Pécsi Napló, 1913. június (22. évfolyam, 123-146. szám)

1913-06-08 / 128. szám

, jó, hogy egy szavazatot se kaptam, mert ha csak egy is rám szavazott volna, azon kellene a fejemet törni, hogy ki az a becsületes ember, aki szavát tartva rám szavazott, így leg­alább tisztában vagyok mind a harminc­­kettővel.“ Befejezésül még egy mecénásról kell megemlékeznem, mert egyik adománya, a városplébánia nagyobb kertje szóba jött. Fonyó Sándor skutáris vár. püspök, pécsi nagyprépostnak pompás nagy funduson eme­letes háza volt a szigeti külvárosban (ma „stokkház.“) Cikkem végére lerajzoltam az egész telket. Fonyó ezen ingatlanról először Nagy Pál nádori protonotárius előtt tett örökvallomásban rendelkezett, amely ren­delkezést az 1764. jan. 12-én kelt végintéz­kedésében is föntartotta. Eszerint az emele­tes házat a telek nagy részével a káptalan kapta volna meg, a többit a szeminárium és a városplébánia. Utólag 1767. febr. 8-án ko­­dicillust irt a nagyprépost s ebben a kápta­lannak szánt részt a városnak adta, perle­kedések elkerülése végett pedig felségfolya­­modványban a kodicillusnak királyi meg­erősítését kérte. A kodicillusban és az ural­kodóhoz fölterjesztett kérvényben elpana­szolja Fonyó, hogy kanonoktársainak iránta való jóindulatában csalódott, miután pedig papi működését túlnyomóan Pécsett fejtette ki és mint húsz évig (1734 — 1754) pécsi plé­bános, továbbá mint püspöki helynök a város lelki kormányzását intézte s a hosszú idő­n keresztül a polgárságot tisztelni és megsze­retni tanulta, azért hálája jeléül a városnak testálja emeletes házát misealapítványként úgy, hogy a város a káptalannak az örök­hagyó szándékára a székesegyházban éven­­kint mondandó misékért bizonyos meghatá­rozott évi összeget fizet. Fonyó végakarata értelmében az alábbi ábrán a) és 5)-vel jelölt ház és udvartér a városé lett, a c) d) e) és /) jelzésűeket a sze­minárium, g) h) és i) alattit a városplébánia örökölte. A h) és i) alattit a városplébános önként átengedte­ a frah.ciskánusoknál föl­állított új plébániának, ettől pedig püspöki jóváhagyással a város szerezte meg a négy­ezer frt becsértéknek megfelelő évi 240 frt (hatos kamat) évjáradékért. A h) jelzésű ud­vartér kiterjedése 1496 négyszögöl, az i-vel jelölt kert 2158 n.-öl, a kettő együtt 3654 kvádrát öl. Ma már a város (­­) alatti kisebb plébániakertet is, miként előbb a h) és i) alat­tit bekebelezte az a) és b) jelzésű kaszárnya­­fundusba, de mmikor pár év előtt a szeminá­rium a c) d) e) /) alatti parcellákat valóban méltányos áron hírlapi úton is megvételre kínálta, a város nem reflektált rá, holott mód­jában lett volna a régi Fonyó-telket újból egyesíteni és ekkorra kaszárnyafundással nyugodtan nézhetett volna a katonai lét­számemelés elé, főleg mikor a tágas gyakorló­tér is a szigeti külvárosban van, csak a lázban, fekvő beteg asszony, aki talán néhány óra múlva néma halott lesz. Csak a szivacsot kéne hirtelen felragad­­niok s a fekete szekrény oldaláról egy pilla­nat alatt eltűnne a két év előtt oda jegyzett megfakult irás. A pénzt nem kéne kifizetniök, mentve lennének s a kis boltocskával bol­dogulnának tovább. Igen, de a becsület, a becsület! Ilyen lelki küzdelemben mehetett át a bukás szélén álló nagybátyjuk, akit ők el­ítéltek cselekedetéért. Most már megértették, hogy a tönkremenéstől való félelem miként ragadhatta el bátyjukat az igaztalanságra velük szemben. És a két leány alkudozni kezdett lelki­ismeretével. Azt vitatták, hogy az ő eljárásuk, ha esetleg titkon letörölnék adósságuk egyet­len felét, mégse volna olyan