Pécsi Napló, 1916. december (25. évfolyam, 269-293. szám)
1916-12-07 / 274. szám
1916 december 7. „Pécsi Napló“ — Francia színész és pécsi leány házasságkötése Svájcban. Érdekes megkeresés érkezett ma a pécsi városházára. A svájci Eaux- Vive község anyakönyvi hivatala megkeresi a város hatóságát, hogy egy házasságot a szokásos módon előzetesen hirdessen ki Pécsett. Tellier Ambroise Paul 29 éves párisi születésű színész köt házasságot a pécsi születésű 23 éves Miller Teréz Erzsébet színésznővel Szabóné Miller Anna leányával, a genfi kantonban lévő Eaux-Vive községben. A svájci anyakönyvi hivatal értesítést kér arról is, hogy a házasságnak van-e, vagy nincs-e formai akadálya. Az előzetes kihirdetést természetesen a szokásos módon közhírré teszik. — Kegyeletes bemutatása elhunyt királyunk temetésének. A pécsi mozgókép-színházban kedden délután a kegyeletnek szentelt előadás volt, mely ezen intézet vezetőségének ismert nemesebb törekvéseiről tett tanúságot. Mivel a tisztikar az országos gyász következtében egy ideig semmiféle zenés előadásra el nem mehet, és I. Ferenc József király temetésére Bécsbe mindössze 3—4 tiszt utazhatott csak s mégis minden katonát, tisztet érdekel, mint temették el volt legfőbb haduruknak földi maradványait, ezért fogadták szívesen az Apollo színház meghívóját, hogy csakis ezen képet tekintsék meg és egybe is gyűlt az egész pécsi helyőrség szolgálatmentes tisztikara a bemutatóra, míg a pécsi honvéd hadapródiskola növendékei tanáraik vezetése mellett az Urániában félórával később nézhették végig a temetési gyászmenetet, melynek mesés gyorsasággal való elkészítése a filmtechnika minden várakozást meghaladó nagy fejlődésének beszédes bizonyítéka. — A ,,Pécs-Baranyai Múzeum-Egyesület’’ Értesítője. Most kaptuk meg múzeumegyesületünk Értesítőjének ez évi utolsó kettős füzetét,amely kiválóképpen értékes tartalommal jelent meg. Szőnyi Ottó dr. pályadíjnyertes műve foglalja el a kettős füzet legnagyobb részét, mely a pécsi székesegyház leírását, ismertetését tartalmazza az 1882. évi átépítése előtti időből. Ez a leírás, mint maga a szerző előszavában mondja, nem lehetett történelmi vagy műtörténelmi monográfia, hanem csak részletmunka, mely a tényállást igyekezett leszögezni most, amikor még a régi székesegyház külső és belső képe megrajzolható, amikor még elég közel vagyunk a múlthoz és közvetlen tapasztalatokat érvényesíthetünk. Alapos, beható tanulmány után kiváló szakképzettséggel lehet csak ilyen értékes ismertetést adni a mi történeti nagy nevezetességgel bíró építészeti műkincsünkről, a pécsi székesegyházról. ígéri a szerző, hogy ez a leírás, csak bemutatóul szolgál a székesegyház általa megírandó ionográfiájából, mely majdan önálló kötetben tárja elénk a dóm műtörténeti hű leírását, a püspöki és káptalani levéltár hatalmas tömegű adatait, amelyeket Szőnyi Ottó dr. egész teljességükben fölkutatott és ismer. A nagyértékű leírás fejezetekre osztva ismerteti az 1882. év előtti állapotában a dóm külsejét, a déli homlokzatot, az apostolszobrokat,a nyugati homlokzatot, keleti részt, az északi homlokzatot, a tornyokat, harangokat, kaput, tetőt, a dóm belsejét, alaprajzot, mennyezetet, a szentélyt, oltárokat, sekrestyét, a néphajók felszerelését, kriptát s kápolnákat. Az ismertetés az Értesítőben 52 oldalra terjed. Számos fénykép reprodukció illusztrálja a szöveget. Szentkirályi István teológiai