Pécsi Napló, 1933. július (42. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

i­­­óidat. bator védelmezőit és elszánt katonáit joggal megilleti. Ez a város átélte egy 3 éven át tartó ellenséges megszállásnak minden poklát és ezalatt az idő alatt a hazához való törhetetlen hűséggel és szívós ki­tartással vivta a maga élet-halál harcát és ezért kétszeresen átérzi az örök jogvédő nemes munkát, amit Önök végeznek. Átérzi ennek a magyar nem­zetre, a közéletre kiható nagy és fontos szerepét is. Biztosíthatom Önöket, hogy a városnak nagy öröme, hogy a vándorgyűlést vendégül láthatja és kívánom, hogy tanácskozásaiknak a válsággal küzdő ügyvédségre valóban hasznos eredménye legyen. (Élénk éljenzés.) — Azzal a tiszteletteljes megbecsüléssel üd­vözlöm a város nevében a magyar jogászvilág kitűnőségeit — mondotta —, amely a törvény és jog lelkes szószólóit, a közszabadságnak bátor védelmezőit és elszánt katonáit joggal megilleti. Szabó Lajos dr, a pécsi törvényszék elnöke, a pécsi bíróság és ügyészség üdvözletét tolmácsolta, a következőkben: — Nagyméltóságu Miniszter Úr! Mélyen tisztelt Elnök Ur ! Mélyen tisztelt Vándorgyűlés ! — A közelmúltban egy erdélyi iró könyvéből igen pregnánsan kifejezve, komoly intelmet olvas­tam amely azóta, mint igazság ment át a köz­­tudatba. Azt írja ez az ízó, hogy ma, midőn olyan nagy katasztrófák árnyékában élünk és a minden­napi élet szürke és névtelen küzdelmei vesznek körül minket, meg kell értenünk embertársaink, , hangos, sokszor véres jajkiáltásait, mert mind­nyájunk sorsa közös és nincs nagyobb feladat, mint ezen sorsközösségünk tudatában hatalmas egységbe olvadva vallani az újjászületés nehéz, de kiharcol­ható munkáját.­­• Eszembe jutnak ezek a szavak most,amikor az Országos Ügyvédszövetségnek ezért az impozáns közgyűlésén nekem jutott az a szerencse, hogy a pécsi bíróság és ügyészség nevében üdvözölhetem a közgyűlésnek az ország különböző részeiből összesereglett illusztris képviselőit,élén az igazság­ügyminiszter úr ő­ nagy méltóságával, ki, mint az igazságügyi kormányzat feje és mint ügyvéd nyil­ván azért jött ide, hogy magas megjelenésével dokumentál­ja, hogy átérzi az ügyvédi kar vészesen súlyos helyzetét és azt az általam előbb idézett igazságot, hogy mindnyájunk sorsa közös, ő is dokumentálni akarja azt, hogy ezen sors­közösség tudatában ő is részt kér magának az ügyvédi kar nehéz, de biztató munkájában. AZ IGAZSÁG kutatása fűzi össze az ÜGYÉSZI ÉS BÍRÓI KART.­ ­• Mondottam, mélyen tisztelt Vándorgyűlés, hogy én a bírói és ügyészi kar meleg üdvözlésének szószólója vagyok. A bírák és ügyvédek nagyon jól ismerjük egymást. Lelki rokonok vagyunk nemcsak képesítésünk egysége, hanem pályánk célja : a földi igazság kutatása forraszt szorosan össze minket. De különösen össze­forrasztottak bennünket azok a történelmi erők, amelyeket csaknem két évtizede taposunk már és amely annyi megpróbáltatást zúdítottak ránk bírákra és ügyvédekre egyaránt, hogy ez hűséges és megértő bajtársakká kovácsolt össze minket. (Lelkes taps és éljenzés.) AZ ÜGYVÉDEK ÉS BIRÁK A JOG RÉM­ ÉL­HARCOSAI. — Ne feledjük, mélyen tisztelt Uraim, hogy nemcsak a lövészárokban volt hű és bátor bajtársa bitó és az ügyvéd, hanem amikor elhalkult a fegy­ver zaja és jött utána a társadalmi forradalom, amely ezeréves alkotmányunkat máról holnapra elsöpörte, az újjáépítés nagy munkájában, a jog­rend felépítésében, az úgynevezett konszolidáció­ban mi bírák és ügyvédek voltunk az élharcosok. (Lelkes taps.) És ma, amikor a gazdasági forrada­lom pusztít világszerte és az egész él­et mintegy medrét vesztett folyam száguld, hogy elseperjen mindent,ezt az életet jogilag szabályozni,medrébe visszaterelni megint a mi feladatunk: a biráké és ügyvédeké. (ügy van ! Úgy van !) — Mélyen tisztelt Vándorgyűlés ! —• Jól tud­juk mindnyájan, hogy milyen nehéz és fontos jó törvényeket és rándeleteket alkotni, és oly fontos azokat az élethez