Pécsi Napló, 1926. július (35. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-25 / 166. szám

3 • '«. Olcsó, gyönyörű szép csillárok érkeztek СТПМГО villamossági cikkek lerakata СШЛБП píc, Irgalmmaok acca 2. Szerelési anyagok és égők mélyen leszállított árban. Utunkban látjuk Hannibál sírját is Gebze állomás körül. Itt mérgezze meg magát, nehogy Rómába diadalszekér előtt megalázva hurcolják. A végállomáson , Haidar-Paschan hajóra szál­­lunk a fezes nagy embertömeg között s Konstan­tinápoly párját nem találó mecsetes, minarettes panorámáiban gyönyörködve áll meg hajónk a kikötőben, a hajók, bárkák, csolnakok —káigcsik — nagy tömkelege között. Lelkünk még mindig zarándoklatunk utolsó útjának kegyeletes hatása alatt áll. * * * Kisázsiából magunkkal hozott édes érzések után, II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak magyarországi temetése alkalmából Thököly Imre koporsóját is Orsovától végső pihenő helyéig: — Késmárkig kisértem. A harmadik koporsóban feküdt a fejedelem, kit Budapesten a Deák-téri evangélikus templomban helyeztek ravatalra 1906. október 30-án. Másnap — október 31-én — Késmárkon, az evangélikus templom kriptájában, országos ünnepséggel eltemették Thököly Imre fejedelem hamvait. Ott volt az egész ország lelke ! Boldognak éreztem és érzem magam, hogy ott le­hettem valóságban és személyesen áldozhattam a hősök és száműzöttek emlékének ! Rónaky Kálmán dr. Megnyíljék-e városunkban — elsőnek az országban — a népiskola VII. osztálya? A nyolc osztályú népiskola eszméje nem most vetődött fel, de már éveken át kisért és bizonyára testet is öltött volna már, ha a háború s annak következménye, gazdasági elromlásunk el nem torlaszolja előle erőforrásaink zsilipjeit. A magyar nép fiai sokat tanultak a háborús időkben a néme­tektől, megtanulták szeretni a tudást, a kultúrát, amelytől a tanyabeliek, falusiak, de városaink kevésbé módosai is úgyszólván hermetice el vol­tak zárva, mert a négy, talán hatosztályú elemi iskola ma már nem elégíti ki a további iskolázta­tásra nem képesek tudásvágyát. Büszkék vagyunk magasabb kiképzést nyújtó polgári, közép és szak­iskoláinkra, egyetemünkre, de lakosságunk nagy tömege anyagi eszközök híján — egyébként is sok már az „úr“ — nem képes, de elhelyezkedésé­ben nem is óhajtja gyermekét magasabb kiképez­­tetésben részesíteni, egyszerű iparost, ipari- vagy földmunkást nevel gyermekéből, ámde a népiskola mai szervezetében elégtelen ahhoz, hogy hat év alatt alapos felkészültséggel telitse gyermekeit. Azoknak, kiknek anyagi körülményeik, életviszo­nyaik megengedik a továbbtanulást, megadták annak lehetőségét. Ha erre van fedezet, kell lennie a népiskola fejlesztésére is, mert hazaárulásszámba menő vétséget követnénk el a falvak egyszerű lakói, városaink munkásai és kevésbé módos pol­gárai ellen, ha csüggeteg visszariadnánk lehetővé tenni a továbbképzést azok részére, kik életkörül­ményeik folytán eddig megelégedni voltak kény­telenek a hat, nem ritkán csak négy elemi osztály nyújtotta ismeretekkel. A felállítandó VII. és VIII. osztály általában senkit sem fog elvonni a polgári vagy középisko­lától. Aki anyagilag bírta, eddig is fixfizetéses, nyugdíjképes pályára törtetett. Ezután is úgy lesz. De kisgazdáink, mezőgazdasági munkásaink, anyagiakkal küzdő kisiparosaink, gyári és magán­üzemek munkásai sem lehetnek mostohagyermekei nemzetünknek s ha megállták helyüket a harc­mezőn, kaszával, kapával a mezei munkában, városokban az ipari, gyári s a legkülönbözőbb munkatereken, adjuk meg lehetőségét annak, hogy gyermekeik életkörülményeiknek, társadalmi el­helyezkedésüknek megfelelő nevelést és ismeretet is szerezhessenek. A veszedelmesen szaporodó in­telligenciát nem tudjuk termelő szerepre szorítani, bár nagy tömegét a nehéz megélhetés némikép lecsapolja, de ha elmulasztjuk a köznép gyermekeit értelmes munkásnak, hazaszerető, hasznos állam­polgárrá átnemesíteni, mit első­sorban a VII. és VIII. osztály felállításával érhetünk el — az ismétlőiskola elavult szervezetével egyáltalán