Pécsi Napló, 1918. szeptember (27. évfolyam, 198-222. szám)

1918-09-27 / 220. szám

4 szerű ezredesét a 62-ik tábori, dandár parancsnokává nevezte ki. Ezen dandárnak a háború elején József főherceg volt a parancsnoka. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Csány István dr. betétszerkesztő bírót, Wither Ármin betétszerekesztő telekkönyvvezetőt a mezőkaszonyi kir. járásbíróságtól a bonyhádi kir. járásbírósághoz helyezte át. — Bronz vitézségi érem. A hadseregparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitézségükért a bronz vitézségi érmet adományozta Zsolnai János, Marton Dezső népfelkelőknek a 19. honvédgyalogezredében. — Szolgálati kedvezmény az okleveles zenetanároknak. A hivatalos lap mai száma a honvédelmi miniszter egy körrendeletét közli, mely szerint a budapesti m. kir. országos zenetanár képző tanfolyamot végzett és zenetanári oklevelet, nyert egyének az egyévi tényleges szolgálat kedvezményét élvezhetik. A honvédelmi miniszter ezen rendeletét a kultuszminiszterrel és a hadügyminiszterrel egyetértésben hozta. — A spanyol nátha. Hiába szépítget- jük, bizony járványosan lépett föl nálunk is a spanyol betegség. A hatósági orvosok jelentései szerint — ámbár a különben fertőző erejű spanyolnátha-megbetegedés bejelentése nem kötelező — több száz beteg fekszik spanyol bajban a város területén. Szerencsére, a legtöbb esetben enyhe lefolyású, mégis sok betegnél elfajul a baj tüdőgyulladássá és nem ritkán halállal végződik. Az iskolákban a növendékek között is terjed a baj és amint értesülünk, vannak iskolák, ahol egy-egy osztályból KB.15 tanuló fekszik ebben a veszedelmes betegségben. Ajánljuk ezt a szomorú körülményt az illetékes hatóságok figyelmébe, annál is inkább, mert ugyanebből az okból az ország több városában az iskolákat néhány napra lezárták. — A tengeri felajánlás Baranyában. Megemlítettük már, hogy a Baranya vármegye gazdaközönségére kivetett 4100 vagyon csöves tengeri biztosítására az előkészítő munkálatok e hét elején Pécsett megindultak. Stenge Ferenc vármegyei alispán elsősorban a vármegye nagyobb birtokosainak meghallgatásával kezdette meg megfelelő eredményt ígérő akcióját. Az értekezleten, mint tanácsadók megjelentek a Baranyavármegyei gazsági egyesület képviseletében Szily Tamás egyesületi elnök, Stein Lajos dr. egyesületi alelnök, FörsterJenő igazgató, a választmány több tagja. A földbirtokosok és képviselőik legnagyobb készséggel ajánlották föl várható tengeri mennyiségüket a vetésre visszatartható mennyiség levonásával. A legtekintélyesebb mennyiség, mintegy 300 vagyon, Frigyes kir. herceg betyei uradalmára~~cszki~ .A nagyobb birtokosok tulajdonosai után a még szükséges mennyiséget a főszolgabirák, illetőleg az egyes jegyzőségek a helyszínen a gazdáktól egyénenkint fogják biztosítani, és bár a 4100 vagyon tengeri igen tekintélyes mennyiség, mégis alapos a remény, hogy azt Baranyavármegye önként fogja beszolgáltatni. — A pécsi egyházmegye köréből- A megyéspüspök Perr Viktort, az Emericanum tanulmányi felügyelőjét az újonnan létesített iparostanoncotthon igazgatójává, az Emericanum tanulmányi felügyelőjévé és a pécsi állami főreáliskolák hittanárává Ikös Ferencért nevezte ki. Sebő Pál ideiglenes vagynyárádi adminisztrátort Laskafalura, Vizsy Pál ideiglenes sumonyi adminisztrátort Szigetvárra, Fényes Antalt Paksra, Bálind Ferenc paksi káplánt Bátaszékre, Fehérváry József szekszárdbelvárosi káplánt Dunaföldvárra, Badacsonyi Ádám himesházai káplánt Cikóra, Locsert Kázmér németbólyi káplánt pedig Bonyhádra küldte káplánnak a megyéspüspök. — Váróbódékat a villamos vasúti átszállókhoz."A következő sorok közzétételére kérettünk föl, melyeket a magunk részéről is a pécsi villamosvasút igazgatóságának figyelmébe ajánlunk : A pécsi közúti közlekedésénél, mely napról-napra élénkül, gyakori eset, hogy az átszálló