Pécsi Napló, 1940. február (49. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-25 / 45. szám
1940. február 25. PÉCSI NAPLÓ HÁZIASSZONYOK NAPLÓJA B Bocsánat, de nincs igaza Nagyságos Asszonyom, amikor olyan erélyesen állást foglal a „saját ház“ ellen. A másik pártnak, férjének és két fiának a felfogása helyes. Igenis érdemes takarékoskodni azért, hogy a saját házukban lakjanak. „Nem szeretnék fukarkodni, tönkretenni az életemet, garast garasra rakni, azért, hogy teljesedjen az uram tipikusan nyárspolgári vágya: a saját ház.“ Csodálkozom azon, hogy kétgyerekes családanya „nyárspolgári vágy“ jelzővel szinte kipellengérezi azt a törekvést, amely csak becsülést érdemel. Bizony érdemes egy kissé takarékoskodni azért, hogy hozzájussanak a végleges, saját otthont nyújtó kis családi házhoz. Nem szentimentalizmus ez, még akkor se, ha az ura olyan gyakran emlegeti, hogy a madárnak is van saját fészke. Kár csúfolódni ezen, végeredményben nyárspolgárnak lenni se szégyen, sőt érdem, ebben a mai, gyökértelennek minősíthető világban. Ismétlem tehát, jót cselekszik, ha itt-ott lemond valamiről és cselekedetekkel is igyekszik elősegíteni férje óhajtásának teljesülését. Túl ezen, fontos az is, hogy igyekezzen megértést tanúsítani és a gúnyorosság helyett, kellő komolysággal kezelve az ügyet, bátorítsa, serkentse férjét, ahelyett, hogy gáncsolja. . POLGÁR! . FEBRUÁR 26-TÓL HÉTFŐ. (Hústalan nap.) Ebéd: Köménymagleves pirított zselyekockával, savanyú tojás zsemlyegombóccal, gyümölcs. — Vacsora: Kirántott velő, burgonyapüré, cékla, aszalt szilva, kompót. KEDD. Ebéd: Kalarádé leves, párolt marhaszelet, makaróni, almás, káposztás rétes. — Vacsora: Tea, vegyes felvágott, vaj, liptói, narancs. SZERDA. Ebéd: Lencseleves, borjúpörkölt galuskával, savanyú uborka, alma, függő. — ÉTI ÉTLAP MÁRCIUS 5-IG. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Csontleves, fasírozott, tótrépa főzelék, vegyes kompót. — Vacsora: Bab korlet, savanyú paprika, mandarin, amerikai mogyoró. PÉNTEK. (Hústalan nap.) Ebéd: Halikraleves, túrós-csusza. — Vacsora: Kakaó, vaj, szardijnia, alma. SZOMBAT. Ebéd: Paradicsomleves, töltött borjúhús, zöldborsó főzelék, Mágnás pitte. — Vacsora: Tea, virsli, körém-sajt, délről tészta, VASARNAP. Ebéd: Becsinált leves, pulyka- sült, rizs-kompót, narancs torta. — Vacsora: Vacsora: Pirított borjúmáj, rizs, apró sütemény. NARANCS-TORTA: Nyolc tojás sárgáját 25 dkg cukorral fél óráig keverünk. Két narancs levét, egy narancs héjját, 25 dkg hámozott őrölt mandulát és a 8 toját habját keverjük aztán hozzá. Krém: 6 tojás sárgáját, 25 dkg cukorral elkeverni, 2 kanál tejjel, 2 narancs levével és héjjával. Addig főzzük, míg sűrű lesz. Levéce a tűzről, 14 dkg babosra kevert vajat adunk hozzá. PUNCSKRÉM-TORTA. Nyolc toját habját, 20 dkg cukrot, 20 dkg darált diót 2 lapban megsütjük. Krém. Nyolc tojás sárgáját, 4 evőkanál rummal addig főzzük, míg olyan lesz, mint a rántotta. Szitán áttörjük, azután 15 dkg vajat, 5 evőkanál cukrot és még egy evőkanál rumot keverünk hozzá. NARANCS-KRÉM: öt tojás sárgáját gőzön sűrűre főzük, 10 dkg cukorral, 2 mandarin reszelt héjjával és 4 narancs levével. Mikor egész sűrű, levesszük a t a tűzről és folytonos keverés közben kihűtjük. Mikor már egész hideg, 3 deci felvert tejszínt is keverünk hozzá. Pohárba töltve, tejszínnel díjszítjük tálalás előtt. 2—3 órára hideg helyre tesszük. SÓS KÖMÉNYES RÚD, TEÁHOZ. 28 dkg üsttel, 15 dkg vajjal, 1 kávéskanál 1 sóval, 1 sütőporral, 6 evőkanál tejjel tésztát gyúrunk. Ujjnyi vastagra sodorjuk, keskeny, hosszúkás darabokat vágunk belőle, tojássárgájával megkenjük és köménymaggal meghintjük. Frissen tálaljuk. BAB-KOTLET. A megfőtt babot áttörjük a velefőtt zöldséggel, 10 dkg finomra vágott füstölt hússal, kis sóval, borssal, 1 tojással összekeverjük. Po- I gácsát formálunk belőle, lisztbe, tojásba és 1 morzsába hempergetjük (úgy, mint a rántott húst) és forró zsírba szép pirosra sütjük. Hideg plaka, babsaláta, délről tészta. ÉTELRECEPTEK Beküldte: BÁRSONY ILONKA Anna kir. hercegasszony részvételével tartja meg közgyűlését a Légoltalmi Liga pécsi csoportja Pécs, február 24. A Légoltalmi Liga pécsi helyi csoportja és légoltalmi női csoportja 26-án, hétfőn tartja évi rendes közgyűlését Anna kir. hercegné Őfensége személyes részvételével, aki a Légoltalmi Liga országos Női Bizottságának elnöke. , A közgyűlés a városi székház nagytermében pontosan délután 6 órakor kezdődik, az alábbi tárgysorozat szerint: 1. Elnöki megnyitóbeszéd. 