Pécsi Napló, 1928. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1928-09-01 / 207. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyed évre 750 pengő/ $ Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. ai Nemzetek Szövetségének nyilatkozata, Budapest, aug. 31. Genfben a Nemzetek Szövetségének főtitkára közleményt adott át a magyar képviseletnek. A közlemény címe : A tanácshoz és a magyar kormányhoz, intézett kommüniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének, Antóniádénak kérésére közli, az optánsügyre vonatkozó levelét. Antóniádé rámutat arra, hogy Titulescu a június 8-iki tanácsülésen felolvasta ajánlatát, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzéket, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát, amelyre a magyar kormány augusztus 23-án válaszolt és elutasította a román kormány álláspontját. Antóniádé felhívja a tanács figyelmét, hogy a román kormány válaszát, augusztus 28-án adták át a bukaresti magyar követnek, de a magyar kormány a válaszjegyzéket nem várta meg és a Népszövetséghez fordult, mintha az ügyben a tárgyalások teljesen megszakadtak volna. Mindazonáltal a román kormány—folytatja Antóniádé levele— nem tekinti lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy a megbeszéléseket minél előbb kezdjék meg. SAJTÓKONGRESSZUS LESZ SZEPTEMBER 3-ÁN SZOMBATHELYEN. Szombathely, aug 31. A Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesülete, amely a Magyarországon megjelenő vidéki lapok országos szervezete, szeptember 3-án Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő elnöklete alatt Szombathelyen gyűlést tart, amelyen az egyesület további országos szervezését tárgyalják meg. Dr. Frankl Pál ügyvezető elnök be fogja mutatni Sopron város átiratát, amelyben a város a jövő évre Sopronba hívta a kongresszusra az ország vidéki sajtóját. A SOLYMÁRI AUTÓKATASZTRÓFA, Budapest,aug. 31. A solymári autókatasztrófa ügyében a sebesülteket ma kihallgatták. Lovag Ibi Miklósné és Ladányi László olyképpen adták elő a szerencsétlenséget, hogy az autót vezető Puskás Imre kímélni akarta az autó pneumatikját, ezért kerülte ki az úttest kaviccsal felszórt kövezetét és letért az út széléről oly szerencsétlen módon, hogy az erős fordulat következtében a gépkocsi leszaladt az útról és lezuhant a másfél méter mély árokba. Puskás Imre sorsa felett holnap a vizsgálóbíró határoz.-------ÁLLAMI SEGÉLY A MAGYAR HÉT CÉLJAIRA. Budapest, aug. 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A kormány tagjai Vass József helyettes miniszterelnök elnökletével ma délelőtt minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt és ennek során 40.000 pengő segélyt szavazott meg a kereskedők által november hónapban rendezendő Magyar Hét céljaira. MEXIKÓI CSENDÉLET. London, aug. 31. (Wolff.) A Timesnek jelentik Newyorkból . A mexikói Citytől 30 mértföldnyi távolságban az országúton 12 automobilt és autóbuszt rablók feltartóztattak és kiraboltak, noha ugyanazon az útvonalon bizonyos szakaszonkint Puebla állam kormányzójának védelmére csapatokat állítottak fel. A kormányzó gépkocsijának soffőrje, amikor a banda rákiáltott, hogy álljon meg, nem állott meg, hanem nagy sebességgel tovább hajtatott annak ellenére, hogy utána lőttek. A később érkező gépkocsikat már sikerült a rablóknak feltartóztatniuk. A rablók annyiban „lovaglásoknak mutatkoztak“, hogy áldozataikat csupán a náluk levő pénz felétől fosztották meg. Mit akart Radics István a meggyilkolt horvát parasztvezér? A horvát parasztpárt kormányon. — Radics István mint miniszter. Megbuktatja Fasicsot. — Radics a nagyszerb sovinizmus áldozata. III. Befejező közlemény. Pasics és Radics kibékülésének végrehajtásaképpen a horvát mandátumok igazolása után a radikális horvát kormánykoalíció megalakítása volt a megegyezés útján a következő lépés, ami egyértelmű volt: az intranzigens, a „jugoszláv“ fikció legmakacsabb képviselőjének,, Pribicsevicsnek a félretételével. Pasics ebben is következetes maradt a bizánci stílushoz.Máról-holnapra lecsúsztatta Pribicsevicset a jug. S. H. S. állam fennállása óta minden kormányban neki fentartott miniszteri bársonyszékről. A hírhedt, P. P. jelzésű (Pasics- Pribicsevics nevének rövidítése) nacionalista blokk miniszterelnöke benyújtotta az egész kormány lemondását anélkül, hogy az eseményekről eddigi vak eszközként felhasznált munkatársát értesítette volna. Pribicsevics csak az újságokból értesült, hogy a kormány lemondott, ily módon nemcsak Pribicsevicset, hanem az egész ország közvéleményét Pasics befejezett tények elé állítva, megalakította a radikális horvát kormánykoalíciót, mely csak annyiban változott összetételében az eddigi kormánytól, hogy a Pribicsevics-párti miniszterek helyébe négy Radics-párti miniszter ült. Az üldözött Radics-párt tehát kormányra került,a kijátszott Pribicsevics pedig egyszerre feleszmélt, hogy közel nyolc esztendeig csak strohmannja volt Pasicsnak. 