Pécsi Napló, 1936. szeptember (45. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-20 / 215. szám
if. • ' " *. oltínlr£CSI NAPLÓ 1939. szeptember 20 Fiuk: BOCSKAY KABAOK, Bocskay zsinóros öltönyök, ISKOLARUHÁK, boy kabátok Férfiak: őszi öltönyök, átmeneti kabátok, вбшзАт, szőrmebekecs. Készen és mérték szerint. Olcsó árakban. Férfiszövetek nagy választékban. Férfiszabó üzem: Schwarcz Zsigmond és Fia , Pécs Ferenciek u. 6. és Király u. 23 МГ 74 havi hitel Takarékosságra. ~§ „17 pacsirta“világbemutatójával nyílik meg hétfőn az „Uránia“ mozgó, az egész ország legtökéletesebb filmszínháza Séta az új filmszínházban Pécs, szept. 19. Sokat hangoztatják mostanában, hogy az általános fejlődés előmozdítása és a munkaalkalmak teremtése tekintetében ne várjunk mindent a közülettől, tegye meg kötelességét a magánvállalkozás, illetőleg a magántőke is. Van Pécsett egy vállalat, amelynél ezt a programot nem az idők diktálták, amely 25 éves fennállása óta állandóan ezeket az elveket tartja szem előtt és éppen ezért működésével kitörölhetetlenül írta bele nevét ennek a városnak kultúrtörténetébe. Az Apollo Projectograph r. t.-ról van szó, amelynek immár harmadik filmszínháza nyitja meg kapuit. Az inim hatású Apollo és a nagytömegek részére épült Parkmozi után hétfőn kezdi meg előadásait az Apollo Projectograph r. t. harmadik filmszínháza, az ,, Uránia“, amely csúcspontja és betetőzése mindannak, amit eddig a filmszínházépítés elegancia, célszerűség és technikai berendezés tekintetében világviszonylatban is produkált. Nem túlzás, ha azt álltjuk, hogy az ,,Uránia“ ma a legtökéletesebb berendezésű magyar filmszínház, amelyhez tökéletességben, európai viszonylatban is, kevés van hasonló. Az ,,Uránia” filmszínháznál a legkisebb szögtől a legkomplikáltabb vetítő- és hangkészülékekig minden a színház céljának és annak az elvnek a szolgálatába van állítva, amelyet különben az Apollo r.t. szinte cégérnek használhatna: ,,Mindenből a legjobbat, mindenből a legtökéletesebbet.” Ezt az elvet ezután az ,, Uránia” megépítésénél maradéktalanul megvalósították. Huszonöt év minden tapasztalatát, az építészeti és technikaiújítások gazdag sorozatát érvényesítették a Szigeti országúti mozgófényképszínház megépítésénél, amely nemcsak 25 év munkájának gyönyörű betetőzése, hanem büszkesége Pécs városának is. Az ,,Urdiná‘‘-t magánvállalkozás, magántőke hozta létre, de gazdagabb lett általa a város egész kulturélete; újabb otthont kapott általa a művészet; a hangos film ma már mindent tökéletesen reprezentáló eszközeinél fogva a zene és a színészet. Fejlődik a város és nyugati és délnyugati felében egészen új kerületek épülnek szinte márólholnapra. És e fejlődéssel, mint a kultúra legmodernebb, legsokoldalúbb és legkedveltebb zászlóvivője, lépést tart a hangos film, amely teljes fegyverzetben máris elfoglalata őrhelyét a Szigeti városrészben.