cél­­tévesztett —­ versedelmes lejtőre juthatunk, ami kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Szá­molnunk kell a jövő mikénti kialakulásával s a bekövetkezhető politikai váltógazdaság alakulásá­nak formátumaival. A nép gyermekének 14 éves korig való hazafias és vallásos szellemben történő nevelő-tanításával a nemzeti erőnek oly hatalmas pilléreit nyerjük, hogy megnyugvással nézhetünk szemébe bármely gazdasági és politikai viharnak. Sok mindent építettünk ,,le“ a háború óta, nép­iskoláink azonban annyira ,,le“ vannak építve, hogy azokat bármi áron is, de „fel“ kell építe­nünk nyolc osztályúvá. Akad bizonyára aggódó lélek, ki hiú ábránd­nak tartja a népiskola kiépítését mai súlyos viszo­nyaink közepette. Pedig nem boszorkányság, nem is kivihetetlen, csak akarni kell. Bírjuk min­den kellékét városunkban. A 6-ik osztályt sikerrel végzett tanulók közül önként, minden felhívás nélkül mintegy 120-an jelentkeztek, hogy mint a VII. osztály növendékei gyarapítsák ismereteiket. A tanulás, ismeretek szerzése és tökéletesítéséhez vezető utat és módot senki elől sem szabad elzárni. Ha van növendék, ki tanulni akar, pedig van, kell lennie helyiségnek is, ahol oktatást nyernek. Tanterem szűkében va­gyunk, sajnos, de a VII. osztályba önként jelent­kezett 120 tanuló részére akármi után is, de kell, megismétleni kell találni valami szükségtanter­meket és az uj tanévben — legyen ez városunk dicsősége — Pécs szab. kir. városban megnyílik hazánkban az első elemi népiskolai VII. osztály. Nem vagyunk hiján annak a szervező erőnek sem, annak a szívós akaratnak, mely karöltve emberfeletti munkabírásával elhárít minden eléje tornyosuló akadályt s meg fogja találni annak is kiutját, hogy egyelőre a VII. osztály oktató­­személyzetét is előteremti, talán szakoktatási rend­szerrel, több hivatását lelkesen betöltő népiskolai tanférfiúval. Van, vagy lesz, ki azzal argumentál ellene , hiszen a népiskola VII. és Vili. osztályai részére még nincs is utasítás, jóváhagyott tanterv ! Oh, te irgalmas Istenem ! Várjon ki vár uta­sítást, hogy adjon-e, hogy vadonatúj, vagy össze­ragasztott bankót adjon-e a szegénynek alamizsna­ként ? Mire való most azzal akadékoskodni, amikor 120 gyermek áll elib­énk azzal: művelődni, tanulni akarunk ! Ott van a polgári iskola III. és IV. osztályának, a diósgyőri előkészítő tanfolyamként szereplő népiskola VII. és VIII. osztályának tan­terve. Ami nem feltétlen tartozéka — talán — az életnek való nevelés feltételeinek, elmarad belőlük s pótlandók mindama ismeret tanításá­val, amikre az egyszerű kisiparosnak, munkás­nak, egyszóval a két kezük munkájára utalt kis­­egzisztenciáknak az életben majdan szükségük lesz. Tanterv eddig se pottyant az égből, hozzá­értő tanférfiú készítette eddig is. Városunk állami népoktatási intézetei élén — hála Isten — oly kiváló vérbeli pedagógus van, kit nemcsak képes­nek, de hivatottnak is tudunk a szükséges tan­terv megkonstruálására. Reméljük, hogy nem lesz gáncsvető, hogy szeptember 1-ével megnyílik városunkban a nép­iskola VII. osztálya. Aki szereti ezt a könnytől-­­ vértől ázott, trianoni átok alatt senyvedő csonka hazát — van, ki nem szereti ? — ezt a múltját­­jövendőjét ezerszer megbűnhődött nemzetet, — van, ki nem szereti ? — szeretnie kell a népkultu­­rát is, mely első és fő feltétele boldogulásunknak. A népiskola VII. osztályának megnyitásával Pécs városa az első részen hazánkban és eggyel több lesz, amiért büszkén vallhatjuk magunkat városunk polgárának. Dr. leesi яагьз AZ ELLENZÉK A NEMZETGYŰLÉS mandÁtu­­mának MEGHOSSZABBÍTÁSA ELLEN. Budapest, júl. 24. Az egyesült balpárt meg­nyugvással vette tudomásul, hogy a kormány le­mondott az őszi választások tervéről. Ellenben a legerősebben tiltakoznak még annak gondolata ellen is, hogy a nemzetgyűlési mandátumokat meghosszabbítsák. Puky Endre képviselő erre vo­natkozólag a következőket mondotta : — Új választásokra csak a felsőházi törvény és a választójog együttes életbeléptetése után kerülhet sor. Ellenzéki körökben Puky nyilatkozata nagy feltűnést keltett, mert már a kormánypárti kép­viselők is teljesen elejtettnek tekintették a man­dátum meghosszabbítását. - VÁMOS fest, tisszit. Telefon 4-37. 