Pécsi Napló, 1931. március (40. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-17 / 62. szám
év után. szőlőszomszédnál világosságot láttam. Betértem. Ott találtam Perfel Mátyást a feleségével. Halpaprikás volt vacsorára. Marasztaltak s én ott maradtam. Nem bírtam azonban sokáig a fennmaradást, a bor nagyon dolgozott már bennem. Elköszöntem azzal, hogy hazamegyek. Nem volt azonban kedvem lemenni a faluba. Visszamentem a présházba, ajtaját bezártam és lefeküdtem a priccsre aludni.. Alig hogy elszunnyadtam, zörgetést hallottam az ablakon. Kinéztem. Perfel Mátyásné jött utánam azzal, hogy elfogyott a boruk. Aggjak néhány litert. A jegyző kérdésére bevallotta ezután Ambrus, hogy tíz éve szoros barátságban állt Perfel Mátyásáéval. •— Eleinte nem akartam beengedni, — folytatta Ambrus vallomását — nagyon bosszantott, hogy utánam jött. Hosszas kérésére azonban mégis beengedtem. Szemrehányásokat tettem neki, mire az asszony gorombán válaszolt. Erre én pofonütöttem. Mikor azután erre az asszony nekem ugrott, vér borította el agyamat. Nem tudtam már, hogy mit teszek. Letepertem a földre, kezem nyaka köré szorult és addig szorítottam, untig csak éreztem, hogy mozog. — Homályosan emlékezem még arra, hogy felkaptam ezután baltámat és az asszony fejére sújtottam ,majd a mozdulatlan testet leöntöttem petróleummal és meggyujjtottam. A lángoló testet karjánál fogva végighúztam a présházon és kidobtam a hóba. irtózatos tette után, vallotta Ambrus, hazament és lefeküdt aludni. Reggelre kelve kialudta mámorát, döbbent Ambrus tettére. Első gondolata az volt azonban, hogy Perfelné nem halt meg. — Jól elláttam a baját—■ gondolta— legalább ezentúl békében fog hagyni. Kiváncsi volt azonban arra, hogy megtalálták-e az asszonyt és visszament ezért a szőlőbe. Ekkor égták el.* Ezt a vallomását ma Ambrus a vizsgálóbíró előtt is megismételte, mire a vizsgálóbíró elrendelte előzetes letartóztatását. Miután a helyszíni vizsgálat a mai nap nem fejeződött be és ezt holnap is folytatni fogják, eredményét csak a legközelebb fogjuk ismertetni. PÉCSI NAPLÓ 1931. március 17. Budapesten látták Schreiber Tamást szombaton este. Budapest, március 16. A rendőrségen ma egy nő bejelentette, hogy szombaton este a Huszár utcában látta Schreiber Tamást egy férfi társaságában. Mielőtt még a járókelőket figyelmeztethette volna, Schreiber eltűnt a szeme elől. Budapest, március 16. Schreiber Tamásról különféle bejelentések érkeztek a főkapitányságra. Az egyik bejelentés szerint Schreibernek már hetekkel a bűntett elkövetése előtt szorosabb viszonya volt egy kb. 30 éves elvált asszonnyal, aki miatt akart szakítani mindenáron Nagy Máriával. A másik jelentést Budi Pál volt gazdatiszt tette, aki elmondotta, hogy Schreiber ellopta az ő születési bizonyítványát. A bejelentések alapján megállapították, hogy Schreiber Budi névre állíttatott ki magának útlevelet és az útlevél most is érvényben van. Ebben az a levélben Schreibernek bajusz nélküli fényképe van. Lélekemelő módon ünnepelte az egész város 1848. március 15.-ének emlékét. Pécs, márc. 16. Az 1848-iki nagy március nyolcvanharmadik fordulója a tavasszal kacérkodó, napszigaras köntösbe öltözötten köszöntött reánk. Ám e csalóka fénypompa mellett nagyon is érződött a szokatlan hosszúra nyúlt tél dermesztő lehelete. Az időjárás párás, hideg volt, de a szivek felengedtek az emlékezés tüzénél s ünnepelt az ország minden lakójával Pécs városa közönsége is, történelmi múltjához, kulturális jelentőségéhez méltóan. A város házai piros-fehér-zöldben pompázó lobogódíszt öltöttek a nagy évforduló alkalmából s nem volt üzlet, kereskedés, kávéház, vendéglő, melynek kirakataiban ott nem virított volna a szabadságeszmék vértelen diadalnapjára emlékeztető