Pécsi Napló, 1925. október (34. évfolyam, 90-116. szám)

1925-10-09 / 97. szám

4 d­e­. PSC5I NAPLÓ Beszélgetés Dabasi Kováts Gyula festőművésszel. Egy vérbeli művész kiállításra készül. Meg­­ akarja mutatni művészi munkájának eredményeit. Amrányitjuk ebből az alkalomból ennek a kultur­­városnak figyelmét. Szeretnénk, ha Dabasi Kováts Gyula művészete utat találna azokhoz, akik még az igazi művészet iránt érdeklődnek. Mf Kiállítása előtt felkerestük ma a művészt, a városi bérházban levő lakásán. .Megkértük, beszéljen önmagáról. . — A képzőművészeti főiskola — mondja — négy rendes és három továbbképző tanfolyamát végeztem. Ezután lementem a kecskeméti művész­­telepre, ahol Iványi-Grümsald, Pólya Tibor és Olgyai Ferenc mellett két esztendeig dolgoztam. 1912-ben a Műcsarnokban jelentem meg a nagy nyilvánosság előtt képeimmel. Az a megtisztel­tetés ért, hogy a díszteremben állították ki öt képemet. Ezeknek a képeknek a reprodukciói az angol ,,Studio” c. folyóiratban is megjelentek. A világháborúban mint főhadnagy vettem részt. Déltirolban zászlóaljparancsnokom jóvoltából fes­tegethettem is. A világháború után telepedtem le Pécsett, ahol már több kiállítást rendeztem és Gebauer Ernővel együttesen festőiskolánk is volt. — Milyen tárgyú képeket fest ? — Eredetileg a figurális festészetet tanultam­­ Zemplényi mellett. Ezt a zsánert szeretem. Festek i­s csendéletet, figurális dolgokat, interieuröket, akt- s tanulmányokat és népies tárgyú képeket. — Melyik a legkedvesebb képe ? — Krisztus-kompozícióm. Ezt még a harc­téren festettem. Elmondja még a művész, hogy főként a mű­termében dolgozik, a szabadban ritkán. A sza­badban a pillanatnyi hatások kapják meg, mint pld. a naplemente visszatükröződése. 32 képpel szerepel ezen a kiállításon. A jövőre nézve az a terve, hogy Svájcba megy, ahol több jó barátja él és ott telepszik le. Dabasi Kováts Gyula kiállítását a közönség meleg szeretetébe és érdeklődésébe ajánljuk. (sz. j.) Elfogták a kommunisták megméretéséről szóló hírek terjesztőit, MEGKEZDTÉK RÁKOSI MÁTYÁS KIHALLGATÁSÁT. Budapest, okt. 8. Tegnap délután Hetényi Imre főkapitány-helyettes bizalmas adatokat ka­pott arra vonatkozólag, hogy Budapesten tartóz­kodik még néhány olyan gyanús ember, akinek a neve eddig nem került forgalomba a kommunista­üggyel kapcsolatban. Az ő információjának köszön­hető, hogy a Rákosi ügy nyomozását a külföldi sajtóban olyan csúnya színben tüntették fel. A főkapitányságon már tegnap éjszaka megindítot­ták a nyomozást. A hajnali órákban előállítottak egy fiatalembert, akit azzal vádolnak, hogy Rákosi Mátyás társaságához tartozik, jelentős és számot­tevő szerepe volt a­­­ommunisták működésében és ő volt az, aki külföldre juttatta azokat a híreket, melyek szerint a kommunistákat a rendőrségen m­egkínozták. Ennek a fiatalembernek a híradása okozta azt a sajtóbonyodalmat is, amely újabban a kommunisták meg veretése körül támadt. Ada­tok bizonyítják, hogy az őrizetbe vett fiatalembe­ren kívül még 4­5 ember van a fővárosban, aki a nyomozás alatt ügyesen meghúzódott, de most véletlen­ folyton a rendőrség kezére került. Ezeket a fiatalembereket egymásután hozzák be a főkapi­tányságra. Budapest, okt. 8. A kir. ügyészségen Miskolczy Ágost dr. ma délelőtt elrendelte, hogy a kommu­nista bűnper elsőrendű vádlottját, Rákosi Mátyást hozzák eléje a Markó utcai fogházból kihallgatás végett. Délelőtt 11 órakor kisérte fel a szuronyos fogházőr Rákosi Mátyást Miskolczy ügyész elé, aki nyomban megkezdte a volt népbiztos részletes ki­hallgatását. Órákon keresztül tartott ez a kihall­gatás és holnap is folytatódik. Rákosi Mátyás ki­hallgatásának befejezése után a referens ügyész tovább folytatja a többi kommunista kihallga­tását, mert a statáriális eljárás szabályai szerint az ügyészség hatáskörébe tartozik az összes nyo­mozati cselekvések elintézése. A gyanúsítottak ki­hallgatása után beszerzi a vádhatóság a lázadás bűntettére vonatkozó bizonyítékokat és azoknak megjelölésével minden vádirat vagy vádindítvány nélkül a rögtönítélő bíróság elé terjeszti az ügyet fő­tárgyalás kitűzése végett. A magyar nőorvosok gyűlése A „Magyar Orvosi Hetilap“ és a „Gyógyászat“ című orvosi folyóirat legutóbbi számából vettük a hírt, hogy a magyar nőorvosok 1925. szept. 