1920. július 23. Házasulandók figyelmébe! Karikagyűrűk nagy választékban. Eljegy­zési ajándékok szolid árakon és jótállás mellett Futász János órás, ékszerésznél Pécs, Irgalmasok u. 2. Magyarország, Románia és Ausz­tria ratifikálták a vámkezelés enyhítéséről szóló egyezményt. Bécs, júl. 24. (A Pécsi Napló bécsi szerkesztő­ségétől.) A dunai utódállamok már régebben egyez­ményt kötöttek a körülményes és nehézkes vámo­lási eljárás egyszerűsítésére. Az utódállamok kor­mányai azonban eddig az egyezményt nem léptet­ték életbe. Végre most Magyarország, Románia és Ausztria kormányai elhatározták, hogy előljár­nak a jó példával és egyidejű intézkedéssel életbe léptették a vámeljárás egyszerűsítésére vonatkozó egyezményt, amely kétségkívül jótékony hatással lesz a három ország külkereskedelmének fejlődé­sére. A három államban életbe lépett igen fontos egyezmény részletei a következők : A szerződő államoknak késedelem nélkül köz­hírré kell tenniök az elvámolásra vonatkozó összes szabályzatokat, valamint ezeknek összes módo­sításait, melyeket eddig nem közöltek, hogy az érdekeltek megismerjék a formalitásokat és el­kerüljék azokat a kellemetlenségeket, melyek a vámeljárás nem ismeréséből támadhatnak. A megegyezés értelmében mindegyik szer­ződő államnak melyik részletenként­ intézkedé­sekkel, vagy fokozatos helyesbítésekkel módosítja vámtarifáját bizonyos árukra, erről pontos tájé­koztatást kell adni a közönségnek s könnyen ért­hető formában közzé kell tennie az érvényben levő rendelkezések értelmében kivethető illetékeket. E célból mindennemű illetéket, amit a vám­hatóságok az áruk behozatala vagy kivitele al­kalmával kivetnek, megállapított rendszer szerint kell kivetni s bevezetni, akár vám, akár pótille­tékről forgalmi kezelési s általában bármilyen ille­tékről van is szó. Az úgynevezett konzulátusi számlákat csak szükség esetén kívánják meg és pedig ha meg­akarják állapítani egy behozott áru származását vagy értékelni, az érték után kivetendő illetmé­nyeknek, amelyeknek kivetésére a kereskedelmi számla nem elégséges. A konzulátusi számlák szö­vegét annyira egyszerűsítik, hogy mindenféle zavart vagy nehézséget el lehessen kerülni, s hogy az érdekelt kereskedők részére könnyebb legyen a címletek megállapítása. A kereskedelmi számlák láttamozási költ­sége szabott illeték lesz s ezt lehetőleg minél ala­csonyabban kell megállapítani. Hogy" egyes határvámirodák túlterhelését el lehessen kerülni, kívánatos, hogy az elvámolás gyakorlati megoldását vámirodák vagy az ország belsejében levő vámraktárak által megkönnyítsék, ha ezt a vámszabályok szállítási feltételek s az áru természete megengedi. Kívána­tos az is, hogy­ azokat az ólomzárakat, és pecséteket, melyeket egyik állam alkalmazott az átmenő vagy elraktározásra irányított árukra, ismerje el és vegye figyelembe a többi állam is. Ki­vételt alkotnak a visszaélés miatt gyanús áruk s azok az esetek, melyekben a törvény erre jogot ad az egyes államoknak. Új vámintézkedések esetén az államok az ólomzárakat és pecséteket kiegészíthetik. A címzettnek mindig szabadságában áll, hogy maga jelentse be elvámolásra az árut, vagy hogy ezt egy általa megjelölt személy végezhesse el. Az egyezmény kívánatosnak tartja, hogy a kézipoggyászok átvizsgálásának gyakorlati meg­oldása is lehetőleg egyöntetű legyen. Ennek a vonatokban kellene megtörténnie, akár menet közben, akár pedig a határállomáson, míg a vonat áll. Ezt a rendszert a tengeri és fo­lyami hajóutaknál is alkalmazni kellene. A vám­­vizsgálatot a hajóhadon kellene elvégezni menet­közben, ha az út nem hosszú, vagy mikor a hajó a kikötőbe megérkezik. Ezeket az illetékeket jövőre racionális alapon kellene megállapítani és oly módon, hogy általá­ban ne emelkedjenek felül az általános költségeken. — Iratkozzunk be Klauber Leó Jókab téri kölcsönkönyvtárába. Állandóan könyvirdesság|0k.

Next