Pécsi Napló, 1935. április (44. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-05 / 78. szám
2. bitlül Villanyszerelési és mindennemű mechanikai munkákat a legjutányosabb áron elvállal garanciával Molnár Artur villanyszerelési vállalata, Széchenyi tér 15. Telefon 26-17. Takarékosság bevásárló hely állandóan és hosszú időn keresztül a közélet, a parlamenti élet aktív képviselőit mindig ugyanabból a 300 -400 emberből permutálja, kombinálja és variálja, nem lehet helyes. A parlament rövid időn belül összeül és megkezdődnek a munka nehézköznapjai. E nehéz munkanapok eredményéből kell, hogy a magyar ünnepnapok szülessenek meg. A választási harcnak nemcsak elesettjei vannak, mert a harcban sebek is esnek. Ezeket a sebeket közös magyar akarattal minél hamarabb be kell gyógyítani, el kell feledni, hogy mielőbb beálljon a leengesztelődés légköre, amely távol minden szubjektív szemponttól, csak a magyar ügy szempontjából néz minden kérdést. Minden igaz magyar közéleti férfit, kell, hogy ez a gondolat vezessen. Ennek a gondolatnak jegyében köszönöm meg még egyszer a szombathelyi kerület bizalmát, midőn annak mandátumát átveszem. A hatalmas tömeg, amely a városháza előtti téren hallgatta végig a miniszter beszédét, szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel ünnepelte ismét a város képviselőjét. A miniszter és kísérete Szombathelyről Kőszegre hajtatott, ahol este 6 órakor részt vett azon a gyűlésen, amelyen Németh Imrének, Kőszeg képviselőjének nyújtották át a mandátumot. A BUDAPESTI EGYETEM JUBILEUMI ÜNNEPSÉGÉNEK ELŐKÉSZÜLETEI. Budapest, ápr. 4. A kormányzó kihallgatáson fogadta a királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsát. A kihallgatás folyamán az egyetem rektora megtette az egyetem jubileumi ünnepségeivel kapcsolatos előterjesztéseit és egyben felkérte Ő főméltóságát, hogy az ezévi szeptember 26-iki díszülést személyes megjelenésével tegye emlékezetessé. A kormányzó az előterjesztésekhez hozzájárult és kilátásba helyezte megjelenését a díszülésen és az operai díszelőadáson. IDŐJÓSLAT: Gyenge nyugati légáramlás, helyenként még eső, a nappali hőmérséklet növekszik, éjjel azonban sok helyen talajmenti fagy. A „PÉCSI NAPLÓ" REGÉNYE Két férfi özvegye Írta: SÁSDI SÁNDOR 82 Előttük feküdt a letakart tetem. Valahonnan egy stráfos abroszt kerítettek, azt tették a halottra. - Látni akarom - mondta Antónia és csak szorította kezében a pereceket. Nem sírt, de az arca fehér volt és szájaszéle remegett. - István, te vagy az István? - suttogta magában, aztán hangosan ismételte: - Látni akarom... Levett kalappal álltak körben a munkások. Egyik felemelte a csikós abroszt. Antónia nézte ■a szétroncsolt fejet, a bevérezett hajat, a felhasadt szájat és a kifordult szemeket. Kiáltani akart, de csak sóhaj, lihegő nyögés szakadt ki belőle. - Nem, ez nem ő... Ez nem István... A munkás letakarta újra a halottat. Valaki azt mondta: - Nem vette észre, hogy a vasrúd még nincs befalazva. Én láttam, amikor lebillent. - Áldott jó ember volt. Krajcárral meg nem csalt senkit. Hogy beteg lett a feleségem, a kétheti napszámomat előre kiadta. - Nekem meg bukkancsot adott az elmúlt télen. - Áldott jó ember volt... ! Jött a mentőkocsi. Biró úr erőszakkal elvezette Antóniát, beültette az autóba és hazavitte. Mielőtt elment volna, átadta a halott zsebéből kiszedett holmikat. Az óráját, a