Pécsi Napló, 1941. október (50. évfolyam, 222-248. szám)

1941-10-17 / 236. szám

amm IMI október 17. , PÉCSI NAPLÓ Feltűnő bírói állásfoglalás egy biztosítási perben A Magyar Tudósító jelenti: Egy vidéki tisztviselő 1936-ban életbiztosítást kötött a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél. 1939 febr. 24-én a tisztviselő meghalt, de a szövetkezet megtagadta a kötvény­összegnek az örökös javára vak kifizetését. A megindult perben a járásbíróság előtt a biztosító intézet arra hi­vatkozott, hogy a biztosítási szerződést kötő tisztviselő megszegte a közlési kötelezettségét, mert az ajánlatban azt vallotta, hogy egészsé­ges és nem volt beteg, holott a tisztviselő há­borús rokkant volt, ezenkívül hátgerincsorva­­dásban szenvedett és erről tudott is. A járás­­bíróság a keresetet elutasította. Fellebbezés folytán az ügy a törvényszék dr. vitéz Re­­gőczy István tanácsa elé került, amely a járás­bíróság ítéletét megváltozatta és a Gazdák Biztosító Szövetkezetet a peresített 1600 pengő megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a biztosító intézet nem hivatkozhat arra, hogy a tisztviselő a közlési kötelezettsé­get megszegte. Az ajánlatot ugyanis a szövet­kezet közvetítő ügynöke töltötte ki. Az ügy­nök vallomása szerint a biztosítottat 16—17 év óta ismerte, tudta, hogy rokkant ,a lábára és fájdalmakról panaszkodik. Azt is tudnia kellett, hogy a rokkantság olyan, amely az élettartamra befolyással lehet. Tudta, hogy az illető beteg s ennek ellenére az ajánlatban fel­tett kérdésekre saját maga írta be az említett valótlan válaszokat. Ebben az esetben pedig — mondotta ki a törvényszék — az ügynök által felvett ajánlatban foglalt valótlan felelet nem esik a biztosítot­t terhére, minthogy az ügynök a felelet valótlanságát ismerte, sőt kellő kérdezősködés útján meggyőződhetett volna a dolgok való állásáról, tehát arról, hogy a rokkantságnak mi az oka, illetve a biztosí­tott milyen betegségben szenved. Ezt megte­hette volna úgy is, hogy elkérje a rokkantiga­zolványt, amelyben a betegség fel van tün­tetve.. Ilyen körülmények között, minthogy az ügynök tudomása azonos elbírálás alá esik a biztosító tudomásával, az intézet nem hivat­­kozhatik a közlési kötelezettség megsértésére és a szerződést joghatályosan meg nem támad­hatja. — A Városok Lapja október 15-i számában vezető helyen közli, Szendy Károly polgármes­ternek, a Magyar Városok Országos Szövetsé­ge elnökének igen érdekes ismertetését Buda­pest székesfőváros 1942. évi költségvetéséről. Különösen részletesen foglalkozik Szendy Ká­roly polgármester a főváros élelmiszer ellátá­sának és a lakásépítésnek kérdésével. Hang­súlyozza Szendy Károly, hogy az egyes embe­reknek és közül­eteknek ma azonos a feladata és a kötelessége. Ma minden erőt a termelő munka szolgálatába kell állítani. A főváros fel­adata az, hogy zavartalanul ellássa azt a mun­kakört, amely a nemzeti termelésben és a javak elosztásában reá hárul és amelyet magára is vállalt. A főváros gondoskodni fog arról hogy a közigazgatás gyors és pontos legyen, előse­gítse a termelői munkát, ezért minden eszköz­zel biztosítani fogja a lakosság minden olyan szükségletét, ami a termelői munka folytatá­sához szükséges. Kéri azonban a polgármester a polgárok belátását és megértő higgadtságát. Az országos gyámügyi továbbképző tanfolyam célkitűzéseiről dr. Szokolay Leó székesfővárosi árvaszéki elnök, egyetemi magántanár érteke­zik. — Részletesen foglalkozik a Városok Lap­ja az erdélyi városok lakáskérdéseivel, továb­bá a városi mozgóképszínházak fenntartásának problémájával. — Kassa címerét és lobogóját dr. Széll Sándor ismerteti. Végül a szokásos gazdag rovatok egészítik ki a rendkívül nívós és tartalmas folyóirat most megjelent számát.