* Miként már megemlítettük, az ,, Uránia” filmszínház formális remeke a színházépítésnek. Kiváló, tökéletes munka, amely a szemlélőből is a legnagyobb elragadtatás érzését váltja ki. Országos tervpályázat eredménye alapján egyhangúlag fogadta el az Apollo rt. igazgatósága Weichinger Károly ifjú. Nendtvich Andor és Visy Zoltán együttes színházépítési tervét, amelyet azután hajszálnyi pontossággal keresztülvive alkották meg az ország legtökéletesebb filmszínházát. Kifinomult ízlés, a rendekezésre álló hely tökéletes kihasználása, nagyszerű beosztás, minden legapróbb részletre is kiterjedő figyelem jellemzi ezt a tervet, amit azután az Apollo r.t. vezetősége példátlanul nagyvonalúan, elismerésreméltó bőkezűségg valósított meg. Tekintsük meg a város legújabb fihn-i színházát. Impozáns a vörös téglából épült színház külső frontja. Tökéletesen modern, sima egyszerűségében is lenyűgöző. Középen magas rizaliton belátás nyílik az emerei várócsarnokba. E fölött neongázcsövéből a filmszb ház neve: „Uránia”. Este a kivilágított betűk kék fénye már az utcán világvárosias látványban fogja a járóklöket részesíteni. Fokozzák azonban a fényhatást a kétoldalt feszerelt hatalmas refieltorok, amelyek az épület felső rézit fogják megvilágítani. A tervezők kiválóan oldották meg a jegyváltás, illetőlg a torlódások elkerülésének problémáját. A közönség külön ajtón lép be az utcáról a pénztárr, külön ajtón az előcsarnokba, ahonnan a nézőtérre jut, innét azután az előadások végeztével ismét más ajtón keresztül jut ki ismét az utcára. A pénztár teljesen el van különítve az előcsarnoktól, amelybe csakis az a közönség jöhet, amely a legközelebbi előadásokra váltotta meg jegyét. A többiek közvetlenül az utcára nyíló ajtón keresztül távozhatnak. Az épület főfrontján ezek szerint 8 ajtó nyílik egymás mellett. Három az előcsarnokba, egy a pénztárhoz, kettő a földszinti és kettő pedig az emeleti közönség részére, amely ezeken keresztül távozik az előadások végeztével az épületből. Az új közönség viszont a nézőtérre kizárólag az előcsarnokon keresztül juthat. Rendkívül reteszetős a földszinti előcsarnok. A belépő hatalmas tükörrel találja magát szemben. A fehér falaktól dekoratíven ütnek el a fekete műmárványoszlopok. Balról van az összekötő ajtó a pénztárral, jobbról a büffé és cukrászda és feljárat az emeletre és a hátsó fal két oldalán a bejárat a nézőtérre. És ezek után tekintsük meg a filmszínház legnagyobb látványosságát: a nézőteret. Tulajdonképpen helytelen a nézőtérrel kapcsolatban a ,,látványosság“ megjelölés. Ez a nézőtér ugyanis a szó köznapi értelmében véve - hála Istennek - nem látványos. Nem a színházépítés megszokott gipsz- és aranysablonjaival untat bennünket. És ez a nézőtér látványos mégis, beosztásával, sima, nemes, kifinomult úri ízlést sugárzó, a szemnek jóleső dióbarna falaival, diszkrét, rendkívül ötletesen megoldott világításával, brilliáns beosztásával, minden legapróbb részletével egyetemben. A teljesen színházszerűen, földszinttel és részben e fölé nyúló emelettel, megépített nézőtér legnagyobb érdekessége az, hogy a padlózata A „PÉCSI NAPLÓ” REGÉNYE EZ A MI TESTÜNK Irta: CSUKA ZOLTÁN. 37 Érezte, hogy napról-napra távolodik az anyjától s mindinkább őt okolta, hogy férje elhagyta. Az öregasszony is érezte, hogy szakadék került közéjük s később már nem is hivta vissza a lányát. — Majd meggyün az esze, — mondogatta az urának, ha látja, hogy nem tér vissza a gazember. Akkor majd jó lesz neki a szülői otthon. Van időnk, kivárjuk. Hetek múlva aztán, mintha minden könnyét elsírta volna a fiatalasszony. Mintha közönyössé vált volna. Éjszakánként már nem hullatta a könnyeit, legfeljebb maga elé meredt a sötétben és hallgatta a fölföltámadó őszi szél muzsikáját. A gyermekek most ott aludtak egészen a közelében, Peti az apja ágyában, Iluska pedig a díványon. Ilonka