Pedagógiai Szemle, 1961. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1961 / 7-8. szám
Új tanterveink, új teendőink! Iskolareformunk célkitűzése, iskolarendszerünk átalakításának feladatai társadalmunk széles rétegeit mozgósították. Üzemek dolgozói, szülők és pedagógusok, íróink és a magyar akadémikusok megvitatták iskolarendszerünk továbbfejlesztésének irányelveit. Iskolareformunk egész társadalmunk ügyévé vált! Az irányelvek után vitára került az általános iskola tantervi tervezete is. Célkitűzéseink világosak és határozottak: meg kell szilárdítanunk az iskola és az élet kapcsolatát, biztosítanunk kell a széles tömegek számára a korszerű műveltség megszerzését és a magasabb színvonalú kommunista nevelést. A vitákban kicsiszolódott tanterv-tervezet — reményeink szerint — ezt a célkitűzést biztosítani is tudja. Mindez azonban még nem elegendő feltétele a tantervi reform eredményes megvalósításának. A tantervek elkészülte csak az első lépés. Igen fontos teendők állanak még előttünk. A terveket meg kell valósítani gondos, részleteiben is kidolgozott gyakorlati munkával; azzal a munkával, amely a pedagógiai tevékenység egészét egybekapcsolja az iskolareform általános célkitűzésével, az irányelvekkel éppenúgy, mint az egyes tantárgyak tanterveiben kifejtett követelményekkel. A következőkben еду-két gondolattal rávilágítunk újabb teendőinkre. Az új tantervek — az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolásával — minőségi változást jeleznek oktatásügyünk történetében. A minőségi változás e jelzésének gyakorlati megvalósítása elképzelhetetlen a pedagógiai tevékenység minőségi megváltozása nélkül. Az új iskola nemcsak azt jelenti, hogy új tanterveket készítettünk. Ennek az új tartalomnak megfelelően új, magas színvonalú pedagógiai kultúrával arra kell törekednünk, hogy valóban új embert neveljünk, valóban a tanulók személyiségének mindenoldalú fejlesztését valósítsuk meg és a tanulókat a lehető legjobban készítsük fel azokra a nagy és szép feladatokra, amelyek rájuk várnak a szocialista társadalomban. Az új tantervek realizálásának — a lehető legeredményesebb realizálásának — első feltétele, hogy világosan lássuk, értsük meg és váljék meggyőződésünkké, hogy most válaszfalakat döntöttünk le. Az iskola és az élet közé meredő válaszfalak ledöntésére háromszor volt szükség. Első ízben a nyolcosztályos általános iskolával és az iskolák államosításával tettük lehetővé, hogy népünk előtt szélesre táruljanak az iskolák kapui. A második kőfalat akkor döntöttük le, amikor az 1950-es tantervvel az oktatás tartalmát marxista alapokra helyeztük. Az a hatalmas vívmány, hogy mindenki bejuthatott az iskolába, és mindenki hozzájuthatott a marxista műveltséghez, ráég nem jelentette azt, hogy tanulóinknak az iskolából az életbe kilépve nem kellett további nehézségekkel megküzdeniök az iskolában szerzett ismeretek és az élet követelménye összeegyeztetése alkalmával. Maga az iskola — sajnos — erre nem készítette fel eléggé a tanulókat.