vétkes cseleke­det, mint a bátyjuké. Mert az két védtelen árva leányt csalt meg eljárásával, de ők ezzel a jelentéktelen összeggel nem rövidítenek meg senkit, mert hiszen az özvegy asszony vagyo­nát közönyös nem szeretett rokonok prédál­­ják el majd. Az utolsó napokban meghagyta nekik a beteg, hogy midőn végét közeledni látják, táviratozzanak rokonainak. Nem szükséges a­ Fonyó kanonok háza; b. ennek fundusa; c. szemináriumi tiszttartó lakása; d. ennek kertje; e. szemináriumi számtartó lakása a magtárral; h. en­nek kertje ; g. városplébánia kisebb kertje ; h. Fonyó­­major, másként: városplébánia nagyobb kertjének háza és udvara; i. ehez tartozó városplébániai nagyobb kert. Makára utca Kaszárnya­ utca. „Pécsi Napló 54 HÍRROVATUNK. Jön a nyár. — A Lukács-kormány lemondása a hivatalos lapban. A hivatalos lap mai száma közli: 6 csá­szári­­és apostoli királyi Felsége 1913. évi junius. 5-én kelt legfelső elhatározásával a magyar összes minisztériumnak hivatali lemondását kegyelemben elfogadni és egyúttal meghagyni méltóztatott, hogy az egyes miniszterek hivatalos működésüket további legfelső elhatározásig folytassák. Kitüntetések. A király Gyuracskay Alajos, galdntai ".közjegyzőnek,­.a közjegyzői pályán szer­zett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet, Bergmann László segédhivatali főigazgatónak a kormánytanácsosi címet és jelleget díjmentesen, Srámek Károly számtisztnek az arany érdemke­resztet, végül Sperker Pál és Fischer Ferenc hiva­talszolgáknak az ezüst érdemkeresztet adomá­nyozta. — A pécsi Máv. építkezések. Ma déli 12 órakor bontották ki Budapesten a Máv. épí­tési és pályafentartási osztályánál a pécsi Máv. középiskolai internátusra beérkezett ajánlatokat, melyek rendkívül nagy szám­ban érkeztek be. Örvendetes, hogy­ a millió koronás építkezésre pécsi építési vállakozók is pályáztak. A pécsi nagyarányú Máv, inter­­nátus fölépítése minden vállalkozónak ambí­cióját képezheti, mivel gyönyörű terhek meg­valósításáról, van szó. Mivel az építkezési munkálatokat sürgősen meg kell kezdeni, hogy 1914. szeptemberre az internátus be­népesíthető legyen, a döntést 10—14 napon belül meghozza az igazgatóság. Az interná­tus kupolája egyik látványossága lesz a vá­rosnak és dominálni fogja a beépítendő Irányi Dániel teret. Az ideiglenes üzletvezetői helyiséget, melynek céljaira az egyik városi máv­ bérházat használják föl, most már ha­marosan berendezik az ü. v. céljaira. Most készül a páncélos szoba, melyben az üzletveze­tőség területéről befolyó pénzek találnak­ el­helyezést és hozzákezdenek a telefon és táv­írda berendezéshez, mivel az ü. v. önállóan érintkezik összes állomásaival. Még ezen hó­napban megtartják Budapesten az árlejtést az üzletvezetőségi épületre, és amíg azt be nem fejezik, a mostani forgalmi főnökségi helyi­ségeket is fölhasználják és megmarad az osz­tálymérnökség is jelenlegi bérelt helyiségei­ben. Az építkezést július elején fogják meg­kezdeni. — Az Első Magyar Általános pécsi építkezése. Legutóbbi házárítási kimutatásunkban megerő­sítését találták olvasóink azon régebbi értesülé­sünknek, hogy a Jókai téri nagy Simon-féle ház­komplexumot a tulajdonos családtól 140,000 koro­náért vette meg az Első Magyar Általános Bizto­sító Társulat, mely így a pécsi háztulajdonosok sorába lépett. Egyelőre azonban a háztömb leben- Jön a nyár... Jön a nyár, amikor mindenki pihenni megy hosszabb, rövidebb időre... S nekem ez fáj. Mert én nem akarok pihenni. Én nem tud­nék pihenni. Én nem tudom a lelkemre venni, hogy csak egy napig is ne dolgozzam. Nekem