Pécsi Napló, 1916. december (25. évfolyam, 269-293. szám)

1916-12-07 / 274. szám

1916 december 7. „Pécsi Napló“ — Francia színész és pécsi leány házasság­­kötése Svájcban. Érdekes megkeresés érke­zett ma a pécsi városházára. A svájci Eaux- Vive község anyakönyvi hivatala megkeresi a város hatóságát, hogy egy házasságot a szokásos módon előzetesen hirdessen ki Pé­csett. Tellier Ambroise Paul 29 éves párisi születésű színész köt házasságot a pécsi szü­letésű 23 éves Miller Teréz Erzsébet színész­nővel Szabóné Miller Anna­ leányával, a genfi kantonban lévő Eaux-Vive községben. A svájci anyakönyvi hivatal értesítést kér arról is, hogy a házasságnak van-e, vagy nincs-e formai akadálya. Az előzetes kihir­detést természetesen a szokásos módon köz­hírré teszik. — Kegyeletes bemutatása elhunyt kirá­lyunk temetésének. A pécsi mozgókép-szín­házban kedden délután a kegyeletnek szen­telt előadás volt, mely ezen intézet vezető­ségének ismert nemesebb törekvéseiről tett tanúságot. Mivel a tisztikar az országos gyász következtében egy ideig semmiféle zenés előadásra el nem mehet, és I. Ferenc József király temetésére Bécsbe mindössze 3—4 tiszt utazhatott csak s mégis minden katonát, tisztet érdekel, mint temették el volt legfőbb haduruknak földi maradványait, ezért fo­gadták szívesen az Apollo színház meghívó­ját, hogy csakis ezen képet tekintsék meg és egybe is gyűlt az egész pécsi helyőrség szolgálatmentes tisztikara a bemutatóra, míg a pécsi honvéd hadapródiskola növendékei tanáraik vezetése mellett az Urániában fél­órával később nézhették végig a temetési gyászmenetet, melynek mesés gyorsasággal való elkészítése a filmtechnika minden vára­kozást meghaladó nagy fejlődésének beszédes bizonyítéka. — A ,,Pécs-Baranyai Múzeum-Egyesü­­let’’ Értesítője. Most kaptuk meg múzeum­­egyesületünk Értesítőjének ez évi utolsó ket­tős füzetét,a­mely kiválóképpen értékes tar­talommal jelent meg. Szőnyi Ottó dr. pálya­­díjnyertes műve foglalja el a kettős füzet legnagyobb részét, mely a pécsi székesegyház leírását, ismertetését tartalmazza az 1882. évi átépítése előtti időből. Ez a leírás, mint maga a szerző előszavában mondja, nem lehetett történelmi vagy műtörténelmi mo­nográfia, hanem csak részletmunka, mely a tényállást igyekezett leszögezni most, a­mi­kor még a régi székesegyház külső és belső képe megrajzolható, a­mikor még elég közel vagyunk a múlthoz és közvetlen tapasztala­tokat érvényesíthetünk. Alapos, beható ta­nulmány után kiváló szakképzettséggel le­het csak ilyen értékes ismertetést adni a mi történeti nagy nevezetességgel bíró építé­szeti műkincsünkről, a pécsi székesegyház­ról. ígéri a szerző, hogy ez a leírás, csak be­mutatóul szolgál a székesegyház általa meg­írandó i­onográfiájából, mely majdan önálló kötetben tárja elénk a dóm műtörténeti hű leírását, a püspöki és káptalani levéltár ha­talmas tömegű adatait, a­melyeket Szőnyi Ottó dr. egész teljességükben fölkutatott és ismer. A nagyértékű leírás fejezetekre osztva ismerteti az 1882. év előtti állapotában a dóm külsejét, a déli homlokzatot, az apostol­­szobrokat,a nyugati homlokzatot, keleti részt, az északi homlokzatot, a tornyokat, haran­gokat, kaput, tetőt, a dóm belsejét, alap­rajzot, mennyezetet, a szentélyt, oltárokat, sekrestyét, a néphajók felszerelését, kriptát s kápolnákat. Az ismertetés az Értesítő­ben 52 oldalra terjed. Számos fénykép repro­dukció illusztrálja a szöveget. Szentkirályi István