simítani, mert örök igazság volt mindig és ma is az, hogy a törvény betűje él, annak szelleme pedig éltet. (Lelkes éljenzés.) — Életet adni ezeknek a holt betűknek a mi feladatunk és hogy megadjuk ezt, bizonyít­ja az az elismerés, amellyel a mi jogrendünk egész Európá­ban dicsekedhet. (Általános helyeslés.) Sajnos, mélyen tisztelt Uraim, ezután a sok küzdelmes munka után még nem jött el a jutalom.Még mindig nagyon sötét felettünk az égbolt és nem tudja egyikünk sem, hogy milyen megpróbáltatások várnak még reánk­. Mi, bírák és ügyészek munkában és lemondásban nevelkedtünk. Nekünk ezt adta az élet osztályrészül, mi ismerjük a nélkülözést, mi tudjuk a mostani életnek minden rettenetes vonatkozását. Mi jól tudjuk azt is, hogy az ügyvédi kar mindig őszinte szívből örült, ha a bíróságra jobb napok virradtak. (Úgy van ! Úgy van !) mindjuk azt is, hogy a birói függetlenséget fenyegető minden kísérlettel szemben, mint fegyvertárs ott állt mellettünk az ügyvédi kar és tudjuk azt is, hogy ha a jövőben ilyen­ beszély támad, megint ott állana, mint egy test és egy lélek. (Taps.) — Mi végtelen fájdalommal látjuk azt a súlyos küzdelmet, azt a heroikus harcot, amelyet ma az ügyvédi kar a mindennapi kenyérért folytat. Saj­nos, hogy segíteni nem rajtunk áll. Azonban meg­van minden reményünk és bizalmunk arra, hogy az ügyvédi kar, amely a magyar történelemben olyan díszes helyet foglal el és a magyar társada­lomnak kimagasló oszlopa, élén az igazságügy­­miniszter úr őnagyméltóságával, mint vérbeli vezérével és igazi fővédnökével, meg fogja vívni ezt a harcot és az ügyvédi kar megtalálja azt a helyet, amely őt tartalmasságánál, életnívójánál és műveltségénél fogva ebben az országban meg­illeti. Nekünk bíráknak pedig becsületbeli köteles­ségünk, hogy sorsközösségünk tudatában segéd­kezet nyújtsunk és az ügyvédi karnak ezt a nehéz harcát megértő lélekkel és baráti szívvel támogas­suk. (Lel­kes éljenzés és taps.) Kristics Sándor dr., a pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetem jogi dékánja az egyetem üdvözletét, tolmácsolta, majd Pap József, a budapesti ügyvédi kamara elnöke az ország ügyvédi kamaráinak nevében köszöntötte a kongresszust. Hangsúlyozta, hogy a jogszol­áltatás tekintetében fontos kérdé­sek várnak megoldásra. Erősen kell kopogtatni a törvényhozás, a kormány és a bíróságok kapuin, hogy a modern jogászeszmék utat nyerjenek. Tagadta, hogy ügyvédellenes hangulat volna az országban, figyelmeztette a kongresszust, hogy egyes körök saját önző érdekeik miatt le akarják járatni az ügyvédség nimbuszát, de a nagyközönségben nincs ügyvédellenes érzület,mert lát­ják,hogy az ügyvédi kar a legsúlyosabb gazdasági viszonyok ellenére is mindig a közcélt,a közérdeket szolgálja,még akkor is, amikor saját reformjáról van szó. Szerencsés gondolatnak tart­ja, a vándorgyűlés Pécsre helye­zését, mert az itteni atmoszféra különösen alkalmas a siker­­­res munkára. Pécs mindenkor patrónusa volt az eszmei harcoknak és a tudományos­ fejlődésnek. Az Erzsébet Tudo­mányegyetem fennen lobogtatja a tudomány fák­lyáját. Az ügyvédség függetlenség kérdése mint alkotmányjogi biztosíték egyenesen a bírói függet­­lenség mögé sorozandó. Ennek­ kiegészítő része a szólás- és sajtószabadság, a nyilvánosság az ügyek pártatlan elintézésének éltetőlevegője. Az ügyvédi kar függetlenségének azonban gazdasági előfelté­telei is vannak és ezen a téren az utolsó óra ütött, a túlzsúfoltság problémájával meg kell küzdeni. Niamessy Mihály ország, képviselő tartotta Ver bocsiiladár a pécsi ügyvéd kongresszuson Írter: Csillag Károly dr. n. Ist der Jurist gut gerafhen, Wird er zu einem Advokaten, Wenn er nicht se gut gerieth Kommt er zu dem Kriegsgericht', Ist er aber gar zu dumm, Kommt er in‘s Ministerium! Weber. Csak bámultam Justicia asszonyt, hogy mi­csoda angyali türelemmel hallgatta meg előadá­somat, amikor hirtelen ajtókopogás zavart fel bennünket. A sürgönyhordó