Pécsi Napló, 1925. július (34. évfolyam, 14-40. szám)
1925-07-12 / 24. szám
1825. július 12. PÉCSI NAPLÓ Franciák, írja : Jules. Most, hogy a Ruhr mentén már visszafelé pereg a film, fölfigyelünk a franciákra. Mert érdekes stádium minden megnyilvánulásában ez a nép. Mindig azt mondták róluk :z élet szerelmesei, melyet jobban és szebben náluknál senki élni nem tudott. Könnyű nép és rapszodikus. Sok fénnyel, elánnal tudták mindig kitölteni az éveket, amelyekre egy ember életét a teremtés tempírozta. Amit a franciákról mondani lehetne, azt mozaikba ragyogtatták egyetlen szóban : Párizs ! A világ fővárosa lett ez a csodálatos metropolis. Azzá avatta ízlése, kultúrája, amely sokszor már Európa élére vergődött. A szép kultuszának emeltek itt trónt és hírnevének az sem ártott, hogy az erkölccsel a maga külön metódusával kötött egyezséget. Párizs ! Milyen internacionális rangja van ennek a szónak ! Mennyi léha szépség és történelem mennyi patinás emléke zsúfolódik falai között. Nyugat szárnya Párizs, melyben piktorok, zenészek és más, boldogan koplalók a vágyak zenitjét látják. És ez a könnyű, finom ízléssel cicomázott nép egy napon nagy ellentmondásba jutott önmagával. A nép, amelynek ereiben szivárványos könynyelmüség csörgedez, a Glémenceauk, a Poincarék zsebébe került és sorsát az Izvosszkyk, Tittonik és Pasicsok nagy játszmájára tette fel. Párizs, amely egy szép asszonyért, vagy monumentális vászonért boldogan feledkezett meg Európa minden dolgairól, a háborúval is divatos akart maradni. És szépen, kitartón csinálta ezt is, ha már benne volt. Azt már későn vette észre, hogy néhány hisztérikus, önmagát mégegyszer kiélő aggastyán vezényszavára ott robog a falanx élén, amelynek nyomán láng és pernye jelezte az évszázados kultúrák elpusztult nyomát. Ma is ég, sajog ez az ellentmondás : nyugat kultúrája, mely a haladás zászlajára volt hímezve, s amelyet Párizs tartott magasra, ott vonaglott a vérdagasztotta sárban. Emlékezni kell: a gyűlölet koncertjében Párizs játszott a primhegedűn. Napóleon nemzete, amely a szabadság forradalmain keresztül új napot ültetett az emberi jogok történelmi horizontja fölé, politikák és diplomáciák játékszere lett. És a játék már a gyerekek kezében megszokta a türelmet. Csak így történhetett, hogy ez az önmagának múltjával meghasonlott Párizs a nagy finálé után Trianont adta nekünk, a Ruhr mellett pedig mindmostanig szuronyok vigyázták a békét. Lehet, sőt bizonyos, hogy Trianonban már nem volt ott Párizs. St. Germain, Neusolly és Trianon zöld asztalainál már csak diplomaták lakmároztak a tériképeken. A háborúban elfáradt Párizs a leszerelés után grand toiletettet csinált. Rendbehozta magát, ahogy comme il faut gavallérhoz illik. Az izek és illatok után vetette magát a frontok kiéhezett népe. A franciák mohó sietéssel karolták át Párizst. A bőrkabát, a bubi-frizura, hasított szoknya és feketére lakkozott köröm rengeteg gondotdolgot adott ennek a sietős népnek. Ki érhetett rá ennyi teendő mellett a Ruhrra és a diplomatákra figyelni. A francia nép valahogy kikapcsolódott a tömeghangulatból, amellyel egy ország népének akarata ott áll ellenőrként a felelős politikusok cselekedeteinek ütőerénél. Párizs önmagára talált, az újra megtalált élet örömeiben és a háború fölszámolását rábízta azokra ,akiknek ez örömöt okoz. És Glémanceauék összeállították a számlát, amelyet a Ruhr-menti szuronyos hadosztályok prezentáltak. Párizs ezzel sem törődött, talán komolyan észre sem vette a szuronyokat, amelyek illusztrálták, hogy immár hetedik éve dühöng a béke. Mondom, egy nagy ellentmondás árán jutottak oda a franciák, hogy nem tudtuk őket megérteni, mert a sorsdöntő órákban ráhagyták Clémanceaura, Poincaréra, hogy ők legyenek Franciaország. Ez a lezser, bohémes allűr azonban lassan megbosszulta magát. Az élet Párizsban is fanyar izekkel keveredett. A frank is elvesztette aranycsengésű zenéjét, az életet egyre nehezebben lehetett megfizetni, Párizs homlokán egyre fonnyadtabb lett az élet koszorúja. És Párizs rátapintott szivére, mert ideges keresgélésében megtalálta szivét. Az emberi bánatok orvosai : írók, művészek és tanárok jöttek rá, hogy a nagy árnyék, amelyet Glémenceauék ráterítettek Európára, már Párizsig ér és homályba vonja a Szajna tükrét. És kiáltványt szövegeztek a szellemi életnek ezek a kiválóságai, amelyben föltárják a világnak a beteg Párizs diagnózisát. A béke hiányzik Párizsnak is, mondja a kiáltvány, amelyet Clémenceauékra bíztak annak idején a franciák. Leszögezik azt is, hogy Európát csak egy félreértés választja el a békétől. El kell ismerni, hogy sarkaiba kapaszkodó tragédiát ilyen elegánsan és ilyen finoman csak a franciák tudnak definiálni. De hisz ez nem is a stílus kérdése. Párizs önmagára lelése, a „félreértés’ bevallása az