Pedagógiai Szemle, 1952 (2. évfolyam, 3-6. szám)
1952-05-01 / 3. szám
JÓBORÚ MAGDA: Irodalom tanításunk helyzete és feladatai . Hazánk történetének legjelentősebb, legszebb korszakában élünk. Pártunk vezetésével szabadon dolgozunk népünk anyagi és szellemi kultúrájának felvirágoztatásán, a szocializmus építésén. Hatalmas munkánk sikere érdekében pártunk nagygondot fordít dolgozó népünk nevelésére, politikai és kulturális látókörének szélesítésére. Népünk nevelésének egyik fontos eszköze az irodalom. Ez magyarázza azt a rendkívüli figyelmet, melyet pártunk az új magyar irodalom fejlődésére, a magyar és a világirodalom klasszikusainak, a szovjet irodalomnak népünkkel való megismertetésére fordít. Révai elvtárs az írókongresszuson az irodalomnak rendkívüli nevelő jelentőségét a következőképpen fejezte ki: „Az irodalomnak az a feladata, hogy tükröt tartson az ember elé és azt mondja neki: Nézd meg magad, ismerd meg embertársaidat, ismerd meg viszonyodat hozzájuk — tehát a társadalmat — ismerd fel saját jellemed lehetőségeit — a rosszakat és a jókat is és tanuld meg követni jobbik énedet, cselekedj és riadj vissza azoktól a visszafelé rángató mozzanatoktól, amelyeknek megmutatása szintén feladata az irodalomnak, ne engedj rosszabbik éned csábításának.“ Népünknek nagy szüksége van arra, hogy sűrűn belenézzen ebbe a tükörbe, amelyet a jó irodalom, a realista irodalom nyújt feléje. Az önvizsgálatnak, az emberek, a társadalom megismerésének ez a módja nagy segítséget nyújt mindannyiunknak ahhoz, hogy megszabaduljunk gondolkodásunk, erkölcsünk, szokásaink kapitalista maradványaitól, a hazánk és a dolgozótársaink ügye iránti közömbösségtől, az önzéstől, hiúságtól, tunyaságtól és kiformáljuk magunkban a szocialista társadalom építőinek gondolkodását és jellemét, a hazánk iránti igaz szeretetnek, az alkotó munka örömének, dolgozó társaink megbecsülésének és szeretetének szellemét. Az ifjúság gondolkodásában, erkölcsében jóval kevesebb a múlt maradványa, mint a felnőttekében. Ifjúságunk népi demokráciánk szabad levegőjében válik felnőtté, szocialista hazánk építőjévé. Benne sokkal könnyebben, gyorsabban és teljesebben bontakoznak ki a szocialista ember jellemvonásai. Ehhez a kibontakozáshoz igen nagy segítséget nyújt az irodalmi nevelés. Az ifjúság gondolkodása, érzésvilága, jelleme folytonos változásban, alakulásban van s az irodalomnak is jelentős szerepe van abban, hogy milyenné válik. Nem véletlenül mondotta Zsdanov elvtárs a Csillag és Leningrád c. folyóiratokról tartott beszámolójában: „A szovjet állam és pártunk a szovjet irodalom segítségével a bátorság és a saját erejébe vetett Pedagógiai Szemle — 63 193