a munka a véremben van. És nem tudom­ megérteni, hogyan születhetnek­ emberek.., akiknek szabadság, sőt pihenés kell. Amikor én elveszettnek hiszek min­den napot, amelyen nem kerestem pénzt, csengő koronákat. Nem tudom megérteni, hogy lehetnek emberek heteken, sőt a tehetősebbek : hónapokon át munka nélkül, dologtalanul, merő szórakozás­ból, időtöltésből ! Rettenetes. A főnökeim egész nap szekíróznak, kapacitálnak, hogy miért nem megyek már magamat egy kicsit kipihenni, ami­kor olyan nagy szükségem volna rá. Uram Isten: 3 hétre küldenének. Sőt ha szűrül a kapca, 4 hetet is szívesen megadnának, csak mennék. Nemcsak az összes költségeimet fedeznék, — azon idő alatt természetesen teljes fizetésemet is élvezném, — de még féláru jegyről is gondoskodnának a famí­liám részére. Ez engem módfelett meghat. De nem tudnám­ a' lelkemre venni, hogy addig, míg én pihenek, más ember a nyelvét öltse ki miattam. Tehát ez fáj nekem, hogy még életben találják, elég ha megérkez­nek a temetésre. Az özvegy ereje e végkivánság után roha­mosan fogyott, úgyhogy Mari az esti órákban elküldte a távirtot. Éjfél felé az öreg­asszony csendesen elszenderedett az örök álomra, a két leány pedig a néma halott mellett fárad­tan roskadt le. A szomorú szobában gyorsan teltek az órák és a korony derengő sugara már bevetődött az ablakon, egyenesen a szekrény oldalán levő fehér krétasort vilá­gítva meg. A leányok rémülten pattantak fel. Kocsi­­robogást hallottak a ház előtt s rögtön utána megszólalt a kapu csengetyűje. Megérkeztek a rokonok. Mari kábult fejjel indult kifelé, hogy ajtót nyisson az ér­­kezteknek. A küszöbről még egy tekintetet vetett a fekete szekrényre, azután megtörtén kisietett. Róza a szoba közepén állt s mozdulat­lanul nézett utána. A mint azonban a köze­ledő idegen léptek neszét meghallotta, mint­egy önkénytelenül villámgyorsan felragadta a szivacsot s a fekete szekrény oldaláról le­törölte az egyetlen fehér sort. 1913. Tu­dus : Mit nekem Venezia, Monte Carlo, Riviéra, Firenze, Lussin Piccolo, Róma; mit nekem Os­­tande, Nauheim, Ay­ßen, Karlsbad, Lindewiese, Pöstyén, Herkulesfürdő, Cairo, Alexandria... Az ördög menne olyan messze. A Balatonig is kár, a drága időért. Egy vasárnapot... Nnal... azt az egy napot legfölebb rá lehetne szánni, ha épen nem jönne közbe valami. Egy éjjel oda, egy éjjel vissza. Ebbe még nem hal bele az ember. De mit csináljon az ember az alatt az egy nap alatt is ! Hiszen borsódzik a hátam, ha már közeledik a vasárnap. Avagy képzelhető-e egy borzasztóbb félnap, mint egy vasárnap délután. Azzal a nyo­morult délutánnal sem tud az ember mit csinálni. Az embert majd megeszi az unalom. Ebéd után egy kicsit le lehet ugyan pihenni a lábak teljes kinyújtóztatásával a divánra. Ez még ér valamit. De azután beviszi a szegény hivatalnok ember magát egy bűzös kávéházba, a szájába dug egy­­ nehezen szelelő vergánia szivart és rágja és szíjja. És rágja és szítja az ember a szalmát, meg a szalma bűzét estig. S amikor csupa muszájból valamivel tizenkettő előtt az ágyba kerül az ember, szidko­­zódik, hogy csak ünnepnap ne volna a világon ! Már most, ebből következtetek: tessék el­képzelni egy embert, akinek az úgynevezett pihe­nési ideje csupa ilyen vasárnap délutánokból válna össze róva egy hónapig , én megbénulnék teljesen bele. Mert ilyen lenne pont az én pihené­sem, ha elmennék. Hát nem megyek. Üzletember vagyok, hiába. Inkább —­ ha­­ már meg kell göbbedni, — hősiesen munkában­­ roskadok össze, mint a pihenés miatt, munkát­,­­­lanul. Tőlem jöhet a nyár... (Dédó.)

Next