Pécsi Napló, 1940. május (49. évfolyam, 99-121. szám)
1940-05-02 / 99. szám
4. oldal. Hozzászólások az „Elsorvadt múzeum‘‘-hoz Vettük az alábbi közleményeket: A Pécsi Napló 1940 április 30.-i száma vezércikkben foglalkozik a Városi Múzeummal. Ezzel kapcsolatban a következőket jelentjük. A közgyűjtemény az 1929. évi XI. t. c. rendelkezései értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alatt áll, aki a főfelügyeletet a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe tartozó, Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége, illetve a közgyűjtemények országos főfelügyelője útján gyakorolja, a törvényhatóság tulajdonjogának és önkormányzati hatáskörének épségben tartásával. Ezért a múzeum természetrajzi anyagára vonatkozóan a közgyűjtemények országos főfelügyelőjét kérdeztük meg. Természetrajzi anyagunk, mint a részletes vizsgálatnál kitűnt, nagyrészt nem muzeális értékű példányokat tartalmaz, vagy nem is baranya megyei vonatkozású darabokból áll, tehát muzeális értéküknél nagyobb a pedagógiai jelentőségük, így csak csekély része kerülne kiállításra, az anyag nagyobb része raktári elhelyezésre lenne kárhoztatva. Ennek elkerülésére a közgyűjtemények országos főfelügyelője, a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának hozzájárulásával megengedte, hogy a bemutatott jegyzékben feltüntetett természetrajzi gyűjtemény a pécsi Pius-gimnáziumban letétként elhelyeztessék. Természetesen visszatartjuk azokat a példányokat és speciális baranyamegyei vonatkozású darabokat, amelyek kiállítás céljaira érdemesek. Az átadandó anyag is a múzeum tulajdona marad és kezelés ,raktározás s az ifjúság nevelése céljából kerül a Pius-gimnázium szertárába. A raktározás és kezelelésnek ezt a módját nagyobb múzeumok is folytatják. Ami a természetrajzi anyagot illeti, az az elmúlt években állandóan gyarapodott, a rovargyűjteményt kivéve, amelynél az esetenként elpusztuló példányokat nem frissítették fel új anyaggal. Ez a pusztulás a leggondosabb kezelés mellett is ,az eltelt két évtized alatt érhette a gyűjteményt. Ez bár fájó, de nem pótolhatatlan veszteség. Éppen az ilyen pusztulások meggátlására indítottuk el azonnal a természetrajzi gyűjtemény gondozásba helyezését, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa nevében a közgyűjtemények országos főfelügyelője már az elmúlt évben jóváhagyott. Ami a múzeum „sorvadását“ illeti, megjegyzendő, hogy régészeti gyűjteményünk egyike a vidék legnagyobb régészeti gyűjteményének, mely nyolc kiállítási termet foglal el s kiállítási anyagánál is nagyobb a raktári anyaga. A régészeti gyűjtemény csak az elmúlt évben 1109 darabbal gyarapodott. Népművészeti anyagunk a legértékesebb régi népművészeti darabokat tartalmazza, mely az elmúlt évben 6 darabbal, város és művelődéstörténeti anyagunk , mely jelenleg feldolgozás alatt áll, páratlan és pótolhatatlan emlékeket tartalmaz — 215 darabbal gyarapodott. Egyéb gyarapodás 84 darab. Az elmúlt évben tehát összesen 1.414 darab-bal gyarapodott a múzeum törzsanyaga. Annak ellenére, hogy átalakítások és rendezések miatt több mint három hónapot zárva volt a múzeum, az ideiglenes kiállítások látogatóit nem számítva, 2.239-en látogatták gyűjteményünket. Baranya megye területén lévő lelőhelyeken, a belvárosi templom bontásánál és a hétkarélyos ókeresztény építmény feltárásánál az elmúlt évben összesen 95 napon végeztünk gyűjtő-, ásató- és kutatómunkát. A múzeum 1939. évi költségvetése összesen 18.576 pengő volt. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége az 1939. évi működésről megküldött jelentéséből kitűnik például, hogy a szekszárdi Tolnavármegyei Múzeum az 1939. évben 6.224 pengő jövedelemmel, 2.991 látogatóval és 904 darab évi gyarapodással szerepel. A megközelítőleg azonos nagyságú Kecskemét pedig 19.194 pengő jövedelemmel, 2757 látogatóval és 174 darab gyarapodással szerepel. A tárgyilagosság kedvéért megjegyzendő, hogy a szegedi és debreceni múzeumok lényegesen nagyobb költségvetési kerettel rendelkeznek, de ezek közművelődési könyvtárral vannak egybekötve. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy itt fejlesztésre nem kell gondolnunk. Ebben az irányban történtek is intézkedések. Természetesen merülnek fel kezdeti nehézségek, melyek leküzdése érdekében tett eddigi intézkedéseinket a múzeum felügyeleti szakközegei elismerésre méltónak nyilvánították. Pécs, 1940 április 30. Dr. Török Gyula múzeumvezető, a múzeumi szakbizottság megbízásából. A „Pécsi Napló“ folyó évi április hó 30.-i számában megjelent, a Pécsi Városi Múzeum természetrajzi gyűjteményének sorsával foglalkozó cikkemben a „sorvadás“ kifejezés abszolúte nem vonatkozott múzeumunk régészeti és néprajzi osztályaira. Ezekről mindenki csak azt állapíthatja meg, hogy PÉCSI NAPLÓ 1940 május 2. Pécs városa feliratot intézett a földművelésügyi miniszterhez a cukorfejadag felemelése érdekében Pécs, május 1. Három héttel ezelőtt lépett életbe a cukorjegyrendszer, amely bizonyos rendelkezései következtében élénk visszhangot váltott ki a vidéki városok körében. A rendelet ugyanis, miként ismeretes, a fejadagok tekintetében megkülönböztetést tesz Budapest és a vidéki városok lakossága között. Míg Budapest részére 1 kg a havonként engedélyezett fejkvóta, addig a vidéki városok lakosai ugyanerre az időre mindössz fél kg cukorban részesülhetnek. A rendelet ezen megkülönböztetését a „Pécsi Napló“ elsőnek tette kritika tárgyává és mutatott reá annak indokolatlan voltára. Megmozdultak azonkívül a többi érdekelt városok is, míg az elmúlt héten a képviselőház is foglalkozott a vidéki lakosság eze irányú panaszaival. Többek között Sitz János, a sásdi kerület képviselője is interpellált az ügyben a földművelésügyi miniszterhez, kérve, hogy a vidéki városok lakosságára nézve sérelmes intézkedést változtassa meg. Az interpellációra adott válaszában Te- reki miniszter kijelentette, hogy nem zárkózik el a cukorkészletek felvétele után, amenynyiben nagy készleteket állapítanának meg, a rendelet megfelelő korrekciójától. Értesülésünk szerint most Pécs városa is csatlakozott a fejadagok felemelését szorgalmazó mozgalomhoz és ezzel kapcsolatban feliratot intézett a földművelésügyi miniszterhez. A feliratban a város részletesen ismerteti a speciális pécsi körülményeket és rámutat a népesség foglalkozás szerinti megoszlására. Pécs lakosai közül ugyanis földműves a legkevesebb, ezzel szemben a legtöbben ipari foglalkozást űznek és ezek között is nagyon sok a bányász. A bányászok viszont köztudomás szerint, munkahelyükön víz helyett malátakávét fogyasztanak, a cukor tehát nélkülözhetetlen részükre. Mindezek alapján tehát a város arra kéri a földművelésügyi minisztert, hogy amenynnyiben sor kerül egyes városokkal kapcsolatban a cukorfejadag felemelésére, ezek közé Pécsett is vegye fel. Hivatkozással a földművelésügyi miniszter múlt heti kijelentésére, bízunk most már abban, hogy a vidéki városok lakosaira nézve olyannyira sérelmes rendelkezés csakhamar korrekciót fog nyerni. Elszámolás a cukorjegyeikkel A cukorrendelet szerint a kiskereskedő a beváltott cukorjegyeket a hatóságnak beszolgáltatni köteles. Az elszámolás Pécsett a Városháza III. emeletének 110. számú szobájában naponta délelőtt 8 órától 1 óráig történik. Az elszámolás után az újabb cukorvásárláshoz szükséges igazolványokat a Városháza II. emeletének 69. számú szobájában lehet átvenni. A város hatósága felhívja