helyeken, különösen a Zsolnay Vilmos utca sarkán és most a Városházépület előtt huzamosabb időn át várni kell az érkező másik villamos kocsira. Szép időben a várakozó szívesen álldogál az utcán, ámde esőben, hóban, szélben ezen várakozás a szabad ég alatt igen kellemetlen és az egészségre is ártalmas lehet. Tudjuk, hogy annak idején tervezve is voltak ilyen szilárd konstrukciójú váróhelyiségek, de a háborús anyagbeszerzési nehézségek miatt ezeknek fölállításától el kellett tekinteni. A háború tartama azonban még a pesszimisták legsötétebb várakozásán is túl terjed, amiért kívánatos lenne valamely ideiglenes, olcsó pénzbe kerülő megoldás, ha legalább esőmentes fabódékat állítanának fel a legforgalmasabb átszálló helyeken, ami nem igényel nagyobb beruházást és még a hózivataros idők beköszöntése előtt azokat el lehetne helyezni. Ezen váróbódék nem lehetnek valami díszesek de most nem városszépítésről,hanem a villamoson járó közönség egészségének kíméléséről van szó, melynek szépérzésünkből valamit áldozatul is hozhatunk. Elvégre háború van, és ebbe bele kell nyugodnunk ! De a váróhelyiségeket kedvezőtlen időben nem nélkülözhetjük. Egy sokat villamosozó. — A szénadót még nem lehet fölszámítani. A városok közönségének néhány nap óta nagy meglepetésben van részeük. A hivatalos ármegállapító bizottságok a fűtőszezon előtt rendre szabályozzák a szénért követelhető legnagyobb árat és ennek kapcsán soha nem gondolt árakon kerülne a szén a közönség részére forgalomba. Egyes helyeken a porosz szén árát 20 koronánál s a külföldi kokszét 25 koronánál drágább áron állapították meg, a belföldi szén métermázsája pedig közel jár a 15 koronához. Sietünk megállapítani, hogy ezek az árszabályozások tévedésen alapulnak, mert a hivatalos ármegállapító bizottságok az új szénárba már a 20 százalékos szénadót is belekalkulálják. Márpedig nálunk egyelőre még nem lépett életbe a szénadó. Igaz, hogy a hivatalos lapban már közzétették az erre vonatkozó szentesített törvényt, ám a végrehajtási utasítás még nem jelent meg, csak most folyik erről a tárgyalás a pénzügyminisztérium és a szénbányák között. Ausztriában még nincs meg a törvényes szankciója a szénadóról szóló törtörvénytervezetnek, addig pedig nálunk sem lép életbe ez a súlyos fogyasztási adó. A magyar bányák arra számítanak, hogy a szénadóról szóló végrehajtó rendelet október végén fog csak megjelenni. Pécsett még nem számították föl a szénmegrendeléseknél a szénadót. Nyugdíjba vonult pénzügyi titkár, Elek Gyula dr. győri pénzügyigazgatósági titkár, aki ezelőtt 19 évvel a pécsi igazgatóságnál kezdette meg tisztviselői működését, majd Sopron, Kaposváron át került Győrbe,, mivel úgy találta, hogy túlságosan hosszú ideig volt rangban legidősebb titkára ezen igazgatóságnak, oly, új képességeinek megfelelő pályát választott, mely összeegyeztethetetlen az állami tisztséggel és ezért nyugdíjaztatását kérte. Kartársai, de a közönség is, élénk sajnálkozással látják távozását. — Pécs és Baranya megye burgonya-ellátása. Budapestről jelenti tudósítónk, hogy az idén a burgonyaellátás Pécsett sokkal kellemesebb lesz, mint a múlt évben. A Közélelmezési Hivatal úgy rendelkezett, hogy a törvényhatósági jogú városokat, tehát Pécset is, még a tél beállta előtt ellátja a szükséges burgonyamennyiséggel, Baranyavármegyét pedig azok közé a megyék közé sorozta, amelyek nemcsak magukat tudják kényelmesen ellátni, hanem még fölöslegük is van. — Katonahalál. A pécsi tart. kórházban meghalt Martic Maho, kh. 6. tábori vadász-zászlóaljbeli vadász. Ma délután 2 órakor temették a központi temető halottas házából. V a természettudományok legújabb ága — szociológia — pontos szabályszerűséggel meg tudja állapítani, hogy egyes népek, nemzetek hogyan, mint fejlődtek társadalmilag és miért éppen oda, ahol az analizálás percében találjuk és ett a többi közöd, csak úgy