Pécsi Napló, 1927. december (36. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-16 / 285. szám
6.Mal. PÉCSI NAPLÓ 1927. december 16 Karácsonyfa darabszám nagybani áron • A Pécsi Jótékony Nőegylet karácsonyi vásárjára Notter Jenőné, báró Rozenzweig Tivadarné, Soós Nándorné gyűjtőivén a következők adakoztak: özv. Veigl Zsigmondné, Szabó Gyuláné, Tillgermayer Károly, Minárovics Aladár, Turul drogéria, báró Rozenzweig Tivadarné, Notter Jenőné, Soós Nándorné, dr. Zsögön Gézáné, vitéz Dunaszentgyörgyi Gusztávné, dr. György Árminná, dr. Tichy Ferencné, dr. Seeb Károlyné élelmiszereket és dísztárgyakat; dr. Radnay Emilné 2 pengőt, Sándor Károlyné, özv. Tichy Aladárné, özv. Haksch Károlyné egy teakanna és egy dísztárgy, Littke Lőrinc, Bezzegh István gyógyszerész, Tauszig Ernő, Spitzer Béni, Ébert Rezsőné, Gobi gyógyszertár különféle piperecikk, Imreffy Imréné, özv. Novotarszky Miksádé, Haffner Istvánná, Smelczerné, Szent István Társulat, Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, Schlögl János utóda, Némethy Béláné, Divatház, Stern Miksa 5 pengő, Mihálovics Imre, Kertész Ferenc, Gundrum, Werle Gyula, Braun Géza Király ucca, Lenhardt János, Lőwy Lajos, Hermann József, Friedlaender Dezső, Mercz Jánosné, Haas Lipót Linoleumáruház, Hoffmann I. Károly, Lőwy Jákó és Társa, Szalay Jakab, Mautner Sándor, Krausz Lajos, Vígan Károly, Strenger Dezső, Böhm Jenő, Kétvi Dezső, Marton Sándor maradékok, Csipkeáruház, Krausz Arnold cég, Heinz Valéria, Rosenzweig Dávid, Holecsek Péter, Turul cipőgyár, Schwarczenberg, Schönwald Imre, Pápai Laura utóda, Gindl Dezsőné, Havas Testvérek, Bálint ékszerész, Kovács és Nagy, Lukafai, Weisz Böske, Vámos Miklós, Hamerli kesztyűs, Keszler Sándor, Gruber Győző, Reinfeld, Pohli Henrik, Salgó Imre, Berger Miksa, Kemény Béla, Morvay Dezsőné, Krausze Ignác, Nádor szálloda, Brucker Béla, Római Róbert, Guttmann bádogos, Steiner Oszkár, Sohr, Takács Károly, Hencz Kálmánná, Tengler Bernát, Rotter Béláné, Grün Mondi, Hamburg Zoltán, Klein Béla, Glöckner Gyula, Szebényi Imre, May István, Spiegl Jákó, Lőwy Testvérek, Schwarcz és Kálmán, Braun Fülöp, Lukács Sándor, Nick A. K., Tauszig Lajos, Alt és Böhm, Jeney József, Schmidt Gyula, Steinbach Szilvia, Münszter Lajos, Pélics Gergelyné, Moll Károlyné élelmiszereket, cukorkákat, játékokat, fehér és ruhaneműeket, stb., melyekért ezúton mond hálás köszönetet a Vezetőség. — Letartóztattak két debreceni igazgatót. A Debreceni Kereskedelmi és Ipari R. T. igazgatóját, Fülöp Sándort és helyettesét, Berger Györgyöt a rendőrségen ma a kora délutáni órákban letartóztatták. Értesülésünk szerint a békés megegyezésre irányuló tárgyalások még mindig folynak. ■ — Egyedüli fog— és szájápoló, amely azonnal fertőtlenít a terv. Hyperdent. —Fényes nappal postarablást kíséreltek meg Cinkotán. dakotán tegnap Kókai József postaaltisztet, aki a vasúti állomásra szállította kézitargoncán a feladott küldeményeket, két ismeretlen egyén megtámadta, agyba-főbe verte és a csomagok egy részét magukhoz véve, elmenekültek. A közelben járó munkások a merénylők után vetették magukat és hosszú hajsza után elfogták őket. A rendőrségen megállapították, hogy a merénylő fiatalemberek igen jó családból valók és az egyiket Tolnai Ödönnek, a másikat Nagy Árpádnak hívják. Bevallották azt is, hogy a rablásra már régóta készülődnek és hogy már a sashalmi községházán a pénzszekrényt is meg akarták fúrni, de eredménytelenül. Mindkettőjüket letartóztatták. Automobil javító N -vek, Tel. 3—86. —Póruljárt Don Juan. Mohácson a napokban tragikomikus eset történt. Bicskei Gábor szénmunkás ittas állapotban elment Mészáros Mihály szénmunkásnak lakására s a férj