Pécsi Napló, 1944. március (53. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-21 / 65. szám
4. oldal. Mattyasovszky-Zsolnay Margit lemondott az Egészségvédelmi Szövetség főtitkári tisztéről Pécs, március 20. Az Egészségvédelmi Szövetség pécsi fiókja szombaton tartotta évi rendes közgyűlését, Nendtvich Andor dr. ny. polgármester elnöklete alatt. Nendtvich Andor dr. elnöki megnyitójában megemlékezett arról, hogy az egyesület már két évtizede fejt ki áldásos működést és arról, hogy kerek tíz esztendeje költözött a város messzemenő áldozatosságával létesített székházába. Az elnöki megnyitó után Mattyasovszky Zsolna , Margit ügyvezető főtitkár ismertette az egyesület elmúlt évi, értékes és sokoldalú tevékenységét. A főtitkár után dr. Tolnay Margit terjesztette elő főorvosi jelentést, melyet a közgyűlésudomásul vett. A pénztáros jelentése után Mattyasovszky- Zsolnay Margit bejelentette ügyvezető főtitkári tisztéről való lemondását, melyet a központ eljárásával indokolt, amely veszélyezteti a pécsi fiók zavartalan anyagi helyzetét. Nendtvich Andor elnök a lemondáshoz hozzáfűzte, hogy azt a választmány is indokoltnak tartja, sőt azzal saját magát is azonosítja és így a választmány is elhatározta lemondását. Mégis, hogy az ügymenetben zavarok ne támadjanak, a választmány még egy utolsó kísérletet tesz, hogy a központot jobb belátásra bírja. Ha ez nem következik be, úgy a választmány lemondását véglegesnek fogja tartani. Az ügyvezető főtitkárnő lemondása ügyében döntés nem történt. Addig is azonban, míg a központ remélt kedvező döntése megérkezik, a főtitkárnő helyettesítésével dr. Piai József t. főorvost bízták meg. Az elnök annak a reményének adott kifejezést, hogy ha a központ döntése kedvező lesz, úgy a főtitkárnő is visszavonja lemondását. Az elmúlt évben 45 millió hektóliter bort termeltek, 500.000 kg. csemegeszőlő került eladásra Magyarország területén összesen 450.000 katasztrális hold szőlőtermő terület van Az ország mezőgazdasági célt szolgált, földeinek mindössze 1,7 százaléka ez a terület, mégis több mint háromnegyedmillió ember él szőlő-és bortermelésből, e cikkek eladásából és exportálásából. Az 1943. év szőlőtermelésének adatai szerint az elmúlt évben 4,5 millió hektoliter bort termeltek és 500.000 méter mázsa csemegeszőlő került eladásra. A fenti eredmény az elmúlt évek eredményeit vizsgálva, közepesnek mondható. A szőlőtermelésben nélkülözhetetlen nyersanyagok, így elsősorban a rézgálic, kellő menynyiségben állt a termelők rendelkezésére. A kötözőanyag papirspárga volt, mely kitűnő,helyettesítője a békeidőkben Madagaszkárból importált raffiának. Hordóhiány nem fordult elő sehol. Ez annak köszönhető, hogy az abroncsvasat a hegyközségek utalták ki és így az arra ráutaltság közvetlenül kivizsgálható volt. Az utolsó békeévben hozzávetőlegesen 2 millió borospalackot gyártottak az országban és ennek még mintegy négyszerese volt állandó forgalomban, így tehát mintegy 10 000 000 palackot igényel a magyar borgazdaság egyévis termése. A palackgyártás kis mértékben vissza- esett ugyan az utóbbi években, ez azonban nem jelentett érezhető hátrányt borgazdáinknak, mert a 4,5 millió hektoliteres termésből mindössze 80—100.000 liter kerül palackozdra, míg a többit hordókban és tárolómedencékben raktározzák el. A meleg és száraz nyár következtében kisebb és vastaghéjú szemek voltak a szőlőfürtökön. Ez érezteti hatását abban is, hogy