igazság vereségét jelenti, amelyet az a győztesek asztalánál szenvedett. Ez a kiáltvány most ott úszik a boulevardok fölött és adta Isten, hogy divat legyen belőle. Mert akkor a diadala teljes lesz Franciaországban. Örvendetes, hogy a béke hetedik esztendejében már a győztesek is keresik a békét. Én hiszek Párizs szivének, hiszen nagyon kell tudni szeretni a népnek, amely ennyire tudott gyűlölni, nem is a szivéből, csak hangulatból, lelkesedésből. Párizs kereste és most megtalálta szivét. Már fel is tört belőle az első kiáltás a béke után. Különösebb baj nem származik abból, ha a szórakozott Párizs nem venné észre, hogy most ő politikát csinál. Az emberi igazságok fáklyahordozói, az írók és professzorok majd gondolkoznak Párizs helyett, amelytől már csak annyi könnyelműséget remélünk még egyszer, amellyel annak idején a béke Clémenceauékra biztat tönös, tehetetlen mozdulattal fölállt székéről. Egész testében remegett, az ajka vibrálni kezdett s a szemében nagy, világos sugarak kezdtek ébredezni. Teréza melléje akart sietni. Az orvos azonban rekedten súgta: — Meg ne mozduljon... Odafordult az asszonyhoz, aki küzdelmesen nehéz tekintettel nézte őt és a zongorát. — Talán egy Csajkovszky-keringőt játsszam ? — kérdezte meg az orvos. De feleletet nem várt , belekezdett a híres-szép muzsikába. A hangok halkan suhogtak a szobában akár a hópelyhek a megfakult téli világban. Néha egészen elvesztek, elhaltak, aztán egy hatalmas, zengő akkorddal decrescendóba szöktek fel. Sűrű és vad lett a zene. Egy távoli, messzi ország élete viharzott benne. Néma, téli fák, hosszú, hóval borított utak, folyók, dombok és puszták kergetőztek a dallamok mélyén. Vad viharok, zizegő hópelyhek, széltől rengő fagyos faágak, szánok csengése, kandallók bugása, az orosz puszták, az orosz mezők világának apró mozaikjai mind életre keltek a nagy muzsikus keringőjében. Végül néhány halk, csendes ütem következett. Olyan csendes és olyan halk, mint a szamovár zümmögése. Egyszerre nagy, éles sikoltás szaladt át a szobán s megszakította a hangok kábító hullámát. Vijjogó, rekedt sikolyok között rohant az orosz asszony a zongorára Revillához. Ajkai mozogni kezdtek s vergődve borult az orvos kezére. — Még, még... Sirni akarok. Sírni akarok... nyögte keservesen, s arcán forrón, melegen lecsordultak a könnyek. Vállai remegni kezdtek s ujjai belemarkoltak a billentyűkbe, mintha onnét akarta volna kitépni a saját érző, szenvedő szivét. Teréza ijedten bámult az orvosra, aki nagy nyugalommal és csendes mosollyal figyelte az asszony vergődését. — Mit tegyek — hebegte. — Mit tegyek ? — Semmit. Készítse el a beteg ágyát s hozza be a vacsoráját. Aztán adjon fel egy táviratot az igazgató úr címére, hogy az orosz asszony meggyógyult... — Meggyógyult ? De mitől ? Revilla büszkén fölvetette fejét. — Egy daltól, egy dallamtól, amelyben az ő régi, elhomályosult életére ismert. Tanulja meg Teréza, hogy akik itt vannak, nem csupán sajnálatra méltó bolondok, hanem szomorú sorsú, tragédiás életű emberek, akiknek a lékükkel, van bajuk. A lelket pedig nem lehet se masszírozni, se hideg víz-kurázni. A léleknek érzelmes, néha szentimentális momentumokra van szüksége, hogy élni tudjon. Az orosz asszony felemelte fejét, Teréz jól látta, hogy könnyes, háborgó szemeibe visszatért az élet. ВЗНЯК GOLDBERGER JENŐ TERÉZ U. 2. = SSSSSS==^= TELEFON 1271....."" .................... Magomobil, Austro-Daimler, Puch, Austro-Fiat személy automobilok, teherautók, motorkerékpárok, kerékpárok képviselete. Michelin pneumatikokat, autóalkatrészeket, accumulátorokat eredeti gyári árakon raktárról szállít. A főrendű minőségű benzin, kenőolajok és zsírok gyári lerakata. A Pécsi Nemzeti Színház, A BŰBÁJOS UFERINI udvari bűvész és illuzionista társulatával 14-től 19-ig játszik. A jegyek a színházi pénztárnál előre válthatók Célszerű alkalmi ajándékok: пасу válás,tékb in Csal*, «/.olid árak I Futász János, irgalmasok-u.2 Kérem kirahat«ii-¡ « ív**-,, megtekintését ! AZ ÚJ CSEH VÁLASZTÓTÖRVÉNY, Prága, július 11. (MTI.) A Bohémia az új választótörvényről a következőket írja : A második szavazás során bejelentik, hogy csak az a párt juthat mandátumhoz, mely az egész köztársaságban leadott szervezeteknek legalább két százalékát nyerte el. Ezen rendelkezés nem csupán a kispártokat, hanem a kis nemzetiségeket is érinti. A kispártok és a kisnemzetiségek számára főkép három módon nehezítik meg vagy teszik lehetetlenné a választójog gyakorlását. 1. Olyan választói számot állapítanak meg a második szavazás alkalmára, melyet nem tudnak elérni. 2. A választókat magas pénzbüntetésekkel rendszabályozzák meg. 3. Egyes választókat állampolgárságuk megvizsgálásával fenyegetnek meg. Valóban — írja a lap, ez épen elég egy törvényjavaslat számára. — ————^— I 4 ■ ■" ". ". .1»»