tanár levéltári kutatásai alapján ismét több történeti emléket közöl. Irt a siklósi szerbek kegyképe körüli 1756- beli zavargásokról, a jakabhegyi remeteház lakóiról 1767-ből, a római kispapok Pécsre való hazaérkezéséről 1763-ból. Szőnyi Ottó dr. nevével ismételten is találkozunk. A hágai békepalotába szánt Zsolnay-vázákról irt ismertetést. Végül az apróbb közleményekkel záródik a füzet. — Lopás a pincéből. Szeifert Ferenc villányi földműves ez év augusztus 31-ikén özv. Pfeffermann Jánosné pincéjéből három liter hagymát lopott. A pécsi kir. törvényszék ma a lopásért 3 napi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. — Karácsonyi és újévi szabadságok. A hadügyminiszter 22177. sz. rendeletében a karácsonyi és újévi szabadságokra vonatkozólag az alábbiakat rendelte el : A mögöttes országrészben szolgálatot teljesítő havidíjasok és legénységi állományú egyének számára a csapat és az önálló parancsnokok, amennyiben a szolgálati viszonyok megengedik, két csoportban engedélyezhetnek szabadságot : december 24-től 26-ig, illetőleg december 31-től január 2-ig. A görögkatolikus és görögkeleti vallásúak számára ez a szabadság január 6—8-ig, illetőleg 18—20-ig engedélyezhető. A szabadság engedélyezésénél azok, kik a harctéren voltak, ott megsebesültek, vagy kitüntetést nyertek, vagy pedig a hadi fáradalmak következtében megbetegedtek, végül azok, akik már régen nem voltak otthon, előnyben részesülnek. Olyan vidékre, ahol járványos betegség van, nem engedélyezhető szabadság. A szabadságra nem menő havidíjasoknak és legénységnek, amennyiben a szolgálat megengedi, december 24-én délutánra, valamint 25-én és 26-án egész napra szolgálatmentességet adnak. A szabadságot semmi körülmények között sem lehet meghosszabbítani. Az elkésve bevonulókat a legszigorúbban büntetik. Az utókezelésben lévő hadisérült havidíjasok és legénységi állományú egyének közül — a havidíjasoknak a cs. és kir. katonai parancsnokságok, a legénységi állományuaknak a póttestparancsnokságok, lábbadozó osztag parancsnokságok, valamint egyéb osztag és intézetparancsnokságok — legfeljebb 10 napra terjedő karácsonyi szabadságot december 24-től bezárólag január 2-áig engedélyeznek. A görögkatolikusoknak és a görögkeletieknek ezt a szabadságát január 6 — 15-ig terjedő időre engedélyezik. Megjegyzendő, hogy a hadi sérültek csak abban az esetben kaphatnak szabadságot, ha ez a kezelés eredményére nincs befolyással. A legénységi állományú hadi sérültek a szabadság tartamára minden más illeték helytt napi 20 átalányt kapnak, melyet egy összegben előre fizetnek ki nekik. Az útiköltséget ki-ki a sajátjából fedezi. — A két török diák Pécsett. A pécsi utcákon néhány hét óta két török fiút látni. Két piros fezes, fekete konstanztinápolyi ifjút, akik egymásba karolva, vidám arccal vőjjék a pécsi aszfaltot s láthatóan jól érzik magjukat uj környezetükben. A két török fiú tudva- ;■ tevőleg a városi felső kereskedelmi iskola tanulója. A Budapesten létesített, keleti kul- • túrközpont dirigálta a jóhirűi pécsi intézetbe , őket, hogy itt elsajátítsák a magyar nyelvet s elvégezzék az iskola három osztályát. Sok ilyen török fiú tanul mostanában szerte az országban. Magukba szívják a magyar leve-;' gőt, megtanulják nyelvünket, megismernekbennünket s visszatérve hazájukba, fontos kulturkapocs részeseivé válnak. A írd diákjaink előkelő konstantinápolyi család gyermekei. Az