távollétét felhasználva Mészárosnénak szerelmi ajánlatot tett. Mikor az asszony ajánlatát felháborodva visszautasította, reátámadt és erőszakot akart rajta elkövetni. Az asszony segélykiáltásaira figyelmes lett Mészáros, ki erre besietett a szobába és zsebkésével támadt Bicskeire és arcán több szúrást ejtett. A nyomozás megindult s ennek befejeztéig Mészárost őrizetbe vették. Már ismét uj rendi ríkapitányt kap Szabadka. Amióta Szabadka szerb impérium alá került úgy változtatják ott a rendőrfőkapitányokat, mint a tiszta ember inggallérját. Most Pinkovics István rendőrkapitányt küldöttek hirtelen nyugdíjba, utódává pedig Momirovics Volja dr. helyettes főkapitány lesz. Megkegyelmeztek Mankovicsnak és Marsovszkynak. Hágából jelentik : A holland hivatalos lapban megjelent az igazságügyminiszternek azon rendelete, amelyben kegyelemben részesíti Jankovics Györgyöt és Marsovszky Györgyöt. Jankovich Arisztid kegyelmi kérvényét elutasították. — Városvégi viskóban halt meg Kaposvárnak egykor gazdag embere. Gyakran tűnt fel a kaposvári uceán magas alakjával, görnyedt hátával, elnyűtt, kopott ruhájában. Kezében mindig hosszú söprűnyelet szorongatott, azzal támogatta lépteit. A régi Kaposvár itt felejtett emléke volt, akiről, ha valamelyik fiatalabb kaposvári megkérdezte, „ki ez a bácsi ?“ azt mondták : „ Ez nagyon gazdag ember volt. A jószívűsége tette tönkre. Mennyi fájdalmat, mennyi csalódást, milyen szép múltat és mennyi becsületet hordott magában ez a 76 éves, remegő fejű és lábú, érces hangú öregember, azt elmesélik a régi viszonyokkal ismerősök. A jelenlegi kaposvári pénzügyigazgatóság épületében egyetlen és első könyvkereskedő cég a Hagelmann Károlyé volt. Az üzlet több mint száz évig állott fenn. Versenytársa nem volt, így a tulajdonosa tekintélyes kereskedője volt Kaposvárnak. A Teleky-uccai óvoda, az Eszterházy ucca 2. számú ház, a Zárda uccában egy ház és a híres Lonkahegyi szőlő egyszerre volt az ő tulajdona. A városi képviselőtestület tagja és ipartestületi elnök volt. De a Lonkahegyi szőlőben, vagy a Koronában, amikor szólt a cigánymuzsika, a mámor önfeledt perceiben a „jó barátok“ gyakran toltak a kitűnő házigazda elé egy-egy fehér papírlapot. — Károlykám, írd alá ezt a lapot! A Károly nem kérdezte meg, mennyi összegről szól a váltó, aláírta és a muzsika szólt tovább, hajnalig, néha reggelig, sőt egyik nap a másik után. Egyik napon aztán már nem nyílt meg a „Karcsi bácsi“ boltja, bezárta a végrehajtó és lepecsételte az üzletajtókat. A jószív embere, aki mindig csak adott és mindent odaadott azért, amit „barátság“nak hívnak, így ment tönkre... A feleségek elhaltak mellőle, a szegény Hagelmann Károly megszűnt az ipartestület elnöke lenni, nem hallották szavát a városi közgyűléseken, egyszóval eltűnt a közélet színpadáról. Az Árok-utcában, a Kaposcsatorna partján, a Sétatér mögött egy kis viskóban éldegélt. Kegyelemkenyéren. Azoktól kapta, akik nem feledkeztek meg arról, hogy mit kaptak tőle, amíg tartottak a szép napok... Temetése szombaton délután volt a keleti temető halottasházából. Alig néhány ember kisérte utolsó útjára az egykori előkelőséget, aki évtizedekig kiadója volt a Somogy című hetilapnak, mely sokáig egyedüli lapja volt a gazdag vármegyének és az történt Somogyországban, amit Hagelmann és a lapnak nagynevű felelős szerkesztője, Roboz István jónak és helyesnek látott, akik a lehető legjobb viszonyban voltak a földbirtokos osztállyal és a hatalommal. Mindkét helyen bőségesen támogatták Hagelmann vállalatát és Roboz bátyánkat, aki életének utolsó éveiben a Pécsi Naplóhoz is elküldötte színes, hazafias szellemtől áthatott cikkeit közlésre. A magyarok és a többi