lehet alaposan megmagyarázni, ha az ország geográfiai viszonyait figyelembe vesszük, épp úgy lehetetlenség valamely nemzet művészeti hajlamáról s kifejlődött művészetének egyes szakairól tiszta képet nyernünk, ha gazdasági helyzetét nem ismerjük kellőképp. A művészetről szólva, csevegésem közben dehogy szabad megfeledkezne ma Kaiserről. Ki ne tudná, hogy Vilmos császárról van szó, akit mint mindenütt, itt is csak egyszerűen Kaisernek mondanak. Boldog emlékű Erzsébet királynénk igazi művészi ízlése közismert volt. A természeti szépségek gazdag tárházai közül a legpompásabb helyet — Korfut — választotta ki magának s ott ritka művészi érzékre vallóan építtette fel is rendeztette be a messze hires Achilleont. Finom, szelíd lelkének leggyengédébb érzéseit és visszatükröztette ez a hely, amelyen szeretettel csüngött, ahol oly sokszor elmerengett s amelynek változatlan fentartása bárkinek is piotetikus kötelessége lett volna... De jött a Kaiser. Bocsánat érte, de majdnem azt merném mondani, hogy tisztára hatalmi vágyból, politikából megszerezte a korfui Achilleont. Megmondom, hogy értem ezt. A németnek régi vágya valamiképpen megvetni a lábát a Földközi- tengeren, az angol tengeri hatalomegyenngítésére. Sok bizonyság van már erre. — No és a Kaiser — akinek éles esze, nagy intelligenciája jól ismert — és aki mindig és mindenben a saját fejével szokott gondolkozni, ugy tett , mintha művészi hajlama vinné erre s. megszerezte a Földközi tengerhez közel fekvő Achilleon-t, ahol ezidőszerint talán már stratégiai és nemzetgazdasági szempontból nézegeti inkább a messze sík tengert s művészetért sóvárgó lelke talán a német hatalom alatt álló Földközi tengerről álmodik... Tehát a Kaiser megvette az Achilleont. Egy-két részt változatlanul hagyott, de a többit majdhogynem a parvenüt annyira jellemző procsággal díszítette fel. Van itt most minden, csak igazi művészet nincs ! A diktátor ízlésének hű tükre ez. Mint mikor egy szép asszony sima, alabástrom nyakára az odaillő szelíd gyöngysor helyébe vastag aranyláncokat és még vagy két-háromféle kincset érőnyakéket rak... Hiába, régi dolog, hogy császárokkal nehéz megértetni, hogy nem mindig az a legszebb, a legjobb, amit ők ennek tartanak. És különösen nehéz a Kaiserrel. Aki tagadhatatlanul széles látkörű és akiben van valami a tudósból, a művészből és a jeles stratégából. De mindenből csak valami. Ami azonban egészen megvan benne, az az, amit egyszóval kifejezni talán nem is lehet, nem is szabad (Isten tudja, oly könnyen ráfogják egy profán szóra, hogy felségsértés) és ami eddig jóformán csak Napóleonban volt meg ugyanoly mértékben. És ez afféle imponálni tudás. Bármihez szóljon is a Kaiser , az a lángész szava. Pedig tudása, művészi érzéke mindenben sokkal mélyebben járónak látszik, mint ami valójában. Elkápráztat, mindenkit az első szóra s aztán mindenki a legnagyobbat látja benne. Ha akadna valaki, aki ugyanolyan pózzal, ugyanabból a tenorból merne beszélni, de akinek alapos a tudása, az feltétlenül felülkerekednék. Van, aki pompásan tudja a vívóállásokat, és vágásokat , szinte legyőzhetetlennek tűnik — egymagában. De ha kiáll a porondra, míg gyönyörű plasztikával jobbra-balra hadonászik a levegőben, addig ellenfele mindig talál és jókat sújt rája. A Kaiser az előbbi, olyan, aki folyton beszél a sakkfigurák húzásáról, lépéséről, mesternek látszik, de ha leült, egy középszerű sakkozóval — ő kapja a sakkmattot! Ha valaki távolról figyelné meg őt a legprecízebben és elfogulatlanul, csak így rajzolhatná meg a képét. Mert nem az adja a jó jellemrajzot, aki közelről nézi, akin nyomot hagy a közvetlenül tapasztalt lelki megnyilatkozás, mely elfogulttá teheti. A festmény is távolról szép, akkor látjuk át az egészet, különben csak egyes detailokat veszünk észre, ami után az egészre következtetni* „Pécsi Napló" 1915. szeptember 17.