Pedagógiai Szemle, 1967. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 7-8. szám
Ifjúságpolitikai kérdések Az ifjúság kérdése — a legfontosabb politikai, társadalmi kérdések egyike. Olyan politikai, társadalmi kérdés, amelyhez — egyéni és kollektív értelemben — személyes törekvések, érzelmek, szubjektív mozzanatok tapadnak, hiszen a mi ifjúságunkról, a mi ifjúságunk jövőjéről, boldogulásáról van szó. Ifjúságunkat nagy történelmi feladatunk, a szocializmus teljes megvalósításának folyamatában neveljük, s ez a két feladat szervesen összekapcsolódik egymással. Annak hangoztatása, hogy az ifjúság megítélésében, sorsának megtervezésében a szubjektív, az érzelmi mozzanatok és törekvések sajátosan érvényesülnek, természetesen nem jelenti az objektív összefüggések tagadását. Éppen ellenkezőleg: azt valljuk, hogy ifjúságunk eszmei, világnézeti, politikai és erkölcsi arculatát ugyanazok az objektív társadalmi folyamatok, hatások és ugyanazok a szubjektív pedagógiai erőfeszítések alakítják, amelyek a felnőtt társadalomra jellemzőek. Az ifjúság tehát — végső soron — olyan, amilyen az őt körülvevő, az őt nevelő társadalom, beleértve a fejlődés tendenciáit, a múlt maradványainak terhét, a nemzetközi helyzet befolyását. Az ifjúság szerves része a társadalomnak, innen a társadalom, a felnőttek és szervezeteiknek felelőssége az ifjúságért. Ezt az összefüggést a fiatalok is felismerik, élét nemegyszer a felnőttekkel szembe fordítják. Igazságszeretetüknél, erkölcsi bátorságuknál fogva gyakran szemére vetik a felnőtteknek, hogy a maguk körében nem valósítják meg hirdetett eszményeiket. Vannak ifjak, akik elkeserednek, csalódottak, vagy éppen cinikusak lesznek amiatt, hogy az „életben” mást tapasztalnak, mint amit az iskolában, az ifjúsági szervezetben hallottak. Vajon jogos-e az ily módon fogalmazott szemrehányás? Nem jogos, mert az iskola, a felnőttek általában nem azt mondják, hogy a társadalom máris olyan, amilyenné fejleszteni kívánjuk, és éppen az ifjúságon is múlik, hogy amit számonkérnek, azt a maguk életében, a maguk környezetében megvalósítsák; amin ma felháborodnak, azt majd ne kövessék el; a tisztább közéleti légkört, eszményeiket — eszményeinket — segítsenek minden erejükkel megvalósítani. Az ifjúságtól joggal várhatjuk, hogy a maga életében, munkájában, tevékenységében magasabb színvonalon valósítsa meg a szocialista erkölcs követelményeit, mint társadalmunk mai átlagos erkölcsi szintje. Társadalmunkban sok olyan szervezeti tényező működik, amely ezt a fejlődési tendenciát támogatja, erősíti, amely a jó törekvések mellett áll, a hitványt, az eszményeinkkel ellenkezőt elítéli, üldözi. Az ifjúság fejlődéséért érzett felelősséget tettekre váltva határozza meg a párt — a szocializmus teljes felépítésének általános programján belül — az ifjúsággal kapcsolatos teendőket, gondoskodik az ifjúság nevelésének, alakításának feltételeiről, munkára, élethivatásra való felkészítéséről; védi az ifjúságot a tájékozatlanságból vagy rosszhiszeműségből fa