kisebbségek kivándorlása Romániából. Bécs, dec. 15. (A Pécsi Napló bécsi szerkesztőségétől.) Az európai német nemzeti kisebbségek hivatalos folyóirata, a Bécsben megjelenő „Nation und Staat’, amelynek a következő német kisebbségi vezérek a kiadói: Bleyer Jakab (Magyarország) Brandsch Rudolf (Románia), Schiemann Pál (Lettország) és Schmidt-Wodder János (Dánia),, érdekes cikket közöl most megjelent decemberi számában a kisebbségek kivándorlásáról Romániából. A cikk mindenekelőtt leszögezi, hogy a születési és halálozási arányszámok mellett a kivándorlás játssza a legnagyobb szerepet a kisebbségek életében. A legtöbb hivatalos statisztika azonban a kivándorlók nemzetiségét nem tünteti fel. Románia azonban kivétel és ezért a hivatalos statisztika alapján mutatja ki a „Nation und Staat” cikke, hogy a kisebbségek körében miként emelkedik a kivándorlás. A „Nation und Staat” erre vonatkozó fejtegetéseit a következőkben szószerint közöljük : — A román munkaügyi minisztérium kimutatásából kitűnik, hogy 1926-ban 27.671 személy vándorolt ki, illetőleg ennyien kértek kivándorlási útlevelet. A kivándorlók túlnyomó része az újonnan csatolt területekről rekrutálódik, így Besszarábiából 9936, Erdélyből és a Bánságból 4977, Bukovinából 1840, a Regatból azonban csupán 918 személy vándorolt ki. Nemzetiség szerint a kivándorlók közül 17.073 a kisebbségi népekhez tartozik, a románok száma csak 508. A kisebbségek csak az összlakosság 28%-át teszik ki, a kivándorlók között azonban 96.7%-kal szerepelnek. A 72%-os románság a kivándorlási statisztikában azonban csupán 3.3%-ot tesz ki. Még plasztikusabbá válik ez az aránytalanság, ha a kivándorlók számát nemzetek szerint nézzük. Ez a kimutatás a következőképen fest: Románok 598, bolgárok 5112, zsidók 3698 (ezek közül igen sokan zsidó vallású magyarok, akik azonban a hivatalos statisztikában a zsidók között szerepelnek. A szerk.), ukránok 4111, németek 1885, magyarok 1678, szerbek, horvátok, szlovákok 287 és mások 302. Ezeket a számokat az egyes kisebbségek népességéhez viszonyítva, azt az eredményt kapjuk, hogy a bolgároknál 69 emberre esik 1 kivándorló, az ukránoknál 122-re, a zsidóknál 210-re, a szerbeknél 276-ra, a németeknél 325-re, a magyaroknál 931-re, az oroszoknál 963-ra. A kisebbségi népeknél együttvéve átlag 2064 emberre esik egy kivándorló, a románoknál viszont 19.242-re. Ez az aránytalanság nem magyarázható avval, hogy a kisebbségekhez tartozóknak több rokonaik vannak Amerikában, mint a románoknak, nem okolható avval sem, hogy a kisebbségek jobb viszonyok között élnek és így könnyebben előteremtik a drága kivándorlási költségeket. A kisebbségek kivándorlásának egyedül az az oka, hogy a romániai viszonyok nem felelnek meg nekik és kedvezőbb sorsot akarnak kiharcolni maguknak másutt. A kivándorlók közül 9527-en Braziliába mentek, ahol az őserdőkben és a kávéültetvényeken kell robotolniok. Amerika más részeibe 6755 személy vándorolt ki, Palesztinába 1018-an mentek, különböző európai államokba 263-an és Ázsiába, Afrikába, vagy Ausztráliába 108-an. Az ezévi kivándorlás adatai hasonlóak. A kimutatás csak 1927 január 1-től 1927. június 30-ig terjed. Az év első felében 4927 személy vándorolt ki, ezek közül a románok száma 225 vagyis 4,6%, a kisebbségi népekhez tartozóké 4702, vagyis 95,4%. Az egyes nemzetek megoszlása a következő : 1457 német, 1398 zsidó, 725 ukrán, 595 magyar, 272 szerb, 181 orosz, 26 bolgár, 11 lengyel és 57 egyéb. Az érdekes kimutatás közlése után a „Nation und Staat” cikkírója megjegyzi, hogy a nagyarányú kivándorlás következtében a kisebbséget éppen a legjobb munkásokat vesztik el és ezáltal rendkívüli módon meggyengülnek.