Pedagógiai Szemle, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970 / 12. szám
létezett, növendéke nem volt. A tanulóknak az a része „amely megmarad a tanítói pályán, sem érkezik fel a harmadikba, mert közben a somogyi tanítóhiány miatt állást kell vállalnia valamely faluban, s tisztán gyakorlatilag pótolják azt, minek még különben díjjával maradnak” — olvashatjuk egy korabeli feljegyzésben.14 A „somogyi tanítóhiány” egy évtized múlva nyomós érv volt a második csurgói tanítóképző felállítása mellett. II. A Csurgói Tanítóképző története (1869—1933.) 1. A megyei — csurgói — tanítóképző terve az 1860-as években egyre gyakrabban került szóba.15 16 17 Amikor a Dunántúli Református Egyházkerület 1865-ben tanítóképző felállítását határozta el Pápán, a Belsősomogyi Református Egyházmegye visontai gyűlése (1865. május 16—18.) „nemzeti, kulturális, egyházi” és nevelési érvekre hivatkozva, Pápával szemben Csurgót ajánlotta. A 60-as évek második felében megpezsdülő megyei közvélemény, amelyről a Somogy c. lap hasábjain lezajlott közművelődési viták is tanúskodnak, kedvezően befolyásolta e javaslat sorsát. Az érdemi tárgyalásokhoz szükséges anyagi, tárgyi fedezetet alapítványok, adományok biztosították. Mindezek után 1866 augusztus 26—27-én a nagybajomi közgyűlés ismételten Csurgó mellett szavazott, s az egyházmegye küldöttsége október 20-án a képző megszervezését kérelmező emlékirattal kereste fel Eötvös József kultuszminisztert. Eötvös kedvezően fogadta a kérést és az ajánlatokat, támogatást is ígért, de ragaszkodott a képző állami jellegéhez. A kérdésben az 1868:XXXVIII. tc.-nek az állami tanítóképzők létesítését kimondó állásfoglalása hozott kedvező fordulatot. „Úgy halljuk — írta erről a Somogy 1869. május. 4-én —, hogy a n. m. közoktatási miniszter a népiskolai törvény értelmében szervezendő tanítóképezdék közül egyet Somogyban, Csurgó m. városban szándékozik felállítani.”1® A kiszivárgott hírekkel egyidőben májusban valóban megindultak a gazdasági tárgyalások, amelyek — kölcsönös alkudozás és engedmények után — eredményre vezettek. A nyár folyamán megkötött szerződésben az egyházmegye az építkezéshez és a gazdasági kerthez szükséges földterületet, a gyakorló iskola céljaira felszerelt népiskoláját ajánlotta fel, és az intézet ideiglenes elhelyezését ígérte a gimnázium tatarozásra kerülő melléképületeiben. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az építkezések haladéktalan megkezdését, az iskola felszerelését és költségvetésének fedezését vállalta. Ilyen előzmények után 1869. október 15-én kezdetleges körülmények között, az elhúzódó átalakítás miatt egy magánház hónapos szobájában három tagú tantestülettel és 24 növendékkel kezdődött meg az első tanév.11 Az első tanévkezdés mostoha körülményei végigkísérték az intézet 64 esztendős működését. Az iskola megfelelő elhelyezése kezdettől súlyos gondot jelentett. Az első tanítási napon összeülő igazgatótanács — Kovács Sebestyén Gyula Somogy megyei tanfelügyelő elnökletével — „fölkérni határozta az V. és K. Minisztériumot, hogy valamint a képezde és a gyakorló iskola felépíttetése, úgy a képezdei köztartás fölállíttatására szükséges intézkedéseket hova hamarább megtenni méltóztassék.”18 Az iskola decemberben költözhetett át a gimnáziumtól kölcsönkapott három tanterembe. A köztartást egy rozoga magánlakásban, a gyakorló iskolát a szűkös és elhanyagolt népiskolában helyezték el. Többszöri sürgetés után 1870 októberében Eötvös személyesen rendelte el az építkezés azonnali megkezdését. Halála után azonban az ügy lekerült a minisztérium napirendjéről. Nem segített Trefort sem, aki pedig 1874-ben Gönczy Pál kíséretében Csurgón járván, személyesen is ígéretet tett a rendezésre. A másik fél, az egyházmegye ugyanakkor mindent megtett az ideiglenesen átengedett épületrész visszaszerzésére, a képző kiszorítására. Így a növekvő létszámú osztályok és a gyarapodó felszerelés elhelyezése szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. Az 1870-esévek végén, Csáktornya kedvező ajánlatára — mint később még annyiszor — felmerült a képző elhelyezésének terve. Az iskolát végül is a községi képviselőtestület határozott állásfoglalása és áldozatvállalása mentette meg Csurgó — és Somogy 11 Uo. 71. 1. 15 KOLTAI István: A Csurgói Magyar Kir. Állami Tanítóképző története. Szekszárd, 1939. 7—8. 1. — CSANKI i. m. 294—295. 1. 16 Tanitóképezde Somogyban. Somogy, 1869. 18. sz. május 4. 17 KOLTAI I. m. 7—8. 1. 18 Kaposvári Tanítóképző Intézet: A csurgói állami tanitóképezde igazgatótanácsának naplója. — Az 1869. október 15-én tartott ülés jegyzőkönyve.