Pécsi Napló, 1936. szeptember (45. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-20 / 215. szám

if. • ' " *. oltínlr£CSI NAPLÓ 1939. szeptember 20 Fiuk: BOCSKAY KABAOK, Bocskay zsinóros öltönyök, ISKOLARUHÁK, boy kabátok Férfiak: őszi öltönyök, átmeneti kabátok, вбшзАт, szőrmebekecs. Készen és mérték szerint. Olcsó árakban. Férfiszövetek nagy választékban. Férfiszabó üzem: Schwarcz Zsigmond és Fia , Pécs Ferenciek u. 6. és Király u. 23 МГ 7­4 havi hitel Takarékosságra. ~­§ „17 pacsirta“világbemutatójával nyílik meg hétfőn az „Uránia“ mozgó, az egész ország legtökéletesebb filmszínháza Séta az új filmszínházban Pécs, szept. 19. Sokat hangoztatják mostaná­ban, hogy az általános fejlődés előmozdítása és a munkaalkalmak teremtése tekintetében ne várjunk mindent a közülettől, tegye meg köteles­ségét a magánvállalkozás, illetőleg a magántőke is. Van Pécsett egy vállalat, amelynél ezt a prog­ramot nem az idők diktálták, amely 25 éves fennállása óta állandóan ezeket az elveket tartja szem előtt és éppen ezért működésével kitöröl­hetetlenül írta bele nevét ennek a városnak kul­túrtörténetébe. Az Apollo Projectograph r. t.-ról van szó, amelynek immár harmadik filmszínháza nyitja meg kapuit. Az inim hatású Apollo és a nagy­tömegek részére épült Parkmozi után hétfőn kezdi meg előadásait az Apollo Projectograph r. t. harmadik filmszínháza, az ,, Uránia“, amely csúcs­pontja és betetőzése mindannak, amit eddig a filmszínházépítés elegancia, célszerűség és tech­nikai berendezés tekintetében világviszonylatban is produkált. Nem túlzás, ha azt á­lltjuk, hogy az ,,Uránia“ ma a legtökéletesebb berendezésű ma­gyar filmszínház, amelyhez tökéletességben, euró­pai viszonylatban is, kevés van hasonló. Az ,,Urá­nia­” filmszínháznál a legkisebb szögtől a leg­komplikáltabb vetítő- és hangkészülékekig min­den a színház céljának és annak az elvnek a szol­gálatába van állítva, amelyet különben az Apollo r.­t. szinte cégérnek használhatna: ,,Mindenből a legjobbat, mindenből a legtökéletesebbet.” Ezt az elvet ezután az ,, Uránia” megépítésé­nél maradéktalanul megvalósították. Huszonöt év minden tapasztalatát, az építészeti és technikai­­újítások gazdag sorozatát érvényesítették a Szi­geti országúti mozgófényképszínház megépítésé­nél, amely nemcsak 25 év munkájának gyönyörű betetőzése, hanem büszkesége Pécs városának is. Az ,,Urdiná‘‘-t magánvállalkozás, magántőke hozta létre, de gazdagabb lett általa a város egész kulturélete; újabb otthont kapott általa a művé­szet; a hangos film ma már mindent tökéletesen reprezentáló eszközeinél fogva a zene és a színé­szet. Fejlődik a város és nyugati és délnyugati felében egészen új kerületek épülnek szinte máról­­holnapra. És e fejlődéssel, mint a kultúra leg­modernebb, legsokoldalúbb és legkedveltebb zász­lóvivője, lépést tart a hangos film, amely teljes fegyverzetben máris elfoglalata őrhelyét a Szigeti városrészben.* Miként már megemlítettük, az ,, Uránia” filmszínház formális remeke a színházépítésnek. Kiváló, tökéletes munka, amely a szemlélőből is a legnagyobb elragadtatás érzését váltja ki. Országos tervpályázat eredménye alapján egy­hangúlag fogadta el az Apollo r­­t. igazgatósága Weichinger Károly­­ ifjú. Nendtvich Andor és Visy Zoltán együttes színházépítési tervét, ame­lyet azután hajszálnyi pontossággal keresztül­­vive alkották meg az orsz­ág legtökéletesebb film­színházát. Kifinomult­ ízlés, a rend­ekezésre álló hely tökéletes kihasználása, nagyszerű beosztás, minden legapróbb részletre is kiterjedő figyelem jellemzi ezt a tervet, amit azután az Apollo r.