Pécsi Napló, 1940. október (49. évfolyam, 223-248. szám)
1940-10-24 / 242. szám
4. oldal. a „Erdélyen” akcióra befolyt adományok Egy pengőt adtak: Kvasai Árpád, Havasné, özv. Steiner Alajosné, Kuchner Géza, Kovács Jolán, Harnik Istvánná, Molnár Endréné, Klug Jánosné, Kerékjártó Ferenc, Hampó Ili, Czeh N., Erb Jenő, Reimann Vilma, Bazsi Pál, Kovács Ferenc, Gugányi Árpád, Szabó Lenke, özv. Gert Lajosné, özv. Szlipcsevics Gézáné, Fövenyesei, Gadó Lászlóné, Benedek Árpád, Kraling Józsefné, Juhász Istvánné, özv. Juhász Elekné, Róth Mihály, Domber Mária, Kovács Istvánná, Kruskovics Lászlóné, Ágoston Gyula, Pálfi József, Cséfalvai Kálmánná, Márfai Istvánné, Podobnik Nándor, Egyed Jenőné, Szírt Jánosné, Bugyákly Mátyásné, Szehir Andrásné, Besenyei Antalné, Sáska Ferencné, Róth Nándor, özv. Herbeck Józsefné, Márffy József, Koller Vilma, Károlyi Ferenc, Lehmann Zsigmond, Czopf József, özv. Ozoray Ignácné, Szalay Károly, Illés Gyula, Lénárd Ede, Pulai Géza, Göd Sándor, Vénusz illatszertár, Denk Mária, Páll Ödön, Gecső Ferenc, Feldmann Lajos, Körbel H., Petrovicsné, Sebestyén György, Valkó Gáborné, Huba Józsefné, Jablonszky Emilné, Szakonyi Lajosné, Zsuffka János, Fábri Éva, özv. Jakits Antalné, Komlós Béla, Baráth Rezső, Pizol Bodizsárné, özv. Zánkai Lajosné, Papp Dezsőné és Pityu, Metzing Kató, özv. Németh Józsefné, özv. Lénárd Ferencné, Varga Imréné, Szőke Józsefné, Auth Keresztély, Landesz József, Bakonyi Lajos, Párai Józsi, Szatmári Mária, özv. Petrik Jánosné, Czink Jánosné, Magyar Károly, Lipsér Vilma, Zantl Ottokárné, Komlós Józsefné, özv. Schmol Bernátné, Sass Rezső, Győri János, Újvári Anna, Juhász N., Balogh Gézáné, László Lajosné, özv. Ábrahám Györgyné, Opermann, Váradi Jánosné, özv. Meiszter Antalné, Bátori Józsefné, özv. Szabó Józsefné, Szentvölgyi László, Osváth Sándorné, Kohn Hermann, Váradi Imréné, Meiszter Antalné, Mirbach Jolán, Vörösvatéky Rezsőné, Bognár István, Bizse Jánosné, Mayer Jenőné, Bende Marietta, dr. Fáber Viktorné, dr. Kálmán Jenő, v. Buzási Józsefné, Jöv Dávidné, dr. Rozs István, dr. Feifer Károlyné, Obert Lajosné, Farkas Aurélné, Cser Józsefné, Neidházi János, Weisz Gáborné, dr. Krausz Sándor, özv. Vugrencsics Győzőné, özv. Iváncsics Flóriánné, Szárazkuti Jánosné, Pillér Béla, Jakobovics Dávid, Alaska Gyula, Vidolovits János, Sztipics Ferenc, Mimóza illatószertár, Krausz Testvérek, Braun Antal, Kaponyi János, Spárer Márton, Szigeti János, Döczkirchner Mártonná, Rotter Béláné, Kovács Péter, Tengler Bernátné, Bastál Józsefné, dr. Csánk Rezső, Reiber Emil, Hochstender Dávid, De Sorgó Miksáné, Vass Gyuláné, Földes György, Vajda Józsefné, özv. Teleky Dezsőné,, Csokonai Emilné, Horváth Józsa, Fekete György, dr. Szentiványi Ferenc, Stefán Anni, Farkas Istvánné, Kiss Sándor, Sattler Jenő, Balla Ignác, Czető Julianna, özv. Targó Árminná, Radó Ferencné, Lukács Ferenc, Hegedűs János, Jung Istvánné, Dorozsmai István, Schön Sándorné, Kálmándi Papp László, Gáspár Mártonná, Molnár Kálmán, Vasikó Antal, Kovács Gyuláné, Páloff János, Papp Kálmánná, Benkő Mihály, Darányi István, Mészáros Jánosné, özv. Somos Jánosné, Czeller Gusztáv, Ambrus József, dr. Mánfai Antal, Réder Jenő, Bajó Ede, Rezsets Ármin, Virág Istvánné, Kelemen József, Pörnecz Teréz, Schvarcz Frigyesné, Cziráki Józsefné, Eperjesi József, Marton Dániel, Horváth Mihályné, Tóth József, Grósz Tamásné, Cselényi Jánosné, Nagy Antal ,Jermás Antalné, Kálmán István, Barta József, Hidasné, De Sorgó Miklósné, özv. Farkas