8-án és 9-én Budapesten tartották első nagygyűlésüket, melynek lefolyásáról fenti lapok tudósításában helyi vonatkozású igen örvendetes sorokat is ta­láltunk. A­z első nap vita kérdéséről a vetélések gyógy­kezeléséről és a mesterséges vetélések elleni véde­kezés módozatairól Kubinyi szegedi szülész pro­fesszor és Lovrich budapesti bábaképző tanár re­feráltak. A nagygyűlés második napján a második vita kérdés : „A méh helyzetváltozásai“-ról került tárgyalás alá. Az első referáló ebben a kérdésben Scipiades Elemér dr. a pécsi szülő- és nőbeteg klinika professzora volt, akinek előadása, mint a szaklap írja, „az exact tudományosság és szak­értelem szempontjából oly értékeset produkált, hogy messze kimagaslott a nagygyűlésen elhang­zott előadások közül és valósággal eseményszámba megy a magyar nőgyógyászati szakirodalomban, melynek visszhangja bizonyára az ország határain is túl fog terjedni. Scipiades professzor fontos és új megállapításai a természet mélységes gondos­ságának oly szellemes felismerései, melyek a kér­désben elfoglalt eddigi felfogásokat lényegesen megváltoztatják s épen ezért a gyógykezelést is, mely csak függvénye a tudományos megállapítá­soknak, célirányosan módosítani fogják.“ Ugyancsak a második napon Géczy Lajos dr. egyetemi m. tanár, a pécsi szülő- és nőbeteg klinika adjudentusa tartotta meg igen értékes előadását a fogó műtétekről. A nagygyűlésen, melyen az ország majd minden nevesebb nőgyógyásza részt vett, a pécsi szülő- és nőbeteg klinika tagjai közül jelen voltak : Tóth Sándor dr., Burg Ede dr., Stei­ner Andor dr. Peiszer Gyula dr. Pauncz Gyula dr klinikai tanársegédek is. Dabasi-Kováts Gyula festőművész képkiállítása a Nőegyletben folyó hó 11-én délelőtt 11 órakor nyílik meg, tart folyó hó 16 ig be­zárólag. Nyitva 10 — 1 ig, d. u. 3—7 óráig. HÍREK. Hellerné. A mecsekalji város korzóján ő rajta látták meg az első, párisi selyemharisnyát. Elegáns volt, illatos, karcsú, mint valami északi hercegnő,aki rugalmasan, törhetetlenül indul el az öregség elébe. Fonnyadó, finom arca fehér volt a Coty-púdertől és őszülő imja olyan göndör frou-fronkban ölelte sima homlokát, mint a tizenhétesztendős Szajna-parti midinettekét. Oh, hogy bámultam őt, Hellernét, a grande­­dame-ot, fürkésző­ szemű diák, aki bódultan setteng­tem a lilas­­parfőmje nyomán a pécsi uccákon. Az operetti szállóige nem volt frázis­a rá alkalmazva . Hellernének nem volt kora. Egyszer megláttam a kirakatban a képét. Három fiatalemberrel volt. Ami­kor megmondták, hogy a fiai, nevettem a viccen, nem akartam elhinni. Egy szép napon a selyemharisnyájával, a kar­csúságával, az eleganciájával és az ősz frou-fron­­jával eltűnt Pécsről. Mindenki megfeledkezett itt róla, aztán egy napon országos botrány központjába került. Fiát, Heller Róbert dr.