Pécsi Napló, 1936. november (45. évfolyam, 251-273. szám)
1936-11-03 / 251. szám
.Megyzi ira 12 fill 1936. november 3. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09 — Kiadóhivatali tel.: 20-271 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI Előfizetési árak házhoz szállítva,vagy postái egy hónapra 2 P 50 I, egy negyedévre 7 P 50 I. Egyes számára 12 fill. - 16 oldalas 20 fül. A költségvetés pénteki tárgyalása során olyan képet kaptunk a városgazdálkodásról, amely egy cseppet sem rózsás ugyan, de ennek ellenére megnyugtató. Annak a pénzügyi expozénak őszintesége, amit a helyettes polgármester tartott reflektorral világított reá várospolitikánkra és, ha más szavakkal is, de lényegileg azt mondotta : elérkezett az ideje, amikor egyetlen centiméterrel sem nyújtózhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. Bizonytalan időkig tehát vége a hasznos beruházásoknak, amikre a jövő esztendőben már csak egynéhány ezer pengő jut és vége minden olyan létesítménynek, ami a nagyszabású alkotómunka további útjelzője lehetne, ha csak az adózó polgárság eddigi áldozatosságát, nem kívánjuk, pótadóemelés formájában újabb erőpróbának kitenni. Erről, úgy gondoljuk, belátható időkön belül szó nem lehet, bár igaz, hogy Pécs pótadója a többi vidéki városokénál jóval kisebb. Kerülni kell azonban az adóalanyok újabb megterhelését. A kímélet politikája nemcsak a teljesítőképes adózók megerősödését szolgálja, hanem új adóalanyok kitermelődését is és bizonyos 50 százalék mindig kedvezőbb és olyan alap, melyre tovább építeni lehet, mint az emelés illuzórikus számoszlopa, amely abban a pillanatban omlik össze, amikor a kivetés tetszetős formájából a behajthatatlanság szomorú valóságává lesz. Beruházások nélkül azonban, úgy érezzük, megakadunk a fejlődésnek azon a szépen meglendült útján, melyen a magyar vidéki városok sorában első helyre küzdöttük magunkat. Ennek nem szabad bekövetkezni, mert, aki nem halad, lemarad és Pécs nem süllyedhet oda vissza, ahonnét egy céltudatos tervszerűség párosulva a sürgető idők munkára késztető parancsával és a polgárság áldozatosságával, három évtized alatt kiemelte s ha nem is az ország, de legalább a Dunántúl gonddal megalapozott, értékekkel tömörített, művészien csiszolt koronájává tette. Tudjuk, új jövedelmi források megújítása ma szinte lehetetlen, ám nem az a meglevők olyan kihasználása, ami azok hozadékát fokozza és talán nem holdkóros elgondolás az sem, ha olyan beruházásokra erőszakolunk ki fedezetet, amelynek jövedelmezősége kétségbevonhatatlan. A népfürdő beigazolta rentabilitását. Nem volna tehát vízbe dobott pénz a fedett uszoda megépítése. Ott vannak a városi kőbányák. Azok termelését is úgy meg lehetne növelni, hogy a lassan bár, de folyvást folyó építkezésekhez a város szállíthata az alapzatoknál jól beváló termésköveket. Itt van a város mezőgazdasági telepe. Igaz, mintagazdasággá nőtt az idők folyamán, de kérdés, bérbe adva, vagy felparcellázva kiadva nem-e hozna számottevőbb jövedelmet, mint házikezelésben. Rengeteg sok a város kihasználatlan fekvősége s ezeket az utóbbi esztendőkeben vétel és csere utján megszaporitotta. Nem volna-e ok és célszerű a házhelyekre alkalmas ilyen területeket felparcellázva áruba bocsátani s az értük befolyó vételárból azokat a függőkölcsönöket rendezni, amiknek kamatai ezidőszerint velünk egy tálból esznek ? Az erdőgazdaságot törvény szabályozza. De kérdezzük tisztelettel, hogy ez a törvény nem engedi-e meg nagyobb terület fakitermelését, mint amennyit évről-évre kivágunk és forgalomba hozunk ? A fa kelendő jószág napjainkban s a város rendes erdei éleket ad aránylag olcsó pénzért. Egész bizonyosan jó üzlet lenne a városnak és lakosságának egyaránt az erdő fokozottabb kitermelése ha arra a törvény keretein belül lehetőség kínálkozik. Itt van a vásárcsarnok régóta vajúdó kérdése. Igaz, megoldása befektetést kíván, de az a befektetés is olyannak kínálkozik, mint a fedett uszodáé, ami nemcsak a ráfordított tőke kamatait hozná meg, hanem rövidesen tiszta jövedelemmel is gyarapítaná a város kasszáját. Felhozhatnánk még néhány példát, ám nem kéretlen tanácsadókként óhajtunk a fórum elé tolakodni, csupán szerény véleményünknek adunk kifejezést abban a feltevésben, ha az általunk felsorakoztatott lehetőségek egyike sem volna kiaknázható, talán legalább impulzust adhatunk az arra