töltőtollát, ceruzákat, erszényt, tárcát. Odarakta az asztalra Antónia egyedül maradt. Odaállt az asztal elé és sóhajtott. - Ez minden, ami megmaradt belőle... Kezébe vette az órát, amelynek csodálatosképen semmi baja nem történt. Ketyegett most is. Megnézte a töltőtollat, a ceruzát. Felnyitotta az erszényt, amelynek egyik rekeszében átlukasztott fillér volt. Ő találta valamikor, lent az uccán és odaadta Istvánnak. A nagy tárcában rendbe voltak rakva a bankjegyek. Közöttünk egy levél. Tegnap irta a báróné. Ugyanabban a borítékban egy másik, Imre írása: „Antónia. Úgy szeretlek, olyan nagyon szeretlek, hogy ezt sürgősen le kell írnom, neked... “ Csak állt, kezében a levéllel és úgy látja elbillennek helyükből a bútorok, forogni kezd a fal, aztán sűrű feketeség esik mindenre, ő meg zuhan valahova mélybe, nagyon mélybe.. . Pillanatig tartott ez. Újra látásra nyílik a szeme, megindul a szíve verése, gondolatok préselődnek az agyába és kezét a szájára szorítja, hogy ne halatszon a kiabálása. - Megöltem... én öltem meg őt... Bűnhődni szeretne. Azt akarná, hogy mindenki hallja e szörnyű vádat. Köpjék le, kövezzék meg, égessék el máglyán. Bűnhődni! Fetrengeni porban, a korbács csattogását érezni arcában, elvérezni ebben a nagy kínban, amellyel élni úgy sem lehet. - Én öltem meg őt. .. - kiáltja, vagy csak hiszi, hogy kiáltja, mert nyelve nem mozdul, szája nem nyílik. Csak ül. Összeroskadtan, szörnyű terhekkel a vállán, s nagy, nagy kereszttel, amely nyomja lefelé. Odanőtt hozzá, vinni, cipelni kell ezt, mert nincs megkövezés, megkorbácsolás, máglyahalál; csak a bűntudat kínja, amely örökre rásütötte bélyegét és, amelyet rejtegetnie kell mindenki előtt... Az este olyan csöndben jött el most is, mint máskor. Etel begyújtott a kályhában. Ők ott ülnek a pamlagon. Középen Antónia, mellette a kislányok. Összebújnak hárman, a világ legárvábbjai. Ahogy hozzásimul a két gyerektest, úgy érzi Antónia, nagy üszkös sebét simogatják gyógyító kézzel. Szorítja magához mindkettőt és már tudja, hogy soha sem hagyja el őket. Bejön Olga Jante, Púder és festék nélkül. Öregasszony megint így jön gyászolni ebbe a házba. - Antónia, mi lesz a gyerekekkel: apátion, Anyátlan árváim... Csókolgatja őket, de a kislányok karja nem vál le Antóniáról. (Folyt. köv.) PÉCSI ЛАРИ) április 5. A DGT. tisztviselőkara és munkássága bensőséges ünneplésben részesítette a távozó Balsay Aladár bányaigazgatót Pécs, ápr. 4. Délután 4 óra. Ünneplőbe öltő- ■ zött bányatisztviselők és bányászok sorakoznak fel a bányaigazgatóság tanácstermében. Elfogódottan foglalják el helyeiket. Megilletődött csendben lép a terembe Balsay Aladár bányaügyi főtanácsos, a DGT. távozó igazgatója. Kérgeskezű munkás emberek és tisztviselők szemében könny csillog, amikor felhangzik a búcsúbeszéd első mondata. Amikor elhangzott az utolsó beszéd, Balsay Aladár is könnyezett. A közös munkában eltöltött évek szomorú és víg epizódjai, emlékei vibráltak a lelkekben.* A távozó bányaigazgatón kívül Szabolcs Rezső bányaügyi tanácsos, a bányaigazgatóság új vezetője és Ozanich Gyula központi felügyelővel élükön megjelentek a kerületek vezetői, a bányamérnöki és üzemi tisztviselői kar, a bányaigazgatóság adminisztratív tisztviselői, a bányatárspénztár orvosi karának, a DGT. népiskolák tantestületének és a DGT. által fenntartott szociális és népjóléti intézményeknek képviselői.