­­ A külföldről hazaszállított hősi halotta­kat is megilleti a katonai gyászkíséret. A Hon­védségi Közlönyben most jelent meg a honvé­delmi miniszter körrendelete, amely a hősi ha­lottak megbecsülésének kidomborítása érdeké­ben intézkedik. A honvédelmi miniszter ugyanis elrendelte, hogy az olyan hősi halált halt honvédet, akit gyászkísérettel­­egyszer már eltemettek, ha eltemetés végét más hely­ségbe szállítják át, újabb temetésén is meg­illeti a katonai gyászkíséret. A külföldről haza­szállított hősi halottak temetésére végleges temetőhelyükön gyászkíséretet kell kirendelni.­­ A kereskedelmi érdekképviseletek az új anyagok bevezetésének megkönnyítését kí­vánják. Újabban sokszor megtörtént, hogy egyes új, illetve pótanyagok forgalombahoza­­talánál a kereskedők nem tudták szavatolni az ilyen cikkek megbízhatósági fokát, illetve mi­nőségét, miután nem rendelkeztek kellő isme­retekkel a cikk közelebbi tulajdonságáról. A kereskedelmi érdekképviseletek körében az a kívánság merült fel, hogy állítsanak fel illeté­kes tényezők szakbizottságokat, amelyek a forgalomba kerülő egyes új, illetve pótanyagok tulajdonságairól közelebbi ismertetéseket, illet­ve véleményeket juttatnának el a kereskedelem szervezeteihez és így az egyes cégek ezeket az árukat is megfelelő garanciával juttathatják el a fogyasztókhoz. FIGYELEM! Az ördög nem alszik MA a Parkmoziban — Rendőri,, hírek. Morvay Dezső cukrász, Király ucca 47 szám alatti lakos jelentette a rendőrségeit, hogy sütödéjéből ellopták 50 pen­gő értékű ezüst karóráját. — Szegi Rezső ta­nulótól a külvárosi pályaudvaron ellopták ké­zitáskáját, amelyben három ing, harisnya és zsbkendő volt.­­ Kommunista dalt énekelt a korcsmában. Simon János komlói bányász ellen eljárás in­dult, mert a korcsmában kommunista dalt éne­kelt. Csendőrségi kihallgatása során ittassá­gával védekezett és bevallotta, azt, hogy rend­szeresen hallgatta a moszkvai rádiót, ott ta­nulta a dalt. A sásdi főszolgabíró elrendelte a rádió elkobzását. — MEGKÖTÖTTE MÁR ÉLETBIZ­TOSÍTÁSÁT? — Működik a piaci „szarka“. Sölley István­né, István ucca 37 szám alatti lakos a Majláth téri piacon végezte bevásárlását. Amíg az egyik árusnál válogatott, a szemfüles tolvaj ellopta fekete bőr retiküljét. A retikülben két bevá­sárlási könyv és egy nikkel karóra volt. Az el­lopott holmik értéke 30 pengő. A piaci szarkát keresik a detektívek.­­ Romlott ételek okozta mérgezések le­küzdésénél a gyorsan és biztosan ható termé­szetes „Ferenc József“ keserűvíz azonnali igénybevétele — egy vagy két ivópohárral — gyakran rendkívül fontos segédeszköz. Kér­dezze meg orvosát! — Lakást keres a színigazgató társulata tagjai részére. Mint lapunk más helyén meg­említettük, a színház 16-án nyitja meg kapuit a nagyközönség számára. 15-én tehát már Pécs­re érkezik a közel nyolcvan tagot számláló tár­sulat. A társulat tagjainak elhelyezésére búto­rozott szobákat keres a színigazgató, aki arra ké­ri az ilyennel rendelkezőket, hogy azt a szín­ház felügyelőjénél pontos címük leadása mellett bejelenteni szíveskedjenek. FONTOS TELEFON­HÍVÓSZÁMOK: Főispáni hivatal (városi) 30—01. Polgármesteri hivatal — 30—02. Államrendőrség------------29—06, 29—07, 29—08. Városi mentők------------04. Vármegyei mentők-------24—11. Tűzoltóság----------------05, 21—69. Autótaxi---------------------1000. Gázmű, villamosmű — Vízmű-------------------------25—95-től 25—97-ig. 11—90. 