szalagdísz vagy nemzeti kokárda. Az ünneplő lélekhez ünnepi köntöst öltött a város lakossága is, mely sűrű rajokban hullámzott az utcákon, a délelőtt korai óráiban a helybeli templomokban az ünnep alkalmából tartott istentiszteletekre igyekezve. Szentmisék, illetőleg istentiszteletek folytak a székesegyházban, a belvárosi, budai külvárosi plébánia templomokban és a gyárvárosi templomban reggel 9 órai kezdettel, a szigeti külvárosi rk. plébánia templomban reggeli 8 órai, az ágostai hitvallású ev. templomban és az izr. imaházban délelőtt 10 órai, a református templomban délután 5 órai kezdettel, hol mindenütt a hívők és áhitatoskodók imponáló tömegei jelentek meg, a városi, megyei és állami közhivatalok és intézmények hivatalos képviselőivel az élükön. Ünnepség a Majláth-téren. A város társadalmának a nap jelentőségét kidomborító ünnepsége 1412 órai kezdettel a Majláth-téren folyt le, melyet jelzett időre mintegy 5—6 ezer főnyi közönség szállt meg, hogy a letűnt idők lelkes ifjúsága soha el nem homályosult emlékének adózzon. Az ünnepséget a m. kir. 8. honvédzenekar vezette be, a Magyar Hiszekegy lélekemelő hangjaival. Ezután Rajczy János, a Verbőczy T. E. tagja szavalta el messzeható, harsány hangon Petőfi Nemzeti Dalát. Az ünnepi beszédet Magda István dr., szigetvári ügyvéd, a Verbőczy T. E. dominusa mondotta. A gyújtó hatású, megkapó beszédet a következőkben adjuk : — A legigazibb magyar lila lantosa, a leghősibb magyar eposz héroszai és a legmegrázóbb magyar dráma mártirai, esztendőről-esztendőre ünneppé t tették március 15-ét. A 48-as idők fel-fel ismétlődő magyar élet, magyar sors rapszódiáiról emlékezünk ma. Petőfi ifjúsága, Kossuth népe,tehát a magyarlélek együtteséből teremtődött a szabadságharc. Lett, mint a magyar földből a vadvirág. Ha megcsapta is az idegen szél, nem volt romboló, mint a franciák forradalma, sem lámpavasat használó bécsi zendülés és szabadságharc is, csak azért lett, mert a hatalmon lévők nem engedtek a szabadságnapnak. Harcra nem készültek. Petőfi „Talpra Magyar” jához, csak pár rőfnyi nemzeti szinti pántlika kellett. Kossuth üzenetére pedig csak a kiegyenesítendő kaszát vihette csatába a magyar gazda. És mégis, ebből a lelkesedésből támadt a honvéd, a nemzetőr. Ifjú és öreg, vetélkedő védője, őre, hőse lett a honnak, a nemzetnek. A „szabadság, testvériség, egyenlőség” szentháromságtana, Kossuth eszméje szállta meg a lelküket. És az az eszme a legigazibb kereszténység és a legnemesebb demokrácia összetételéből állt. Érezte, tudta, hirdette, hogy akiben él a hitszerinti kereszténység, abban kell, hogy legyen szerető demokrácia is. És megfordítva: Kossuth sokoldalú, szokatlan nagyság. Élt benne külön-külön egy egész politikus, szónok, államférfiú. De mégis elveinek együttesével, mint milliókat felszabadító szabadsághős vált, örökéletűvé. Mert a tudós elméleteinek kódexeit, a könyvtárak, a szónok nevét, a lexikonok, a politikus tetteit a „corpus juris”, igaz, hogy maradandóan őrzi, de mindezeknél többet ér, a legtöbb levelű, az élő, az örökalbum, a nép lelkének emlékezete. Oda pedig, róla csak ennyit írt fel a szeretet : „Kossuth Apánk”. A legtávolabbi magyar falu, puszta és tanya legegyszerűbb emberének, ha eszébe jut vagy nevét hallja, szeme megvillan, majd könnyezik. Én úgy tartom, hogy ez a legmagasztosabb emlékbeszéd és a legmegsiratottabb nekrológ. E „Nagy idő, nagy emberek”, ma, a megszázszorosodott magyar sorsfájdalmak idején megéreztetik-e velünk, hogy csak a 48-as eszmével győzhetünk? Érzitek-e, hogy újra demokratikusabbá kell tenni, a kereszténységet és keresztényebbé a demokráciát? Tudjuk-e, hogy a nemzeti közszerencsétlenségünk, kiceruzázott határain túl, „magát az eltiport magyarnak még kisírni