éjszakánként olvasgatni szokott s a lámpa fényénél sokszor elnézte alvó gyermekeit — ilyenkor mindent megbocsátott annak az embernek, aki úgy sodródott el tőle, mint valami akaratlan, erőtlen falevél. Alázatos és csak a családjának élő asszony volt Ilonka. Tudta, hogy a férje végzetesen gyenge, de biztos asszonyi ösztöne megérezte, hogy ugyanez a gyengesége egy napon vissza is fogja sodorni hozzá. És ez a gondolat mindig megvigasztalta. XIV. A műterem melletti szoba szétszórt rendetlenségében két férfi aludt. Két széles rekamié állott ebben a szobában, az egyiknek párnáiról ismerős fej markáns kemény vonalai rajzolódtak elő a napsugaras őszi reggel ragyogásában. Kovács Boldizsár aludta az igazak álmát, a másikon szenvedésektől meggyötört fiatal férfi beesett arca sárgállott, ez Mózes Flóris volt, a Déli Újság munkatársa, a festőművész ifjú barátja. Reggel hét óra lehetett, a nap kibújt már a péterváradi hegy mögül és arany sugarai végigöntötték a vidéket, egész kévékben hullottak be a műterembe és a szobába is, amelynek redőnyét elfelejtették leengedni. Odabenn szanaszétdobálva ruhadarabok hevertek, az asztalon mandolin, a falakon rengeteg kép. A nyitott ablakon friss levegő áradt be a Dunáról, a festő késő télig sohasem csukta be ablakait, legfeljebb a redőnyt engedte le, mert szerette a szabad levegőt és furcsa elvből még az ajtaját sem zárta be soha. — Innen ugyan semmit sem visznek el — szokta mondogatni, ha a barátai figyelmeztették, hogy itt künn a telepen mégis jó lenne egy kis elővigyázatosság. A képeket pedig nem lehet megenni, azokat úgysem viszi el senki. Boldizsár szeretett kimaradozni s az éjszaka is jó későn tért haza Flórissal, ezzel az örökbohém újságíróval, aki a tüdőbajával küzködött. Neki vigyáznia kellett volna magára, de utálta hónapos szobáját, amelyben mindössze egy ágy és egy hintaszék volt, a falakon olcsó olajnyomatok és örvendett, ha kimaradhatott. Rideg, egészségtelen lakása volt, tudta ezt a festő is és az utóbbi időben mind többször hívta magához aludni a barátját. Mikor hajnal felé hazatértek, most is belekarolt Flórisba és azt mondta : — Ne menj haza abba a lyukba, nálam kitűnő a levegő, úgy zuhog le a Fruskagoráról, akár a napfény. Gyere hozzám, aztán nyugodtan alhatsz délig. Mikor lefeküdtek, nem volt messze a reggel s most aludtak, mélyen és mozdulatlanul. Boldizsár hátravetett fejjel, szája kissé leesett és néha -néha horkolva szedte a levegőt. A bejárónő csak nyolc után szokott jönni és a festő házikójába szabad volt minden bemenet. Hét óra volt, Kamenicáról a régi szerb templom harangjainak zengő szavát hozta a szél, a Dunán egy hajó turult, az ablak alatt verebek csiripeltek. A városból kivezető úton két fiatal lány közeledett. Jókedvűen és szőkén ragyogva jöttek. Mikor áthaladtak a vasúti vágányokon, gyönyörködve nézték a fák közül kibontakozó piros háztetők sokaságát és találgatták : — Biztosan az a magastetős a Boldizsár háza. Csak az lehet. — Dehogy is az. Meglátod, hogy az a kék kerítésű. Az ott, egészen lent a Duna felé. Ezt a Pancsi mondta és vidáman belekarolt a nővérébe. — Jaj Zsó, de aranyos is itten. Figyeld csak a madarakat, akár estig el lehetne hallgatni őket. Ide nézz, milyen kedvesek ezek az őszirózsák. S hol ide, hol oda kapkodta a fejét, mindent szépnek talált, nem győzte dicsérgetni a környéket. (Folyt, köll.)