hivatottaknak, hogy más, a miáltalunk meg- jelölteknél alkalmasabb területeken keressék azokat a módokat, amik valamit csurrantanának-cseppentenének a pénztárba, hogy ne kelljen fillérekig kiszámított garasokkal állandóan attól tartanunk, az első előre nem látott kiadás megbillenti azt a költségvetést, ami a polgárságot kímélő jószándék és minden kötelezettséget kielégítő, becsületes akarás olyan művészi munkája, amihez még az ellenségnek ? ha van ilyen ? — gáncsa sem férhet. Ezt a költségvetést, amit nem egészen a száraz matematika szült, hanem azon felül egy kicsit a város és polgárainak ideális szeretete és példás megbecsülése s amiben a köteles terhek mellett a szociális szükségletek szívesen hozott áldozattételei is megsegítő teli kézzel kaptak helyet, ezt a költségvetést csak úgy szabad volt elfogadni, hogy beruházási rubrikáit nyitva hagytuk annak az alkotó akaratnak számára, mely a sziklából vizet fakasztás példájára, a maga elgondolásai számára annak idején megtalálja a fedezetet.. igazságot !Magyarorságnall! Mussolini nagyjelentőségű külpolitikai beszédet mondott Magyarország érdekében. — Abszurdum, hogy négymillió magyar az ország határain kívül éljen. Milano, november 2. Mussolini rendkívüli jelentőségű külpolitikai beszédében, mintegy negyedmilliós tömeg előtt fejtette ki vasárnap Olaszország eddigi és jövőbeni külpolitikájának alapelveit. Azzal kezdte beszédét Mussolini, hogy le akarja szögezni, milyen álláspontot foglal el a fasiszta Olaszország a többi európai néppel szemben, a mai zavaros viszonyok közepette. Ha tisztán akarjuk látni az európai helyzetet - mondotta -, mindenekelőtt tabula rasát kell csinálnunk és a wilsoni ideológia itthagyott illúzióiról kell lemondanunk. Ilyen illúzió a leszerelés problémája. Teljes lehetetlenség az, hogy minden állam egyszerre szereljen le. -Mindenki Genf felé figyel és ott megszületik egy nevetséges egérke. Illúzió az együttes biztonság elve is, mert együttes biztonság sosem volt és soha nem is lesz. - Ilyen közhely az oszthatatlan béke is.A Népszövetség vagy fllegujhodik, vagy eltűnik. Tekintve , hogy megújhodása rendkívül nehéz, tőlünk, azt hiszem, nyugodtan elveszhet.Ördögi pontossággal ügyeltek az olaszok , elleni ostromzárra és megkísérleltették kiéhez- t tezni az olasz népet, amelynek azonban nagy erején meghiúsult ez. Az olasz nép kész az áldozatra, kész a harcra, akár ötvenkét ország ellen is. A békepolitikához nem kell a Népszövetség. A francia-olasz egyezménynek új korszakot kellett volna nyitnia, de a megtorlások következtében bekövetkezett a két nép között az elhidegülés. Megállapítja, hogy a négus császársága ma már több mint halott. Amíg Franciaország kormánya várakozó állásponton van, Olaszország is erre az álláspontra helyezkedik. Svájc Olaszország számára mindig egyike lesz a legbarátságosabb államoknak. Ausztria sorsa Olaszország tudtával és beleegyezésével a jobb jövő felé fordult a július 11-iki egyezménnyel. Leszögezte Mussolini, hogy ő már jóval korábban tudott ennek az egyezménynek tervéről. Pontosan ismerte azt és helyeselte Ausztria helyzetének megerősítését. „Olaszország mindig csodálattal viseltetett a magyar nép iránt” Ezután Magyarországról szólt rendkívül meleg szavakkal és kijelentette, hogy amíg Magyarországnak igazságot nem szolgáltatnak, addig nem lehet végleges rendezés a Duna-medencében. Abszurdum, hogy négymillió magyar az ország határain kívül éljen. Magyarország valóban a nagy rokkant, amely áldozatául esett annak, hogy javítani akarták a nagyon is elvont igazságtalanságokat és ezáltal sokkal nagyobb tényleges igazságtalanságokat követtek el. Olaszország mindig csodálattal viseltetik a magyar nép iránt, annak kiváló tulajdonságai, katonai erényei, bátorsága és áldozatkészsége miatt és a közeljövőben ezek az érzelmek ünnepélyes megnyilatkozást nyernek nyilvános és nagyszerű módon. Jugoszláviáról megállapította, hogy Olaszország ma is hajlandó együttműködni vele és a barátságra még jobban meg van adva a lehetőség mint régebben. Leszögezte, hogy Németország többizben kifejezte barátságát a fasiszta Olaszország iránt. A berlini találkozáson sikerült fontos problémákra nézve megegyezni. Béke mindenkivel Angliáról beszélt ezután a Duce és figyelmeztetette az angolokat, hogy Olaszország nem tűri, hogy a Földközi-tengerbe belefojtsák és megköveteli, hogy a Földközi