1926. július végén radikális-horvát, vagy ahogy a rövidítéseket kedvelő belgrádi sajtó nevezte R. R. (Radikális-Radics) kormánya volt az S. H. S. -nek, mely megalakulása óta kínosan érezte a horvátok passzív rezisztenciáját. A horvátok megbékülése új éra kezdetének ígéretét hordta magában, bár valójában a pasicsi megegyezés őszinteségében nem hitt senki komolyan. Inkább azt remélték, hogy az eddig agyonnyomott horvát nép unta meg a harcot és azzal, hogy a miniszteri tárcákkal részt vehet az államhatalom irányításában, lemond a szabad politikai, kulturális és gazdasági önállóságáért folytatott küzdelemről. A vérmesebbek tehát a horvátok mérsékletétől várták a zaklatott jugoszláv államélet nyugalmi helyzetének bekövetkezését, amely az állandó politikai válságokkal és gazdasági bajokkal küzködő országban a megalakulása óta annyira óhajtott konszolidáció perspektíváját rajzolta az optimisták képzeletvilágába. Az események egyébként programmszerűen folytak és az új kormány hivatalba lépésével egyidőben a felségsértéssel vádolt, bebörtönzött Radics István ügyében is pertörlést rendeltek el. A vezér szabadlábon volt és Radics egyszerre legünnepeltebb, legnépszerűbb alakja lett a közéletnek. Először jöttek a híres Radics nyilatkozatok, melyek mindegyikében szó volt a dinasztia iránti hűségről. Pasics államférfiai nagyságáról és a szerb testvérekről. Mindenki megelégedett lett: Radicsból jó fiút nevelt a börtön. Radics iránti bizalmat, csak fokozta a hír, hogy Radics az új ország fennállása óta először Belgrádba jön, hol találkozik Pasiccsal. Radics tényleg megérkezett, a vén róka pedig,,orvosi tanácsra” hirtelen elutazott Evian du Bain-be. Pasics tehát kikerülte a szenzációsnak ígérkező találkát.Ez azonban nem zavarta Radics belgrádi megjelenésének kedvező hangulatát. A horvát parasztvezér jött, látott és győzött. ■ Valóságos látványosság volt Belgrádban, annyira megtetszett a belgrádiaknak, hogy a lapok tele voltak megannyi intimitással személye felől. A nagy színész először a hősök sírját látogatta meg az Avalon és könnyeket hullatva beszélt a kiontott szláv vérről. Belgrád oda lett Radicstól, kiléptennyomon ölelkezett a szerb testvérekkel. A szerb-horvát kibékülés mézes hetei után kezdődött az őszi politikai kampány, melynek első etapja a Népszövetség ülése volt. A szerbek örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy Radicsot is delegálják Genfbe, ezzel is dokumentálva az S. H. S. állam egységét. Genf után Radics meglátogatta a francia-svájci határon üdülő Pasicsot. Hogy a találkozás mint folyt le, erről mindketten hallgatta)... tény azonban, hogy Pasics hazaérkezése után Radicsot a király kihallgatáson fogadta, mely alkalommal Radics a szent Száva-rend I. osztályát kapta meg „érdemei” elismeréséül, rövidesen pedig a felségsértő Radicsból 1926. októberében az S. H. S. államközokatásügyi minisztere lett. A boldogság teljes volt Jugoszláviában, végre a horvátok és vezérük, Radics István a komoly államalkotó munka tényezőjévé váltak. Ilyen előzmények után mindenki komoly munkát várt a parlamenttől. Nem így történt. Radics, a megtért bárányka, nem lett az a jó fiú, amint várták. Ellenkezőleg most már a hatalom birtokában kezdte meg azt, amit mint üldözöttnek abba kellett hagyni. Hosszú volna leírni e szűkre szabott cikksorozat keretében mindazt, amit Radics a miniszteri székből művelt. Mindenekelőtt a horvát miniszterek a saját reszortjaikban látták a balkáni állapotokat. Korrupció, babsis, panama, kijárás mindenfelé. Radics tudta, hogy a fejtől bűzlik a hal. Ezért megindította a nagy offenzívát a korrupció ellen és egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy a korrupció patrónusa — Pasics, kinek Ráday nevű fia mérhetetlen vagyont harácsolt össze kijárásokkal, vesztegetésekkel és panamákkal. A közvélemény felzúdult, Pasicsnak bukni kellett. A Radics által kezdeményezett korrupció elleni harc Radics gőzelmével végződött. Ledőlt a nagyszakállú bálvány, a Szkipicia visszafizetett Bájának. A balkáni politika tanítványa legyőzte a mestert annyira, hogy Pasicsnak, kinek pedig az 1926. évben rendezték volna meg hosszú évtizedekre terjedő politikai munkásságának elismeréseképpen nyolcvanéves jubileumát, el kellett tűnni vőleg a politikai porondról. Pasics után négy Uzunovic kormányt buktatott meg Radics nem az ellenzéki padsorokból, hanem a miniszteri székből. Ekkor aztán újabb választásokat írtak ki. Radics ugyan pártjával ismét győzelmesen került ki az 1927. évi szeptemberi választásokból, de Vukicsevics nem vette be a horvátokat a kabinetjébe, mert Radicscsal lehetetlenné vált az együttműködés, hisz állandó Damokles kardként lebegett a kormány felett. Tulajdonképpen ez azután az a pont, ahol Radics és a szerbek találkoztak. Mert Radics célja valóban az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a szerbekkel nem lehet együttműködni. Ezzel aztán felelet is adódott cikksorozatunk felé tett kérdésre : Mit akart Radics István ? Bebizonyítani, hogy a horvát és szerb nép két nép, két különböző politikai mentalitással, két lényegesen különböző kultúrával, bebizonyítani, hogy Szerbia Balkán, Horvátország Európa és mikor mindezt bebizonyította Európának, akkor ezt a lehetetlen államösszetételt széjj elszakítani s kivívni a horvátoknak azt a szabadságot, melyet a monarchia idejében élvezett a független önálló állami életet élő Horvátország. Radics ezt a célt szolgálta egyszer a börtön-