mintegy 900.000 métermázsa törköly maradt vissza a termés után. A törköly magjaiból újabban szőlőolajat készítenek. A Hangya végzi országosan erre a célra felhasználandó törköly gyűjtését. Ebben az évben 50.000 métermázsát gyűjtöttek be és ebből a mennyiségből 5 vagon finom szőlőolajat préseltek. Baranyai papok kalandjai a betyársíngban Írta: Soós Sándor Régi egyházi anyakönyvek, iratok és jegyzőkönyvek tanulmányozása igen érdekes. Az ormányságianyakönyvek vaskó, kötetei felérnek egy gyászjelentéssel. Nem is tanulmányozom őket, valamennyit jól ismerem. A jegyzőkönyv lapjait forgatom. Megakad a szemem egy évszámon, 1844. Éppen száz éve történt valami, amit fontosnak tartottak ráhagyni az utókorra. Megtudjuk, hogy 1844-ben költözött el a faluból az eklézsia prédikátora, Beleváry Ferenc helyettes alesperes, hogy elfoglalja hivatalát Vízióban (a mai Diósviszló), Beleváry alesperes uram Csurgón született földműves szülőktől. 1830-ban a nagy szeretet hozta őt Kiscsányba Ceglédről, ahol segédlelkész volt. A szeretet azonban egyszerre átváltozott civódássá, amikor keresztülvitte az ezüstben való fizetést.Ez lett a sok baj és kellemetlenség alapja, egymás után járultak panaszlevelekkel a gyűlések elé, veszekedés volt naponként, mely őt nemes munkájában akadályozta. Mégis sokat végzett, s amit tőle megt tgadtak — az elsmerést — megadták eltávozása után, 1844-ben ment át Viszlóba, ahol assessora volt az egyházmegyének és a kerületnek és alesperesi hivatalt is viselt. Ott halt meg 1878- ban családot nem hagyva maga után. Végrendeletileg adományozott Kiscsány egyháznak 100 forintot, a csurgói iskolának, ahol tanult, tízezer forintot, a pesti teológiai collégiumnak és az árvaháznak ezer-ezer forintot. A felsorolás végén a jegyzőkönyvben azt találtunk, hogy stb., valószínűleg még sok helyre adományozott, de a krónikás csak az egyházzal kapcsolatos dolgokat jegyezte fel. Az akkori pénzviszonyokhoz képest az összegek igen jelentősek, a minden valószínűség szerint nagyon takarékos református pap hagyatékát húszezer forintra tehetjük. Sőt. Sosem tudtam volna megállapítani, hogy Beleváry uram még többel, pontosan 1527 forint értékkel támogathatott volna szíve szerint egy jótékonysági intézményt, ha nem olvasok el egy jegyzőkönyvet, melyen valódi betyárhistória van feljegyezve. Mert az akkori idők voltak a betyárvilág legvirágzóbb évei. .Két-három vármegyének megvolt a maga veszedelmes rablóbandája, az Alföldön éppen úgy, mint a Dunántúlon. Területüket végigpásztázták, rabolva, fosztogatva mindent és nem kímélve senkit. Nyomukban mindenütt a pandúrok. Somogynak és Baranyának is volt egy ilyen betyárbandája, két vezetője a hírhedt ,,Petkó” és a „Borgám“. Kalandozásuk közben elvetődtek, közel a Drávához Kicsányba, éppen Beleváry Ferenc uram paróchiájához. Ő bizony pap volt, de Petkó nem azért volt haramiavezér, hogy emiatt érzelegni kezdjen, és hazaforduljon. Hívatlan látogatását az egykori krónikás így örökítette meg: „1842 november 15-én este egy rablócsoport berohanván a parochiába, lelkész megkinzása után feltörvén az eklézsiának mindkét ládája, egyikből 34 frt. 10 kr., a másikból 32 frt. 40 kr., a lelkipásztortól 1527 frt. jószágot rabolnak el.