-t, aki örökölte anyjá­nak eleganciáját, ezt az alacsonytermetű, pesti kis vivőrt azzal vádolták, hogy megölte Weisz Anniét, a Népszínház­ utcai varrónőt, aki a szeretője volt. A rendőrségre hurcolták és odakerült az anyja, Heller Simonna a népszerű, pécsi főtörzsorvos felesége is. Mint tettes­társt vették őrizetbe. Csúf és bűzös cellák­ban tördelték kezeiket, míg kiderült az igazság és visszakerültek az életbe. A botrány azonban földhöz sújtotta a két embert. Róbert, a világfi kivándorolt és még ma is egy fényes, párizsi bárban zongorázik. Hellerné Pesten maradt. Budai lakásában vissza­vonultan élt. Nagynéha mozdult ki hazulról. Oda­­állt a Duna-partra a vizet nézni, a sodródó hulláma­ «i'*£ ok' b г 9. kat. Megtört öregasszony lett, aki a múlt emlékeit tépdeste magányos estéken, fáradtan és szomorún. A haja hófehér volt és csodálatos arcát csúnyán, ke­gyetlenül végigbarázdálta az idő. A karcsúsága meg­maradt, de nem volt már büszke rá. A széles folyó, a Duna lett a barátja. Órákig állt mellette és talán üzeneteket küldözgetett a fodrosodó árral. Hiszen költőnő is volt. Halkszavú verseket irt és meg is je­lentette őket sok év előtt. Német nyelven és elegáns angol kötésben. Két nappal ezelőtt holtan találták a csendes budai lakásban. Két fia, Edgár és Oszkár kísérte ki a temetőbe. A harmadik, Róbert, nem jöhet ii haza Párizsból, ahol egy fényes lokálban tangót és fox­­bluet muzsikál a kopott b­v-zongorán. (S. S.) — Zichy Gyula gróf kalocsai érsek Herceg­szántón. A főpásztor október 6-án 131 bérmálandó­­nak osztotta ki a bérmálás szentségét. Délután 3 órakor litániát mondott a kiscsávolyi templomban. Litánia után fél négy órakor Hercegszántóra utazott iskolaszentelésre és a bérmálás szentségének ki­osztására. Elkísérték Szabolyevits Dusán dr. kormányfőtanácsos alispán és Vojnits Máté járási főszolgabiró, valamint Erdey Ferenc dr. érseki titkár. Az érsek még csütörtökön Kalocsára utazott.­­ A mohács—pécsi vasút új személykocsijai a kaistarcai vagonépítő gyárból megérkeztek Üszög állomásra, egyelőre két teljesen modern fölszere­­lésü­k­k I. és II. oszt. kocsi, míg négy harmad­osztályú kocsit a jövő hét folyamán fog a gyár leszállítani. A már itt levő kocsikat szombaton, a mohácsi pécsi vasút egy igazgatósági tagja és bizottsága fogja üzembe helyezi és ezzel a több mint hatvan éve forgalomban levő elavult, becsü­letben kiszolgált személykocsikat ki lehet vonni a forgalomból.­­ Az egyetemi tudományos szövetség termé­­zettudományi és közegészségügyi szakosztálya ok­tóber 10-én, szombaton délután 6 órakor az egye­tem központi épületének előadó nagytermében tartja ez idei első ülését, amelyen Szabó Pál Zol­tán dr. egyetemi tanársegéd grafikon és térkép vetítésekkel kisért előadást tart,,A Mecsek hegység és vidékének benépesedését befolyásoló ténye­zőkről”. Az előadás előtt a szakosztály tisztika­rának megújítása lesz. A szakosztály ülésén a Tudo­mányos Szövetség tagjain kívül vendégeket is szívesen lát. — Nagymérvű olesébodásról fog meggyé­­sődni, ha férfi, fia ék gyermeki aha, porztó és bé­lésáru szükségletét Páil Ödönnél, Széchenyi-tér 1. ez. alatt fedezi. — Régi postás halála. A pécsi postástársada­lom egyik régi, osztatlan szeretetnek örvendett tagja, Vad István nyug. posta és f. felügyelő, aki sok évi pécsi, rövid időn át pedig dunaföldvári főnöki, negyven évet meghaladó szolgálat után vonult nyugalomba, szerdán délután rövid szen­vedés után 73-ik életévében meghalt. Nyuga­­lomba vonulása után fokozott szorgalommal látott a Nap­ uccában lévő kis gyümölcs- és szőlőgazda­ságának műveléséhez, szívesen végezve saját föld­jén minden munkát Ebből a vérbeli magyar emberből sugárzott a magyar föld szeretete. özvegye Sziguriits Julianna, akivel 45 évet töl­tött el boldog házasságban, leánya Erzsébet, a pécsi polgári községi leányiskola tanárnője és fia Jenő, aki maga is postás és ennek felesége, Par­­ragh Erzsébet gyászolják, mint legközelebbi hozzá­tartozói. Az elhunytat pénteken délután 174 óra­kor a központi temető ravatalozóterméből helye­zik örök nyugalomra.

Next