Pécsi Napló, 1943. április (52. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-18 / 88. szám
304 . április 1e. PÉCSI NAPLÓ Egy óra az Irgalmasrend kórházában Csöndes beszélgetés Kiss Lucidus perjellel Pécs, április 17. Az Irgalmasok kórházának tükörfényesre csiszolt folyosóján kolostori csend fogad bennünket. Amikor érdeklődünk a portástól, hogy mi az oka ennek a nagycsöndességnek, megtudjuk, hogy jelenleg lelkigyakorlat van, melyet Afay Pongrác dr., szentbenedek rendi szerzetestanár, balatonendrédi plébános tart esténként, zsúfolásig megtöltött templom mellett. Belépünk a neobarok templomba, amely a kapucinusok idejéből maradt. A rend néhány évvel ezelőtt restauráltatta, Sztrapkó Flúfián perjelsége alatt, aki jelenleg a pécsi rendház alperjele. A templom belseje már a nagyhét ünnepi hangulatát tükrözi vissza. Az oltárokon tavaszi virágok színesednek, az új művészi faragású fagyertyatartókban sápadt viaszgyertyák lobognak. Az egyik homályos sarokban új, barok stílusú gyóntatószék várja a gyónni vágyó hiveket. H Ha végigtekintünk a templomot zsúfolásig megtöltő ájtatos hívők során, könnyen megállapíthatjuk, hogy az Irgalmasok temploma ■egyike a legszebb hitéletet élő templomoknak. A magasszárnyalású beszéd elhangzása után visszatérünk a rend kórházába, ahol ismét megélénkült az élet. A kórházfolyosón mankók koppanak, amputált, csonkolt, fagyottlábú katonák kocognak végig rajta. Hatalmas mullpólya fehérült lábuk fején, mely alig nagyobb, mint egy kamaszgyereké. A sokat szenvedett, kemény férfiarcokon mégsem bánat és csüggedés tükröződik vissza, hanem remény és mosolygás. Most jöttek a kórház parkjából, ahol egész nap napoznak, vagy sétálgatnak. A nehezen lépdelő katonákat követjük a kórterembe, ahol már várja őket a frissen párolgó, ínycsiklandozó vacsora. Még feletet sem adhattunk a kérésre,kiperdült az ajtón és már a szomszédos kórterembe kötözte betegeit. Pali bácsi, amint éppen motyóba kötözgeti holmijait, amellett kardoskodik, hogy igenis ki kell írni a doktor úr nevét az újságba, hadd tudja az egész világ, hogy mindenük, őrzőangyaluk volt. Szót is fogadunk neki. Kiss Manyi a sebesültek között Pali bácsi tovább beszél. Elmondja, hogy teljesült az egyik honvéd vágyálom. Pécsi vendégszereplése alatt írtak Kiss Manyinak, a népszerű művésznőnek, hogy látogassa meg őket. Kiss Manyi nemcsak hogy teljestette kívánságukat, hanem meg is duplázta azt. Pécsi vendégjátéka alatt kétszer is felkereste őket. — Ez a mi jó zászlósurunk, Bárány István érdeme is, aki kijárta a magabb parancsnokságon, hogy a művésznő meglátogathasson bennünket. — Van még egy vágyálmom — mondjaPali bácsi — ha nem mehetek haza Debrecenbe az ünnepekre, legalább a Margitszigetre utaljanak az üdülőbe, hogy közelebb kerülhessek a színigazgató bátyámhoz... — Mielőtt elbúcsúzom Pécs városától, taxin felkeresem minden jótevőmet, még a vármegyei tisztviselőkart is, akik rádiót hoztak és annyiszor megvendégeltek bennünket mindenféle jóval Talán azért is gyógyultunk meg csaknem valamennyien, mert nemcsak tudomány, hanem a szeretet orvosságával is gyógyítottak bennünket... Ezután felkeressük az irodában a közszeretetnek és közbecsülésnek örvendő perjelt, Kiss Lucidát. Magas, atlétatermetű szerzetes, örökkön mosolygó szenekkel. Éppen a gondnokkal, a kórház „Nagyságos asszonykával tárgyal közellátási verseket. Diszkréten érdeklődünk a közellátás problémái felől. — Hála Esztergár polgármeter úr szociális gondosságának, ebben a nehéz, háborús esztendőben közintézményünk ellátása zavartalannak mondható. Sok köszönettel és hálával tartozunk neki ezért, hiszen a betege k ■gyógyulásában nagy szerepet játszik a megfelelő étrend, amelyet polgármesterünk támogatása nélkül igazán nélkülöznénk. A nyitott ablakon át, az udvarban egy Hxxst készülő épületszárnyat pillantunk meg. — Várjon mi készül itt? — adjuk fel a kérdést. — A női osztályon egy nagy kórtermet osztunk szét apróbb szobákra és mellé modern komfortot, fürdőszobákat és teakonyhákat építtetünk. Az élet