­t. vezetősége példátlanul nagyvonalúan, elismerésre­­méltó bőkezűségg­­ valósított meg. Tekintsük meg a város legújabb fihn-i színházát. Impozáns a vörös téglából épült színház külső frontja. Tökéletesen modern, sima egyszerűsé­gében is lenyűgöző. Középen magas rizaliton belátás nyílik az emer­e­i várócsarnokba. E fölött neongázcsöv­éből a filmszb ház neve: „Uránia”. Este a kivilágított betűk kék fénye már az utcán világvárosias látványban fogja a járók­löket ré­szesíteni. Fokozzák azonban a fényhatást a két­oldalt fe­szerelt hatalmas refiel­to­rok, amelyek az épület felső ré­zit fogják megvilágítani. A tervezők kiválóan oldották meg a jegy­váltás, illetől­g a torlódások elkerülésének prob­lémáját. A közönség külön ajtón lép be az utcáról a pénztá­r­r, külön ajtón az előcsarnokba, ahon­nan a nézőtérre jut, innét azután az előadások végeztével ismét más ajtón keresztül jut ki ismét az utcára. A pénztár teljesen el van különítve az elő­csarnoktól, amelybe csakis az a közönség jöhet, amely a legközelebbi előadásokra váltotta meg jegyét. A többiek közvetlenül az utcára nyíló ajtón keresztül távozhatnak. Az épület főfront­ján ezek szerint 8 ajtó nyílik egymás mellett. Három az előcsarnokba, egy a pénztárhoz, kettő a földszinti és kettő pedig az emel­e­ti közönség részére, amely ezeken keresztül távozik az elő­adások végeztével az épületből. Az új közönség viszont a nézőtérre kizárólag az előcsarnokon keresztül juthat. Rendkívül reteszetős a földszinti előcsarnok. A belépő hatalmas tükörrel találja magát szemben. A fehér falaktól dekoratíven ütnek el a fekete műmárványoszlopok. Balról van az összekötő ajtó a pénztárral, jobbról a büffé és cukrászda és feljárat az emeletre és a hátsó fal két oldalán a bejárat a nézőtérre. És ezek után tekintsük meg a filmszínház legnagyobb látványosságát: a nézőteret. Tulajdon­képpen helytelen a nézőtérrel kapcsolatban a ,,látványosság“ megjelölés. Ez a nézőtér ugyanis a szó köznapi értelmében véve - hála Istennek - nem látványos. Nem a színházépítés megszokott gipsz- és aranysablonjaival untat bennünket. És ez a nézőtér látványos mégis, beosztásával, sima, nemes, kifinomult úri ízlést sugárzó, a szemnek jóleső dióbarna falaival, diszkrét, rend­kívül ötletesen megoldott világításával, brilliáns beosztásával, minden legapróbb részletével egye­temben. A teljesen színházszerűen, földszinttel és részben e fölé nyúló emelettel, megépített néző­tér legnagyobb érdekessége az, hogy a padlózata A „PÉCSI NAPLÓ” REGÉNYE EZ A MI TESTÜNK Irta: CSUKA ZOLTÁN. 37 Érezte, hogy napról-napra távolodik az anyjától s mindinkább őt okolta, hogy férje elhagyta. Az öregasszony is érezte, hogy szakadék került közéjük s később már nem is hivta vissza a lányát. — Majd meggyün az esze, — mondo­gatta az urának,­­ ha látja, hogy nem tér vissza a gazember. Akkor majd jó lesz neki a szülői otthon. Van időnk, kivárjuk. Hetek múlva aztán, mintha minden könnyét elsírta volna a fiatalasszony. Mintha közönyössé vált volna. Éjszakánként már nem hullatta a könnyeit, legfeljebb maga elé meredt a sötétben és hallgatta a föl­­föltámadó őszi szél muzsikáját. A gyerme­kek most ott aludtak egészen a közelében, Peti az apja ágyában, Iluska pedig a