Pécsi Napló, 1943. április (52. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-18 / 88. szám

304 . április 1e. PÉCSI NAPLÓ Egy óra az Irgalmasrend kórházában Csöndes beszélgetés Kiss Lucidus perjellel Pécs, április 17. Az Irgalmasok kórházának tükörfényesre csiszolt folyosóján kolostori csend fogad bennünket. Amikor érdeklődünk a portástól, hogy mi az oka ennek a nagy­­csöndességnek, megtudjuk, hogy jelenleg lelki­­gyakorlat van, melyet A­­­f­a­y Pongrác dr., szen­tbenedek rendi szerzetestanár, balaton­­endrédi plébános tart esténként, zsúfolásig megtöltött templom mellett. Belépünk a neo­barok templomba, amely a kapucinusok idejéből maradt. A rend néhány évvel ezelőtt restauráltatta, Sztrapkó Flú­­fián perjelsége alatt, aki jelenleg a pécsi rend­ház alperjele. A templom belseje már a nagyhét ünnepi hangulatát tükrözi vissza. Az oltárokon tavaszi virágok színesednek, az új művészi faragású fagyertyatartókban sápadt viaszgyertyák lo­bognak. Az egyik homályos sarokban új, ba­­rok stílusú gyóntatószék várja a gyónni vágyó h­iveket. H Ha végigtekintünk a templomot zsúfolásig megtöltő ájtatos hívők során, könnyen meg­állapíthatjuk, hogy az Irgalmasok temploma ■egyike a legszebb hitéletet élő templomoknak. A magasszárnyalású beszéd elhangzása után visszatérünk a rend kórházába, ahol is­mét megélénkült az élet. A kórházfolyosón mankók koppanak, amputált, csonkolt, fagyottlábú katonák ko­cognak végig rajta. Hatalmas mullpólya fehér­ült lábuk fején, mely alig nagyobb, mint egy kamaszgyereké. A sokat szenvedett, kemény férfiarcokon mégsem bánat és csüggedés tük­röződik vissza, hanem remény és mosolygás. Most jöttek a kórház parkjából, ahol egész nap napoznak, vagy sétálgatnak. A nehezen lépdelő katonákat követjük a kórterembe, ahol már várja őket a frissen pá­rolgó, ínycsiklandozó vacsora. Még feletet sem adhattunk a kérésre,­­ki­perdült az ajtón és már a szoms­zédos kórte­rembe kötözte betegeit. Pali bácsi, amint éppen motyóba kötözgeti holmijait, amellett kardoskodik, hogy igen­is ki kell írni a doktor úr nevét az újságba, hadd tudja az egész világ, hogy mindenük, őrző­angyaluk volt. Szót is fogadunk neki. Kiss Manyi a sebesültek között Pali bácsi tovább beszél. Elmondja, hogy teljesült az egyik honvéd vágyálom. Pécsi ven­­­dégszereplése alatt írtak Kiss Manyinak, a népszerű művésznőnek, hogy látogassa meg őket. Kiss Manyi nemcsak hogy telje­stette kí­vánságukat, hanem meg is duplázta azt. Pécsi vendégjátéka alatt kétszer is felkereste őket. — Ez a mi jó zászlósurunk, B­á­r­á­n­y István érdeme is, aki kijárta a maga­­bb pa­rancsnokságon, hogy a művésznő meglátogat­hasson bennünket. — Van még egy vágyálmom — mondja­­Pali bácsi — ha nem mehetek haza Debre­cenbe az ünnepekre, legalább a Margitszigetre utaljanak az üdülőbe, hogy közelebb kerül­hessek a színigazgató bátyámhoz... — Mielőtt elbúcsúzom Pécs városától, ta­xin felkeresem minden jótevőmet, még a vármegyei tiszt­viselőkart is, akik rádiót hoz­tak és annyiszor megvendégeltek bennünket mindenféle jóval Talán azért is gyógyultunk meg csaknem valamennyien, mert nemcsak tu­domány, hanem a szeretet orvosságával is gyó­gyítottak bennünket... Ezután felkeressük az irodában a közsze­retetnek és közbecsülésnek örvendő perjelt, Kiss Lucidá­t. Magas, atlétatermetű szerze­tes, örökkön mosolygó szen­ekkel. Éppen a gondnokkal, a kórház „Nagyságos asszonyká­val tárgyal közellátási verseket. Diszkréten érdeklődünk a közellátás pro­blémái felől. — Hála E­s­z­t­e­r­g­á­r polgárme­ter úr szociális gondosságának, ebben a nehéz, hábo­rús esztendőben közintézményünk ellátása za­vartalannak mondható. Sok köszönettel és há­lával tartozunk neki ezért, hiszen a betege k ■gyógyulásában nagy szerepet játszik a meg­felelő étrend, amelyet polgármesterünk támo­gatása nélkül igazán nélkülöznénk. A nyitott ablakon át, az udvarban egy Hxxst készülő épületszárnyat pillantunk meg. — Várjon mi készül itt? — adjuk fel a kérdést. — A női osztályon egy nagy kórtermet osztunk szét apróbb szobákra és mellé modern komfortot, fürdőszobákat és teakonyhákat építtetünk. Az élet sora a fejlődés, mi is arra törekszünk, hogy kórházi berendezésünket és fölszerelésünket korszerűen modernizáljuk.