Pécsi Napló, 1914. március (23. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
XXIIl. évfolyam Vasárnap 1914 március 11 47 (7780) Szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Fél évre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér . A járási önkormányzat. Pécs, február 28. —g. Nyugtalanitólag hat a vármegyei tisztviselőkre s magára a törvényhatósági élet iránt érdeklődő nagyközönségre is, hogy alig szivárog ki valami a vármegyei közigazgatás államosításának reformtervezetéből, hogy a javaslatokat kilenc nehéz lakat alatt őrzik és abból semmit nyilvánosságra nem bocsátanak s igy még csak tájékozást is alig szerezhet az ország érdekelt és érdeklődő közönsége a reformról. Nyugtalanitólag hat az a körülmény is, hogy még mindig nincs meg a javaslat benyújtásának dátuma. Az idő múlik s a korszakot alkotó reformjavaslat még mindig nem került a törvényhozás elé s amint a Ház munkaprogrammjából megállapítható, ez év első felében nem is kerül rá a sor. A tisztújítás elmaradt, a választott tisztviselők mandátumait egy évre meghosszabbították. Ezzel a fáradsággal kimondhatták volna azt is, hogy a választott tisztviselők mandátumát meghoszszabbítják az államosítás bekövetkezéséig s az időközben megüresedő állásokat pedig kinevezés útján töltik be, mert hiszen holt bizonyosra vehető, hogy az államosításnak rövid időn belül okvetlenül be kell következnie s az ország boldogságára nézve nagyon mindegy, hogy a tisztviselő, mint választott, vagy mint kinevezett végzi a hivatali teendőit, csak jól és becsületesen végezze. Amint Horváth József dr., a város megyei tisztviselők országos egyesületének igazgatója írja, a késedelemnek az lehet az oka, hogy a járási önkormányzat körül merültek föl némi aggályok. A járási önkormányzatnak nálunk igen sok elvi ellenzője akad. Számos alispán félti a járási gyűlésektől a vármegyei közgyűlések jövőjét. A községi tisztviselők közt pedig sokan vannak, akik a járási önkormányzatban a községi autonómia veszedelmét látják. Ezek az aggodalmak azonban alaptalanok. Ha a járási önkormányzatot nálunk helyesen, vagy mondjuk ki nyíltan: porosz mintára alkotják meg; egyáltalán nem kell tartani attól, hogy a járási gyűlések a vármegyei közgyűlések jelentőségét leszállíthatnák. Csak a hatásköröket kell helyesen szétválasztani és a megyebizottságot modern alapon, de mindenesetre a történelmi múltra való tekintettel helyesen kell rekonstruálni s el fog oszlani minden olyan aggodalom, amely a járási gyűlésektől a vármegyei közgyűlések jelentőségét, vagy tekintélyét félti. Poroszországban a közigazgatás súlypontja valósággal a járásban van. Emellett azonban a provinciának is meg van a maga létjogosultsága és a munka- és hatáskör oly ügyesen van megosztva, hogy a járás és provincia működése harmonikusan egészítik ki egymást. Nálunk eddig járási önkormányzat nem volt és az önkormányzati igazgatás összes szálai a vármegyei gyűléseken folytak össze, ahol azután sokszor olyanok döntöttek egy-egy járási, vagy községi ügyben, akik azt voltaképpen nem is ismerték és amelyhez voltaképpen semmi közük se volt. Ezt a visszásságot egyedül a járási önkormányzat lenne képes megszüntetni, természetes azonban, hogy a járási gyűléseken kizárólag a járás területét érintő kérdéseket lenne szabad tárgyalni, vagy határozathozatal tárgyává tenni; kikapcsolandó lenne ellenben a járási bizottságok hatásköréből minden olyan ügy, vagy ténykedés, amely a járás határait meghaladó jelentőséggel bír. Ilyen módon a járás önkormányzati jogköre semmiféle vonatkozásban nem érinthetné a törvényhatósági bizottság hatáskörét, annak jogait nem szűkítené és jelentőségét nem szállítaná alá. A törvényhatósági bizottság maradna továbbra is a vármegye összlakosságának önkormányzati szerve ; intézkednék minden olyan ügyben, mely a vármegyéket alkotó összes járások és községek lakosságát egyformán érdekli és lehetne vagyonfelügyeleti és egyéb tekintetből a törvényhatóság területén fekvő járások és községek fölebbviteli hatósága. Hogy tulajdonképpen mi lenne, vagy mi lehetne a járási önkormányzat lényege ? Erre is könnyű a feleletet megadni. A járási önkormányzat lehetne : közvetlen vagyonfelügyeleti, vagy fölebbviteli hatóság a területén fekvő községek ügyeiben ; szövetségi szerve a járás területén fekvő községeknek olyan intézmények létesítésére, il A nagymama meséiből. