Pedagógiai Szemle, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 1. szám
Önbizalommal — önelégültség nélkül Az új esztendőt szokásos számvetéssel kezdeni. A pedagógia munkásai milyen eredményekről adhatnak számot az 1959-es év elején? Az elmúlt? esztendő már a konszolidált, nyugodt alkotó munka légkörében zajlott le. Ez a nyugalom azonban — két okból is — csak viszonylagos nyugalomnak tekinthető. Először azért, mert a politikai-ideológiai harcok kereszttüzében álló oly tudományban, mint a pedagógia, valamiféle „abszolút” nyugalom, paradicsomi béke nem képzelhető el, s nem is lenne kívánatos. Ellenkezőleg. A kommunista pedagógusok feladata éppen az, hogy ha kell, zavarják meg az állóvízszerű nyugalmat, harcoljanak a szocialista pedagógia tisztaságáért, magyarázzák a marxizmus igazságait, mozgósítsanak azok megvalósítására, védjék ki — nyugtalanító aktivitásaikkal — mindazt, ami akár jószándékúan, akár rosszindulatúan ennek ellenében kívánna hatni.Másodszor a nyugodt légkör viszonylagosnak tekinthető azért is, mert még több olyan intézkedésre, személyi változtatásra került sor, amelyek ugyan az adott helyzetben szükségszerűek voltak, de egyáltalán nem szükségszerű, hogy ilyenek állandóan napirenden legyenek. Az elmúlt esztendő eredményei közé tartozik mindenekelőtt az, hogy kutató és oktató intézményeinkben tervszerű, nyugodt és aktív pedagógiai munka folyt, s ennek következtében a neveléstudomány új eredményekkel gyarapodott. Hogy csak a jelentősebb publikált kiadványok közül említsünk néhányat, az Akadémiai Kiadó gondozásában, terjedelmében jelentős és színvonalát illetően is figyelemre méltó tanulmánykötet jelent meg a neveléstudomány köréből Nagy Sándornak a hazai didaktikai irodalmat gazdagító tanítóképző-intézeti segédkönyve kedvező fogadtatásra talált, mind a gyakorló pedagógusok, mind a pedagógia művelői körében. A magyar pedagógiai irodalmat jelentősen gyarapítják a KPTI módszertani kiadványai. El kell ismernünk, hogy ez a pedagógiai tevékenység, jóllehet pedagógusok körében általánosan ismert és elismert, a kellő tudományos érdeklődést és értékelést mindezidáig nem kapta meg. Újabb, nagy érdeklődésre számot tartó kötetek jelentek meg a pedagógiai népszerűsítő irodalom köréből is. A Pedagógiai Tudományos Intézet munkájáról, ha nem is elég sokoldalúan és folyamatosan, de tájékoztattuk olvasóinkat. Legutóbbi számunkban közzétett bibliográfia, úgy véljük, elég kézzelfoghatóan igazolja, hogy intézetünkben — bizonyos hiányosságok ellenére is — serény és eredményes munka folyik. Mindenesetre serényebb és eredményesebb, mint ahogy azt pedagógiai közvéleményünk egy része tudni véli. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a publikált anyag mennyiségének Pedagógiai Szemle