Pécsi Napló, 1914. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1914. január 1. „Pécsi Napló“ mely negyedszázados vergődés után még mindig nem valósulhatott meg, minek fő oka a minden alkalommal megválasztott végrehajtó bizottság tehetetlenségében keresendő, mert az ügy érdekében dolgozni nem igen tudtak és nem akartak, hanem ölbe tett kezekkel várták a hegynek Mohamedhez való indulását. Köztudomásu dolog, hogy Villányban a lelkesedés tüze csak rövid időn át pislog, s hogy itt annyi év után ma még mindig járási székhely elnyeréséről álmodoznak az egyedül a „Pécsi Napló“ volt, s a jelenlegi tudósítójának műve, kik az ügyet állandóan napirenden tartják és a nagyon is halaványon pislogó mécses lángját valahogy a „Pécsi Napló“-ban élesztgetik. Kenedy Géza dr. országos képviselőtől, a közelmúltban Villányban való időzésekor tudtuk meg, hogy a villányiaknak egy járási székhely elnyerése iránti óhaja igen szépen halad a megvalósulás felé, a „Délbaranya“ című lapból pedig olvashattuk, hogy a választókerületek beosztásánál Villány kellő figyelemben részesült. Most ama kérdés merül föl, alkalmas-e Villány, hogy járási székhellyé tétessék ? Vasúti összeköttetése kifogástalan, postaforgalmát a kincstári posta lebonyolítja, távíró- és telefonállomása élénk. A hitelt a most alakult központi takarékpénztárral, három pénzintézet, kielégíti. Van pénzügyőrsége és csendőrsége, óvodája, elemi népiskolái, gazdasági és ipariskolája kifogás alá nem eshetnek. Az utcák járdákkal bírnak. Az országos és hetivásárai, valamint kereskedései elég forgalmasak. Az intelligencia elég szépen van képviselve. Az úri kaszinó akár egy kisebb városnak is díszére válnék, hol a tagok bőven találnak szórakozást. Az iparosok olvasóköre is szépen fejlődik. A mulatni vágyók a „betyár kaszinó “-ban zavartalanul áldozhatnak Babhus istennek. Az iparügyeket az ipartestület példásan intézi. Temetkezési egylete virul és annak vezetése jó kezekre van bízva. A körorvoson kívül még két orvos ápolja a közegészségügyet, a gyógyszertár jó kezekben van és a közel jövőben Villány körállatorvosi székhely lesz. A múlt évben épült pezsgőgyár fényes jövőnek néz elébe. Az iparosok száma meghaladja a százat. Szállodái modern berendezésűek. A közigazgatást egy körjegyző, egy segédjegyző és egy írnok szolgálja. A kihasítandó villányi járásba sorozandó 20 —25 község legtávolabbra alig 10 — 15 km.-nyire esne a székhelytől, mellyel minden község jó utakkal van összekötve, s ami a fő, Villány jómódnak örvend, mely ha akar, képes minden megerőltetés nélkül a szükséges áldozatokat meghozni. Villánynak ugyan középiskolája nincsen, de Péccsel való kényelmes vasúti összeköttetése lehetővé teszi, hogy vonaton utazva a tanulni vágyó fiúk és leányok ott a középiskolákat látogathassák. Tagadhatatlan, hogy mindezen előnyök érdemessé teszik Villányt járási székhely elnyerésénél. Ezen törekvő község megérdemelné a hatóságok legmesszebb menő támogatását, mert bűn volna ezen minden tekintetben áldozatkész és törekvő községet ismét igénytelen faluvá ledegredálni. Midőn ezekkel szemben Villány teherlapját bemutatom, távolról sem a rosszindulat vezérel, hanem ringatom magamat abban a reményben, talán mégis sikerül Villány intéző köreit a tétlenségből és nemtörődömségből felrázni és üdvös cselekvésre serkenteni. Ha már bízunk a járási székhely szerencsés elnyerésében, mire nézve képviselőnk is biztatott, akkor ennek méltó befogadására elő kell készülnünk és Villányt akként kell átalakítani, hogy az érkező tisztviselők községünk falai között kedves, barátságos otthont találjanak. Közeleg a bíróválasztás, mely alkalommal tekintsenek el pártoskodástól, válaszszanak ez állásra egy intellgens, egyenes után haladni képes, energikus egyént, ki elég garanciát nyújt arra, hogy ezen községet városkává