* Szabolcs Rezső bányaügyi tanácsos a bányaigazgatóság és bányaüzemek háláját és köszönetét tolmácsolta a távozó bányaigazgatónak és kiemelte, hogy Balsay Aladár mindenkor vasszorgalommal párosult tudással, ritka szervezőképességgel találta meg a vállalat és alkalmazottai érdekében a reábízott súlyos feladatokat. * Ozanich Gyula központi felügyelő a bányatechnikusok osztatlan bizalmának, megbecsülésének és ragaszkodó szeretetének adott mélyen átérzett szavakban kifejezést. Kiemelte, hogy Balsay Aladár a kötelességszerű szigorúságot minden ténykedésében őszinte kollegialitással, pártatlansággal, igazságossággal és jóakarattal egyesítette. Ténykedéseiben erős nemzeti érzés, kiváló szaktudás és minden nemes és jó ügy iránti lelkesedés irányították. Biztosította, hogy volt technikus munkatársait a kortársi szeretet és hála szálai fogják a jövőben is hozzáfűzni. * Borsy Jenő irodafőnök az adminisztartív tisztviselői kar megbízásából és nevében mondott költői lendületű beszédben Isten hozzádot a nyugalomba vonuló bányaigazgatónak. „Az élet nagy várótermében vagyunk valamennyien - mondotta - és szüntelenül látjuk vonatok érkezését, tovasuhanását és ezzel örömnek és bánatnak szakadatlan váltakozását. Az Isten hozott és Isten hozzád szavai lelkünk érzelmeinek állandó hullámzásai.“ A távozó bányaigazgató olyan évtizedben intézte a bányaüzemek ügyeit, amely évtized a maga verejtékes gondjaival, megújuló aggodalmaival talán egy egész emberöltő súlyával nehezedett minden alkalmazottra és Balsay Aladár ezen gondterhelt időkben vallásos és hazafias érzéseivel, mély emberi elgondolásaival igyekezett a lelkek egyensúlyát átmenteni jobb időkre. Emlékül és lelki értékként megtartja a tisztviselői kar az ő példaadó kötelességtudását, vasszorgalmát, amelyekben mindig előljárt. „A mindenható áldása kísérje a pihenés éveiben életutain - fejezte be szavait - és végtelen kegyelme hozza meg valamennyiünknek a sóvárgott, jobb magyar jövendőt.“ Balsay Aladár mélyen meghatódva és elérzékenyülve köszönte meg az elhangzott, szívből fakadt búcsúszavakat és biztosította volt tisztviselőtársait, hogy a Pécsett töltött időket mindenkor legkedvesebb emlékei közt fogja megőrizni és szeretettel kiséri figyelemmel volt munkatársai további sorsát. Reméli, hogy a megpróbáltatás és áldozatok nehéz évei után még jobb idők fognak beköszönteni. Kérte az összes alkalmazottakat, hogy kötelességeiket híven, lelkiismeretesen és szorgalommal teljesítsék a jövőben is és tartsák meg őt jó emlékezetükben és legyenek meggyőződve, hogy ténykedéseiben, ha a viszonyok kényszerű nyomása alatt sokszor fájó érzésekkel kellett is cselekednie, de mindig a szeretet volt fő irányítója. Ezzel a felemelő szép ünnepség véget ért. * * A FRANCIA VEZÉRKAR MAGYARBARÁT POLITIKÁT AJÁNL A KISANTANTNAK. Fázis, ápr. 4. A francia vezérkar a kisantantnak a Magyarországhoz való közeledést ajánlja. Azt ajánlják, hogy helyes volna bizonyos területi és politikai áldozatokat hozni Magyarország igényeinek kielégítésére. * A magyar közvélemény mindenesetre a legnagyobb örömmel fogadja ezt a baráti és megértő gesztust, amelyet a francia vezérkar ezzel a cselekedetével produkált. A legmértékadóbb körök részéről hangzott el tehát most a figyelmeztetés a kisantant felé. Páris felől más szelek fujdogálnak és mi ezt nem csak örömmel, de mint az idők elkerülhetetlen jelét vesszük tudomásul.