lépett be és hozta be a következő sürgönyt: ,,Verbőci Aladár, Edelény. Holnap Or­szágos ügyvédkongresszus Pécsett. Várlak szokott felolvasásra. Szalay Zoltán­, Justicia istennő elsősorban aziránt érdek­lődött, hogy ki az­ a Szalay? — Maga egy Igazság Istennő — felelem — és azt se tudja ki az a Szalay? Ez a Szalay egy végtelen agilis jogászember, aki az ügyvédek Lapjá­t szerkeszti, a vándor­gyűlésnek a főtitkára, nagy­ jogász ,kitűnő táncos, aki rendez weekendeket, ügyvédgy­űléseket, és aki a vándorgyűléseknek a főgenerálisa, akit Pécsett bizonyára Gombos Ede, a helyi bizottság fővezére fog helyettesíteni. Egy ilyen vándor­gyűlés tulajdonképen egy jogtudományi had­járat. Majd meg fogja látni kedves Istennő mi­csoda nagy talentum kell egy vándorgyűlés ren­dezéséhez. Ott járkál lesben a Szövetség helyi csoportjának elnöke Szabó János és ott buzgó­l­­kodik, vele Kelemen Mózes, aki most azon tana­kodik hogy hozott-e ez a kilenc vagon legalább egyet, olyant, aki különb kriminalista nálánál. Hat nílusi lónak a fejébe nem férne bele ez az ész, amely egy ilyen rendezéshez kell. Az öreg Napóleon hatszor inkább vesztette volna el a Waterlooi csatát, semhogy egy ilyen vándorgyűlést rendezett volna. Kell hogy bemutassam legalább az egész kongresszusi propaganda művelet fő mozgatóját, ott áll a síneken Schmidt Lajos városi tb. főjegy­ző, aki Rektor spirituálisa az egész ügynek, jön, megy, fut, telefonál, rendel és lerendel szobákat, aki egy egész sereg katonát mozgósít egy gomb­nyomással. A Sofort programm megtestesült alakja. Beszéli a világnyelveket szárazon és vizen. Nemigen értünk rá elméleti dolgokkal fog­lalkozni és siettünk a miskolci gyorshoz, nehogy lekéssünk. Justicia asszony sietett a borbélyhoz, a frizuráját divatosan rendbehozta útközben, a hatvani állomáson megreggeliztünk és félórával hamarább beérkeztünk Pécsre mint a budapesti gyors, amely az ügyvédvonatot hozta magával. Elgondolhatják hogyan volt elcsudálkozva ő Istennője, amikor ezt a vonatot meglátta. Kilenc vagon ügyvéd, ilyet még az égben se látott, ilyet se Athén, se Róma nem produkált az ő ide­jében. A fogadtatás csodaszép rendezésétől mind­ketten el voltunk ragadtatva. Nekem nagy fel­adatom volt. Egy pillanat alatt végig kellett ma­gyaráznom a dolgokat és a beérkezőket Justiciá­­nak bemutatni. Látja kedves Istennő — ez az az ottan, aki a harmadik ablaknál kikönyököl az most a vándor­­gyűlésnek az illusztris vendége, Magyarország igazságügyminisztere, Lázár Andor dr.,­­ akit melegen ajánlok Önnek az olimpusi igazság­szolgáltatáshoz, ha valamikor, ami egyhamar nem fog bekövetkezni, nyugdíjba fog menni. Kitűnő ember, nagy jogtudós és kiváló debatter, igazi parlamentbe való ember, akit még a kis­gazdák is megtapsolnak. — Mi az a kisgazda? — kérdi Justicia. — Arra most nincs idő kedves Istennő — de röviden definiálva: egy a Zöld hitelre, igényt tartó, legtöbbnyire mándli és csizmában járó, a parlamenti vitákban igen vagy nemmel szavazó, az OFB... — De most már ne folytassa Verbőci, mert eleget hallottam ott fent azokat a panaszokat, miket a maguk OFB-je ellen felkiáltottak. El is hallgattam és folytattam a bemutatást. — Látja kedves Istennő, ez egy igen neve­zetes kongresszus lesz. Az ügyvéd tekintélye oly nagy minálu­nk, hogy még az igazságügyminisztert is le tudták hozni magukkal. Egész Pécs öröm­mámorban ü­szik, hogy ilyen megtiszteltetés érte, és amint látja ,ott van már a körzetben egész légiója a dis­szónokoknak, akik végtelen elragad­tatásuknak fognak most kifejezést adni. Ott van a nagy körzetben Szapáry Lajos gróf főispán. — Mi az a főispán? — kérdi Justicia, — mert minálunk ilyen foglalkozás nincs. —• A főispán — felelém — az az első bizalmasa a mindenkori kormánynak, aki addig főispán. l'EGsi JVAI’LO 1933 július 1. Láb, kéz, hónalj izzadást V­Д CTTЦПП azonnal megszüntet aJUaOUUUN­ Kapható s SZIGETHY Remény Patika Pécs. Ara­ny fillér.I

Next