fejleszti, ki elég erős a törvénynek és szabályrendeletnek érvényt szerezni, legyen az a közegészség—, közrendészet— és köztisztaságnak őre. Megalkuvást nem ismerő bíró bizonyára gondoskodni fog a kövezet, utcák és terek tisztántartásáról, ne legyen a „Pécsi Napló“ villányi tudósítójának állandóan oka az elüljáróság figyelmét örökösen a rendellensségére felhívni, hanem adjanak alkalmat, hogy állandóan, örömittasan hazabeszélhessen. Itt mindjárt szóvá kell tennem Villány kivilágítását. Ha már járási székhely elnyeréséért küzdünk és azt elnyerni legfőbb óhajunk, akkor legelsősorban gondoskodjunk a község éjjeli kivilágításáról, mellyel ezen községei falusi jellegéből kiemeljük és adjunk neki ezáltal kisvárosi külsőt. Ne szerezzenek úgy a helybeliek és vidékiek az éj sötétjében árokba bukva, lábkificamodásokat és csonttöréseket, ne legyenek azok kénytelenek a sötétség következtében a keskeny járdáról letérve, térdig érő sárban gázolni. Hogy Üszögről lehessen a villanyáramot kivezetni, arról nekünk még nem szabad gondolni, mert az egyelőre még igen drága mulatság volna, melynél fogva az keresztülvihetetlennek látszik. Egyelőre nem maradna vissza más, mint lámpaegyesületet létesíteni, mire elsősorban az úri kaszinó lenne hivatva, mert annak élén oly elnök és igazgató áll, kik közkedveltségnek örvendenek, kik az egész község osztatlan bizalmát élvezik és a kikről tudjuk, hogy a rábízott ügyek keresztülvitelében fáradságot nem ismernek és Villány község érdekeit örömmel előmozdítani törekednek. Miként lehetne Villánynak lámpákkal való kivilágítását keresztülvinni ? A legveszedelmiebb hely a vasúti állomástól a községbe a pezsgőgyárig vezető út. Azt hiszem, hogyha az alakuló lámpaegyesület a „Mohács-pécsi vasút “igazgatóságához azon teljesen indokolt kérelemmel járulna, hogy az állomástól a Bartonicsek-fére gőzmalomig tartson fenn 5—6 lámpát, az minden habozás nélkül teljesítené Villány község eme jogos kérelmét, hisz a vasútnak érdeke,, hogy az utazók minden baj nélkül megközelíthessék a felszálló állomást. A Bartonicsek-féle gőzmalomnak amúgy is van villanytelepe, s a tulajdonosnak igen csekély költséget okozna, hogyha a villamos körték számát csak kettővel is szaporítaná és pedig sóraktárának sarkán alkalmazandó villanykörtével bevilágítja a patakon át vezető hidat és az utat a Frigyes főhercegi uradalom cselédlakásáig. Nevezett uradalomnak sem okozna fejfájást, hogyha a cselédség lakása előtt elvezető keskeny utat 2—3 lámpával minden éjjel bevilágítja. Külön kell bírálat tárgyává tennem Schaumburg-Lippe herceg pezsgőgyára előtti utat. Ugyanis a pezsgőgyárba nyíló kapu előtt községi engedéllyel-e vagy anélkül, a rendes gyalogjáró folytonosságát két helyen is megszakították és alkalmaztak lépcsőket, melyek a községbe vezető egyedüli útnak éjjel való használatát lehetetlenné tették. Villány község polgársága elvárja nevezett gyár vezetőségétől, hogy elkövetett hibáját jóvá tegye, mert mindennemű balesetért felelősségre vonható ; de ha a lépcsők alkalmazását Villány község elöljárósága engedhezte, akkor követelje a közbiztonság kedvéért, hogy a gyár vezetősége haladaalanul gondoskodjék a veszélyes helyek éjjeli kivilágításáról, mert egy község elüljárósága az adófizető polgárok rovására nem nyújthat egy vállalatnak semmiféle előnyt vagy kedvezményt. Óriási haladást jelent, hogyha sikerül ezen most jelzett útvonalat, kivilágítani. Ámde a község belterületét sem hagyhatjuk sötétségben. Villány kereskedői és pénzintézetei vegyenek példát László Mór kollegájukmire a kancellár megjegyezte, hogy a boszniai püspök, aki karrierjét a pécsi megyében érte el, csakugyan hálátlan ezen megye iránt. Audienciánk különben a következőképen folyt le: Miután reggeli félkilenc órától déli fél egyig a legnagyobb türelemmel várakoztunk