egyik a 19 éves Ömer Asiz Sadi, Hussein Sadi bej dr. kórházi főorvos fia, a másik a 16 esztendős Adnan Kiami, Ali Kiami bej külügyminiszteri tisztviselő gyermeke. A török fiuknak a város tandíjmentességet adott, ellátásuk költségeit azonban szüleik viselik. A konstantinápolyi fiuk egyik internátusban vannak elhelyezve. Nagy kedvvel és ambícióval tanulnak. Egyelőre természetesen küzdenek még a magyar nyelvvel, épp ezért külön órákat is kapnak magyarból. Asiz Sadi igen jól beszél franciául s hézagos magyar tudását ezzel pótolja. Az egész intézetben nagy népszerűségnek örvend a két török fiú. — Szibéria, dráma a fehér cár birodalmából. Valami, ami a lelkünk mélyébe kap és legszentebb érzésünk húrjait pengeti meg, valami, ami mesteri virtuozitással játszik a szívünk billentyűin, valami, ami az emberi fájdalom legszomorúbb és szomorúságában legfenségesebb akkordjait üti meg: ez a „SZIBÉRIA“. Szívünkből a részvétet, szemeinkből a könnyeket csalja ki a „Szibéria melynek szereplői mögött ott áll az emberi élet szomorúsága és némán nézi az ő csendes tragédiájukat. Az orosz terror, az önkényuralom páriái, a földalatti hekatombák, a hol lángban és vérben forr a jövő birodalma, a forradalmárok és nihilisták, mind ott élnek a filmen és felénk kiáltják az abszolutizmus vérfagyasztó bűneit. És mindez egy mese kíséretében, mely népszerűségével a szó szoros értelmében frappírozza az embert. Mikor pedig a szibériai hómezők hatalmas szépségei tárulnak elénk és pillanatról-pillanatra változó képekben egy félelmesen vad hajszának szolgál háttérül, az utolsó méterekben már meglátjuk a film eljövendő kristálytiszta horizontját. És a film : befejezett művészet, ennél tökéletesebbet alig teremthet már a mozitechnika ! Ezen filmnél történt az a példátlan eset, hogy a Royal Apollo közönsége élénk tapsvihara közben megújrázta az utolsó felvonást. — Ennél szebb kritikát film még nem kapott. — A hadifoglyokkal való levelezés. Olyan nagy méreteket öltött már a hadifoglyokkal való levelezés, hogy igen sok helyen gyakran teljesen kifogy a postákon az e célra nyomatott levelezőlap s napokig, hetekig kell várni, mig a posta újabb készletet kap s a közönség igényeit kielégítheti. Nálunk is hirtelen elkapkodják ezeket a levelező lapokat s akármennyi volna is, soha sem elég. Érthető s nagyon természetes is, hogy a messze idegen fogságban sínylődő hozzátartozói iránt mindenki a viszontlátást sóvárogva várja .S jól esik, ha csak pár soros írásban érintkezhetik is szeretteivel; a postának azonban el se képzelhető terhes munkát ad, amikor millió és millió levelezőlapot kell továbbítania. És ha még valamely jelentékenyebb híradásra, értesítésre használná föl a közönség ezeket a levelező lapokat, rendjén volna a dolog, de a lapok kilencvenöt százaléka üres és haszontalan sorokat tartalmaz, amelyek éppenséggel nem szolgálnak a hadifogságban lévők sem szívbeli, sem lelki épülésére. A sajtó útján már több ízben kifejezésre juttatták közérdekből azt a jóakaratú figyelmeztetést, hogy ne terhelje a közönség feleslegesen az amúgy is kimerülésig igénybe vett postaintézményt. Csak az Írjon, akinek érdemleges mondanivalója van s üres fecsegéssel, szószátyárkodással teleírt levelezőlapokat ne küldözgessenek. A kereskedelmi kormány utóbb is abba a helyzetbe jut, hogy kénytelen lesz megszorításokkal élni, ha a figyelmeztetés nem használ. Kevesebb levelezőlapot ad ki