? Melyik fórum fogja megállapítani, hogy melyik vonalnál már nem klerikális a katholicizmus ? Tegyük fel, hogy lemond vagyonából, közjogi állásáról, polgárjogairól, az egyesülési jogról, az iskolákról és visszavont a templomokba. Maradnak szentségei, a gyóntatás, a szószék és a szentmise. Vájjon megszűnne a klerikalizmus vádja ? Nem hiszem. Hisz már most bevonul az állam a kanzel-paragrafussal a szószékre, a szabadgondolkozó, tehát liberális irányok pedig a gyóntatószék ellen lelkiismereti terror, a stipendium és stóla ellen kiuzsorázás néven indítanak minduntalan antiklerikális irtóháborút! Szívesen elismerem, hogy bővebben lehetett volna az előadásban a klerikálizmust fejtegetnem. Sőt szándékom is ez volt, mikor az előadás tárgyát megválasztottam. Azonban az előadást megelőző este kezembe került az Az Újság febr. 9-iki száma, amelyben akkor először olvastam Tisza István gróf erős támadását a klerikalizmus ellen. Bámultam azon, hogy az egyébként nagytudású szerző romboló munkának nevezi a klerikalizmus térfoglalását Belgiumban és a Német birodalomban. Viszont sajnálja a liberalizmus dekadenciáját. A cikk hatása alatelőadásom gondolatmenetét megváltoztattam és azt iparkodtam megmutatni, hogy az illusztris szerző megállapításai tévesek. Belgiumnak és Németországnak nincs romlására a klerikálizmus; nem is lehet, mert a klerikális katholicizmus dynamikus érvényesülése a közviszonyok konszolidációját segíti elő, hiánya pedig sok romboló tényező felszabadulását, amint ez kiolvasható például Franciaország legújabb fejlődéséből. Lehet, hogy a klerikalizmus előnyomulása a liberalizmus veszedelmét jelenti. Tiszteletben tartom azt a nézetet, amely ezt a jelenséget siratja, ellenben meg kellett mutatnom, hogy a lényegek és fejlődések dialektikája nem teszi indokolttá a kesergést. A liberalizmus a kötetlenségek, megalkuvások és simulások programmtalan irányzata, a klerikális Egyház pedig erőteljes, gerinces intézményi egyéniség. A mai differenciált erőviszonyok között ennek van jövője és vannak feladatai, amaz leltári tárgy a XIX. század fejlődésének múzeumában. Hangsúlyozom, hogy e megjegyzéseket saját előadásomhoz óhajtom kapcsolni — minden polémia kizárásával. Vass József dr., igazgató. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk express- és telefon-jelentése. — Budapest, február 28. Ma külön érdekessége volt a képviselőház ülésének. Részt vett azon két ellenzéki képviselő : a pártonkívüli függetlenségi: Senynyey Miklós báró és Szabó István gazdapárti Az előbbi egyenest azért jött be az ülésre, hogy kifejezze a ház feloszlatása iránti óhaját. Szabót viszont, saját kijelentései szerint a választói kényszeritették a Házba menetelre, hogy az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál az érdekeiket képviselje. Tisza István gróf fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Bemutatja Jankovich Béla kultuszminiszter mandátumát. (Éljenzés.) Jelenti, hogy Berzeviczy Albert 6 heti szabadságot kér. A Ház megadja. Elnök : Jelenti, hogy Senyei Miklós báró napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit ő megadott. Napirend előtt. Selmyey Miklós báró: Az ország színe előtt nyáron akarja előadni azokat az okokat, melyek arra késztették, hogy a függetlenségi pártból kilépjen, anélkül, hogy függetlenségi érzelmeit feláldozza. Az obstrukcióban részt nem vett, mert tudja, hogy az évtizedes obstrukció elkoptatja az egyetlen fegyvert, a házszabályokat, aminek logikus következménye nem is lehetett más, mint az elnöki erőszak. Az indulat és szenvedély alkalmas eszköz lehet a harctéren, de nem alkalmas a Házban. (Taps.) Az a kérése, hogy a Ház ne tárgyalja most a választójogi javaslatokat, hanem keressen módot arra, hogy orvosoltassék a helyzet. Kétségtelen az, hogy a jogrend megsértetett, ennélfogva a helyzet sürgősen orvoslásra vár. Ha ezt nem lehet megcsinálni, akkor oszlassa fel a kormány ezt az országgyűlést. Jelentések: Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság jelentését terjeszti be az adóreform elhalasztásáról. Elnök: Jelenti, hogy a beteg földművelési minisztert Kazy József báró államtitkár helyettesíti. A szakfelvilágosításokat Bartóky József és Tőry Gusztáv államtitkárok fogják megadni. Harmadszori olvasásban fogadja el ezután a Ház a fiatalkorú bűnösökről szóló javaslatot. A jegyzőválasztást ejtette meg ezután a Ház. Név szerinti szavazás útján beadatott 125 szavazat, mely valamennyi Almásy Lászlóra esett, akit az elnök a Ház megválasztott jegyzőjévé jelentett ki. Napirend. Következett az osztatlan közlegelőkről szóló javaslat tárgyalása. Pirkner János előadó ismerteti hosszasan a javaslatot és elfogadásra ajánlja. Ezután szünet következett. Szünet után Pap Csicsó István : Hangoztatja, hogy a javaslatot nem alkalmas időben tárgyalja a Ház. Előbb meg kellett volna hallgatni a kisgazdákat, mert rájuk nézve a közlegelők kérdése existencionálisan fontos kérdés. Szóváteszi az úrbéri ügyeket, melyek sürgős lebonyolítását kéri. Balogh Jenő igazságügyminiszter: Kijelenti, hogy a javaslatnak a kisajátításra vonatkozó szakaszait elejti. Szabó István (nagyatádi): Megnyugvással veszi tudomásul a miniszter szavait, de nem érdemel szemrehányást, hogy evvel a kérdéssel izgatott. Engedélyt kér a Háztól arra, hogy kitérjen az aktuális politikára. Azon eljárás, melylyel az ellenzéket a kormánypárt kezelte... Egy hang : Megérdemelték ! Szabó István . De felesleges volt őket úgy kezelni, mint a kóbor cigányokat, vagy tolvajokat és rendőrökkel kivezettetni a Házból. Azért jött be ide, mert a kerülete és a kisbirtokosok szövetsége küldötte. Nem akarta vállalni a dolgot és inkább le akart mondani a mandátumáról, de azt válaszolták megbízói, hogy most már nincs idő új képviselő választására, de a javaslatot így keresztül engedni nem szabad. Áttér ezután a legelőkérdésre. A kisgazdák bajait sorolja fel és a javaslat több intézke-déseit kifogásolja.