dívá­nyon. Ilonka éjszakánként olvasgatni szo­kott s a lámpa fényénél sokszor elnézte alvó gyermekeit — ilyenkor mindent meg­bocsátott annak az embernek, aki úgy sod­ródott el tőle, mint valami akaratlan, erőt­len falevél. Alázatos és csak a családjának élő asszony volt Ilonka. Tudta, hogy a férje végzetesen gyenge, de biztos asszonyi ösztöne megérezte, hogy ugyanez a gyen­gesége egy napon vissza is fogja sodorni hozzá. És ez a gondolat mindig megvigasz­talta. XIV. A műterem melletti szoba szétszórt rendetlenségében két férfi aludt. Két széles rekamié állott ebben a szobában, az egyik­nek párnáiról ismerős fej markáns kemény vonalai rajzolódtak elő a napsugaras őszi reggel ragyogásában. Kovács Boldizsár aludta az igazak álmát, a másikon szenve­désektől meggyötört fiatal férfi beesett arca sárgállott, ez Mózes Flóris volt, a Déli Újság munkatársa, a festőművész ifjú barátja. Reggel hét óra lehetett, a nap kibújt már a péterváradi hegy mögül és arany sugarai végigöntötték a vidéket, egész kévékben hullottak be a műterembe és a szobába is, amelynek redőnyét elfelejtették leengedni. Odabenn szanaszétdobálva ruhadarabok he­vertek, az asztalon mandolin, a falakon rengeteg kép. A nyitott ablakon friss levegő áradt be a Dunáról, a festő késő télig soha­sem csukta be ablakait, legfeljebb a redőnyt engedte le, mert szerette a szabad levegőt és furcsa elvből még az ajtaját sem zárta be soha. — Innen ugyan semmit sem visznek el — szokta mondogatni, ha a barátai figyelmeztették, hogy itt künn a telepen mégis jó lenne egy kis elővigyázatosság.­­ A képeket pedig nem lehet megenni, azo­kat úgysem viszi el senki. Boldizsár szeretett kimaradozni s az éjszaka is jó későn tért haza Flórissal, ezzel az örökbohém újságíróval, aki a tüdőbajá­val küzködött. Neki vigyáznia kellett volna magára, de utálta hónapos szobáját, amely­ben mindössze egy ágy és egy hintaszék volt, a falakon olcsó olajnyomatok és örven­dett, ha kimaradhatott. Rideg, egészségtelen lakása volt, tudta ezt a festő is és az utóbbi időben mind többször hívta magához aludni a barátját. Mikor hajnal felé hazatértek, most is belekarolt Flórisba és azt mondta : — Ne menj haza abba a lyukba, nálam kitűnő a levegő, úgy zuhog le a Fruska­­goráról, akár a napfény. Gyere hozzám, aztán nyugodtan alhatsz délig. Mikor lefeküdtek, nem volt messze a reggel s most aludtak, mélyen és mozdulat­lanul. Boldizsár hátravetett fejjel, szája kissé leesett és néha -néha horkolva szedte a levegőt. A bejárónő csak nyolc után szokott jönni és a festő házikójába szabad volt minden bemenet. Hét óra volt, Kamenicá­­ról a régi szerb templom harangjainak zengő szavát hozta a szél, a Dunán egy hajó turult, az ablak alatt verebek csiripeltek. A városból kivezető úton két fiatal lány közeledett. Jókedvűen és szőkén ra­gyogva jöttek. Mikor áthaladtak a vasúti vágányokon, gyönyörködve nézték a fák közül kibontakozó piros háztetők sokasá­gát és találgatták : — Biztosan az a magastetős a Boldizsár háza. Csak az lehet. — Dehogy is az. Meglátod, hogy az a kék kerítésű. Az ott, egészen lent a Duna felé. Ezt a Pancsi mondta és vidáman bele­karolt a nővérébe. — Jaj Zsó, de aranyos is itten. Figyeld csak a madarakat, akár estig el lehetne hallgatni őket. Ide nézz, milyen kedvesek ezek az őszirózsák. S hol ide, hol oda kapkodta a fejét, mindent szépnek talált, nem győzte dicsér­­getni a környéket. (Folyt, köll.)

Next