a kiskereskedőket, hogy a cukorjegyek gyorsabb elszámolása és a várakozás kiküszöbölése céljából az elszámolandó cukorjegyeket úgy csoportosítsák, hogy az 5-nél több jegyet magába foglaló szelvényeket 10, illetve 100 darabonként kössék, vagy fűzzék egybe, 5-nél kevesebb jegyet magába foglaló szelvényeket, illetve egyes jegyeket papírlapokra egymás alá olyként ragaszszák fel, hogy a felragasztott jegyek minden papírlapon 10 jegyből álló oszlopot alkossanak. Természtesen csak egyenlő értékű jegyeket lehet a fenti módon csoportosítani, tehát a három hétre kiadott 24 és 36 dkg értékű jegyeket ugyancsak a fenti módon, de külön kell elrendezni. Az elszámolandó jegyekről csoportosítás szerint jegyzéket kell készíteni és azon a jegyek összegét, valamint a jegyekre kiszolgáltatott cukor mennyiségét is fel kell tüntetni. Külön is felhívja a város hatósága a figyelmet arra, hogy a cukorrendelet értelmében a cukorjegyeket érvényességi idejük utolsó napjától számított 2 héten belül lehet csak felhasználni, tehát az első heti piros felülnyomású jegyeket a kereskedők csakis május hó 6. napjáig bezárólag válthatják be. Csütörtök estig meghosszabbították a Korzó nagytermében rendezett képkiállítás tartamát Pécs, május 1. Arra a híradásunkra hogy szerdán este véget ér a Korzó étterem nagytermében rendezett képkiállítás, még az eddiginél is nagyobb mértékben mozdult meg a város műpártoló közönsége. Tömegesen keresték fel szerdán a képkiállítást, sokan olyanok, akik látták is már, mégis most újból eljöttek, hogy megfürösszék lelküket Álder János László, Kárpáthy Jenő, Remek Árpád és J. Sándor Jenő színpompás, remekbe készült alkotásainak szépségében. Szerdán valóban a város műbarátainak seregszemléje volt a kiállításon. Rohamosan szökött fel emellett a vásárlások száma is, amit nagymértékben mozdított elő természetesen az is, hogy a kiállítás rendezősége a tárlattartamának utolsó napjaira leszállította a képek árát. Olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a kiállítás iránt, hogy a rendezőség a megnyilvánult óhajnak eleget engedve, elhatárolta annak tartamának csütörtök estig való meghosszabbítását. A kiállítás — amely most már megmásíthatatlanul — csütörtökön zárul, utolsó napján is egész nap megtekinthető. örvendetesen gyarapodtak. Nem szólva Marosi Arnold és Szőnyi Ottó korábbi munkásságáról, dr. Török Gyula, a jelenlegi vezető is olyan értékes munkát végzett ebben a tekintetben, hogy érte csak elismerés és dicséret illetik. Amit a vezércikkben szóvá tettem, az kizárólag csak a mostohán kezelt természetrajzi osztály állományára illetve annak pusztulására és ezzel kapcsolatban a természetrajzi anyagban rejlő, — megfelelő kiállítás mellett érvényesülő és hatni tudó, — rendkívül nemzetnevelő szerepre és fontosságra vonatkozott. Mert vitán felüli, hogy a természettel mindennapos és közvetlen érintkezésben, annak tárgyai és jelenségei elsősorban váltják ki érdeklődésünket, s így a múzeumnak, ha már induláskor sem kizárólagosan a múltnak ábrázolására rendezkedett be, az említett vonatkozásban reá váró nagy feladatnál fogva, eleget kellene tennie ebbeli hivatásának is. Ha tehát már vittük annyira, hogy értékes természetrajzi anyagunk volt együtt, igyekeztünk volna azt megőrizni, — meg vannak rá a módok és lehetőségek, — illetőleg, amennyiben sajnos tönkrement ,— éppen az előbb említettekre tekintettel, azt pótolni, előteremteni törekedjünk. Ez volt cikkem veleje és belőle valamit is viszszavenni annál kevéssé áll módomban, mert amint lapunk mai számában közzétett nyilatkozat elárulja, a megmaradt anyag „zárt intézettben való elhelyezésével, a kívánatos megoldástól nagyon messze eső utat választották. Boros István dr.