Béláné, Doga Béla, Leiricz Béla, Fridtner Károly, dr. Gács Ferenc, özv Kiss Józsefné, özv. Thán Edéné, Simon Józsefné, Kovács Ferenc, Volf Jakab, Gátos Vilmos, v. Vartai Béla, dr. Czvenics János Somorjai Károly, Sarkadi Istvánné, Békési Istvánné, Apatini Ferenc Baranyai Ferencné, Cseh Mihályné, özv. Fekete Sándorné, Vásárhelyi Béla, özv. Végh Mártonná, özv. dr. Bánki Antalné, Balogh János, Perczelné, Kardosné, Krasznai Antal, Korányi Margit, Hausz János, Balázsvendéglő, Fehér Ferenc, Körösi József, Gerber Károlyné, Balatonyi Béla, Horváth Béláné, Molnárvendéglő, Zombori János, Vészeli László, Keszthelyi József, özv. Glaer Ottóné, özv. Fáy Zsigmondné, Domonkos Zoltánná, Mikosovits Kálmánná, özv. Visy Istvánné, Kötber Jenő, Kertész Károlyné, dr. v. Péterffy Zoltinné, Hun Lajosné, Széky Faniá, Mayer Pererné, Bleier Dezső, Klein - Imre József, Fáy Aliz Béla dr . Bakó Vendel, özv Valek Józsefné, Tihanyi Béláné, Golin Jánosné Hunbrucker József, özv Dark Jánosné, Lovász Károlyné, Böröcz Mihályné, Páskuti Kereszti Ivóé, Nádi József, Bartos Emilné, Kusch Vilmosné, özv. Bucher Vendelné, Schmidt Alajosné, Martényi János, Szeghy Andrásné dr., czm Sveiter Antalné özv. Bokrovics Pálné, özv. Kichner Vilmosné, Beck Józsefné, Krivanek Rezső, Mescde Mária, Gyurkovicslányok, Szlobonyi Mihályné, Pilkó Ferencné, Kaufel János, Sudár Istvánné, Koch Ferenc, Sallai János, Lauly Béla, Szekeres Vincéné, Eőri Magdi, Lusits Andrásné, Szorkos Jánosné, özv. Gulyás Ferencné, özv. Finta Lajosné, Andrási Mátyás, Korpusz Margit, Kozma István, Mészáros Pál. — Folytatjuk. — PÉCSI NAPLÓ 1940. október 24. Lemondásra szólítják fel a disszidens Börcs János képviselőt Székesfehérvár, okt. 23. Kedden délelőtt vezetőségi ülést tartott a MÉP fejér megyei szervezete Székesfehérvárott a vármegyeházán. Az ülésen Jankovich Miklós főispán mondott beszédet, majd Móré Ferenc kisgazda foglalkozott Börcs János községi bíró, Székesfehérvár és a vármegye egyik képviselőjének a MÉP-ből való kilépésével. Utalt arra, hogy Börcs János közvetlenül a pártból való kilépése előtt még ő előtte dicsérte a párt munkásságát, néhány nappal később pedig otthagyta a pártot. Indítványozta, hívják fel Börcs Jánost, hogy miután a MÉP programjával nyert mandátumot, mondjon le a mandátumáról. Soltész Jenő, a Gazdák Nemzeti Szövetségének titkára, ugyancsak hangoztatta, hogy Börcs Jánosnak le kell vonnia a konzekvenciákat cselekedete után. Néhány adat a színházi tetszésnyilvánítások történetéből A tetszésnyilvánítás kérdése nemrég élénken foglalkoztatta a magyar közönséget is, amikor hatósági intézkedések minden tetszésnyilvánítást eltiltottak a magyar mozikban. Alig van még egy kultúrtörténeti jelenség, amely annyit változott volna idők folyamán, mint a tetszés vagy nemtetszés nyilvánítása a színházban. Az antik színész ezekkel a szavakkal adott jelt közönségének a távozásra és tapsolásra: Vadite et plaudite! 1749-ben viszont egy párisi edictum a legszigorúbban előírja a színházlátogatók számára, hogy „mindennemű sziszegéstől és fütyüléstől tartózkodjanak, a színészeket ne szakítsák félbe és helyüket semmi körülmények között se hagyják le.