­­ Az egész ország területén a trianoni békeszerződés előtt 13 kórházat tartott fenn a rend. A trianoni béke után ebből mindössze öt maradt meg, míg a bécsi döntés még kettőt hozott vissza számunkra. Ezek szerint Buda­pesten, Pécsett, Pápán, Vácott, Egerben, Nagy­váradon és Szatmárnémetiben tartunk fenn kórházakat, Egerben elmegyógyintézettel egy­­ bekötve.. Ember tervez, Isten végez... Megkérjük a perjelt, hogy mondjon vala­mit a rend építési terveiről. • A perjel elmosolyodik.­­ Sajnos, a háború okozta beszerzési ne­hézségek a mi építkezési terveinket is pilla­natnyikig megzavarták. Legfeljebb csak res­taurálásról lehet szó. A rend elhatározta, hogy a templom és a mellette levő üzletépületeket és a rendház homlokzatát a templom stílusá­nak megfelelően nemes vakolattal burkoltatja be, ez azonban egyelőre a jövő zenéje. Épígy elhatározta, hogy a templomba központi fűtést vezettet be. Részben ezirányú munkálataink már befejezést nyertek, a csőrendszert lefek­tettük, csak a hősugárzó készülékek hiányoz­nak, amelyeket a pesti cég még nem szállított le. Ezirányú terveinket is valószínűleg háború utánra kell prolongálni. — Ember tervez, Isten végez. És mi bele­nyugszunk az ő akaratába — mondja a szer­zete­­k türelmes lemondásával. Megtudjuk, hogy a kórház Irgalmasok­­utcai kiképzése alig egy évre Budapestre ke­rült Ka­csor Bertalan központi perjel, taná­csos nevéhez fűződik. Míg a rend jelenlegi feje T­o­p­o­n­á­r­i József Ede, a pécsi ciszterci gim­názium volt növendéke. A kiváló rendfőnököt a diákévek kapcsán régi, szoros barátság fűzi Pécs város társadalmához. Az Irgalmasrend szerzetesei nem keresik a világ hivalkodó örömeit. A kolostor magá­nyában, csendben élnek. Imádság és munka gőzben töltik be magasztos hivatásukat, a be­tegápolást, mint nemes elődjük, a rend alapí­tója, Istenes, Szent János. Lőrinczy Mária Tavasz a kórteremben A hófehér, ragyogóan tiszta kis kórtermek kitárt ablakán tavaszillatot sodor be a szél, a kórházparkból szinte ideintenek virágkarjaik­kal a fák. Az igazgató a kórház legszebb, szanató­riumi részét bocsátotta a sebesült honvédek rendelkezésére, hogy a minden jót megérdemlő frontról hazatért sebesültjeinknek még ezzel is előmozdítsa gyógyulását. A kórteremben valaki bekapcsolja a rádiót. Vidám dárban csendülnek a melódiák, az egyik csonkolt honvéd majdnem táncra perdül két mankójával. Orosz Pál honvéd, a kórterem „Pali bácsija". Orosz Barna színigazgató testvér­­■ ,öccse viszi a szót. Két lábát csonkította meg az oroszországi szörnyű tél, de azért férfiasan állja a sarat, nem vesztette el életkedvét. — Szerettem itt feküdni az Irgalmasok kórházában, mert itt mindent elkövettek gyó­gyulásunk érdekében. Az Irgalmas-rendtől iga­zán nemes gesztus volt, hogy kórházának leg­szebb és legideálisabbb részét ajánlotta fel szá­munkra. — Néhány nap múlva valamennyien el­­szállunk innét, mint a vándormadarak —­ mondja meghatottan, és a szeme sarkából le­gördül egy könnycsepp. Talárt sehol sem lesz olyan jó dolgunk, mint itt volt, sehol nem dé­delgetnek ennyire bennünket. Ebben a pillanatban megjelenik fehér köp­­penyben fiatal orvosuk, dr. P­­­­­a s­z­a n­o­­vich Tivadar. . A honvédek­­— mintegy láthatatlan kar­mesteri pálca intésére abbahagyják a regény­­olvasást, a kedves kártyapartit és meleg sze­­retetet sugárzó szemekkel köszöntik „meg­­mentőjüket“, mert csak annak nevezik, titok­ban egymás közt a fiatal orvost, aki ojt is nap­pallá téve állt őrt mellettük, amikor élet-halál között, válságos óráikat élték. — Ne szerkesszen ki az újságba — mondja szinte nekipirultan — az orvosi munka nem kívánkozik a nyilvánosság elé, különben is én csak a kötelességemet teljesítettem és az nem­­érdemel külön dicséretet. 7. oldal " Csak komoly szépséghibával forduljon bizalommal hozzám. Díjtalan szaktanácsot adok. Olcsó árak, bérletrendszer. özv. Skoda Ferencné kozmetikusod Felső Vámház ucca 47. — Tel.1­33-64 Egy olasz hadosztály vezérkara az ütközet kimenetelét figyeli

Next