2. A helyi csoport elnökségének évi jelentése. 3. Az 1939. évi zárszámadás tárgyalása és felelős számadóknak a felmentvény megadása. 4. Az 1940. évi költségvetés tárgyalása. 5. A helyi csoport tisztikarának megválasztása. 6. Kiküldöttek választása az országos közgyűlésbe. 7. A helyi csoport elnöki tanácstagjainak és a fegyelmi bizottság tagjainak választása. 8. Felszólalások és indítványok. 9. Anna kir. hercegné őfensége, mint az orsz. Női Bizottság elnökének beszéde. 10. Elnöki zárszó. 9. oldal. TEMETÉS Irta: SÁSDI SÁNDOR. A szőke asszony, akit tizenegy éven át szeretett a kegyelmes úr, lehajtott fejjel állt a tömegben. A kegyelmes úr az ezüsttel díszített koporsóban feküdt, fekete szalonkabátján az érdemkereszt, de neki már minden mindegy volt, ő már nem halotta, hogy a miniszterelnök „hatalmas struktúrájú beszédben“ — ahogy másnap a lapok írták — méltatta a népművelés terén kifejtett nagy érdemeit. — György... édes György ... — mondta ki magában a szőke aszony és arra gondolt, hogy négy nappal ezelőtt még együtt ültek a kék szalonban. A kegyelmes úr a kezét fogta és arról beszélt, hogy a nyáron együtt elmennek egy csöndes kis olasz faluba, fürödnek a tengerben, este kiülnek a ház elé és nézik az Isten csillagait. Néha úgy beszélt, mint egy költő, de mikor fáradt volt — az utóbbi időben gyakran volt fáradt — egyszerű, rövid szavak hullottak le szájáról, ásítozott, nyújtóztatta a két karját, mint kaszálásban elfáradt parasztember, aki munka után leül az árnyékba az asszonyával. — Az volna jó — mondta egyszer a kegyelmes úr, — ha rajtad kívül nem jutott volna nekem más, mint darabka szőlő, szép fehérre meszelt kis házzal. Permetezni, kapcsolni szeretnék, ősszel szüretelni és a hegyoldalból nézni le a városra, ahová csak vasárnapi misére kívánkoznánk ... — Jó volna — felelte akkor ő, hiszen nagyon szerette azt az embert és nem akart mást, csak együtt lenni vele, a szavát hallani, a szemét látni, néha megérinteni a kezét, érezni, hogy ők együvé tartoznak... És soha, soha egymás mellett az uccára sem léphettek ki. Néha látta fellobogózott uccákon fogadtatások alkalmával, babérkoszorús szobrok tövében hallotta a beszédeit, színházi páholyban is látta, a hegyesorrú, büszke fejtartású feleségével, igen, az mindenütt ott volt, beleakaszkodott a karjába, pedig nem volt hozzávaló és György utálta; őt szerette, egyedül őt, aki csak a szeretője volt... A kegyelmes asszony hegyes orra keresztülbökte a földig leomló gyászfátyolt, egyenes tartással állt a koporsó mellett, tudta, hogy fotografálják, a hét végén a hangos híradó is vetíteni fogja; a kegyelmes asszony számára társadalmi eseményt volt ez a szép temetés és olyan elismerésre méltóan viselkedett, mint híres garden-partyjain... Diszkréten nyúlt zsebkendőjével a szeméhez, éppen csak, hogy lássák: tudja, hogy könnyet is illik hullatni. Nem feledkezett meg róla, mint ahogy a garden-partyjain is tudta, mikor kell szervírozni a hűsítő italokat... A szőke asszony szája reszketett, púderezett arcán fénylő, szétágazó patakokban folyt a könny, vonásai eltorzultak a hangos zokogásban, de nem törődött vele, neki kellett ez a fuldoklásba mélyülő, csúnya sírás, amely széles áradatban tört ki belőle, hiszen neki szabadott sírni, neki nem kell komédiázni, sírhat, megszakadhat a szíve annak az embernek a koporsója mellett, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. Úgy érezte, most mindenki előtt az övé lett ez az ember, egyedül az övé. Becéző szavakat suttog a szája, szaggatott jaj-szavak törnek utat a könnyeinek, ő az egyetlen, aki igazán megsíratja, ők ketten, ők tartoztak együvé és hiába lobog a tavaszi szélben a földig érő fátyol, ő az, aki örökre és elmaradhatatlanul gyászolni fogja. Olyan picike volt, lehajtott fejjel szinte elveszett a tömegben és mégis, mintha minden tekintet feléje fordulna, mintha minden részvét feléje szállna; feléje, aki a legtöbbet veszítette ... Jó volt a sírás. Tüskéző, nagy fájdalomgöröngyök iszaposodtak el benne és csöndes szomorúság simogatását érezte. Később, amikor leeresztették a koporsót a gödörbe, felmarkolt egy kis földet és utána dobta. Aztán elindult a kavicsos úton, de mégegyszer visszanézett, mint hűséges özvegy, aki tudja, hogy sokszor eljön majd ide, sírni.