“ „MAGAM IS KIFÜTYÜLTEM VOLNA, HA“ Ezt a szigorú felfogást vallotta August weimari herceg és maga Goethe is. Kleist „Zerbrochener Krug“ című vígjátékának weimari előadása alkalmával az udvari színházban olyasmi történt, ami párját ritkította Weimarban. A nézőtéren valaki harsány füttyszóval adott kifejezést nemtetszésének. A herceg rögtön kihajolt páholyából és felháborodottan kiáltotta: — Ki az a szemtelen fickó, aki nem jelenlétében fütyülni merészel! Huszárok, azonnal fogjátok el! A könnyelmű színházlátogató 3 napi fogsággal bűnhődött füttyentéséért. Goethe pedig úgy nyilatkozott a mellette ülő Riemer, a weimari könyvárőr előtt, hogy „ha állása és a tisztesség vissza nem tartaná, ő is szívesen kifütyülné Kleist darabját.“ Ismeretes, hogy a weimari szellemóriás milyen kevésre becsülte Kleistet, akit a modern irodalomtörténet a legnagyobb drámaírók sorába emel, Mait megköszönniük. A szereplők közül senki sem jelenhetett meg a rivalda előtt. A tetszésnyilvánításokért csak a mindenkori játékmester mondhatott köszönetet, ő is kizárólag frakk- és fehér kesztyűvel jelenhetett meg a közönség előtt. Csupán a világháború után engedték meg a Burg-színház tagjainak, hogy személyesen köszönjék meg a közönség tapsait — de még akkor is csak az előadások befejezése után vonulhattak ki a függöny elé. TAPSVIHAR, BABÉRKOSZORÚ, KOCSIBÓL KIFOGOTT LOVAK Más német színpadokon természetesen kevésbé szigorú szokások uralkodtak. Már Goethe idejében tapssal üdvözölte a közönség a híresebb színészeket. Elsőnek Brockmannt hívták nyílt színen a rivalda elé , Hamlet-alakítása valósággal lázba ejtette az északnémeteket. A tetszésnyilvánítások szokása egyébként Olaszországból származik. Németországból egy Noverra nevű balettmester honosította meg, aki a felhangzó tapsot a rivalda előtt elegáns meghajlással köszönte meg. Az őrjöngésig fokozódó tetszésnyilvánítás pedig Bécsből terjedt át más német városok színpadjaira. Az ünnepelt Iffland még különös kitüntetésnek vette, ha egy hosszú vendégjátéka végén kihívták a sugólyuk elé, később viszont már minden színész elvárta, hogy az egyes felvonások végén, sőt nyílt színen is elhalmozzák tetszésnyilvánításokkal. 1824 óta, amikor az „isteni“ Sontag, egy a maga korában rendkívül népszerű operaénekesnő egyik diadalát a másik után aratta, évtizedeken át szokásban volt, hogy az ünnepelt primadonna kocsijából kifogják a lovakat. Ez a szokás azonban addig élt, míg a lovakat az autók ki nem szorították. „KI MER NEVETNI!?“ Goethe egyébként maga is szigorúan megkövetelte, hogy a közönség a színházban csendesen viselkedjék. Schlegel „Alarchos“ című tragédiájának weimari bemutatóján a darab önkéntelen komikuma hangos derültséget keltett a nézőtéren. A csendet Goethe állította helyre, úgy hogy mennydörgő hangon rivalt a közönségre: „Ki mer itt nevetni!?“ Mint színigazgató pedig teljesen eltiltotta a közönséget minden tetszésnyilváníástól. A BÉCSI BURGTHEATER SZIGORÚ HAGYOMÁNYAI A bécsi Burg-színház tagjainak sem volt szabad a császárok korában a közönség tap MIKOR SUDERMANN MÉG NÉPSZERŰBB VOLT IBSENNÉL A legnagyobb színpadi siker a ma már félig elfelejtett Hermannn Sudermann nevéhez fűződik. 1889-ben, amikor Ehre című drámáját a berlini Lessing-színházban mutatták be, harminchatszor kellett a népszerű szerzőnek a függöny előtt megjelennie. Ezzel Sudermann Henrik Ibsen dicsőségét is túlszárnyalta. Ibsen egyébként annak idején vagy heves tüntetésekre ragadtatta a német közönséget, vagy olyan tetszést váltott ki rajongóiból, hogy egy ízben 28-szor hívták ki Németországban a rivalda BRISTOL SZÁLLÓM BUDAPEST, DUNAPARTON Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egy ágyas szoba 6 P-től, két ágyas szoba már 12 P től. Kitűnő étterem és kávéház. Előzékeny kiszolgálás.