teológiai tanár levéltári kutatásai alapján ismét több történeti emléket közöl. Irt a siklósi szerbek kegyképe körüli 1756- beli zavargásokról, a jakabhegyi remeteház lakóiról 1767-ből, a római kispapok Pécsre való hazaérkezéséről 1763-ból. Szőnyi Ottó dr. nevével ismételten is találkozunk. A hágai békepalotába szánt Zsolnay-vázákról irt ismertetést. Végül az apróbb közlemények­kel záródik a füzet. — Lopás a pincéből. Szeifert Ferenc vil­lányi földműves ez év augusztus 31-ikén özv. Pfeffermann Jánosné pincéjéből három liter hagymát lopott. A pécsi kir. törvényszék ma a lopásért 3 napi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. — Karácsonyi és újévi szabadságok. A hadügyminiszter 22177. sz. rendeletében a karácsonyi és újévi szabadságokra vonat­kozólag az alábbiakat rendelte el : A mögöt­tes országrészben szolgálatot teljesítő havi­díjasok és legénységi állományú egyének számára a csapat és az önálló parancsnokok, amennyiben a szolgálati viszonyok megen­gedik, két csoportban engedélyezhetnek sza­badságot : december 24-től 26-ig, illetőleg december 31-től január 2-ig. A görögkatoli­kus és görögkeleti vallásúak számára ez a szabadság január 6—8-ig, illetőleg 18—20-ig engedélyezhető. A szabadság engedélyezé­sénél azok, kik a harctéren voltak, ott meg­sebesültek, vagy kitüntetést nyertek, vagy pedig a hadi fáradalmak következtében meg­betegedtek, végül azok, akik már régen nem voltak otthon, előnyben részesülnek. Olyan vidékre, ahol járványos betegség van, nem engedélyezhető szabadság. A szabadságra nem menő havidíjasoknak és legénységnek, amennyiben a­ szolgálat megengedi, december 24-én délutánra, valamint 25-én és 26-án egész napra szolgálatmentességet adnak. A szabadságot semmi körülmények között sem lehet meghosszabbítani. Az elkésve bevonu­­lókat a legszigorúbban büntetik. Az utóke­zelésben lévő hadisérült havidíjasok és le­génységi állományú egyének közül — a havi­díjasoknak a cs. és kir. katonai parancsnok­ságok, a legénységi állományuaknak a pót­­testparancsnokságok, lábbadozó osztag pa­rancsnokságok, valamint egyéb osztag és intézetparancsnokságok — legfeljebb 10 napra terjedő karácsonyi szabadságot december 24-től bezárólag január 2-áig engedélyeznek. A görögkatolikusoknak és a görögkeletiek­nek ezt a szabadságát január 6 — 15-ig ter­jedő időre engedélyezik. Megjegyzendő, hogy a hadi sérültek csak abban az esetben kap­hatnak szabadságot, ha ez a kezelés eredmé­nyére nincs befolyással. A legénységi állo­mányú hadi sérültek a szabadság tartamára minden más illeték hely­tt napi 2­0 átalányt kapnak, melyet egy összegben előre fizetnek ki nekik. Az útiköltséget ki-ki a sajátjából fedezi. — A két török diák Pécsett. A pécsi utcá­kon néhány hét óta két török fiút látni. Két piros fezes, fekete konstanztinápolyi ifjút, akik egymásba karolva, vidám arccal vőjjék a pécsi aszfaltot s láthatóan jól érzik magjukat uj környezetükben. A két török fiú tudva- ;■ tevőleg a városi felső kereskedelmi iskola­­ tanulója. A Budapesten létesített, keleti kul- • túrközpont dirigálta a jóhirűi pécsi intézetbe , őket, hogy itt elsajátítsák a magyar nyelvet s elvégezzék az iskola három osztályát. Sok ilyen török fiú tanul mostanában szerte az országban. Magukba szívják a magyar leve-;' gőt, megtanulják nyelvünket, megismernek­­bennünket s visszatérve hazájukba, fontos­ kulturkapocs részeseivé válnak. A írd diák­jaink előkelő konstantinápolyi család gyer­mekei. Az