sem szabad”? Hát azt észrevesszük-e, hogy a magyar föld imádója, az Isten adta nép, titkon bár, de keserűséget hord magában, hogy sorstestvérei közül már sok, „nem leli honát e hazában”. Látjuk-e, hogy gyengül a fellángolás az ifjú szívekben már? Ha mindezt érezzük, tudjuk, látjuk, akkor akarjunk hát egy új március idusát ! Akarjátok, ti, idősebbek, akiké a fele múlt és a fele jelen és akarjuk mi, fiatalok, akiké a jelen másik fele, de a jövő egészen ! Szóval Kossuth mai népe, Petőfi új ifjúsága ! És igy lesz feltámadás, igazi magyar élet" A beszéd kiváltotta zajos éljenzés és taps elülte után az összes pécsi dalosegyesületekből alakult énekkar Weigele Oszkár karnagy vezénylése mellett Ammer : „Nem, nem, soha !“ című, hatalmas karát adta elő, majd a város, megye, állami hivatalok, társadalmi, kulturális és jótékony egyesületek küldöttségei járultak Kossuth Lajos ércbe öntött alakja elé, a hála és megemlékezés koszorúit helyezve a szobormű talapzatára. A nagyszabású ünnepséget a Pécsi Leventék Dal- és Zeneegyesületének zenekara rekesztette be a Himnusszal. Az ünnepség után az egyetemi ifjúság, mely bajtársi egyesületeibe tömörülten, testületileg vett részt a nagy időket idéző megemlékezésen, a katonazenekar hangjai mellett vonult vissza az egyetemi aulába. A pécsi egyházak, egyesületek és iskolák márciusi ünnepsége. A Pécsi Evangélikus Egyház lélekemelően szép ünnepi istentiszteletekkel emlékezett meg március 15-ről. A délelőtti istentiszteleten az ünnepnap alkalmára vendégül jött Kapi Béla püspök tartott magas szárnyalású prédikációt. Beszédében meghatóan és szívhez szólóan hangsúlyozta a kereszthordozás mindnyájunknak kedves kötelességét, mely azonban csak akkor Istennek tetsző, ha lépéseinket állandóan és mindenben Krisztus járása szerint igazítjuk. Az este 6 órai ünnepi vallásos est kimagasló eseménye a vendégpüspök közel egy órás előadása volt, melyben drámai erővel tárta a hallgatóság elé azokat a bűnös mulasztásokat, önzést és kapzsiságot, melyek a nemzetet a mohácsi katasztrófához juttatták. A mai trianoni nyomorból is — úgymond — csak a nemzet javainak előtérbe helyezése segíthet ki bennünket. Ne felejtkezzünk meg tudományunkról és művészetünkről sem, mert ha könyvtárainkat megint a fegyverek és szarvasagancsokkal cseréljük fel, a tudatlanságba sülyedünk. Közreműködött az evang.nlikar Zupancsics tanárral. A gyülekezeti éneket Reichel Lajos főkántorvezette szép bariton hangján, Zongorán pedig Bán János zeneiskolai tanár játszott. A templom zsúfolásig megtelt a legelőkelőbb közönséggel és városunk notabilitásaival. A gróf Széchenyi gyakorló reáliskolában az ünnepélyt a Hiszekegy nyitotta meg. Tolnai Lajos VI. o. t. a Nemzeti dalt szavalta el, majd Varga Gábor dr. tanár mondott ünnepi beszédet. Ragyogó gondolatokkal és mély politikai meglátással rajzolta meg a márciusi ifjak igazi lelkét és állította példaképül a mai gyenge, lélektelen ifjúsága elé. Jancsek János VIII. t.. Franco Berardelli olasz költő „Petőfi” című modern ódáját szavalta komoly átérzéssel. Ezután az intézeti énekkar Jakab—Hollósy, „Riadó“-ját adta elő Szilárd Leó dr. tanár művészi vezetésével, tökéletesen. Miksa Lajos VII. o. t. Kozma Béla „Volt egyszer egy ország“ c. verset szavalta el. Vincze Zs.: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország dalának interpretálásával újra az énekkar ragyogtatta kiváló összetanultságát. Ifjú Dobokai Márton 1. o. 1. Sajó Sándor „Magyarország” c. versét szavalta. A Himnusz és a Kossuth nóta fejezték be az ünnepélyt, amelynek az a nevezetessége is megvolt, hogy ezen mutatkozott be — egyelőre csupán, mint az énekszámok kísérője — az iskola néhány hónapja megalakult fúvós zenekara. Az alsó osztályos tanulók számára külön