sora a fejlődés, mi is arra törekszünk, hogy kórházi berendezésünket és fölszerelésünket korszerűen modernizáljuk. Az egész ország területén a trianoni békeszerződés előtt 13 kórházat tartott fenn a rend. A trianoni béke után ebből mindössze öt maradt meg, míg a bécsi döntés még kettőt hozott vissza számunkra. Ezek szerint Budapesten, Pécsett, Pápán, Vácott, Egerben, Nagyváradon és Szatmárnémetiben tartunk fenn kórházakat, Egerben elmegyógyintézettel egy bekötve.. Ember tervez, Isten végez... Megkérjük a perjelt, hogy mondjon valamit a rend építési terveiről. • A perjel elmosolyodik. Sajnos, a háború okozta beszerzési nehézségek a mi építkezési terveinket is pillanatnyikig megzavarták. Legfeljebb csak restaurálásról lehet szó. A rend elhatározta, hogy a templom és a mellette levő üzletépületeket és a rendház homlokzatát a templom stílusának megfelelően nemes vakolattal burkoltatja be, ez azonban egyelőre a jövő zenéje. Épígy elhatározta, hogy a templomba központi fűtést vezettet be. Részben ezirányú munkálataink már befejezést nyertek, a csőrendszert lefektettük, csak a hősugárzó készülékek hiányoznak, amelyeket a pesti cég még nem szállított le. Ezirányú terveinket is valószínűleg háború utánra kell prolongálni. — Ember tervez, Isten végez. És mi belenyugszunk az ő akaratába — mondja a szerzetek türelmes lemondásával. Megtudjuk, hogy a kórház Irgalmasokutcai kiképzése alig egy évre Budapestre került Kacsor Bertalan központi perjel, tanácsos nevéhez fűződik. Míg a rend jelenlegi feje Toponári József Ede, a pécsi ciszterci gimnázium volt növendéke. A kiváló rendfőnököt a diákévek kapcsán régi, szoros barátság fűzi Pécs város társadalmához. Az Irgalmasrend szerzetesei nem keresik a világ hivalkodó örömeit. A kolostor magányában, csendben élnek. Imádság és munka gőzben töltik be magasztos hivatásukat, a betegápolást, mint nemes elődjük, a rend alapítója, Istenes, Szent János. Lőrinczy Mária Tavasz a kórteremben A hófehér, ragyogóan tiszta kis kórtermek kitárt ablakán tavaszillatot sodor be a szél, a kórházparkból szinte ideintenek virágkarjaikkal a fák. Az igazgató a kórház legszebb, szanatóriumi részét bocsátotta a sebesült honvédek rendelkezésére, hogy a minden jót megérdemlő frontról hazatért sebesültjeinknek még ezzel is előmozdítsa gyógyulását. A kórteremben valaki bekapcsolja a rádiót. Vidám dárban csendülnek a melódiák, az egyik csonkolt honvéd majdnem táncra perdül két mankójával. Orosz Pál honvéd, a kórterem „Pali bácsija". Orosz Barna színigazgató testvér■ ,öccse viszi a szót. Két lábát csonkította meg az oroszországi szörnyű tél, de azért férfiasan állja a sarat, nem vesztette el életkedvét. — Szerettem itt feküdni az Irgalmasok kórházában, mert itt mindent elkövettek gyógyulásunk érdekében. Az Irgalmas-rendtől igazán nemes gesztus volt, hogy kórházának legszebb és legideálisabbb részét ajánlotta fel számunkra. — Néhány nap múlva valamennyien elszállunk innét, mint a vándormadarak — mondja meghatottan, és a szeme sarkából legördül egy könnycsepp. Talárt sehol sem lesz olyan jó dolgunk, mint itt volt, sehol nem dédelgetnek ennyire bennünket. Ebben a pillanatban megjelenik fehér köppenyben fiatal orvosuk, dr. Pa sza novich Tivadar. . A honvédek— mintegy láthatatlan karmesteri pálca intésére abbahagyják a regényolvasást, a kedves kártyapartit és meleg szeretetet sugárzó szemekkel köszöntik „megmentőjüket“, mert csak annak nevezik, titokban egymás közt a fiatal orvost, aki ojt is nappallá téve állt őrt mellettük, amikor élet-halál között, válságos óráikat élték. — Ne szerkesszen ki az újságba — mondja szinte nekipirultan — az orvosi munka nem kívánkozik a nyilvánosság elé, különben is én csak a kötelességemet teljesítettem és az nemérdemel külön dicséretet. 7. oldal " Csak komoly szépséghibával forduljon bizalommal hozzám. Díjtalan szaktanácsot adok. Olcsó árak, bérletrendszer. özv. Skoda Ferencné kozmetikusod Felső Vámház ucca 47. — Tel.133-64 Egy olasz hadosztály vezérkara az ütközet kimenetelét figyeli