egyik a 19 éves Ömer Asiz Sadi, Hussein Sadi bej dr. kórházi főorvos fia, a másik a 16 esztendős Adnan Kiami, Ali Kiami bej külügyminiszteri tisztviselő gyermeke. A török fiuknak a város tandíjmentességet adott, ellátásuk költségeit azonban szüleik viselik. A konstantinápolyi fiuk egyik inter­nátusban vannak elhelyezve. Nagy kedvvel és ambícióval tanulnak. Egyelőre természete­sen küzdenek még a magyar nyelvvel, épp ezért külön órákat is kapnak magyarból. Asiz Sadi igen jól beszél franciául s hézagos magyar tudását ezzel pótolja. Az egész inté­zetben nagy népszerűségnek örvend a két török fiú. — Szibéria, dráma a fehér cár birodalmá­ból. Valami, ami a lelkünk mélyébe kap és legszentebb érzésünk húrjait pengeti meg, va­lami, ami mesteri virtuozitással játszik a szívünk billentyűin, valami, ami az emberi fájdalom legszomorúbb és szomorúságában legfenségesebb akkordjait üti meg: ez a „SZIBÉRIA“. Szí­vünkből a részvétet, szemeinkből a könnyeket csalja ki a „Szibéria melynek szereplői mögött ott áll az emberi élet szomorúsága és némán nézi az ő csendes tragédiájukat. Az orosz terror, az önkényuralom páriái, a földalatti hekatombák, a hol lángban és vérben forr a jövő birodalma, a forradalmárok és nihilisták, mind ott élnek a filmen és felénk kiáltják az abszolutizmus vér­fagyasztó bűneit. És mindez egy mese kíséreté­ben, mely népszerűségével a szó szoros értelmé­ben frappírozza az embert. Mikor pedig a szibé­riai hómezők hatalmas szépségei tárulnak elénk és pillanatról-pillanatra változó képekben egy félelmesen vad hajszának szolgál háttérül, az utolsó méterekben már meglátjuk a film eljö­vendő kristálytiszta horizontját. És a film : befejezett művészet, ennél tökéletesebbet alig teremthet már a mozitechnika ! Ezen filmnél történt az a példátlan eset, hogy a Royal­ Apollo közönsége élénk tapsvihara közben megújrázta az utolsó felvonást. — Ennél szebb kritikát film még nem kapott. — A hadifoglyokkal való levelezés. Olyan nagy méreteket öltött már a hadifoglyokkal való levelezés, hogy igen sok helyen gyakran teljesen kifogy a postákon az e célra nyoma­tott levelezőlap s napokig, hetekig kell várni, mig a posta újabb készletet kap s a közön­ség igényeit kielégítheti. Nálunk is hirtelen elkapkodják ezeket a levelező lapokat s akármennyi volna is, soha sem elég. Érthető s nagyon természetes is, hogy a messze idegen fogságban sínylődő hozzátartozói iránt min­denki a viszontlátást sóvárogva várja .S jól esik, ha csak pár soros írásban érintkezhetik is szeretteivel; a postának azonban el se kép­zelhető terhes munkát ad, a­mikor millió és millió levelező­lapot kell továbbítania. És ha még valamely jelentékenyebb híradásra, értesítésre használná föl a közönség ezeket a levelező lapokat, rendjén volna a dolog, de a lapok kilencvenöt százaléka üres és haszon­talan sorokat tartalmaz, a­melyek éppenség­gel nem szolgálnak a hadifogságban lévők sem szívbeli, sem lelki épülésére. A sajtó útján már több ízben kifejezésre juttatták közérdek­ből azt a jóakaratú figyelmeztetést, hogy ne terhelje a közönség feleslegesen az amúgy is kimerülésig igénybe vett postaintézményt. Csak az Írjon, a­kinek érdemleges mondani­valója van s üres fecsegéssel, szószátyárko­dással teleírt levelezőlapokat ne küldözges­senek. A kereskedelmi kormány utóbb is abba a helyzetbe jut, hogy kénytelen lesz megszorításokkal élni, ha a figyelmeztetés nem használ. Kevesebb levelezőlapot ad ki

Next