az előszobában, az összes férfiak közül a legutolsókként bocsájtattunk a felség elé, pedig nők is sokan voltak. A királynő első kérdése az volt, hogy a drávántúli rész elszakítása tárgyában tartott bizottsági ülésen részt vettünk-e ? Erre azt válaszoltam, hogy meghiva voltunk és habár meg nem jelentünk, a bizottság megállapodását a hercegprímástól már megtudtuk. A királynő azt felelte : a pécsi püspöknek elég nagy megyéje van, a boszniainak (másként diakovárinak) nincsen, azért az utóbbit kell pártolni! Ezután a felség nem engedett többé szólni, hanem szigorúan reám meresztve tekintetét keményen pattogott, mondván : Ezentúl Pécs várossal és az oda megbízásom folytán leküldött királyi biztosokkal jobb egyetértést ajánlok önnek és legyen rajta, hogy elvesztett királyi kegyemet újból megszerezze ! Ezen menykecsapásra (tél fulmen hoc) lelkemben megzavarodva, szavakat kerestem, melyekkel eljárásomat mentsem és a királynő fölhevült lelkületét lecsillapítsam, de még mielőtt csak egyet is szólhattam volna, társam mélyen megújdlva a felség kezét csókra kérte, mit a felség azonnal teljesített s az egyszerre kinyújtott két kezet ketten egyszerre csókoltuk meg és ezzel távoznom kellett anélkül, hogy igazolásomra bármit is fölhozhattam volna. Mai napig se tudom magamnak megmagyarázni, hogy attól fogva az én társam mekkora figyelemmel volt mindig irányomban és szinte csodálatos alázatossággal. De most már úgy látom, hogy mindaz csupa képmutatás volt. Az én kegyvesztettségem jó társamnak örömöt szerzett, mit az is bizonyít, hogy rögtön elterjedt annak híte, pedig csak ő egyedül tudhatott róla. Amerre megfordultam, minden ismerősöm tudott már felőle, sőt , többet is tudtak a Valónál. Kedves társam vigyázott minden lépésemre, mindenütt a nyomomban volt, hogy kegyvesztettségem miatt való önkénytelen panaszkodásomban újból és újból gyönyörködjék. Eddig az elkeseredett hangú emléksorok. Nunkovics nagyprépost csakhamar kegyelmi kérvénnyel fordult a reá neheztelő Mária Teréziához. A kérvény igy hangzik: Sokkal nagyobb, sokkal kinzóbb a fájdalom és bánat, melyet felséged minapi szavai bennem fölkeltettek, semhogy megmondani avagy keblemben soká pirdni képes lennék. Mert jóllehet an ivak voltak azok, melyek engem egy visszaszerzésére utasitottak, tett volna-e engem, felséged hű adám él súlyosabb csapás vagy fgoraság, ki összes igyekezetemmel azon voltam, hogy magamat fivére és jóindulatára érdemessé tanári székemből éveken keresztül hirdettem : az alattvalók engedelmességgel s hűséggel tartoznak uralkodójuknak. Tudom, hogy szerencsétlenségemnek oka az az ellenállás, mit a káptalan, melynek legfelső kir. kegyelemből nagyprépostja vagyok, Pécs város fölszabadítása ellen kifejtett. Pedig, felség, ebben ártatlan vagyok, mivel ez ügyben az elhalt pécsi püspök a káptalannal megállapodásra jutott és püspöki széküresedéskor a káptalan ezen megállapodáson változtatni nem jogosult. Ez nem az én külön fölfogásom, hanem az egész káptalan közös meggyőződése. Amikor tehát felségedhez azt az alázatos fölterjesztést tettük, hogy a Pécsre küldött kir. biztosokkal a város fölszabadítása és a földesúri jog váltáságdíjának meghatározása végett tárgyalásba nem bocsátkozhatunk, ez nem volt makacsságunk, hanem azon félelmünk kifolyása, hogy egyházi eskünk megszegésével Istent megbántjuk. Nem találtunk módot arra, hogy felséged akaratát, bármennyire igyekeztünk is erre, teljesíthessük anélkül, hogy Isten akaratába ne ütközzünk és az egyházi javadalom megőrzésére tett eskünket meg ne sértsük. Ha mégis hibáztunk, ezt ne dacosságnak, csupán lelkiismeretességünknek kegyeskedjék betudni, miért is felséged előtt leborulva esedezem, hogy nekem kegyesen megbocsájtani és engem előbbeni kir. kegyébe visszafogadni méltóztassék, a mely kegy nélkül élni se kívánok. ”