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Nagyon szépen tudott a nagymama mesélni. Mint kis gyermekeket meséi azért érdekeltek olyan nagyon, mert azok mindig a tényleg megtörtént dolgokat egy kedves öreg úri nő rózsás hangulatában tudták a fogékony gyermekszív érzelemvilágának átadni. — Csibék ! — egy jó nap — egy szép mese — ez volt a jelszava hozzánk unokáihoz. Voltak leáz a nagymama régi almáriumában mindig olyan kedves apró holmik is, mint amelyekkel a nagymamák unokáiknak nem annyira a szellemi, mint inkább a gasztronomikus érzelmeikre hatnak, de ezeket mi unokák csak úgy vettük a meséihez képest, mikép a jó ételhez szokás valami mellékest adni. Mint első éves katonai növendék a nagy vakációra hazaérkezvén , szüleimnek a beszámolandókról beszámolván, siettem át a nagymamához. Nagy volt az öröm. A nagymama föltette okuláriumát és végignézvén rajtam, ily szavakkal köszöntött: Azt látom, hogy nem valami jó koszton tartanak ott a katonáék konyháján, de ettől eltekintve veszem észre, hogy neked a gallérodon csak egy sárga stráfod van, pedig tudtommal a generálisok gallérja egészen sárga. Belőled se lesz generális, de hát azért ülj le és most te fogsz nekem mesélni valamit Burkus országról. Hát én bizony nem sokat tudtam mesélni a nagymamának Burkus országról, csak olyas valamit rebegtem, hogy a jövendőt illetőleg abban a generális hargi irányában a nagymamának valószinüleg igaza lesz. Alig vártuk, hogy beesteledjen. Ott ültünk unokák a nagymama körül és ő mesélte az ő kedves behízelgő hangján : Rákóczy fejedelemnek Vak Bottyán volt a legvitézebb generálisa. Azért nevezték Vak Bottyánnak, mert egy ütközetben az egyik szemét kilőtték és azóta a kilőtt jobb szeme fölött mindig fekete selyem kötést viselt. Ide hallgatsz te bagolyszemü ?, szólt hozzám a nagymama. Hallgatok a nagymama. Hát,tanultatok már valamit a nagyságos Rákóczy fejedelem hadjáratáról ? kérdezte ő. Azt nem tanítják nagymama a katonai intézetekben. Na látod, szólt a nagymama, épen azért volt Vak Bottyán a legvitézebb generális Rákóczy hadvezérei között. Tehát midőn a nagyságos fejedelem kibontotta zászlóját a magyar szabadságért, Vak Bottyán generálist küldte el a Dunántúlra a nemzeti ellenállást szervezni. Az én nagyatyám, gyulai Gaál Kristóf, mesélte tovább a nagymama, aki akkor délceg férfi volt, a szomszéd birtokossal bocsári Svasics Gáborral az elsők között voltak, akik mint hadnagyok csatlakoztak vitézlő Vak Bottyán seregéhez. Mindjárt Tolnánál Vak Bottyánnak a Dunán való átkelésénél erős ütközetbe keveredtek a kurucok a császáriakkal. Ivatics hadnagy uram ifjú vitézségétől elragadtatva, belekeveredett egy század vasas német közé, akik a fiatal kurucot addig vágták, szabdalták, míg mint élettelen holttest a lovak alá került. Vak Bottyán az ellenséget visszaűzvén, ütközet után a sebesültek és halottak eltakarítását rendelte el. Svasics hadnagyban a katonák még életet sejtvén, bevitték egy közeli lakba. Az ellenség üldözése után Gaál Kristóf is visszatérvén, megsebesült bajtársát kereste. A közeli lakba utasították. Ott feküdt Svastics hadnagy uram egy pór ágyon eszméletlenül, tetőtől talpig véresen. Egy irgalmas nővér borogatta fájós sebeit. Bucsuzni jöttem — szólt jó vita Gaal uram. Ha az egek Ura, aki életet ad és életet elvesz, szólt az irgalmas nővér, nem segít rajta, akkor a hadnagy uram leszámolt ez életre. Gaál uram fájdalmát egy könnyet igye- Lapuaik mai száma 20 oldalra terjed