“ A jegyzőt csak a pénz elvesztése érdekelte, nem írta meg milyen veszedelemben forgott Beleváry prédikátor uram és egész családja. Öregek elbeszélése szerint a lelkészrablást az akkor egész Baranyát és Somogyot rettegető Petkóés Bergám zsiványbandájakövette el, a tőlük megszokott ravaszsággal. Az egyik zsivány szeretője elszegődött Beleváryékhoz, hogy kikémlelje és kinyissa majd a lakást. De mert az ajtó belülről is keresztvassal záródott, Beleváry az ajtót napszálltakor mindig sajátkezüleg zárta be, a kulcsot párnája alatt tartotta, szobáját belülről bezárta és vadászember lévén töltött, puskáját kéznél tartotta, a terv nem sikerült. Ekkor a rablók elfogtak egy presbitert, azt éjszaka megkötözve vitték a parócskáraés azzal zörgettettek be a paphoz. A lelkész, kit egyszer már 1837-ben egy ilyen sikertelenül bezörgető híve miatt az egyházmegyének bepanaszoltak hívei, most nem akarván magát újabb kellemetlenségnek kitenni, ajtót nyitott. Ebben a pillanatban megrohantak, lekötözték. Ugyanígy jártak el feleségével is, akit már ágyban találtak. Beleváry egy csomó pénzt előadott. A többiről csak akkor vallott, mikor felesége hasára is tüzes parazsat akartak tenni. Állítólag a bankók bibliothekája eldugott könyveiben voltak elrejtve oly módon, hogy a két lap pl. a 201 és 202 ügyesen össze volt ragasztva, s benne abankó. A rablók majd minden könyv azon''lapjait kitépkedték, de csak kevésben találtak bankót. A nép hallotta a lövöldözést, de senki se mert kijönni és ellentállni. Általában egész Baranya szegény népe rejtegette, ezeket a rablókat, kik meg-megjelentek lakodalmakkor, keresztelőn vagy bor-áldomáson, mert tudták, hogy ott minden jófélét, bőven tatálistnak, ti. 1944. március 21. PÉCSI NAPLÓ 1ШЕМШ RUHA TESZI AZ ЕШВЕШ1 Pontos kidolgálós, Hitel Otthon, Széchenyi tér 7. szem« t-e sete» г Telefon Askeresztény este A szülők figyelmébe! A múlt világháború lezajlása óta országos viszonylatban figyelem a magyar keresztény szülők gyermekeinek pályára való nevelési módját, amit sajnos nem tartok szerencsésnek. Ezt már azért sem tartom egészséges állapotnak, mert az Intellektuel pályákon olyan túlzsúfoltság érezhető, amin egyszerűen minden gondolkodás nélkül eloszlani nem lehet. Sajnos, régi betegségek ezen anomáliák, mellyel a magyar földművest, iparost és kereskedőt eltérítették saját hivatásának gyermekeibe való benevelésétől. Ez azon egyik magyar betegség, amin változtatni kell, amíg nem késő. Természetesen a szülők rögtön feladják a kérdést, hogy ha még nem késő, mi a teendő? Én mint iparos szülő, csak azt javasolhatom, hogy minden hivatás neveljen magának megfelelő utánpótlást. Minden államban négy hivatásra van felépítve a nemzet jövője. Ezek a földművelés, ipar, kereskedelem, tisztviselőtársadalom Szerintem a földműves, iparos, valamint a kereskedő szülők feladata a modern gazdasági életnek megfelelő művelt szakembereket nevelni gyermekeikből. Mert, ha tovább is így haladunk a nevelés terén, akkor bizony a jelen háború befejezése után súlyos meglepetésekben lesz majd részünk. Könnyen megérhetjük, hogy a gazdasági élet fellendítéséhez nem lesz komoly erő, mert a három fent jelzett hivatás, sajnos, az utóbbi évtizedben egyáltalán nem kapta meg a kellő utánpótlást. Ez pedig igen nagy katasztrófát jelentene, úgy állami berendezkedésünkre, mint saját gazdasági életünkre, mivel egy ilyen háborús megrázkódtatás után a termelő osztályban hiányzó szakerőket egyiknapról a másikra beállítani nem lehet. A bajt csak az előzné meg, ha a földművelés, ipar és kereskedelem gondoskodnék a megfelelő utánpótlás kitermeléséről. László István szücsmester