7. oldal S­h­­a­ft No A : Cigánybáró A Jakabffy-társulat évadnyitó díszelőadása Pécs, október 16. Félesztendő után ma este újra ünnepi fényekben gyűlt ki a Király-utcai színház­palota és a hosszú nyári hallgatást felváltotta az a hegedűk hangolásából, ügyelői csengők berregésé­ből, páholyajtók nyikorgásából, zsöllyeszékek disz­krét csapkodásából, színlapok zizzenéséből és plety­kák duruzsollásából összetevődő jellegzetes, vára­kozásteljes és nyugalmas, mégis meghitt és kedves nézőtéri zaj, melyet olyan régóta nélkülöztünk. Április utolsó napjaiban vitéz Jakabffy Dezső társulata tette be a színházkaput és most az új évad kezdetén újra vitéz Jakabffyékat köszönthet­jük, mint a kultuszkormánytól Pécsre kijelölt első cseretársulatot. A múlt szezonban Jakabffyék mű­vészegyüttesét megszerette a pécsi közönség, most pedig a kitűnő igazgató, hírek szerint a tavalyinál is jobb társulatot szervezett, őszinte rokonszenvel és előlegezett bizalommal nézünk az új Jakabfiv­­éra elé. Megnyitó díszelőadásként az igazgató a „Ci­gánybárót“ tűzte műsorára. Ez a darab egyike a világ halhatatlan operettjeinek, örökéletűsége ért­hető, hiszen a „Cigánybáró“ nemcsak Jókai, a költő­fejedelem egyik legkedvesebb gyermeke, hanem a délceg, ötletes és elszánt ifjú, annyi megvesztegető hetykeséggel és szeretetreméltósággal nevetett ki a könyv soraiból, hogy a merész legényt adoptálta Johann Strauss, a keringőkirály is és ilyen vérszerinti és örökbefogadó apák mellett nem csoda, ha a sö­­tétbőrű csemete maga is halhatatlanná nőtt. ír. Johann Str­auss, aki az emberek fantáziájában szép lobogósörényes, merész sasprofiljával, daliás termetén a k. u. k. Hofball másik direktor arany­­hímes vörös-fehér uniformisában, álla alá szorított hegedűjével mint egy zengő óriás emelkedik a Stefansthurm fölé, mialatt lába között császárkék színben hömpölyög a Schöne­blaue Donau és Schön­brunnban virágba borulnak az orgonák, fél évszázadon át fejedelmi bőkezűséggel szórta a világba grüberlis Wiennerinektől és grinzingi „heurigé”-tól örökkön mámorosra csókolt lelkének muzsikáló csodáit és megajándékozta a világot egy olyan zenével, mely­nek minden taktusában egy ma már messze múltba süllyedt kor fénye csillog és bája mosolyog. Ez a Strauss-zene nem kifejezetten csak osztrák muzsika, ha szabad így mondanunk, maga a zenébe transz­ponált ferencjózsefi dualizmus. Strauss zenei pénerje az osztrák-magyar monarchia zenei szintézise, mun­kájában a keringő lágy érzelmessége összefonódik a csárdás nyalka szilajságával és a bécsi topánkák kecses topogásába belecsendül azoknak a magyar huszároknak a sarkantyúja, akiknél nem volt a császárnak különb katonája. Strauss, aki a legenda szerint állítólag maga is magyar cigány származás, emlékeit őrizte vére mélységeibe és csodálatos ér­zékkel tudta a magyar mezők legpazarabb virágait bécsi gráciájú virágkosarakba szedegetni. A Denevér mellett mindenkor a Cigánybárót vallotta legpom­pásabb gyermekének és jóformán a világ minden színpadán felrezgett a toborzó huszárok dala „Csapj fel öcsém, adj kezet, állj be katonának...“ A színpadon, örökéletű, filmen újra és újra visszatérő híres darabot mindig szívesen látja a kö­­­zönség. » ’* Ez alkalommal is telt ház fogadta a Cigánybáró felújítását, de az érdeklődés természetesen az új társulatnak is szólt, örömmel állapíthajuk meg, hogy a bemutatkozás általában igen kedvező volt. Bár ennek a klasszikus nagyoperettnek az előadása igazán kiváló előadást igényel, az együttes minden tagja a helyén volt. Saffi szerepét Antal Ila énekelte, akiben gyönyörű, csengő hangú primadonnát ismer­tünk meg. A címszerepet délceg külsőségekkel és szárnyaló hanggal alakította D. Kovács József, az öreg cigányasszony szerepében, Kovács Irén ének­­kultúrája érvényesült maradéktalanul. Lendületes volt Sándor István Gábor diákja és pazar humor­tól duzzadt S z о к о 1­у Gyula Zsupánja. A kisebb szerepekben Soltész Mária, Kárpáthy Maja, G­ö­­­ö­n­d­i Zoltán, Endrőrdy Miklós tűnt fel. A fényes kiállítással színrekerülő darabot Fest Vidor vezényelte. Az előadás előtt vitéz J­akabffy Dezső színigazgató köszöntötte keresetlen szavak­kal a közönséget. Az első benyomások szerint a társulat meg fogja érdemelni a közönség megértő támogatását. Dr. G. E. SZÍNHÁZI HETI MŰSOR: 17- én, pénteken: Kaland. 18- án, szombaton: Fityfirity. 19- én, vasárnap délután és este: Fityfirity. 20- án, hétfőn: Kaland.

Next